Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

1979. október 27. KÉPÚJSÁG 3 Vincze József, a mezőgaz­dasági termeltetési és értéke­sítési osztályának vezetője. Ez az osztály szervezi az áruellátó, a mezőgazdasági termeltető, a felvásárló és a termékforgalmazási munkát. Segíti azt a 11 ÁFÉSZ-t és azt az egy kisállattenyésztő szövetkezetei, amelyben 144 felvásárló és 34 irányító ter­melésszervező dolgozik. — A MÉSZÖV küldött- közgyűlése által elfogadott fejlesztési célkitűzések alap­ján a fogyasztási szövetkeze­tekkel együtt elkészítettük az érdekeltségünkben tevékeny­kedő kisgazdaságok célirá­nyos fejlődését, az áruterme­lésük növekedését segítő programot. Termelésszervező munkánkban figyelembe vet­tük azt a jelentős körül­ményt, hogy a megye mező- gazdaságának bruttó terme­lési értékéből a kisgazdasá­gok termelése mintesv 29 százalék. Ezen túlmenően a kisgazdaságok szerepe egyes termelési ágazatokban: nyúl, méz, zöldség, gyümölcs... meghatározó szerepet tölt be. FOKOZÓDIK A TERMELÉS Az elmúlt években a kis­gazdaságok termelését köz­ponti határozatok, intézkedé­sek, anyagi támogatások se­gítették és segítik. Ezek ha­tására a kisgazdaságokban fokozódott a termelés, javult az itt termelt áruk értékesí­tésének szervezettsége. A ter­melés segítése, a termék- értékesítés szervezetté tétele — a többszöri szervezeti vál­tozások ellenére is — két év­tized alatt lényegesen meg­növelte az ÁFÉSZ-ek ter­mékforgalmát. 1958-ban az ÁFÉSZ-ek lekerekítve a szá­mokat, 105, 1978-ban pedig 254 millió forint értékű ter­méket forgalmaztak. A nép- gazdasági tervciklusok élel­miszer-gazdasági tervelő­irányzatait rendszeresen tel­jesítették, az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában is a fejlődés jellemzi ezt a mun­kát. Folyamatosan bővült a szervezett árutermelés, újabb mezőgazdasági szakcsoportok alakultak, fejlődött és fejlő­dik az elmúlt években be­indult fólia alatti zöldség- termelés, a hajtatott és szán­tóföldi utoorkatermelés, a gyógy- és fűszernövények termelése, a méhészeti ter­mékek előállítása és nem utolsósorban a szervező- munka eredményéként is, az önellátásra irányuló mező- gazdasági kisárutermelés. Hogy mi rejlik e néhány általánosnak tűnő megállapí­tás mögött, azt jól megvilá­gítják a számok. 1978-ban termékértékesítési szerződés­sel 1267 mázsa burgonyát, 25 104 mázsa zöldséget, 8z86 mázsa gyümölcsöt, 2618 má­zsa baromfit, 21 és fél millió tojást, 43 190 mázsa mézet, közel ötmillió forint értékű fűszert és gyógynövényt ter­meltek. TÖBB MINT HATEZER TAG A mezőgazdasági szak­csoportokról is érdemes meg­jegyezni néhány számot. Tíz év alatt ezek életében is lé­nyeges változás történt. Fej­lődésüket az alábbi számsor jól szemlélteti. 1965 Szakcsoportok 1975 száma 89 131 Taglétszám 2 082 Áruért, ossz. 6 050 1000 Ft-ban 7 348 Közös vagyon 74 368 1000 Ft-ban 863 Egy tagba jutó 3 983 áruért. Ft. 3 529 12 290 ' — A mezőgazdasági szak­csoportok szervezése, áruter­melése szoros összefüggés­ben áll a népgazdasági, vala­mint a termelői érdekekkel. E két érdek jól egyezik. En­nek tudható be, hogy az el­múlt két évben tizenkét ker­tészkedő, három galamb­tenyésztő, három nyúltenyész- tő szakcsoport létrejöttét se­gítettük. E szakcsoportoknak ötszáz tagja van. Figyelembe véve a megye iparosodó jellegét — ezzel párhuzamosan a kialakuló mezőgazdasági termékekben ellátatlan lakosok számát — a zöldség- és gyümölcster­melés gyorsabb ütemű fejlő­dését segítik az ÁFÉSZ-ek. A cél: az országosan 100 kilóra tervezett zöldség- és 92 kilóra tervezett gyümölcs­fogyasztás mielőbbi elérése megyénkben. E cél érdeké­ben segítették a nagyobb ipartelepülések körzetében — Paks, Dunaföldvár, Dombó­vár, Tamási, Szekszárd — a fólia alatti termelés létrejöt­tét, szakcsoportok keretében. E munkának is köszönhető, hogy már közel 80 ezer négy­zetméter alapterületen folyik fólia alatti zöldségtermelés. — Tovább szervezzük és sokféle módon segítjük az önellátásra termelő munkás- és kiskerttulajdonosok ter­melését. Segítjük a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szer, a kisgép és más eszköz beszerzését, gondoskodunk a felesleges termék felvásárlá­sáról, a szervezett szakta­nácsadásról, a szaporítóanya­gok (palánta, gyümölcsfa) biztosításáról. NEMCSAK JOBB MUNKÁRA VAN SZÜKSÉG Az ÁFÉSZ-ek azokkal a vállalatokkal, amelyek kap­csolatban vannak a háztáji és kisegítő gazdaságokkal, együttműködési megállapo­dást kötöttek. E megállapo­dások jól segítik mindkét fél érdekeinek érvényesülését. A mezőgazdasági termék­forgalmazást irányító szak- apparátusban dolgozók több­sége felső-, illetve középfokú képzettséggel rendelkezik. Az ÁFÉSZ-ek technikai, műsza­ki felszereltsége is javult, de többségében sajnos elmaradt a kívánalmaktól. Elégtelen és korszerűtlen a raktárháló­zat, a felvásárlóhelyek és ezek felszereltsége sem min­denütt felel meg a követel­ményeknek, kevés és elhasz­nálódott a szállítási techni­ka, a belső anyagmozgatási eszközök is hiányosak, kor­szerűtlenék. E felsorolás egyúttal a fel­adatokat is tartalm'azza. Ah­hoz, hogy a jövőben e terü­leten még jobb eredménye­ket érjenek el az ÁFÉSZ-ek, hogy még többet tehessenek a megye lakosságának ellá­tásáért, a termeltetés és a felvásárlás fokozásáért, nem- csok jobb és több munkára van szükség, hanem az e te­vékenységet hátráltató körül­mények fe’számolására is. (Folytatjuk) SZALAIJÁNOS Beszéljük meg Társadalmi ösztöndíjasok — itthon Szerkesztőségi kerekasztal- beszélgetésünk témája a tár­sadalmi ösztöndíj volt. A be­szélgetésre három fiatalt hív­tunk meg. Olyanokat, akik az elmúlt években szerezték diplomájukat és a felsőokta­tási intézményben a megyei tanács ösztöndíjával tanul­tak. A beszélgetésen részt vett Nagy Márta pedagógus, dr. Kaiser Katalin jogász és dr. Zsoldos Péter fogorvos. KÉRDÉS: Miért kötöttek társadalmi ösztöndíjszerző- dést? DR. KAISER KATALIN: Édesapám abban az évben ment nyugdíjba, amikor én leérettségiztem. Ennek anya­gi kihatásai is voltak a csa­lád életére, ezért igyekeztem ösztöndíjszerződést kötni. Ügy gondoltam, ha hozzájá­rulok, vagy ha sikerül teljes egészében biztosítanom a ta­nulási költségeimet, sokat se­gíthetek a családomon is. DR. ZSOLDOS PÉTER: Azt hiszem, ebben az esetben a szülők jövedelme nem is lényegi kérdés. Szerintem a legjobban kereső szülőnek is jólesik, ha gyermeke ily mó­don járul hozzá önmaga ta­níttatásához. NAGY MÁRTA: Mielőtt főiskolára kerültem, egy évig tanítottam az egyik Tolna megyei kis faluban. Kevés pénzből kellett megélnem, minden fillérre- vigyázva. A tanulást se tudtam volna másképp elképzelni, csak úgy, ha el tudom magamat tartani. Ez annyira sikerült, hogy még a nyári kirándu­lások költségeit is az ösztön­díjból takarítottam meg. KÉRDÉS: Hátránnyal vagy előnnyel jár a társadalmi ösztöndíj? NAGY MÁRTA: A már el­mondott anyagi — szerintem nagyon nagy jelentőségű — előny mellett biztonságérze­tet is ad. Tudom, hogy a kül­Nagy Márta dő megye visszavár, állást, munkahelyet biztosít. KÉRDÉS: Épp emiatt van sokaknak fenntartása. Mi lesz, ha az ösztöndíjasra a legrosszabb — esetleg eldu­gott távoli faluban lévő — munkahelyet bízzák? NAGY MÁRTA: Erre akartam rátérni. A pedagó­gusok esetében az ösztönr díjnak azt hiszem egyik fon­tos céja, hogy a vidéki isko­lákat is ellássák szakképzett tanárokkal. Az én esetem­ben egyértelmű volt hogy — bár szekszárdi vagyok — va­lahova vidékre kell mennem tanítani. Közben felmerült családi problémák miatt kérvényeztem, hogy marad­hassak Szekszárdon. A Ba­bits iskolában tanítok. DR. ZSOLDOS PÉTER: Azt hiszem Márti nagyon fontos dolgot határozott meg, amikor azt mondta „bizton­ságérzetet ad”. Nálunk az egyetemen a pályázatok be­adásának idején a legjobb barátok is hetek alatt meg­Dr. Kaiser Katalin utálták egymást, egy-egy jobb állásért elképzelhetetlen fúrások indultak meg. Min­denki ideges, ingerült volt, én pedig páholyból néztem a nyüzsgést, a többiek munka- helykeresését. Biztos állás, akár több munkahely is várt rám. Választhattam, hogy vi­dékre akarok menni, vagy itt maradok — mint tettem — a szekszárdi szakrendelő­ben. DR. KAISER KATALIN: Amikor én végeztem — 1976-ban — még nem volt kötelező a pályázati rend­szer, de azért engem is irigy­kedve néztek a többiek. Volt biztos munkahelyem itt a megyei tanácson és talán ak­kor nem erre az osztályra szerettem vona kerülni, de azóta megszerettem az osz­tályon végzett munkát és tu­lajdonképpen senki se köte­lez arra, hogy egész életem­ben ezt végezzem. KÉRDÉS: Nem jelent túl­zott kötöttséget az ösztöndíj? DR. ZSOLDOS PÉTER: Dr. Zsoldos Péter A kötöttség csak annyi, hogy vissza kell jönni a megyébe. De szerintem ez etikai kér­dés is. A megye ránk költ közel harmincezer forintot a tanulásunk ideje alatt. Azt hiszem, kutya kötelességünk ezt valahogy vis^aadni. En­nek pedig csak egy módja lehet. Az itt vállalt munka, ami erkölcsi kötelesség. NAGY MÁRTA: Ha nincs az ösztöndíj, akkor is haza­jövök. Szerettem Szegedet, szép város, de én tolnai va­gyok. Egy percig se volt kér­déses, hogy hazajöjjek-e. Ké­szültem arra is, hogy nem hallgatják meg a kérvénye­met és falura kerülök. Attól se féltem. Az egy év képesí­tés nélküli tanítás alatt sike­rült beilleszkednem annak a falunak az életébe, ahol dol­goztam. Ha máshová kerü­lök? Az se lett volna baj. Szeretek tanítani és gyerekek mindenütt vannak. DR.. KAISER KATALIN: Lehet hogy ha egy vállalat­hoz kerülök jogásznak, ma több a fizetésem. Mégsem kértem soha magam válla­lathoz és eszem ágában sincs itthagyni a tanácsi munkát. Hogy haza kell jön­ni, arról az a véleményem, hogy valaki tizennyolc éves korára már eldöntheti, hogy hol akar élni. Attól, hogy Tol­na megyei vagyok köthetek én Komárom megyével is ösztöndíjszerződést és akkor oda megyek. De ha Tolnával szerződtem, természetes, hogy itt vagyok. KÉRDÉS: Azt kapták a munkahelytől, amit vártak? DR. KAISER KATALIN: Munkát vártam és azt meg is kaptam. Néha ugyan úgy érzem, hogy a mindennapi feladataim nem mindig kész­tetnek szellemi erőfeszítésre, de egy idő után azt hiszem, minden munkakörben elő­jönnek a már nem rutinból végezhető feladatok is. DR. ZSOLDOS PÉTER: Így van ez nálunk is. A fog­orvos is rengeteg rutinmun­kát végez, de ugyanakkor ott vannak a fogpótlások. Ahány ember, annyiféle munka. Nem beszélve a gyerekfogá­szatról. Szerencsémre a kol­légák olyanok, amilyeneket szerettem volna. Bármikor kérdezhetek, segítenek. Már ezért se választottam a vidé­ki — jobban fizető — mun­kahelyeket. Itt a szakrende­lésen ha valami bizonytalan, van kihez fordulnom, van kit kérdeznem. Mert senki se kerül úgy ki az egyetemről, hogy már mindent tud. De a szakrendelésen nincs is ma­gára utalva az ember. NAGY MÁRTA: Azt hi­szem, ebből a szempontból a legszerencsésebb helyzetben vagyok. Nekem sosincs rutin- feladatom. Ahány gyerek, annyi ember, ahány óra, any- nyi új feladat, megoldandó probléma. És a legfontosabb, hogy mindennap érzem mun­kám fontosságát, látom ered­ményét. Sose éreztem még, hogy unalmas, félkézzel vé­gezhető a munkám. A beszélgetést vezette és lejegyezte: TAMÁSI JÁNOS A népfront életéből A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa felhívás­ban kérte a lakosságot, hogy társadalmi munka felajánlásával szépítse, építse azt a községet, vá­rost, ahol él. A XII. kong­resszus tiszteletére a lakó­területen is tegyenek meg mindent, amihez nem sok pénz kell, sokkal inkább összefogás szükségeltetik. A megyében a társadal­mi munkának megvannak a hagyományai. Hosszú évek óta — egységes nyil­vántartás alapján — a Tiszta, virágos Tolna me­gyéért akció keretében ér­tékelik is a lakosság mun­káját. A népfront felhívása most megélénkítette a mozgalmat. Csak egy pél­da a sok közül — de az fi­gyelemre méltó —, amit Győrén csinált a népfront­bizottság. Az előkészítés az, ami példás ebben a kis községben. Kibővített népfrontbizottsági ülésen tárgyalták meg a témát. A tanácselnök, a népfront el­nöke és a KISZ titkára ír­ta alá azt a javaslatot, ami számba veszi a lehetséges fejlesztéseket. Még vala­mi megragadja az embert a györei kezdeményezés­ben. Nemcsak vállalták, hanem a vállalás figye­lemmel kísérésére is fel­kérték a megyei népfront­bizottságot. A lehetőségek felsorolá­sa hosszú, hogy mit tud­nak ebből megvalósítani, az sok mindenen múlik majd, de a lakosság ösz- szefogására számíthatnak. Nem egy helyen arra hi­vatkoznak a tanácsi és a társadalmi vezetők, hogy társadalmi munkára akkor lehet mozgósítani a lakos­ságot, ha van egy-egy na­gyobb beruházás, aminek a megvalósulása sokak ér­deke. Ha nincs nagy mun­ka, nincs társadalmi össze­fogás. A györeiek prog­ramja ezt a széles körben elterjedt téves nézetet is cáfolja. Ezernyi ötlet, lehetőség van felsorolva a tervezet­ben. Az óvodánál például tüzelőtároló építése, udva­ron belül hiányzó járda- szakasz építése, a játéktér bővítése, játékok készíté­se, kerítésfestés. Gyermekjátszótér, sport­park kialakítása, ebben ké­zilabdapálya, ping-pong és sakk helyének kialakítása. Tekepálya, játszótér a ki­csiknek, padok elhelyezése. A parkot Kútvölgyben kí­vánják megépíteni. Már van egy park, a Sport utcai bejáratnál, ahol játszóteret lehet csi­nálni. Ezenkívül szeretnének buszvárót létesíteni, jár­dát építeni, a közterülete­ket, utcákat parkosítani, és ezt is részletesen megter­vezték. És nemcsak úgy, hogy a munkákat sorolják, olyan részletességgel, hogy e sportpályáról még azt is megírják, hogy a vas­oszlopokat ki kell festeni, hanem a várható költsége­ket is számba veszik. Mi több, megjelölik az egyes munkák megszervezésé­nek határidejét és az ezért felelős személyt is. Kedves ötlet például és mindamellett nem is ha­szontalan, hogy a község utcáit meggyfákkal ültetik be. Amennyiben a cseme­tét a ház tulajdonosa ^Ve­szi meg, úgy annak termé­se is őt illeti. A díszcser­jéket a tanács udvarán szaporítják. Az összes vár­ható társadalmi munka ér­téke kétszáz-hetvenegyezer forint. A szervezésben és persze a munkában részt vesznek a pártalapszervezet, a KISZ tagjai, a termelőszö­vetkezet dolgozói, a kör­nyező üzemek szocialista brigádjai és amint a ter­vezetben írva van... a köz­ség lakossága. IHÄROSI így látják a székházból (4.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents