Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
1979. október 7. KÉPÚJSÁG 3 A paksi városi párt-vb tárgyalta Szekszárdi Bútoripari Vállalat Közművelődési intézmények és a munkahelyek kapcsolata A Központi Bizottság 1974. márciusában, a közművelődésről hozott határozata kimondja: „Tovább kell fejleszteni a lakóhely és munkahely közművelődési együttműködését, összhangját." Milyen előrehaladás történt e téren, ezt vizsgálta meg a paksi városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén azzal, hogy beszámoltatta a város közművelődési intézményeinek igazgatóságát az intézmények és a munkahelyek kapcsolatáról. Mind a beszámoló, mind a vita azt tükrözte, hogy a korábban egymástól függetlenül működő intézmények összevonása óta jelentős előrehaladás történt. Különösen azzal, hogy elkészült és átadták rendeltetésének az új munkásművelődési központot. Míg korábban az esetenkénti segítségnyújtás dominált, ezt fokozatosan felváltotta a tervszerű együttműködés A város lakosságának közel negyven százaléka nem rendelkezik a nyolc általános iskolai végzettséggel. A művelődési intézmények — a munkahelyi vezetéssel közösen — három üzemben, a Duna menti Egyesülés Tsz- ben, a konzervgyárban és a Volán üzemigazgatóságnál rendeztek oktatást, ezeken az elmúlt három év alatt hatvanan végeztek, vizsgáztak eredményesen. Ez a számarány azonban alacsony, és a jövőben is sok még a tennivaló a pótlásra. Az általános iskola mellett előtérbe kerülnek a szakmunkás- képző, továbbképző és egyéb szaktanfolyamok, oktatások. A ruhaipari szövetkezet 29 dolgozója készült fel a szakmunkásvizsgára, a munkásművelődési központban folynak a beruházáson dolgozó vállalatok különböző szaktan- folyamai (műszaki rajzoló, reaktorkombinátor, ultrahangos anyagvizsgáló, kazánkezelő, stb.) Az intézmények továbbra is a termelést közvetlenül segítő, a szakmai ismereteket bővítő oktatási formákat szervezik, mint a szakmunkások középiskolára való előkészítése, technikusi minősítő vizsgára, egyetemi felvételre előkészítő tanfolyamok. A határozat szerint a munkásművelődésnél „elsősorban a szocialista brigádokban már kialakult, illetve alakuló aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségekre kell támaszkodni”. E célt jól szolgálja az évente meghirdetett „Útközben” akció. Pakson 1977-ben csak egy brigád vett részt e mozgalomban, tavaly már harminc, az idén pedig 31 brigád, 151 taggal. A fejlődés ellenére elégedettségre nincs ok, hiszen a harminc brigád csak egy kis töredékét teszi ki a város üzemeiben, az atomerőmű-építkezésen dolgozó szocialista brigádoknak. Az idén megalakult a szocialista brigádklub, amelyet a munkásművelődés módszertani bázisává szándékoznak fejleszteni. Emelkedik, de még mindig alacsony a munkás olvasók aránya a könyvtárakban, hasonló a helyzet a különböző szakkörökben, tanfolyamokon, művészeti csoportokban — munkáskórus, néptánccsoport, nyelvtanfolyam, stb — itt a feladat az arány növelése. Hasznosnak bizonyult a tavalyi kezdeményezés: először rendézték meg tavasszal a munkásművelődési napokat, amelynek keretében — kiállítást. TIT-elő- adást, műsoros estet — több programot „vittek ki” üzemekbe, az építkezésen dolgozók részére a munkásétterembe. Az értelmiségiek számaránya az atomerőmű-beruházással gyors ütemben nő, az így jelentkező „szellemi kapacitást” társadalmi- aktivitást azonban eddig csak részben tudták kiaknázni ismeretterjesztő eladások tartására, művelődési csoportok vezetésére. Ittlétük ugyanakkor sok új kulturális igényt hozott felszínre. Ennek kielégítésére a munkahelyekkel közösen szerveznek környezetvédelmi szabadegyetemet, nyelvtanfolyamokat. A közművelődési intézmények és a munkahelyek közti kapcsolat az idén vált, illetve válik folyamatosan tervszerűvé. A városi pártbizottság és a városi tanács kezdeményezésére létrehozták a közművelődési alapot, most már új formában: a munkahelyek különböző ösz- szegekkel járulnak hozzá a közművelődési intézmények fenntartásához, ugyanakkor az igazgatóság szocialista szerződést köt a munkahelyekkel, melyben részletesen szabályozzák, milyen segítséget nyújtanak az intézmények. Éppen a napokban alakult meg a munkásművelődési központ társadalmi vezetősége, amelyben helyet kaptak a közművelődési alaphoz hozzájáruló vállalatok, szövetkezetek képviselői is. Tavaly csak néhány üzem adott össze 26 000 forintot, az idén tíz vállalat, szövetkezet vállalta összesen több mint 350 ezer forint átadását. Ez már jelentős összeg, melyből lehetővé válik különféle művészeti tevékenységek támogatása is. A nagyberuházástól egyelőre csak a Paksi Atomerőmű Vállalat ajánlott fel hozzájárulást, összegben a legnagyobbat, százezer forintot. De folyamatban van azoknak a „beszervezése” is, amelyek a kivitelezésben hosszabb távon részt vesznek. A vb-ülésen a beruházás pártbizottságának titkára bejelentette, hogy a szakszervezetektől is számítani lehet támogatásra — pénzben is és szakszervezeti művészeti együttesek műsoraival is. Az együttműködés szerződésekben rögzített keretei létrejöttek. Fennáll azonban a veszély — néhány vállalatnál az eddigi tapasztalatok is erre utalnak — hogy a tíz-, húsz-, vagy ötvenezer forint átutalásával a munkahelyi vezetők „letudva” érzik kötelességüket. Az elmúlt év tavaszán rendezett közművelődési szabadegyetemre a munkahelyi művelődési bizottsági vezetőkön és tagokon kívül meghívtak gazdasági és szakszervezeti vezetőket is. Ám közülük jó néhányan nem jelentek meg egyszer sem az előadásokon. Állást foglalt a városi párt-végrehajtóbizottság, hogy erősíteni kell a gazdasági vezetőkben is a felelősségérzetet a dolgozók művelődésében. A végrehajtó bizottság határozata megszabja a köz- művelődési intézmények és a munkahelyek feladatait. Az előbbiek folyamatosan adjanak següséget a munkahelyi művelődéshez. működjenek közre a közművelődési bizottságok munkatetveinek összeállításában. Programjaikban, terveikben tükröződjék a lakóhelyi, munkahelyi igény, érdekeltség, a társadalmi vezetőségen keresztül teremtsék meg ennek demokratikus fórumát. Dolgozzanak ki olyan módszereket, amelyekkel növelni lehet a munkás és paraszti foglalkozású olvasók, a művelődési alkalmakat igénybevevők számát. A munkahelyek törődjenek többet dolgozóik művelődésével, az általános és szakmai ismeretek bővítését tekintsék a termelési kultúra, a szocialista közgondolkodás kialakítása nélkülözhetetlen feltételének. (J) Jól emlékszem még nagyapám gatterjára. Hatalmas füstfelhq£>en, iszonyú csattogással, érces hanggal szabdalta a fát, amiből később építhettek, tüzelhettek. A fa mindig fontos volt, joggal gondolhatták, soha nem megy ki a „divatból”. * Részlet egy levélből: „Az újjászervezett Bútoripari Egyesülés tagvállalatai első alkalommal jelennek meg a nemzetközi őszi fogyasztói vásáron. Ezt az alkalmat szeretnénk megragadni, hogy megalakulásunkról, céljainkról, terveinkről a széles nyilvánosságot is tájékoztassuk.” Márkus Istvántól, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől érdeklődtünk: mit jelent a vállalatnak az újjászervezett egyesülés. — A Szekszárdi Faipari Vállalat 1972-ben változtatott nevet. Mindössze két esztendőt kellett arra várnunk, hogy a jelenlegi központi telephelyre költözhessünk, s kitehessük az új cégtáblát: Szekszárdi Bútoripari Vállalat. Már 1969-bén hét tagvállalattal együtt, mi is tagja voltunk az Első Bútoripari Egyesülésnek. Ma a kilenc termelő vállalathoz tizedikként a Bútoripari Fejlesztési Intézet is csatlakozott. Az egyesülésnek korábban is három fő célja volt: a közös alapanyag beszerzése; a sokrétű fogyasztói előnyök biztosítása; a műszaki fejlesztés szakosodása, kooperációs kapcsolatok kialakítása a vállalatok között. A tervek nagy része megvalósult. így- felépült, s azóta már üzemel Budapesten a harmadik kerületi Raktár utcai mintabolt, ami az egyesülés 400 négyzetméteres alapterületű bemutatóhelyisége. A kooperáció kialakításában a legjelentősebb lépés a Székesfehérvári Bútoripari Vállalattal való kapcsolat felvétele volt. Eszerint: a fehérváriak kizárólag szekrénybútorokat készítenek, s mi szállítjuk ehhez — évi 22— 25 millió forint értékben — az ülő- és fekvőkárpitot. — Milyen termékekkel jelentkezik a piacon a vállalat? — A jelenlegi termékek közül immár elismertek a Szirén és a Szuper típusú kárpitozott ülőgarnitúráink, a Pille, a Piri és Piroska foteljeink, valamint a Tacskó gyerekheverő. — Tulajdonképpen mi új az újjászervézett egyesülésben? — Az újjászervezés után az egyesülés már mint önálló jogi személy működhet. Legmagasabb fórumunk az igazgató tanács. A tanács dönt az önálló vállalkozások fölött. A jövőben különböző épületek, főleg szállodák komplett berendezésére vállalkozunk, ami egyáltalán nem újkeletű dolog vállalatunknál, hisz mi rendeztük be többek között a soproni KPVDSZ-üdülőt, a lillafüredi Palota Szállót, a bükki gyógyszállót, valamint a Balaton-környéki SZOT- szállodák nagy részét. — Milyen gondokkal kell megküzdeni a gyártás folyamán? — Elsősorban akadozik az alapanyag-ellátás. Gondolok itt kooperációs félkész termékek, a fém lábszerkezetek, különböző vasalások, kárpitrámák hiányára, de gondókat jelent a fűrészelt fenyőáru beszerzése is. — A vállalat három üzemében, az asztalos-, a kárpitos- és poliuretánhabosító üzemben összesen hány embert foglalkoztatnak? — Főleg asztalos és kárpitos szakmunkásokat és betanított munkásokat alkalmazunk. Ma 220 a létszám. A dolgozók ötvenöt százaléka törzsgárdatagnak számít, tehát több mint öt éve dolgozik a vállalatnál. Sajnos a betanított munkásoknál nagy a mozgás... A munkások normára — munkafázisonkénti normára — kapják a bérüket, ezzel természetesen ösztönözzük őket a gyors és selejt- mentes munkára. — Milyen beruházásokat tervez a vállalat a jövőben? — Most fejeztük be a poliuretánhabosító üzem bővítését és egy új, korszerű anyagmozgató berendezést szereltünk fel. A munkák együttesen mintegy egymillió forintba kerültek. — Jut-e Szekszárdra az itt gyártott bútorokból? — Előfordul, hogy kaphatók. Legnagyobb vevőink: a BÜTORÉRT, a Budapesti Szék- és Kárpitosipari Vállalat, az Ipoly Bútorgyár és a Kaposvári LAKBÉR Ktsz. Vállalatunk ez évi árbevételi terve 110 millió forint. Ha így megy továbbra is a munka. teljesítjük ezt a tervet. Megszüntettük az importból származó ragasztóanyagok felhasználását is, s a jövőben csak hazai gyártmányú (például PVÁC ragasztó) műgyantákkal végezzük el a bútorok ragasztásait. — ön szerint ízlésesek és modernek a Szekszárdi Bútoripari Vállalat termékei? Berendezné ezekkel a bútorokkal a saját lakását? — Feltétlenül! SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: Bakó J. Gyulaj Befejezték az árpa vetését A gyulaji termelőszövetkezetben — hasonlóan a megye többi nagyüzeméhez — megkezdődött az őszi betakarítási időszak. Szeptember közepén szállították el az utolsó vontató napraforgót; ez az idén keveset adott — növényi megbetegedés gyérítette a tányérokat. Befejezték a silózást, legutoljára a hibridkukorica apasorait silóz- ták le, így mintegy kétszázötven vagonnyi szilázs lesz a téli tömegtakarmányozás alapja. Megkezdték az árukukorica törését is. Az idén a tavalyi rekordtermésnél kevesebbet vágnak a kombájnok, ennek zömét leszárítják, mintegy százötven vagonnyit a Dombóvári Gabonaforgalmi Vállalat. Folyik a tápanyag-visszapótlás, a szabad erőgép-kapacitással szórják a műtrágyát az őszi mélyszántás előtt. Elvetették a saját takarmánynak szánt hatvan hektárnyi árpát is. Az állattenyésztésben folyik a rekonstrukció. Az épületek átalakításával, battériák beszerelésével, a hizlaldák építésével, illetve bővítésével az 1976-os évi kétezer-három- százas hízókibocsátást 1981- re megduplázzák. Az elképzelések szerint akkor hétezer hízót adnak át a húsiparnak. A rekonstrukciós tervekben szerepel szociális épületek, silók építése, illetve az úthálózat, és ami nagyon fontos, a vízmű megépítése. Idén eddig háromezer-négyszáz hízó sertést értékesítettek a szövetkezet telepeiről. Egy régebbi épület átalakításával a tagság új szociális, kulturális, és oktatási célokat egyaránt szolgáló létesítményt vehet birtokába. Itt ötven főnek tudják biztosítani a napi étkezést, emellett klubokat fognak szervezni és a téli időszakban a szakmunkások képzése is itt történik majd. A gattertől a poliuretánhabosítóig Munkában a kárpitosok Az Enikő garnitúra
