Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

IO Képújság 1979. október 7. Sz. Maronde: A tehetség próbája — Pfeiffer asszony — szólt ünnepélyesen a cég főnöke —, most végleg el akarjuk dönteni, megfelei-e ön cé­günk követelményeinek. — Hallgatom, főnök úr. — Itt van egy háromezer márkáról szóló számla. Mun­katársaink már kilencszer felkeresték vele Weiner urat, de mindhiába: egy ár­va fillért sem fizetett. Ha most ki tudja préselni belő­le ezt a pénzt, ez azt jelenti, hogy alkalmas leendő bo­nyolult munkakörének ellá­tására. — Még csak egyet szeret­nék kérdezni — mondta a fiatalasszony: — vannak-e ennek az úrnak más cégek­nél is kifezetetlen számlái? — De még mennyi! Hiszen fűnek-fának tartozik! Pfeiffer asszony két óra múlva visszatért. — Nem találta otthon? Régi trükk ez egy ilyen megrögzött adósnál! — Miért ne találtam volna otthon? Éppen ellenkezőleg: otthon volt, és kifizette az adósságát. — Ez valóságos csoda! Hogyan tudta kivasalni be­lőle a pénzt? — Figyelmeztettem az adóst, hogy ha azonnal nem fizet nekünk, akkor elme­gyek, a többi hitelezőjéhez is... És elmondom, hogy nekünk fizetett. Akkor pedig úgy lecsapnak rá, akár a keselyűk. Fordította: Gellért György A századelő Európájában, a naturalizmus ellenáram­lataként létrejött szecesszió új színpadi -műfajt hívott életre, a kabarét. Párizsban a cafe concer- tekben, a zenés kávéházak­ban előadott sanzonokból; Németországban a „Schall und Rauch”, a „Zaj és Füst” nevű fiatal írók és színészek baráti körének szatirikus, prózai előadásaiból nőtt ki a jellegzetesen polgári kaba­ré. A hazai kabaré a francia és német indítás ellenére sa­játosan magyar arculatú és nem sokkal a nagy elődök után alakult ki. Egy évvel a párizsi Chat Noir és a né­met Berliner Künstlerhaus első humoros estjei után, Zoltán Jenő újságíró meg­alapította a 'magyar kaba­rét. A Fővárosi Orfeum mű­sorába másfél órás betétet iktatott, a Tarka Színpadot. Egyfelvonásosokat, tréfákat, bohózatokat adtak elő. és csúfosan meg is buktak a premieren. Amikor az Or­feumban váratlanul bejelen­tették őket, a törzsközönség felállt és elvonult vacsoráz­ni. Ezután sorra születtek a tiszavirág életű vállalkozá­sok Pozsonyban, Debrecen­ben, Nagyváradon. Változást csak az 1907-es esztendő ho­zott. Ekkor bérelte ki a Te­réz körúti, folyosó formájú borozót, a fiatal vidéki szí­nész, Kondor Ernő. A Bon- bonniere-ben a finom fala­tok, jó borok mellé szóra­koztató vidám műsort ad­tak. A franciásan frivol sanzonok, az eredeti magyar kupiék és a jó konyha rö­vid idő alatt meghozta a si­kert. A színész-vállalkozó A meghívás fennáll Tandori Dezső könyve Mai spanyol mivészet A Műcsarnokban kiállítás nyílt mai spanyol művészek alkotásaiból „Ha az énekesmadarak, és általában a madarak kipusz­tulnának, csönd maradna a világon” — mondotta 1967- ben Cserhát József, Bacsányi- díjas költő. Ez énekel bennem ma is, főleg, amikor Tandori Dezső a huszadik század írója, köl­tője, műfordítója már szinte a huszonnegyedik századnak írja: A meghívás fennáll c. kötetnyi vallomását. Az ő világa sajátos, de egységes képet nyújt. Elősza­vában írja: „1977. július 9- én, egy szombati napon, az­zal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak bé­kén.” A rendíthetetlen, intenzív harmóniaigény, s harmónia­érzékenység hatja át a sok­szor játékos, de a természet­——-i mikor először kérték JÉ? Zsófikét a telefonhoz, ff udvariasan közöltem, -—'családunk egyetlen nő­tagja sem hallgat erre a szép névre. Nem történt semmi, mondtam, mellékapcsolt a központ, tessék újra tárcsáz­ni. Még örültem is a hívás­nak, mert aznap olvastam az újságban, hogy megint elné­mult ötezer készülék. Félóra múlva rendeltek nálam egy születésnapi tortát tizennyolc gyertyával. Déltájban há­romszor keresték Némethé- ket, egy nő pedig arra kért, szóljak le a műhelybe Fara­gó bácsinak, mert a fia vár­ja a portán. Miközben a hí­vásokra válaszolgattam, san­da gyanúm támadt: az ötezer telefonból néhány megjaví­tott vonalat tévedésből hoz­zánk kötöttek be. Másnap reggel hétkor érte­sítettek, Lola'nénit elvitte a mentő, rohanjak a kórházba, látni akar. Miután tisztáztuk, hogy nem tartozom Lola né­ni népes családjához, erélyes női hang utasított: lépjek ki a vonalból, mert kapcsolja a ezután merész lépésre szán­ta el magát, becsempészte műsorába a magyar irodal­mat. „Minden este fellépte­tek egy magyar írót, eredeti novellával, minden este mást, húsz koronáért...” Az ötlet meghatározta a magyar kabaré további sor­sát mert csak így vehette fel a pesti kabaré azt a sa­játos stílust, amely megkü­lönböztette minden más ka­barétól. Mert Pesten a leg­jobb írók, művészek dolgoz­tak együtt. S ebben nagy szerepe volt Nagy Endrének, aki a Teréz körúti borozó­ban elsőnek lépett a függöny elé. S később ő nyerte meg sorra az irodalmi élet híres­ségeit a magyar kabarénak. Ott találjuk a népes szerző­gárdában például Karinthy Frigyest, aki megrendelésre írta néhány óra alatt a je­leneteket... Molnár Ferenc akkor kezdett kabarétréfá­kat írni, amikor a Pál utcai fiúkkal és a vígjátékaival már világhírű volt. Heltai Jenő sorra írta dalait Nagy. Endre saját kabaréjának, a Budapesti Cabaret-nak. El­ső kupléja, amit az utolér­hetetlen „dilettáns” László Rózsi adott elő, a Berta a moziban, örök mintája lett a kabarédaloknak. Népszerű, divat volt Pes­ten a kabaré. Ekkoriban már fevette magyar maszk­ját, hogy onnan öltögesse nyelvét politikai, társadalmi eseményekre. Kormányin­tézkedéseket gúnyolt, neves politikusok bújkáltak a pes­tiek nevetése elől. 1908. és 1913. között, amikor Nagy Endre a leglelkesebben dol­gozott a Modern Színpadon, re természetességgel rácso­dálkozó alkotót és tudóst. Mindig ez szabályozza, rendezi és értékeli a .világ­hoz való viszonyát. Élmé­nyeinek körét ez szabja meg, és motiválja a nagy flóra mechanizmusát. Szpéró és Némó alakja rendíthetetle­nül a máról vall és érzésünk szerint a Holnapnak. „A veréb konstrukciója lé­vén, szociális lény, s újra ír­ja meg létezésük örömét, megszemélyesítve azokat, minthogy ha testvérei, bará­tai volnának, s ezen keresztül a mi barátainkká is válnak. Az eseményt alig észleljük, de máris szívünkben élnek, tudjuk minden gondjait, lét- fenntartását, életelemeiket. A madarak nem beszél­nek, de énekeikkel díszítik a barokk eget, biedermeyer es­téinket. A jelenségek nem egy eset­leges rendben bukkannak föl, hanem az író közvetlen környezetében. Az ember és a madár kapcsolatát teremti meg a fogalmi azonosulás, amely felfoghatatlansága el­lenére érthetővé, természe­tessé teszi. Az embernek is vannak láthatatlan szárnyai, rajta múlik, hogy elkerülje Ikarus sorsát. Tandori Dezső megta­nít az egyenletes repülésre. S ahogy olvassuk, feltű­nik egy új Daidalos, aki szárnyalni segít. „Milyen lassú az élet s milyen erő­szakosok a remények.” Mi- rabeau két sorára, a könyv a rendet mutató élet iskolá­jára, erőt próbáló feladat, mert rendet vállaló és az élet lehetőségeit mutatja. JÁKÓI ATTILA Dario Villáiba: Elmebeteg fej Megbolondult a telefonunk hatvani cukorgyárat. Később átszóltak az expedícióból, hogy megjöttek a konténe­rek, lehet rakodni. Amikor Zsófikát másodszor keresték, a feleségem vette fel a tele­font, s hiába bizonygatta, hogy kérem itt nem Zsófika beszél, megint mellékapcsolt a központ, a hívó fél lelket­len bestiának nevezte őnagy- ságát. Hét végén napokig csend volt, de aztán kezdődött minden elölről. Megkérdez­ték, hány percet késik a ka­nizsai gyors, mennyi fizet a totó, s jöhetnek-e a búto­rokért. Kemény férfihang szólt rám: azonnal hívjam a telefonhoz Balogh főhadna­gyot, a laktanyaügyeletest. Te jóságos ég, sóhajtottam magam elé, i a telefonvona­lunkat lefoglalta a honvéd­ség, lehetséges, hogy perce­ken belül a Varsói Szerződés Egyesített Parancsnoksága is jelentkezni fog? Zsófikát aznap csak az es­ti órákban keresték. — Mondja, kije magának ez a Zsófika? — kérdeztem, miután sikerült lecsillapíta­nom a mérges telefonálót. — A menyasszonyom. Szombaton lett volna az es­küvőnk, de előtte nap ka­ramboloztunk és Zsófikának eltört a lába. Az esküvő el­maradt, s azóta az apja nem enged be hozzájuk. — Mit tud tenni? — Nem tudom. — Szöktesse meg! — Nem rossz ötlet, köszö­nöm. Egy hétig még bírtam cér­nával: minden hívásra udva­riasan válaszoltam, hogy ké­rem, ez magánlakás, mellé­kapcsolt a központ, tessék újra tárcsázni. Aztán bele­untam. Az udvariasság leko­pott rólam. hazardírozni kezdtem: — Kárpáti elvtárs házon kívül van, nem tudom őt kapcsolni, német brikettre csak elseje után veszünk fel rendelést, a főmérnök kar­társ tökrészeg, vállalati ko­csin vitték haza, maga ne­kem ne tegyen ajánlatokat, nem hallja, hogy férfi va­gyok, forduljon a nemibeteg- gondozóhoz, ne szidja az anyám, árva gyerekként nőt­tem fel, jaj, már maga ismét Zsófikát keresi, mellément, mit csináljunk, van ez így! Tegnapelőtt hajnali há­romkor megint a telefon éb­resztett : — Őrnagy elvtárs, jelen­tem, az alegységet riadóztat­tám, kérek engedélyt a fel­adat végrehajtására! — hang­zott a vonal túlsó végén. — Az engedélyt megadom! — válaszoltam kábultan, pe­dig legszívesebben azt mond­tam volna, gyerekek, feküd­jetek vissza az ágyikótokba, tévedés az egész, különben is béke van, miért kell egymást bosszantani ilyen kora haj­nali órán?!? És most az a rémlátás gyö­tör, hogy valahonnét elindult egy katonai alegység és me­netel, menetel egyfolytában azóta is, mint Rejtő Jenő idegenlégiós hősei a sivatag­ban. ■ ■ "".1 iközben e rémképeket M próbálom magamtól elhessegetni, ismét cseng a telefon. — Apa, te vagy? — Igen — mondom gépie­sen, mert már nem tudok figyelni, ki miért hív, mit akar. — Nagyon haragszol? — Haragudnom kéne? — Hát, hogy megszöktem hazulról és Petivel összehá­zasodtunk. — Szent ég, Zsófika, maga az? — kiáltom, de. hirtelen kattan a készülék. Letette. Ezek szerint Zsófika már boldog, férjhez ment. Csak én vagyok dühös erre a nyo­morult telefonra. De nincs idő a meditálásra. Üjabb hí­vás, újabb parancs: menjen ki a repülőtérre, Oszkár bá­csi megérkezett Kanadából. Megyek. Addig se kell te­lefonálni ! KISS GYÖRGY MIHÁLY MAJOR HENRIK KARIKATÚRÁI A .modern színpad, tagjairól. Kökény Ilona. Rózsahegyi Kiírnia. Birth» Artur ér. Nagy Marg*i­Sajó Gíz*. végérvényesen kialakult a korszak kabaréstílusa. Tö­kéletes színészi munka, könnyedség, konvencióktól mentes előadásmód. S ott volt a példakép, a magyar sanzonművészet csillaga, Medgyasszai Vilma, aki Gá­bor—Szirmai bölcsődalával mutatkozott be, és estéről estére fergeteges sikerrel ad­ta elő. Vidor Ferike cseléd­lányokról énekelte bájosan, szomorúan és mulatságosan Gábor Andor balladáit. Nagy Endre, a közönség minden mozdulatára élénken, pilla­natnyi pontossággal reagáló konferanszot honosította meg. Esténként, az utolsó számként bejelentett, „fele­lősségvállalás nélkül” elő­adott jelenet, ahol a szere­peket csak körvonalazták, együtt játszott a közönség­gel. Ez volt az est legtöbb szenzációt ígérő pontja, mert a színészek egész nap ké­szültek az esti „jó bemondá­sokra”, a szerepükre, hogv egymást és .a közönséget is meglepjék. A kabaréban ekkoriban honosodtak meg a közéletet kritizáló kupiék, jelenetek. S az első világháború előtti időszakban, amikor a rette­gést szórakozással próbálták legyűrni az emberek, a ka­baré a közönség legkedvel­tebb szórakozásává vált. SOÓS ÉVA Korabeli karikatúra a fővárosi „Bonbonniere” társula­tairól Major Henrik rajza a „Modern Színpad” tagjairól A pesti kabaré

Next

/
Thumbnails
Contents