Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
t NÉPÚJSÁG 1979. október 10. USA A SALT-vita újabb fejleményei Harold Brown amerikai hadügyminiszter - hétfőn a floridai Key Westben lévő Boca Chica légitámaszponton tett látogatásakor kijelentette, hogy „szovjet személyzet kubai jelenléte nem jelent katonai veszélyt” és, hogy a SALT—II. szerződést nem szabad „túszként” visszafogni a kubai- szovjet jelenlét miatt. Brown sürgette a szenátust, lépjen előre a második hadászati fegyverzetkorlátozási szerződés mérlegelésében. A hadügyminiszter ugyanakkor helyesléssel szólt Carter elnöknek arról a döntéséről, . hogy az Egyesült Államok nagy mértékben növeli katonai jelenlétét a Karib- tenger térségében. Az újonnan létrehozott karib-tengeri amerikai „egyesített különleges erők” parancsnokságának feladata — Brown szerint — a térség és „Kuba fokozott szemmel tartása”, továbbá hadgyakorlatok irányítása lesz. Ha az amerikai szenátus elutasítja a SALT-szerződést, ez „politikai katasztrófához” vezet, hiszen bizonyítja a NATO-partnereknek, hogy Washington nem képes a szövetség vezetésére — állapítja meg a szenátus külügyi bizottságának tanulmánya. Az okmányból, amely a közeljövőben kerül nyilvánosságra, kedden részleteket közölt a The Washington Post. A SALT—II. kérdésében kulcsszerepet játszó külügyi bizottság tagjai, munkatársai az eltelt időszakban beható tanácskozásokat folytattak Nyugat-Európában. A tapasztalataikról szóló jelentés fő tanulsága: hogy ha Washington nem hagyja jóvá a SALT-ot, megrendül szövetségeseinek bizalma a leszerelés, -a kelet—nyugati stabilitás vonatkozásában folytatott amerikai politika iránt. Ennek egyik következménye az lenne, hogy a NATO-partnerek vonakodnának részt venni a további európai nukleáris fegyverkezési tervekben — hangoztatja a tanulmány. Keddi sajtóértesülések szerint a Carter-kormány a Szovjetunió kezdeményezése ellenére ragaszkodni akar új nyugat-európai rakétaprogramjához. A Pentagonból kiszivárogtatott hírek szerint/ egy illetékes NATO-testület már jóváhagyta az amerikai tervet, amely szerint 1983- tól összesen 572 közepes hatósugarú harcászati nukleáris fegyvert telepítenek brit, nyugatnémet, belga és holland területen. Svédország , Falldin alakít kormányt Svédországban a három polgári párt — a Centrum Párt, a Mérsékelt Koalíciós Párt és a Liberális Néppárt — egyetért abban, hogy Thorbjörn Fälldin, a Centrum Párt politikusa legyen az új koalíciós kormány vezetője —, közölték kedden Stockholmban a polgári pártok vezetői, több hete tartó tárgyalásaik befejeztével. A három polgári párt a szeptember 16-án tartott parlamenti választásokon a 349 mandátumból 175-öt szerzett meg, a szociáldemokraták és a kommunisták pedig összesen 174 mandátumot kaptak. A svéd parlament csütörtökön ül össze, hogy Fälldint miniszterelnöknek megválassza. Falldin pénteken mutatja be az új kormányát, majd kormánynyilatkozatot tesz. Milanko keddi programja A Parlament delegációs termében kedden Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Milanko Renovica, Bosznia-Hercegovina Szocialista' Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke folytatta tárgyalásait. Az eszmecserén a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit vizsgálták meg. Délután Milanko Renovica magyar vendéglátóinak kíséretében a Ganz Villamossági Művekbe látogatott. A nagy- vállalat vezetője tájékoztatta az ipartelep termelési szerkezetéről és részletesen ismertette a szarajevói vasutak részére készített villamos-motorvonatok tervezésében, gyártásában és fejlesztésében végzett közös munkálatokat. A vendégek a tájékoztatót követően megtekintették a nagyvállalat két modern üzemét. Képünkön: Marjai József miniszterelnök-helyettes (jobbra) üdvözli a jugoszláv vendéget. BEJRUT A libanoni fővárosba érkezett hírek szerint a hét elején az ország északi területein legalább 132 személy esett újabban emberrablás áldozatául. • Az észak-libanoni országiakról még hétfőn kora reggel negyven utazót kerítettek hatalmukba ismeretlen emberrablók, s kedd hajnalra újabb 92 személy eltűnését jelentették. Ez utóbbiak közül — amint Bejrútban tudni vélik — hetet meg is öltek. Bej rútban a hatóságok mindössze annyit közöltek, hogy az eltűnt személyek sorsa ismeretlen. PEKING A pekingi városi tanács ipari és kereskedelmi hivatala tizenhárom évi szünet után első ízben adott ki iparengedélyt háromszáz magánkisiparos részére. Ezzel mintegy szentesítette azt a folyamatot, amely a magánkisipar újjáélesztését célozza Kínában. A kulturális forradalom éveiben teljesen felszámolták a magánkisipart, mert az ultrabaloldali vezetés arra a következtetésre jutott, hogy a kisiparosság „a kapitalizmus farka” és mint ilyen, veszélyezteti a szocialista rendszert, sőt előmozdítja a kapitalizmus restaurációját Kínában. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni,t hogy a magánkisipar felszámolása jóval a kulturális forradalom előtt megkezdődött, amikor államosították vagy szövet- kezetesítették az olyan szolgáltatási ágazatokat, mint például a vendéglátás, a fodrászat, a bádogosság vagy a vízszerelés. Obira tévedése Kedd esti kommentárunk: Ohira Maszajosi japán miniszterelnök olyan helyzetfelmérési hibát követett el, amely hosszabb távon könnyen pályafutása megtorpanását, esetleg végét is jelentheti. A miniszterelnök sohasem titkolta: nagyon zavarta, hogy pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDP) nem rendelkezik eléggé „izmos” többséggel az országgyűlésben és ez szüntelen zökkenőket, veszélyhelyzeteket jelent a kormányzásban. Ez eddig érthető, minden politikus szereti, ha a törvényhozásban szilárd többségre támaszkodhat. Csakhogy Ohiránál erősebb volt az óhaj, mint a körültekintés és a miniszter- elnök rendkívül kockázatos vállalkozást határozott el. Egy teljes esztendővel megrövidítette saját megbízatását és — a jelenleginél sokkal több voks reményében — előbbre hozta az országos választásokat. A lépés' bumerángnak bizonyult: a kormánypárt nem több, hanem kevesebb — 1955 óta a legkevesebb! — mandátummal volt kénytelen beérni. Ohira az 511 tagú nemzetgyűlésben 276 helyet szeretett volna, ehelyett az LDP 248-at kapott. Ezt ugyan a független konzervatív honatyák együttműködése 258 mandátumos abszolút többséggé teszi, csakhogy 1. az effajta kisegítésnek mindig nagy ára van (hatalmi pozíciók átengedésében is!), 2. az ilyen támogatás mindig megbízhatatlan, hirtelen megszűnése komoly bajba sodorhatja a kabinetet. Mire gondolt Ohira, amikor előrehozta a választásokat? Nyilvánvalóan arra, hogy Japán helyzete a nemzetközi összehasonlítás alapján kedvezőnek mondható és az állapotok a választás eredetileg kitűzött időpontjára csak rosz- szabbodhatnak. 1 Lehet, sőt valószínű, hogy a miniszterelnöknek ebben igaza volt. A szavazók azonban látványosan kifejezésre juttatták, 'hogy ők a jelenlegi körülményekkel is elégedetlenek. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy a Japán Kommunista Párt fennállása óta, a legnagyobb sikert érte el: mandátumainak számát 19-ről 41-re növelte (!) és ezzel az ország harmadik legerősebb ellenzéki ereje lett. A JKP előretörésének oka pontosan ugyanaz, mint az LDP viszonylagos hanyatlásáé. Mind több japán választó követel 1. nagyobb szociális igazságosságot, 2. kemény harcot a kormányszintű korrupció ellen és 3. semlegességen alapuló japán külpolitikát. Az LDP mindhárom követelést visszautasította, a JKP mindhárom követelés leghatározottabb szószólója a szigetországban. Ez az egyszerű igazság jutott most kifejezésre a parlamenti matematika nyelvén is. HARMAT ENDRE A vasárnapi általános választások után nem elégedett pártja, a liberális demokraták eredményével Ohira Maszajosi kormányfő (Képtávírónkon érkezett.) Arcéi háttérrel " ' . ' Edward Kennedy Indulásra késsen Szeptember 18-án jelentette be a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnökséget és indul az 1980-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született, hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy demokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint „napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyaltak", amelyekben, mint köztudott, a két politikus eltérő nézeteket vall. A közösen elfogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt kíváncsi, vajon Kennedy végül is jelöltetni kivánja-e magát. A Kennedy- család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafatását semmilyen vonatkozásban nem tekinti lezártnak. ATYAI AMBÍCIÓK E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy-család története,_ amely a legújabb korban el-’ választhatatlanul összefonódott az Egyesült Államok politikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazdagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlankereskedéssel, italáruk és mozifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén, pedig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi politikája száműzetésbe kényszerítette őseit. Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra. Ö viszont bombázópilótaként életét vesztette a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nekifutásra nyerte a kongresszusi választásokat, majd az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, Edward Kennedy az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962-ben — elérte a szükséges korhatárt (30 év), a családot hagyományosan támogató Mas- sachusettsben ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alkalommal győzött. A CHAPPAQUIDICK-I EPIZÓD Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedycsalád nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képességekkel. Ugyanakkor anyja, Rose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker reményében. 1969. július 18-án ugyanis égy társasági összejövetel alkalmával éppen választó- körzetében, Chappaquidick Islandon kocsijával egy tóba zuhant. A baleset következtében meghalt a kocsiban ülő 28 éves Mary Jo Kopechne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőiéként tartották. számon. A lapok meglovagolták az esetet. Kiderítették, hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentátorok hangsúlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cselekvőképességét, nem viselhet országos és felelősségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. Noha időnként még emlékeztetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről, s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a következő elnökválasztás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben, mind az ország választópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök következetlen és nem mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összeszugoro- dik. A demokrata pártban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell kiállniuk a választók elé. CSALÁDI HOZZÁJÁRULÁS A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy „felesége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak”. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: „Teddy november végén -vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre”. Hogy e válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk abból, hogy ma már 19 amerikai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyiknek a vezetője éppen Carter egykori támogatója, Mike Abrams, aki szerint „Teddynek sürgősen nyilatkozni kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni”. Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számítani. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Kennedy tábora könnyen alkotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnökjelölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel szembenálló politikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek kijátszása csökkentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké választásra. KANYÓ ANDRÁS
