Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
1979. október 28. 5 Ellene vagy mellette Egy lezáratlan vita Hasinál vagy árt?------ udósok kiszámították — mert ugyan mit nem számíT t anak ki manapság a tudósok? —, hogy azokban az országokban, ahol a televízió naponta több órás adás~..... sál jelentkezik, a 6 és 16 év közötti gyerekek csaknem e zer órát ülnek évente a képernyő előtt. Ha mindez így igaz — s miért ne lenne az, amikor a kérdés alapos ismerői állítják? — tizenkét éves korra ez az időmennyiség elérheti a 12 ezer órát is. Mint azt olvashattam a gyermek és televízió kapcsolatát dokumentáló publikációban, Angliában este hat óra után a gyermekek két órát ülnek a képernyő előtt. Franciaországban egy nemrég végzett felmérés szerint — melyben az általános iskolák 800 tanulója vett részt — a pszichológusok kiderítették, hogy a gyerekek sokkal több időt töltenek a televízióval mint tanítójukkal: majdnem ezer óra jutott idejükből a tévének míg az iskolának mindössze 900. Folytatnám a sort, mert nem érdektelen a televízió gyermekek körében kivívott népszerűségének többi adata sem. Hatéves koráig az amerikai tévénéző például több időt tölt a televíziókészülék előtt, mint amennyit egy egyetemi hallgató diplomájának megszerzésére fordít. Ügy jött ki ez az elképesztő adat, hogy elkészítették Amerikában — több ezer család bevonásával — a tévénézésre fordított idő grafikonját. Míg egy hároméves gyerek naponta „csak” 45 percig figyeli a képernyőn történő dolgokat, az iskola megkezdésével a televízióra már két órát fordít ugyanez a gyerek. Később a 12—13 éves korban tetőz a tévézés szenvedélye, mert- főként egy-egy sorozat megtekintésével naponta 180 percet is eltöltenek képernyő előtt a lányok és fiúk. Ezután 13—16 éves korban némi visszaesés tapasztalható és mintegy két órát tesz ki az az idő, amit az adások megnézésére fordítanak, vagyis majdnem annyit, mint a felnőttek.------ajnálom, hogy hazai adatok nem állnak rendelkezéC semre, mert nálunk is folyik az a csatározás, mely a ^ televízió mellett és ellen folyó vita feleit szinte kép- i.-----telenné teszi a békés egymás mellett élésre. A mi gyer ekeink is rengeteg időt töltenek a képernyő előtt és nem csak a kizárólag nekik készült műsorok adásideje alatt. Ezért gyakori az a borúlátó kérdés is, mely így szól: „Ugyan mi lesz abból a gyerekből, aki az iskolaév alatt föltételezetten több mint ezer órát csücsül a képernyő előtt?” Az optimisták nagy jámboran azt szokták válaszolni erre a dühös kérdésre, hogy „Nyugalom! A gyerek legföljebb azokat a foglalatosságokat hanyagolja el, amit mozizás, rádiózás, színes lapok forgatása néven kedvel, de amelyekből alapjában véve ugyanazt tanulhatja, mint amit a televízió adásaiból !” Az olvasást — érdekes módon — nem érinti a tévézés. Sőt! A tudományos előadások, színházi és történelmi műsorok a nézők több mint ötven százalékát ösztönzik arra, hogy a látottakhoz újabb információkat szerezzenek — olvasással. Vagy;-egy-egy adás nyomán a hanglemezboltokban villámgyorsan elfogynak az egyes bemutatott komolyzenei felvételek ! A következő tromf. „A televízió vonzása lényegesen csökkenti a házi feladatok elkészítésére fordított időt, mert átlagban 15 perccel hamarabb készülnek el a gyerekek másnapi feladataikkal, csakhogy a készülék előtt elfoglalhassák szokott helyüket!” Sietnek. Tényleg igaz. De... az állítólag elvesztett 15 perc alatt igen sok olyan ismeretre tehetnek szert a televíziót nézve, amihez a tankönyvekből nem juthatnának hozzá. S ehhez még valamit. Nincs az a csodapedagógus, vagy csodaszülő, de még csodaszakember sem, aki versenyre tudna kelni a televízió által felkínált ismeretanyag színességével. Mondanak persze az optimisták egyebet is. így például azt hogy „az oktatás templomán kívül néha sokkal többet lehet tanulni, mint magában a templomban”. S mikor erre hivatkoznak, akkor hozzáteszik, hogy egy gyerek ismeret- anyagának mindössze 30 százaléka az, amit az iskolában tanítási órákon szerez meg, a többit már saját úton gyűjti be, nem utolsó sorban a televízióból, rádióból, az újságokból és más tömegkommunikációs eszközökből. így aztán — eltekintve a nálunk kiválóan bevált iskolatelevíziós adásoktól — a televízió inkább párhuzamos iskolának tekintendő, mintsem pusztán az időtöltés eszközének. „A tanulók sokszor úgy ülnek be a következő tanítási órára, mintha televízióadást néznének és aktivitásukat is ez határozza meg” — állítják a pesszimisták.-----ilágért sem akarok tengelyt akasztani valódi passziói mistával, hiszen úgysem hagyja, hogy látásmódját y „megszenlségtelenítsem” derűvel, de mint egykori diák ——- tudom, hogy anno dacumal akadt az én tanáraim között is olyan, akiinek az óráin nem lehetett másként ülni, csak „úgy, mint a moziban” és irgalom atyja ne hagyj el — unalmas film vetítésekor. E zért vallom ma is, hogy jaj annak a pedagógusnak, aki nem tudja felkelteni és lekötni tanítványai figyelmét. De annak is jaj, aki úgy óhajtana oktatni-nevelni, mintha a mai gyerek üvegbúra alatt élne! A lezáratlan, hol heves, hol lanyhuló vita során persze szó esik arról is, hogy „a sokat televíziózó gyerek kapcsolata a társadalommal elmarad a kívánalmak mögött.” Aggódnak aztán azért is, hogy mi lesz a gyerek fizikai, pszichikai egészségével ? A család, iskola, társadalom dolga, hogy ezek egyensúlya meglegyen — harsogják vissza az optimisták. Pro és kontra így megy ez évek óta, miközben a televízió népszerűsége nem csökken. Ül a gyerek a képernyő előtt és a tévében látottakat, hallottakat kapcsolja az iskolában, a családban, a szűkebb, és tágabb környezetben látottakkal, hallottakkal. A gyerek, építi magát. Nem lenne jobb vita helyett többször mellé ülni és válaszolni a készülék előtt támadt kérdéseire? Néha úgy érzem, félünk leülni, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy tudni fogjuk a megfelelő választ. — la — A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat építkezéseinél, lakótelepeken, óvodáknál, iskoláknál, ipari létesítményeknél lévő belső utakat, járdákat egyes helyeken a speciális aszfalt- burkolatot a vállalat saját részlege készíti. A központi telepen lévő lengyel gyártmányú aszfaltkeverő berendezéssel naponta 100 tonna anyagot főznek. A 25 főből álló aszfaltozórészleg az idén hatvanezer négyzetméter öntött és hengerelt aszfaltot készít. Felvételeinket Farkas István brigádjáról készítettük. Naponta járnak Kö- lesdről a megyeszékhelyre. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A 190 Celsius fokos aszfaltot a kocsira öntik Farkas István brigádvezető Szétteríti a meleg aszfaltot a Farkas brigád Mátyás Ferenc, az út- h engeres A keverőtelep Követ töltenek az adagolórekeszbe
