Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

2Í\ÉPÜJSÁG 1979. október 9. Impozáns katonai díszszemle A szocialista országok vezetői az NDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából tartott díszszemlén Berlin­ben. Balról jobbra: Cedenbal, Zsivkov, Kádár János, Husák, Gierek és Willi Stoph. Karamanlisz elutazott (Folytatás a 2. oldalon). nő kiterjesztésének alapvető fontosságát. Üdvözölték a szovjet—amerikai SALT—II. tárgyalások sikeres befejezé­sét, és kifejezték meggyőző­désüket, hogy a szerződés ösztönözni fogja a leszerelés ügyének előmozdítását. Eszmecserét folytattak a ciprusi helyzetről és a közel- keleti helyzettel kapcsolat­ban. Lázár György és Konsztan- tin Karamanlisz teljes mér­tékben elégedett volt tárgya­lásaik szívélyes légkörével és eredményeivel, valamint az­zal, hogy a két fél állás­pontja több fontos kérdésben azonos vagy hasonló. Aláhúzták, hogy a magyar és a görög kormányfő talál­kozója a két ország gyümöl­csöző együttműködésének fontos eseménye volt, amely hozzájárulást jelentett az eu­rópai biztonság és együtt­működés ügyéhez is. Konsztantin Karamanlisz miniszterelnök hivatalos gö­rögországi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökét. Lázár György a meghívást köszö­nettel elfogadta. (MTI) Győri Imre Stockholmba utazott BREZSNYEV HAZAUTAZOTT * (Folytatás az 1. oldalról.) Hétfőn befejezte a Német Demokratikus Köztársaság­ban tett ötnapos, hivatalos, baráti látogatását a Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttsége, amely Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének vezetésével — a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa és kormánya meghívására — részt vett az NDK megala­kulásának 30. évfordulója al­kalmából rendezett berlini ünnepségsorozaton. A dele­gáció tagjai voltak: Andrej Gromiko külügyminiszter és Konsztantyin Csernyenko. a központi bizottság titkára, a politikai bizottság tagjai, Nyikolaj Tyihonov, a politi- 'kai bizottság póttagja, a mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese. Konsztantyin Ru- szakov, a központi bizottság titkára és Pjotr Abraszimov, a központi bizottság tagja, a Szovjetunió NDKnbeli nagy­követe. Vasárnap hazaérkezett a magyar párt- és kormány- küldöttség. amely a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának és Mi­nisztertanácsának meghívá­sára Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével részt vett az NDK megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból október 6-án és 7-én Berlinben rendezett ünnepsé­geken. A küldöttséget — melynek tagja volt Marjai József, az MSZMP KB tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese és Berecz János, a KB Berlin schönefeldi repülő­terén katonai tiszteletadás­sal búcsúztatták a szovjet küldöttséget. Erich Honec- kerrel, az NSZEP KB főtit­kárával, az NDK Államtaná­csának elnökével az élen, az NDK számos párt- és állami vezetője vett szívélyes, bará­ti búcsút Leonyid BrezS- nyevtől és a többi szovjet vendégtől. A szovjet küldöttségen kí­vül hétfőn számos más kül­földi delegáció is elutazott Berlinből. * Hétfőn közös közleményt hoztak, nyilvánosságra a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség NDK-ban tett baráti látogatásának eredméhyei- ről, amely kiemeli egyebek között, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság lankadatlanul tö­rekszik az enyhülés elmélyí­tésére. világméretű kiter­jesztésére. a különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti hosszú távú. kölcsö­nösen előnyös együttműködés megteremtésére. külügyi osztályának vezetője — a Ferihegyi repülőtéren Aczél György. Németh Ká­roly és Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai. Bru- tyó János, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke," Bor­bély Sándor. Győri Imre, Havasi Ferenc és Korom Mi­hály. a Központi Bizottság titkárai, valamint Benkei András belügyminiszter, Pul- lai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter. Katona István, a KB osztályvezetője, Rácz Pál külügyminisztériu- mi államtitkár és Varga Ist­ván. a KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője fo­gadta. Jelen volt Rudolf Rossmeisl. az NDK budapes­ti nagykövete. (MTI) Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának vezeté­sével hétfőn a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták meghívá­sára Stockholmba utazott a Magyar Szocialista Munkás­Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója jelenti: II. János Pál pápa ameri­kai körútja soráp szombaton kétnapos washingtoni látoga­tásra érkezett. Carter elnök belpolitikai célokra is kihasz­nálta a római katolikus egy­ház fejével folytatott fehér házi tárgyalásait, amelyen vendég és vendéglátó a nuk­leáris fegyverzetkorlátozás jelentőségét méltatta. A pápát Mondale alelnök, Vance külügyminiszter és Rosalyn Carter asszony üdvö­zölte az Andrews légi tá­maszponton, a kormány re­pülőterén, majd az elnök a Fehér Ház kertjében rende­zett ünnepségen köszöntötte az első pápát, aki Washing­tonba látogatott. (VI. Pál 1965-ben New Yorkban talál­kozott Johnson amerikai el­nökkel). Carter többek között arról szólt, hogy sikerre kell vinni a nukleáris fegyverkezést korlátozó megállapodásokat, mert „a nukleáris fegyverek korszaka vagy hosszú vagy pedig rövid lesz.” A pápa szintén emlékezte-, tett a „szörnyű veszélyre”, amelyet a nukleáris fegyve­rek felhalmozódása jelent a világra és hangoztatta: az Egyesült Államokra különö­sen fontos felelősség hárul a biztonság megteremtésében, a párt küldöttsége. A delegáció tagjai Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára és Kovács László, a KB külügyi osztályának alosztályvezetője. szorosabb nemzetközi együtt­működésben. II. János Pál szavai a meg­felelő hallgatóság előtt hang­zottak el — de kérdés, meny­nyire szívlelik meg azokat. Óarter ugyanis a pápa tiszte­letére rendezett két külön- külön megtartott fogadásra több ezer politikust és egyéb befolyásos személyt hívott meg, köztük sok olyan tör­vényhozót, akik a SALT—II és a többi fegyvefzetkorláto- zási megállapodás elgáncso- lásán fáradoznak. A pápa helyi idő szerint, késő délután az Amerikai Ál­lamok Szervezetének szék­házában tett látogatást. Az amérikai földrész államait egyesítő szervezet tanácsának soros elnökét Jamaica adja. A karib-tengeri sziget nagy­követe a pápát üdvözlő be­szédében félreérthetetlenül keményen bírálta az Egyesült Államokat, s a többi vezető tőkés hatalmat. „Remélem, őszentsége figyelme az embe­riség szenvedései iránt fel­ébreszti majd azok lelkiisme­retét, akik nélkül nem szület­het meg az új nemzetközi gazdasági rend, az igazságos­ság” — mondotta. *­II. János Pál pápa össze­sen kilencnápos írországi és amerikai útjáról hétfőn reg­gel hazaérkezett Rómába. KADAR JÁNOS HAZAÉRKEZETT BERLINBŐL II. János Pál Washingtonban Berlini üzenet Hétfő esti kommentárunk. Világszerte nagy figyelem kísérte Leonyid Brezsnyev berlini beszédét. Az SZKP főtitkárának szavai abban a vá­rosban hangzottak el. amelyben — elsősorban a szovjet had­sereg és a szovjet nép hősiessége és hatalmas áldozata nyo­mán — véget ért a második világháború. Ez a város ma az első német munkás-paraszt állam fővárosa — olyan államé, amely mélységesen elkötelezte magát a társadalmi haladás és a béke ügye mellett. A helyszín tehát egyszerre emlékeztetett a múltra és a jelenre, hiszen a szocialista német állam a kerek három év­tized alatt megtett utat ünnepelte. A beszéd azonban nem­csak, az ünnep, hanem a hétköznapok szempontjából is kü­lönösen fontos időpontban hangzott el. Olyan időpontban, amikor mind a lehetőségek, mind a veszélyek megnöveked­tek. Az enyhülési folyamat sorsáról van szó. Néhány hónap­ja az osztrák fővárosban a két legerősebb hatalom államfője aláírta a SALT—2. egyezményt. Ez a szerződés a nemzetközi továbblépés kulcsa. A megállapodás amerikai ratifikálása azonban nemcsak késik, hanem egyenesen kérdésessé vált. A hidegháború erői nem tudták megakadályozni az alá­írást. de megpróbálják elgáncsolni a ratifikálást, a törvény­erőre emelést. Ezt látványos, koncentrált és veszélyes táma­dással tették, amelynek során nem válogattak az eszközök­ben. Az ok közismerten és az amerikai kommentátorok ál­tal is bevallottan belpolitikai-választási természetű. Nem ke­vesebbről van szó. minthogy az amerikai törvényhozás és kormányzat bizonyos erői vélt vagy valóságos hatalmi ér­dekekre kacsintva nemcsak a szerződés, hanem a világ sor­sával játszanak. Az Egyesült Államok belpolitikailag nehéz helyzetben lévő elnöke és szűkebb környezete részben bele­ment ebbe a kockázatos játékba, és a jelek szerint most riadtan ismeri fel ennek beláthatatlan veszélyeit. Ilyen helyzetben a szokásosnál is fontosabb az erőt, ma­gabiztosságot sugárzó higgadtság, amely a mesterséges „ku­bai krízissel” kiélezett körülmények között a' Szovjetunió valamennyi lépését meghatározza. Ez a magatartás jellemzi a szovjet államfő berlini beszédét is. Mivel az enyhülés ellenfelei jobb híján ismét legfőbb érvként használják a Szovjetunió katonai erejét és állítóla­gos „támadó szándékait”, rágalmaik zöme ilyen vonatkozá­sú, hogyan reagált erre a hadjáratra Leonyid Brezsnyev? Kijelentette, hogy 1. a Szovjetunió európai részén egy évtizede nem nö­velték a nukleáris hordozóeszközök mennyiségét, 2. kölcsönösség esetén ezt a tíz év óta állandó mennyi­séget is kész csökkenteni a szovjet fél. amely ráadásul 3. egyoldalúan és jelentősen csökkenti Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát! 4. Moszkva kész megvizsgálni minden más csapat- és fegyverzetcsökkentési elképzelést is és 5. a SALT—2. ratifikálása után haladéktalanul hajlandó megkezdeni a SALT—3. tárgyalásokat. „Most — hangoztatta Berzsnyev — a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd. készek-e számolni a népek akaratával és létérdekeivel”. Létérdek, méghozzá egyetemes és kölcsönös létérdek: erről volt szó ezen az ünnepi, de a békés hétköznapokat épí­tő jelentős beszédben. HARMAT ENDRE Milanko Renovica Budapesten Marjai Józsefnek, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökhelyettesé­nek meghívására hétfőn hi­vatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezeztt Milan­ko Renovica, a Bosznia- Hercegovina Szocialista Köz­társaság végrehajtó tanácsá­nak elnöke. A Keleti-pályaudvaron Marjai József és Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes fogadta. Ott volt dr. Vi- tomir Gasparóvics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe. Délután a Parlament dele- gációs termében Marjai Jó­zsef és Milanko Renovica megkezdte a hivatalos tár­gyalásokat. A megbeszélésen részt vett Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és Milanko Renovica kíséretének tagjai. A tárgyalásokon áttekintik a Magyar Népköztársaság és a Bosznia-Hercegovina Szocia­lista Köztársaság közötti gaz­dasági kapcsolatok helyzetét, az együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit. Marjai József este a Par­lamentben vacsorát adott Milanko Renovica tisztele­tére. Peking — Washington Elragadtatás és a józan valóság Szeptember derekán több, pekingi kormánykörökből származó kijelentés hangzott el. Mondale amerikai alelnök kínai látogatásával kapcso­latban. Teng Hsziao-ping minisz­terelnök-helyettes egyik beszé­dében például kijelentette, hogy a Mondale-látogatással most megszilárdított kínai— amerikai kapcsolatokat Pe­king különösen nagy jelentő­ségűnek tartja, mert „ez a legjobb védelem mindenféle hegemonisták ellen.” A nyu­gati sajtó nem mulasztotta el azonnal felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kínai szóhasználatban, a szovjet­ellenes politikai vonal kife­jeződéseként, mindig a Szov­jetunióra céloznak, ha hege- monistákat emlegetnek. o Azok az értékelések, ame- .lyek Pekingben és Washing­tonban az amerikai alelnök látogatása óta szinte sorozat­ban jelennek meg, megpró­bálják rendkívüli jelentősé­gűnek feltüntetni Mondale útját. A kísérletek közül ta­lán a legjellemzőbb, hogy Mondale a Fehér Házban a hazaérkezése után rendezett ebéden, amikor beszámolt, ar­ról, hogy Hua Kou-feng párt­elnök 1980-ban amerikai láto­gatást tervez, idézte pekingi vendéglátóját: „Kérem, hasz­nálja az elragadtatás szót, amikor bejelenti az Ameri­kában teendő látogatásomat” — mondta Hua. Ehhez a fö­löttébb jellemző üzenethez tették hozzá az amerikai kommentátorok, hogy,, feltét­lenül sikerrel járt az az amerikai törekvés, hogy némi izmot rakjanak a normalizá­lás csontvázára.” Éppen ez az a kérdés, ahol alaposabban el kell gondol­kodni a kínai—amerikai kap­csolatok Peking számára két­ségkívül legfontosabb kér­déscsoportjáról, a gazda­sági együttműködés, más szóval az amerikai pénz problémájáról. e A jelentések annak idején a látogatás legfontosabb mozzanataként említették meg, hogy Mondale állami hitelt, az export-impórt bank hitelét ajánlotta fel Kínának, mégpedig ötéves időszakra, kétmilliárd dollárt, konkrét vásárlásokra. Az öt évre kí­nált kétmilliárd első pillanat­ra nem látszik valami kü­lönlegesen nagy összegnek, de szerepét, jelentőségét a kínai gazdaság életében akkor ért­jük meg igazán, ha néhány más szám ismeretében pró­báljuk pontosabban meghatá­rozni az amúgy is állandóan csökkenő értékű dollárköte- gek valódi értékét. Tekintetbe kell vennünk mindenekelőtt Kína jelenle­gi lélekszámát. Ez ma egy- milliárd fő és egy amerikai demográfus becslése szerint évente 11—11,5 millióval nő; de csak azért ennyivel, mert a kormányzat különböző in­tézkedésekkel valósággal bünteti az egy gyermeknél többet nevelő családokat. Eh­hez a lakosságszámhoz kell hozzáilleszteni az 1978-ban nyilvánosságra hozott (azóta két alkalommal kissé meg­változott) fölöttébb becsvá­gyó fejlesztési terv nyilvános­ságra hozott számadatait. A még valószínűleg egymilliárd alatti lélekszámra készült tervekben 120, 1985 végéig befejezendő nagyberuházás szerepel. Ezek a beruházások majdnem kizárólag a nyers­anyag-kitermelés, az energia­szolgáltatás és a közlekedés területén történnek; szinte jelentéktelen a száma a gyor­san növekvő népesség ellátá­sát szolgáló könnyűipari és élelmiszeripari beruházások­nak. A vas- és acélgyárak, olaj- és földgázmezők, erő­művek és kikötők beruházási összköltségét 600 milliárd dollárban adták meg a kínai vezetők, a nyugati partnere­ikkel való tárgyalás során. Tavaly nyáron, az első „ki­igazítás” időpontjában maga Hua Kuo-feng jelentette ki: bizonyos arányváltoztatások történnek a mezőgazdaság és a könnyűipar javára, a két­ségkívül rendkívül ala­csony életszínvonal valami­lyen emelésére. A második kiigazítás — már 1979-ben — szintén a mezőgazdaság beruházásigényeinek jobb kielégítését célozta. Q Ha ennek a néhány szám­nak, ténynek és megnyilatko­zásnak a fényében vizsgál­juk a rendkívül nagy rek­lámmal meghirdetett két­milliárd dolláros amerikai állami hitelt (öt évre, konk­rét vásárlásokra — azaz nem feltétlenül arra, amit Peking akar), akkor már az összeg egyáltalán nem tűnik olyan mesebelinek, mint ahogy pél­dául a Mondalet kísérő ame­rikai újságírók egyike-másika az első pillanatban jelle­mezte Washington nagylel­kűségét. A kétmilliárd a szükséges összeg harmincad része... Az esztendő eleje óta ame­rikaiak, japánok, angolok,, franciák egymás után ráéb­redtek, hogy azok a megálla­podások, amelyek Pekingben állítólag létrejöttek, tulajdon­képpen alig érnek többet, mint a papír, amelyre fel­jegyezték a megbeszélések tartalmát, „ügy látszik, hogy a kínai piac nem-» lesz bom­baüzlet —, aki másként gon­dolkozik, ,szörnyen csalódni fog... A 'kínaiak szemében az olyan dokumentumok, mint a jegyzőkönyvek, vagy az aján­latkérő levelek, nem kötelező erejű kötelezettségvállalások, pusztán hajlandóságot fejez­nek ki a tárgyalások folyta­tására szerződéskötés céljá­ból. A kínaiak például sem­mi kivetnivalót nem látnak abban, hogy kétértelmű meg­állapodásokat kötnek az ugyanazon szerződésért ver­sengő több céggel,” — írta a minap az International He­rald Tribune. A kiábrándulás „a korlát­lan kínai lehetőségekből” las­sanként eléri mindazokat a nyugati üzletembereket, akik valamilyen nagyszabású és különleges profitot hozó üz­letet reméltek Kínában. G. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents