Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

1979. október 9. Képújság 3 Mikor folyik a műtrágya? Nagy sikerű bemutató - a KSZE ismét újít A starter műtrágyát kijuttató berendezés IH—Cycló ve­tőgépre szerelve, így a vetéssel egyidőben jut a földbe a hatóanyag. Folyékony műtrágya kijuttatása, szántással egymenetben. A gép két oldalára szerelték a tartályt, s innen nagy nyomással juttatják az eke előtt a földbe. Fotó: KSZE—Fekete A folyékony műtrágyának sok előnye van, s éppen eb­ből kifolyólag az utóbbi években megnőtt az érdek­lődés: hogyan lehet használ­ni, kijuttatni, tárolni és mi­lyenek a termelési tapaszta­latok? Hazánkban is volt már néhány alkalommal folyé­kony műtrágyáról értekezés, ez a herceghalmi a múlt héten azonban bemutatta a gyakorlatban is, hogy nagy jövő áll előtte. A hagyomá­nyosnak mondható műtrá­gyákat általában zsákban hozzák forgalomba, nem rit­ka a vagontételes, szóródó anyagként kezelt is. Hiszen a zsák nagyon drága, az egy­szeri felhasználhatóság miatt is, másrészt zsákoló gépeket lehet szervezni, embert e nehéz fizikai munkára vi­szont nagyon nehéz fogni. A fejlett agrárországokban mintegy tíz éve kezdtek a laboratóriumi kísérletekből kilépni, s a gazdák elé tárni a kutatás eredményeit. A szekszárdi növénytermesz­tési rendszer az egyik ha­zai úttörője ennek a témá­nak. Lakatos Csaba igazga­tóval a bemutató után be- * széltünk. — Elsősorban az érdekli az olvasót, hogy mi inspirál­ja a KSZE növénytermesz­tési rendszert az újításokra. Hiszen tudjuk, hogy számos új technikai eszközt iktattak be a termelési rendszerbe, amely elsősorban a taggaz­daságokból származik. — Valóban így van, né­hány dolgunk a magyar élelmiszergazdaság szer­ves részévé vált. A Huniper gépről vannak a legjobb vé­lemények. Ám az a helyzet, a KSZE jól felfogott érdeke, hogy a legkorszerűbb tech­nikát adja, teremtse elő a taggazdaságoknak. Egy olyan érdekeltségi rendszer­ben vagyunk, hogy az embe­rek nagy kedvvel keresik az újat. Itt említhetném a Herceghalmi Állami Gazda­ságot, a Dalmandi Állami Gazdaságot, de a Kaposvári Állami Gazdaságot is. Ha egy szakemberünk valahol külföldi útja során újat lát, hazahozza az ötletet. Ha prospektusban ismerünk meg valamit, azt is azonnal feladatul adjuk: miként tudnánk honosítani. így lesz újítás a felvett témából. Legutóbb a főmérnökünk látott külföldi útja során egy talajegyengetőt. Ez az eke mögé-után szerelt durva fésűforma acélszerkezet. Kaposvárott megcsinálták a gépet, itt be is mutattuk. Azonban ennek a bemuta­tónak végül az a lényege, hogy a folyékony műtrágyát megkedveltessük, s majd bi­zonyos arányban használjuk — az még a további mun­kák során derül ki, hogy mennyiben váltjuk fel a szilárd műtrágyát. Úgy negyven százalék körüli ér­ték az optimális, a mostani ismereteink szerint. — És az itt bemutatott gé­pek hogyan vizsgáztak a több mint kétszázötven ér­deklődő előtt. — Nem vizsgáról van szó, hanem bemutatóról. Itt is az a lényeg, hogy néhány újí­tást taggazdaságainkban el­készítettek. Ezeket is „vala­hol láttuk”, s újítóink elké­szítették, úgy tűnik, mind a szállítás, mind a bedolgozás szerkezetei a célnak megfe­lelnek. Lényeges, hogy itt a gyárból érkező anyagot, azaz a műtrágya teljes útját gépesítve mutathatjuk be, A KSZE tagként részt vállalt az Abai Agrokémiai Társulásban — mint Máté István mérnök elmondta —, azzal a céllal, hogy a táp­anyag-visszapótlást 25 ezer hektáron folyékony műtrá­gyával oldják meg. A szi­lárd halmazállapotú alap­anyagokat dezaggregátorok- kal alakítják folyékony hal­mazállapotúvá. A herceg­halmi bemutató azt is iga­zolta, hogy a műtrágyagyá­rak körzetében agrokémiai centrum nélkül is megvaló­sítható a folyékony műtrá­gyázás. A bemutatón hét gépet mutattak be, amelyek jórészt az ág szakemberei­nek munkája nyomán ké­szültek erre a speciális cél­ra — természetesen tovább folyik a kísérlet, miként le­het az alap-, a starter és a mélytrágyázást leginkább gépesíteni, a kijuttatás ha­tékonyságát növelni. —Pj— Bemutatkozik a Hantán Kató brigád Bonyhádon sokan és szívesen vásárolnak a ZÖLDÉRT Vállalat 410. számú boltjában. Az itt dolgozó brigád vezetőjét, Mohai Jánosnét kértük meg, beszéljen munkájuk­ról. — A bolt idén február 16-án nyílt meg, brigá­dunk áprilisban alakult. Tízen dolgozunk itt, eny- nyi a brigádlétszám is. Vállalásaink közül kiemel­ném, hogy patronáljuk az I. számú óvoda kis B cso­portját. A hátsó udvarun­kat parkosítjuk, ápoljuk. Egy brigdtag boltvezetői tanfolyamra, hárman pe­dig felsőfokú oktatásra jár. A zavartalan áru­sítást cseremegoldással biztosítjuk, és egymást he­lyettesítjük. Az augusztus 20-i ünnepeken megrende­zett völgységi vásáron há­rom fővel dolgoztunk. A jobb áruellátás érdekében saját kocsival elmentünk Bajára, mert nem kaptunk Szekszárdról szép árut. Jó minőségű zöldséget és gyü­mölcsöt kistermelőktől is felvásárolunk. Leltározá­sunk, leltárelszámolá­sunk féléves szinten jó volt. — Tudom, vezetnek bri­gádnaplót. Van közös kasszájuk is? — Igen. Például feles­ben szedtünk cseresznyét. Májusban jó ára van a cseresznyének: a fele pénzt a gazda kapta meg, a fele pedig a brigádkasz- szába ment. — A bolti forgalomnál terveztek túlteljesítést? — öt százalékot vállal­unk, de február 16. és ok­tóber 1. között az éves tervet teljesítettük. A visszamaradó három hó­nap forgalma már túltel­jesítés. RUMY ERNŐ Negyvenkét év egy helyen (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szeptember elején a tanító­képző főiskolán arany-, gyé­mánt- és vasdiplomákat osz­tottak ki azoknak, akik 50, 60, 65 évvel ezelőtt végeztek. Köztük volt Turáni János né­metkéri tanító is. Ismerem János bácsit, együtt dolgoztam vele két évig. Nyugdíjba vonulása óta is naponként látom hol mint a család beszerzőjét, hol mint aktív kertészkedőt. Mozgásán alig venni észre az eltelt hét évtizedet. Korát meghazudto­ló léptekkel jár-kel, s gondo­latvitelében sincs nyoma az öregedésnek. Szellemileg frissnek, fizikai értelemben egészségesnek tetszik, pedig neki is kijutott bőven az em­ber egészségét, idegrendsze­rét megtépázó sokszínű élet­ből. — 1929-ben Kalocsán vé­geztem — kezdjük a beszél­getést. — Előszállást pá­lyáztam meg, de oda csak úgy mehettem volna, ha megnősülök. Mivel németül tudtam, hazajöttem. Nem prófétának, egyszerű hétköz­napi néptanítónak, és ittra­gadtam. Negyvenkét évet húztam le egy helyen. Igaz, a háború elvett néhány évet az életemből. Bejártam a Fel­vidéket, Délvidéket, Erdélyt. Uj ismeretekhez jutottam, de jobb lett volna ezt békeidő­ben megszerezni. Még a fog­ság sem kímélt, abból is ki­jutott. — Sokáig nem tudtam, hogy Trautmannak hívták valamikor. — Divatos volt a negyve­nes évek elején a magyaro­sítás. Nevemmel akartam dokumentálni, hogy magyar vagyok. Ebben a szellemben neveltem négy gyermekemet is pedagógussá. — Volt időszak, amikor nem volt könnyű megélni egy pedagógusfizetésből. Nem gondolt arra, hogy hűtlen lesz a tanítói pályához? — Sohasem gondoltam er­re. Feleségem a négy gyer­mek miatt sokáig nem tanít­hatott. Volt egy kis földünk, s ez segített áthidalni az ín­séges éveket. Iskola, gyere­kek nélkül üres lett volna az életem. — Egyik nagyon régi mon­dásunk azt állítja, hogy minden kornak megvan a maga szépsége. Tudom, hogy nem helyezte magát a nyug­díjazás után kényelembe. Nem kapcsolt kisebb foko­zatba. A mai nyugdíjasok fel­szabadultan, kötetlenül élhet­nek, s szinte minden kényel­met megadhatnak maguknak, ön is tehetné, s én mégis ál­landóan dolgozni látom. Mintha minduntalan egy csomó befejezetlen munkája lenne. — Mielőtt abbahagytam az aktív kenyérkeresetet, elha­tároztam, hogy otthon állan­dó foglalkozást folytatok. Fa­luhelyen nem nehéz ehhez módot, lehetőséget találni. Baráti körömből sokan el­hagyták magukat, s nem so­káig vitték. Minden ember­nek szüksége van egy kis fizikai testedzésül szolgáló te­vékenykedésre. A kiskert szinte felüdít, ha ott vagyok. — Mi szép ebben a korban az életben János bácsi? Mi­nek örül? — A szép fogalmát már nagyon sokan megfogalmaz­ták előttem. Újat én sem tudnék ehhez tenni. Inkább hadd válaszoljak a második kérdésre. A családomnak, az unokáimnak és dédunokáim­nak tudok nagyon örülni. Köztük érzem igazán jól ma­gam. Hetenként eljárok Paks- ra az új művelődési központ­ba a nyugdíjasok klubjába, kártyapartikra. — Nyilván szerénységből nem említette, hogy még ma is folytat közéleti tevékeny­séget. — Sokáig a Hazafias Népfrontban töltöttem be ve­Hazafelé a bevásárlásból zető funkciót. A legbüszkébb mégis a községi tanácsnál működő gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságban kifej­tett munkásságomra vagyok. Amióta szervezett formában létezik ez a bizottság, én va­gyok a vezetője. Kevesen voltak, akik szep­tember elején megkapták az aranydiplomát. Gratulálok ezúton is a szép évforduló­hoz, s mi mást kívánhat­nék a beszélgetés befejezése­ként, mintsazt, hogy a mos­tanihoz hasonló jó egészség­ben találkozzunk a gyémánt­diploma után is. NAGYFALUSI ALBERT Termelés és politika 1 pártezerveífítek Ifiremán A gazdálkodás szigorúbb közgazdasági feltételei a mező- gazdasági üzemek pártszervezeteit is arra késztetik, hogy többet foglalkozzanak a gazdasági kérdésekkel. Hogy ez így van, azt leginkább a taggyűlések és a testületi ülések napi­rendjein szereplő ilyen témák növekvő száma is mutatja. De fejlődött munkájuk terjedelme is, elsősorban üzemük gond­jainak, bajainak megoldásában segítik a gazdasági vezetést. Sok tapasztalatot szereztek az elmúlt években a párt- szervezetek a gazdasági élet pártirányításában, ellenőrzésé- sében, segítésében. Napjainkban a legtöbb pártszervezetben tisztában vannak a vezetők azzal: politikai felelősségük azt jelenti, hogy a taggyűlésüknek és a felsőbb pártszerveiknek felelősek a Párt politikájának, ezen belül — napjainkban fo­kozottabban — gazdaságpolitikájának végrehajtásáért. Ennek érdekében sokat is tesznek: bátrabban kezdeményeznek, erre ösztönzik a gazdasági vezetőket, türelmetlenebbek a hibákkal és kevésbé elnézőek elkövetőivel szemben. Nagy szerepük van abban, hogy mind nagyobb a becsülete — és elismerése — a tisztességes, áldozatkész munkának, hogy változás tapasztal­ható a vezetők és a dolgozók szemléletében: üzemük gondjait az országéval együttesen szemlélik és igyekeznek megoldani. Előnyösen tapasztalható a minőségi különbség a párt­szervezetek gazdaságirányító munkájában is. Ugyanakkor ez­zel együtt és egyidőben felerősödtek azok a módszerbeli és tartalmi-jegyek is — szervezetenként differenciáltan ugyan —, amelyekkel korábban már szakítottak, vagy amelyekről be­bizonyosodott, hogy a politikai munkában nemigen vezetnek célra. Minden jószándékuk és igyekezetük ellenére is rosszul teszik azok a pártszervezetek, amelyek maguk igyekeznek megoldani olyan feladatokat, amelyek a gazdasági vezetésre, a tanácsra, vagy az érdekvédelmi szervekre tartoznak. Több szempontból is káros ez: ilyen módon csökkentik a gazdasági, tanácsi és érdekvédelmi szervek vezetőinek felelősségét és felelősségérzetét, de érdemi módon ezeket a feladatokat el­végezni sem tudják. Nincsenek meg ehhez a szükséges fel­tételeik — apparátus, döntési, utasítási, felelősségre vonási joguk. Sajnos, nem csupán az alapszervezetekre jellemzők ezeknek a hibáknak elkövetése. Elég gyakori ez a járási-városi pártszerveknél is. A közelmúltban az egyik járási párt-végrehajtó bizottság napirendjére tűzte az erőgépek kihasználásának helyzetét a mezőgazdasági üzemekben. A testület elé kerülő jelentést egy brigád készítette, amely mindegyik gazdaságban felmér­te, hány erőgéppel rendelkeznek az üzemek, azok milyen gyártmányúak, teljesítmény szempontjából melyik kategó­riába tartoznak, mennyi normál hektárt teljesítettek, milyen a szervizellátottságuk, stb. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért volt ehhez szükség brigádvizsgálatra? Más forrásból nem tudta ezeket az adatokat a végrehajtó bizottság beszerez­ni? A vizsgálatra ugyanis sók gondot fordítottak a brigád tagjai, ehhez igénybe vették a vizsgált üzemek vezetőit és szakembereit is. Az eset kapcsán feltehető az a kérdés is, a járási párt­bizottságoknak ezek szerint feladatuk, vagy nem, az erőgépek jobb kihasználásával foglalkozni? A válasz egyértelmű: igen! De helyesebb megoldást kell választaniuk ennek a fontos gazdaságpolitikai feladatnak a megoldására, segítésére. Ez a munkamódszer ugyanis az alapszervezeteket sem orientálja helyesen a gazdasági kérdésekkel való foglalkozásra. A pél­dában említett, vagy hozzá hasonló gyakorlat nem ritka a pártszervezetek és szervezetek munkájában, ezért nem érdek­telen foglalkozni azzal, melyek a célszerű módszerek, ame­lyekkel elkerülhető az átfedés, a párhuzamosság a gazdasági és a politikai munkában. , Politikailag igen hasznos lehet a brigádvizsgálat egy-egy témában, de önmaga a módszer nem feltétlenül jár politikai haszonnal. Ez mindenekelőtt azon múlik, milyen feladatot kap a brigád. Amennyiben pártalapszervezetek, vagy párt­szervek hoznak létre és működtetnek brigádokat, semmikép­pen nem elégedhetnek meg a példaként említett pártszerv­ben a kérdésekre kapott válaszokkal. Az összehasonlítás, a tendenciák érzékelése érdekében szükségük lehet ugyan a pártszervezeteknek a termelés, a teljesítés adataira, mutatói­ra, de nem önmagukért, hanem segítségként a politikai kö­vetkeztetések levonásához. Éppen ezért a pártszervezetek a kérdések feltevésében nem állhatnak meg a tárgyaknál és eszközöknél, feltétlenül tovább kell menniük, egészen az ezeket működtető emberekig. (Egyébként a gazdasági vezetők sem veszhetnek el a számok sokaságában, úgy, hogy ne lás­sák az embert.) A példánál maradva: elegendő, jól felkészült munkavezető áll-e a gazdaságok rendelkezésére, milyen a munka szerve­zettsége, az emberek munkafegyelme, milyenek munkakörül­ményeik, biztosított-e anyagi érdekeltségük? De sorolható to­vább is: milyen, az embereket, az emberi viszonyokat érintő és érdeklő kérdésekre kapnak választ a pártszervezetek, mert csakis a dolgozók észrevételeiből, válaszaiból juthatnak he­lyes, a problémákat megoldó következtetésekre. A politikai munka színtere az emberi közösség, a politikai munka célja az emberek tudatának fejlesztése. Éppen ezért, a pártszervezetek nem bonyolódhatnak bele a nap mint nap jelentkező gazdasági-technikai problémákba. Ez a gazdasági vezetők és a szakemberek feladata. A pártszervezetek a dol­gozók és a vezetők közötti politikai munkával segíthetik leg­eredményesebben a gazdasági munkát. MIHÓK SÁNDOR Tanácskozás a korszerű világítástechnikáról A korszerű világítástechni­ka műszaki feltételeiről tár­gyal a nemzetközi világítás- technikai bizottság intéző bi­zottsága kétnapos ülésén, amely hétfőn kezdődött el az MTA műszaki fizikai kutató intézetében. A nemzetközi bizottság vi- lágításteahnikai kutatásait koordinálja több mint 30 or­szág. Munkájában magyar szakemberek is tevékenyen részt vesznek. A bizottság legutóbbi kyo- tói ülésén Schanda Jánost, az MTA műszaki-fizikai ku­tató intézetének osztályveze­tőjét választotta alelnökévé. A mostani ülésen elsősorban korszerű üzemi és az utcai világítás kérdéseivel foglal­koznak. Mint megállapítot­ták: mindinkább olyan vilá­gítóeszközökre van szükség, amelyek kevesebb energia felhasználásával jobb fény­hatást adnak. (Ilyen eszközö­ket — nyagy nyomású nát­riumlámpákat és fémhalo- génlámpákat gyárt az Egye­sült Izzó is.) Ezeket az esz­közöket utcák, közterületek megvilágítására már sokfelé használják itthon és külföl­dön, s most arról esik szó, hogyan lehetne az üzemeket, szerelőcsarnokokat is ellátni ezekkel. (MTI) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents