Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

2 i^PÜJSÄG 1979. október 30. A szabályozó rendszer módosításáról Az MTI hírmagyarázata. A kormány hétfői ülésén megtárgyalta a pénzügyi sza­bályozó rendszer 1980. január 1-i módosításával összefüggő jogszabályokat. A szabályo­zás alapelveiről a vállalatok és a szövetkezetek az Orszá­gos Tervhivatal és a Pénz­ügyminisztérium korábban kiadott közleményéből már tájékoztatást kaptak. A vállalati jövedelemsza­bályozási rendszerről szóló rendelet a népgazdasági egyensúly követelményének megfelelően szabályozza a tiszta jövedelem megosztását az állam és a vállalatok, szö­vetkezetek között — valame­lyest növelve az állam része­sedését. A vállalatokat és a szövetkezeteket fokozottan érdekeltté teszi a jövedelme­ző gazdálkodásban. Az új termelői árakban ki­fejeződő nagyobb követelmé­nyek és a külkereskedelmi cserében tükröződő világpia­ci értékelés alapján a szabá­lyozás ösztönző hatása úgy érvényesül, hogy a vállalatok és a szövetkezetek a nehe­zebb feltételek között elért nyereség, illetve annak nö­velése révén bővíthetik a személyi jövedelmekre és a vállalati fejlődésre fordítha­tó saját forrásaikat. Ezzel alapozhatják meg növekedé­sük anyagi feltételeit. A jövedelemszabályozás rendszere a hatékonyságot il­letően magasabbra emeli a mércét. Ennek nyomán a vállalatok jövedelmi helyzete differenciálódni fog. A gyen­ge hatásfokkal dolgozó válla­latok számára nehezebbek, a jól gazdálkodó, gazdaságosan exportáló vállalatok számára kedvezőbbek lesznek a körül­mények. Ugyanakkor — fi­gyelembe véve a hitelezési feltételeket is — a vállala­toknak és a szövetkezeteknek a korábbinál több lehetősé­gük nyílik arra, hogy olyan • felelősségteljes, önálló vállal­kozásokba kezdjenek, ame­lyek önmaguk és a népgazda­ság számára egyaránt előnyö­sek. A szabályozás ösztönzi a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítását és fokozatos megszüntetését, illetve a bel­földön és a külföldi piacokon egyaránt gazdaságosan érté­kesíthető termékek termelé­sének növelését. A gazdálko­dás biztonságát a vállalati tartalékok szerepének foko­zásával is elősegíti. A mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló rendelet az adózási, támoga­tási és alapképzési szabályo­kat tartalmazza. Eszerint a mezőgazdasági nagyüzemek adóinak általános mértéke nem emelkedik. Földadót a jövőben a főbb művelési áganként fizetnek. Egységes lesz a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok üze­mi és személyes jövedelem­szabályozása. A munkadíjak és az év végi részesedés kü­lön szabályozásával a terme­lőszövetkezetek az addiginél nagyobb összhangot teremt­hetnek a személyes jövedel­mek és a teljesítmények kö­zött. A felvásárlási árak már meghirdetett emelésével összhangban egyes támogatá­sok megszűnnek, mások mérséklődnek. A kedvezőtlen adottságú üzemek továbbra is megkülönböztetett támoga­tásban részesülnek, hogy az elősegítse az adottságaikhoz igazodó termelés kialakítását, ösztönözze az ezirányú gyors cselekvést. A háztáji és kisegítő gaz­daságok a nagyüzemekkel azonos feltételek mellett vá­sárolhatnak műtrágyát, nö­vényvédő szert és támogatást kapnak a termelésükhöz szükséges alapvető kisgépek beszerzéséhez. Akik szarvas- marhát tartanak, továbbra is részesülnek az eddigi ked­vezményekben. A vállalati bérszabályozás rendszeréről szóló rendelet elősegíti a vállalati teljesít­mények és a bérfejlesztés le­hetőségének közvetlenebb összekapcsolását. A bértö­megszabályozás eddiginél szélesebb körű alkalmazása fokozottan ösztönöz a bérek teljesítmények szerinti diffe­renciálására és a takarékos létszámgazdálkodásra. Növeli a rendelet az önálló vállala­ti bérgazdálkodás rugalmas­ságát, lehetővé teszi az ösz­tönző bérformák kiterjedtebb alkalmazását és a vállalato­kat érdekeltté teszi a fölösle­ges létszám leépítésében. A vállalati műszaki fejlesz­tési alap képzéséről, felhasz­nálásáról és elszámolásáról szóló rendelet 1980. január 1- től — egyes feldolgozó ágaza­tokban 1981-től — a korábbi­nál jobb összhangot teremt a műszaki fejlesztési források és a tényleges szükségletek között. Biztosítja annak le­hetőségét, hogy a vállalatok az előállított termékeik árá­ba felszámítható műszaki fejlesztési hányadot — a vál­lalat egészére jóváhagyott kereteken belül saját hatás­körükben, tényleges kutatási és fejlesztési igényeiknek megfelelően használhassák és differenciálhassák. 1980-tól több mezőgazdasági nagy­üzem is lehetőséget kap arra, hogy műszaki fejlesztési ala­pot képezzen saját agrotech­nikai kutatási céljaira. A beruházások rendjéről szóló korábbi minisztertaná­csi rendeletet módosítva a kormány a döntési és a fi­nanszírozási rendszeren alap­vetően nem változtatott. A beruházások támogatása azonban az eddiginél szigo­rúbb gazdaságossági követel­ményekhez kötődik. Állami alapjuttatást azok a dinamikusan fejlődő vállala­tok és szövetkezetek kaphat­nak, amelyeknek beruházá­sai megfelelnek a hitelpoliti­kai irányelvekben rögzített jövedelmezőségi követelmé­nyeknek, de fejlesztési alap­jukat más jövedelmező beru­házásokra kötötték le, ezért újabb hitelt már nem tudnak fölvenni. * A kormányrendeletek és a miniszteri végrehajtási sza­bályozások a Magyar Közlöny november 1-i számában je­lennek meg. Ez a szám nyílt árusítású hírlapárudákban is kapható lesz. (MTI) Az európai biztonság Brüsszel, Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának vezetősége hét­főn Brüsszelben sajtóérte­kezleten ismertette a De Haanban megrendezett eu­rópai fórum eredményeit. Raymond Goor kanonok, a bizottság elnöke elmondotta, hogy a vasárnapi záróülésen már 29 ország és 20 nemzet­közi szervezet képviselői vet­tek részt. A fórum szándéko­san nem hozott határozato­kat, mert a cél őszinte, nyílt, minden kötöttségtől mentes dialógus kialakítása volt: ezt a célt sikerült elérni. A háromnapos vita során egyetértés jött létre abban, hogy az európai biztonság biztosításának fő eszköze a tárgyalás. Folytatni kell a tárgyalásnak azt a módszerét, amely a SALT—II. egyez­mény aláírásához vezetett. A tárgyalások rendszerét ki kell terjeszteni minden euró­pai kormányra. A delegációk állást foglal­tak amellett, hogy a madridi találkozó eredményes legyen és hogy hívjanak össze össz­európai konferenciát a kato­nai enyhülés kibontakoztatá­sára. Újságírók kérdéseire vá­laszolva, Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztálya vezetőjé­nek első helyettese kifejtet­te a Szovjetunió álláspont­ját a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdésé­ben, amely az európai fórum egyik központi témája volt. Hangoztatta: a Szovjetunió' az ország nyugati részén fel­állított közép-hatótávolságú rakétákat már sok évvel ez­előtt rendszeresítette, vála­szul az USA által Nyugat- Európába telepített nukleáris fegyverek bevezetésére. Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke több ízben nyíltan el­ismerte, hogy a NATO raké­tái tengeralattjárókról, re­pülőgépekről és hadihajókról elérhetik a Szovjetunió terü­letét. A NATO-nak ezek a rakétái ma már 4—5 ezer kilohnéteres hatótávolsággal rendelkeznek. Az a hisztéri­kus nyugati propaganda, amelyet a legmodernebb szovjet rakétákkal, az SS— 20-asokkal kapcsolatban bon­takoztattak ki, nem indokolt, mert ezek csupán az egyen­súly megteremtését szolgál­ták, a modernizált nyugati nukleáris erőkkel szemben. A fórumnak a sajtóértekez-' létén megjelent résztvevői — köztük Káldy Zoltán evangé­likus püspök — befejezésül annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy min­den delegáció otthon ismer­tetni fogja a fórumon el­hangzottakat, s így a dialó­gus folytatódni fog. * Hazaérkezett az a magyar küldöttség, amely Kállai Gyulának, a HNF OT elnö­kének vezetésével Belgium­ban részt vett az európai le­szerelési és biztonsági fórum munkájában. Arcéi háttérrel Luis Carlos Prestes újra Brazíliában Jörge Amado életrajzi regénye nyomón a nemzetközi mun­kásmozgalom veteránját, a Brazil Kommunista Párt főtitkárát hazájában és világszerte a „Reménység lovagjjának” nevezik. Luis Carlos Prestes a napokban, a katonai diktatúra kénysze­redett „liberalizálási” engedményeinek keretében, most haza-'' térhetett. A „Reménység lovagja” hazatérésével, első nyilat- ' ozataival új reménységet gyújtott a brazil dolgozó milliók szívében. SAJTÓÉRTEKEZLET RIÓBAN — Brazíliában az elmúlt 15 esztendőben kiéleződtek a gazdasági és társadalmi prob­lémák, az ország mindinkább a nemzetközi nagytőke függ­vénye lett, elmélyült a gaz­dagok és a szegények közt tátongó szakadék — íme, egy összefoglaló mondat Prestes elemzésébő' amelyet Rio de Janeiróban tartott, első sajtó- értekezletén, sok évi szám­űzetés után. A kommunista párt főtitká­ra az időszerű problémákról is nyíltan, lényegretörően nyilatkozott: — Meg kell változtatni az ország helyze­tét. Ezt követeli népünk. De a változáshoz meg kell szi­lárdítani az ellenzéki erők egységét és a harcba be kelL vonni a tömegeket. A Brazil Kommunista Párt minden erejével hozzá kíván járulni ehhez a küzdelemhez, amely elképzelhetetlen a kommu­nisták részvétele nélkül. Az aktuális követelés: az amnesztia, a párt legalitása. Luis Carlos Prestes erről is beszélt: — Haladéktalanul érvényteleníteni kell azokat a kommunis'taellenes törvé­nyeket, amelyeket az ameri­kai imperializmus nyomásá­ra fogadtak el. Hivatalosan is vonják vissza a kommu­nista párt működését tiltó rendelkezéseket! EGY ÉLET LOGIKÁJA Amit a brazil kommunista vezető mond és tesz most ha­zájában, egy harcos és kö­vetkezetes életút logikus ál­lomása. Prestes, aki most 81-ik évébe lép, a modern Brazília egész történelmi fej­lődését, kialakulását végig- küzdötte. Apja katonatiszt' volt és előtte is megnyílott a hadseregbeli karrier útja. A fiatal katonaiskolai nö­vendéket azonban elsősorban a szociális problémák foglal­koztatták, és amikor had­nagy lett, részt vett a copa- cábanai katonai felkelésben. Száműzték, de évek múltán ismét egy felkelőmozgalom­hoz csatlakozott. Hadoszlo­pot szervezett, amely két és fél év alatt a hatalmas or­szágban 25 000 kilométeres utat tett meg, s átvágta ma­gát a kormánycsapatok gyű­rűin. A népi hadviselésnek ezt a bravúrját úgy emlege­tik Brazíliában, mint az egyik legjelentősebb forradal­masító tényezőt. A „Prestes-hadoszlop” út­ján a népre támaszkodott, elégette a parasztok adósság- leveleit, forradalmi igazság­szolgáltatást gyakorolt, ki­szabadította a politikai fog­lyokat, gyűléseket tartott. Ez a hadoszlop nem győzhetett a túlerő ^llen, és Brazílián átvágva a szomszédos Bolí­viában talált menedéket, de hatalmas felvilágosító mun­kát végzett, politikai jelentő­sége visszhangjában rejlett. Prestes számára az emig­ráció évei a politikai egye­tem esztendőit jelentették. Megismerkedett a marxiz­mus—leninizmus tanaival; Moszkvában találkozhatott a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakjaival, Dimitrovval, Togliattival, Thorezzel. A kommunista párt tagjaként tért haza, ahol a Nemzeti Felszabadítási Szövetség el­nökévé választották. De a kormányzat, megrémülve a népfrontjellegű szervezet si­kereitől, betiltotta azt és Prestest hadbíróság elé állí­totta. Elítélték, bebörtönöz­ték. Prestes rab volt, amikor pártja főtitkárává választotta és a nácizmus vereségét kö­vető nagy népi tömegmozga­lom követelésére bocsátották szabadon. A brazil párt az­óta, minden üldöztetés elle­nére, az illegalitásban is tö­megpárttá nőtt.' Most ismét Dél-Koreában továbbra is érvényben van a rendkívüli álla­pot. Képünkön: harckocsik Szöul forgalmas belvárosában. . (Képtávírónkon érkezett). Hétfő esti kommentárunk. A világsajtó tele van találgatásokkal. Mi történt a dél-ko­reai fővárosban? — teszik fel a kérdést öt kontinens újságjai, televíziós- és rádióállomásai. Az események pontos forgató- könyvét nemcsak most nem tudjuk, hanem valószínűleg biz­tosan sosem fogjuk megtudni. A hírügynökségek legalább négy-öt változatot repítettek fel és ezekből csak az a közös, hogy Pák Csöng Hi tábornokot, Dél-Korea diktátorát igen ma­gas rangú tiszt (vagy tisztek?) golyói ölték meg. A legérdeke­sebb — és meg nem erősített — változatnak az tűnik, amely szerint már a gyilkosság előtti napon leváltották a vezetésből a diktátort és a gyilkosság csak az ezt követő közjátékra tett volna pontot. Feltétlenül érdemes egy tanulságos pillantást vetni arra, milyen bel- és külpolitikai közegben dördültek el azok a szöu­li lövések. 1. Dél-Koreában az olcsó munkaerő és nem utolsósorban a hatalmas — összesen több mint .negyvenmilliárd(l) dolláros — amerikai segély nyomán a legutóbbi években gazdasági fel­lendülés volt tapasztalható. Ez néhány hónapja a világgazda­ság jelenségei (energiaárak, stb.), valamint a fegyverkezés nö­vekvő költségei miatt hirtelen és látványosan megtorpant. Az alapvető élelmiszerárak drákói megemelése gyorsan a fel­színre juttatta a kulisszák mögött eddig is közismert tényt: a rezsim egyetemes népszerűtlenségét. 2. Az ország nagyvárosaiban, elsősorban Puszanban meg­állíthatatlannak tűnő tüntetéssorozat kezdődött, amelyben — a rezsim és az amerikai megfigyelők nagy rémületére — nem­csak diákok, hanem növekvő számban munkások és alkalma­zottak is részt vettek. 3. A szöuli amerikai nagykövet ilyen körülmények között utazott haza „jelentéstételre” és ezzel körülbelül egyidőben Dél-Koreába érkezett Harold Brown amerikai hadügyminisz­ter. 4. Mind világosabbá vált, hogy Washington a választási év­ben egyszerűen nem kockáztat meg egy nicaraguai típusú for­dulatot a stratégiailag oly fontosnak minősített Dél-Koreában (ahol negyvenezer amerikai katona állomásozik!). A Fehér Ház ezért úgy döntött, hogy jobb á változást „felülről ellen­őrzött” és az amerikai érdekeknek szigorúan megfelelő mor­don, palotapuccsal végrehajtani. Emellett szól az, hogy — bár magát a gyilkosságot állítólag a titkosszolgálat főnöke haj­totta végre — az események háttérben az amerikaiak bi­zalmi embere, a hadsereg vezérkari főnöke áll. A terv tehát az volt; a gyűlölt Pák Csöng Hi eltávolítása majd levezeti a feszültséget és az „új” emberek folytatják — a régi politikát... HARMAT ENDRE legális működésének jogáért harcol. Küzdelme összefor­rott a Reménység lovagjá­nak nevével. SZELEPNYITAS BRAZÍLIÁBAN Vajon miért igyekszik a brazil katonai diktatúra mos­tanában „politikái nyitást” hirdetni? Miért állítja azt, hogy „vége” a diktatúra ed­digi terrormódszereinek, mi­ért kezd úgynevezett „libe­ralizálási” kísérletbe? Luis Carlos Prestes ezekre a kérdésekre néhány napoal ezelőtt a l’Humaniténak adott interjújában elmondta: a tömegmozgalom fejlődése, az ellenzék megerősödése, a rendkívül súlyos gazdasági válság és a nemzetközi he’y- zet változása hozta létre az új szituációt. Az 1978-as vá­lasztások (annak ellenére, hogy a kormány úgv szab­dalta át a választókörzete­ket, hogy a munkáslakta, el­lenzéki körzetek választói­nak képviseletét csökkentse), a népi ellenzéki mozgalom előretöréséről tanúskodtak. A szenátusi választásokon a Brazil Demokratikus Moz­galom nevű ellenzéki tömö­rülés ötmillió szavazattal előzte meg a kormánypártot, a hivatalos ARENA-pártot. Ez annál is jelentősebb ered­mény, mert nemrégiben még életét kockáztatta az, aki az ellenzék mellett szólalt fel. A változás pozitív, de a rendszer természete nem vál­tozott meg. A rendszer új vezetője, Joao Batista Figueiredo tá­bornok elnök nyilván a ko­rábbi kudarcok és terror­módszerek feledtetésére pró­bál „megújhodást” hirdetni. De azok, akik a" kínvallatá­sokért, a kíméletlen elnyo­másért, a milliók nyomorá­ért felelősek, a helyükön vannak. Elképzelésük ez; ..minél inkább változunk, an­nál inkább megmaradhat a régi”. Magyarán: az ún. re­formok lényeg a rendszer át­mentése. A nyitás tehát tu­lajdonképpen szelepnyitás. A tűrhetetlenné vált helyzet­ben a robbanás elkerülésé­nek szándéka vezeti a „libe- ralizálókat”. De az így nyi­tott résekbe kell nyomulni — ez az ellenzéki erők politiká­jú. „Minden lehetőséget fel kell használnunk” — mond­ta Prestes. A „liberalizálá­sét” is. Erről a Brazil Kom­munista Párt főtitkára el­mondta: általános, nem pe­dig részleges, szelektív am­nesztiát kell követelni. A nemzeti megbékélésnek ez a feltétele. A Reménység lovagja — mint életében annyiszor — most is megmutatja a köve­tendő utat. És most már nem a száműzetés távolából, de hazájában emeli fel szavát a népi egység, az igazi változá­sok érdekében. RUDNYÄNSZKY ISTVÁN fi szöuli lövések

Next

/
Thumbnails
Contents