Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

A ^HPÜJSÄG 1979. október 27. dőszoba, amit nemcsak azért csináltak, „mert a szomszéd­nak is tellett rá, s mi sem vagyunk szegényebbek”, ha­nem használják is. S az egész nap nemcsak a ház belső vé­gében lévő konyhában telik el. És, talán ezt a legnehe­zebb megtenni, imitt-amott már kinyitják a zsalugátert, felhúzzák a rolót, s élnek, laknak is a szobában. Takarékszövetkezet Június 1. óta van, a tanács­házán helyezték el egy kis szobában a takarékszövetke­zeti begyűjtő pénztárat. Mindennap 9—12-ig tart nyitva. Rövid idő alatt közel egymillió forint gyűlt össze. Ezentúl nem kell a nakiak- nak vidékre vinniük a Pén­züket, letétbe helyezhetik a községi takarékszövetkezet­nél is. Nakon nyolc és fél kilo­méter hosszú a járda, négy és fél kilométer a betonút, amelyet nemrégiben javítot­tak föl a KPM vállalatának útépítői. * A község könyvtárában 5200 kötet található. Évente 3200 forinttal bővül a könyv­tár, százhatvan állandó ol­vasója van. * Társadalmi munkában, 728 209 forint értékben köz- tisztasági, út- és árokfelújí­tási, valamint parkosítási munkákat végeztek a község lakói az idén. Az egy lakos­ra jutó társadalmi munka ér­téke : nyolcszázkilenc forint. * Felújítják a náki tanács- házát. A munkák mintegy 200 000 forintba kerülnek. A község mozijában csak minden második vasárnap van előadás. * A művelődési ház felújítá­sára a tanács 17 000 forintot biztosított. Ebből az összeg­ből kijavítják a művelődési ház helyiségeinek elhaszná­lódott parkettjét. Keletkezését a Zichy-kódex említi 1307-től, Nak néven. 1320-ban Róbert Károly a Bogár család birtokába adta, bár az Uzdy család is háborúságot folytatott érte. A török meg­szállás alatt a község elpusztult és 1752-ben szerveződik újból önálló községgé. Lakossága teljesen magyar. 1758-ban iskola és templom épült, ez utóbbit 1904-ben építik újjá „Esterházy kegyúr” segítségével. A községet Eszterházy-birtok fogta kö­rül, lakossága mezőgazdasági foglalkozású volt. 1884-ben em­lítik először körjegyzőségi székhelyközségként, hozzátartoztak, Lápafö és Várong. Köves utat 1938-ban kapott, villanyt 1954- ben. Lélekszáma 1900-ban 1265, 1950-ben 1547, 1960-ban 1230, 1970-ben 1024, mig jelenleg 306 házban 900-an élnek. Nyíló ablakok Nem egy alkalommal fag- gatóztunk Nakon, miért va­kok itt az utcára néző abla­kok. Mert szinte mindet vagy szorosan bezárt zsalugáter vagy sűrűre eresztett roló fedte. Nem mondták meg, de tudjuk, valamennyi mögött ott a „tiszta szoba”, ami szép, de üres. Ott nem élnek, nem használják. Ma már egyre több a für­A presszó A kultúriházban van, az ÁFÉSZ úgy bérli a helyisé­get. Tormási Lajosné tíz éve dolgozik a presszóban. Ép­pen elégszer volt alkalma megfigyelni a faluban kiala­kult szokásokat. Hogy a há­rom héttel ezelőtt megtartott búcsúra 16 ezer forintnyi cukrászsüteményt adott el, ezen nem csodálkozik senki. Meg azon sem, hogy a férj esetleg a feleségét is magá­val hozza a presszóba. Bez­zeg azelőtt! Nem illett a fe­leségnek nyilvános szórakozó­helyre menni sem egyedül, sem mással. A fiatalok is szeretnek ide járni, kóla mellett tévét néz­nék, zenét hallgatnak, be­szélgetnek. Tollasok... A szakcsiakat tökmagosok­nak, a nakiakat tollasoknak hívják. — Sok liba volt a faluban régen. Amikor megkopasz- tották a baromfit, a naki le­gények tollat' tettek a zse­bükbe, így mentek a bálba. Aztán amikor már jó volt a hangulat, előkapták és szét­szórták, főleg a leányok ha­jába — mondja Vörös Feri bácsi. — Volt sirató is. A meny­asszonyt búcsúztatták így a nakiak. Elkészültek a mulat­ságra, a legények meg széj­jelszórták a tollat. Nagy si- kongás volt mindig a lányos házban. Jöttek a fiúk, tudta már mindenki, tollal van ki­tömve a zsebük. Ezt énekelték: „Muzsika szól hangosan, Lábom rakom rangosán. Kérem alázatosan, Kérem násznagyuramat, El ne állja utamat, Kerítsék ki karomra, A mi menyasszonyunkat." Akkor egy kendővel leta­karták a menyasszony fejét, s míg a legények szórták a tollat, a vőlegény fölkapta a menyasszonyt és elszaladt vele. Vitte a szobába, ahol feltűzték a haját, kontyol- ták. Ma már nemigen él a fa­luban ez a szokás, jött egy másik. A tányért, amiből a pénzt a vőlegény összeszedi menyasszonytánckor, a végén földhöz csapja, hogy millió darabra törjön. Kiválí tsz - következetes vezetés A naki Dózsa Tsz kétszer kapott Kiváló szövetkezet cí­met: az 1975-ös és az 1978- as munkájáért, eredmé­nyeiért. Czink Béla aki 1973. ápri­lis óta vezeti a gazdaságot, azt mondja, jók az adottsá­gok és a gazdálkodás is. Megindokolja: nyereségcent­rikus szemlélet érvényesül náluk és következetes az irányítás, a szakmai, politi­kai vezetés. Egy nyelven be­szélnek, egységes a végrehaj­tandó állásfoglalásuk. Jó a kollektív szellem, nem tud­ja kijátszani a vezetőket egy­más ellen ma már senki, de valószínűleg nem is akarja. Megnyugodtak a régebben zi­lált kedélyek. A vezető gárda az utóbbi négy évben ala­kult ki. A tagok keresete jó. Az átlagos havi jövedelem 1975- ben 2881 forint volt, 1978- ban pedig 3595 forint, foko­zatos emelkedéssel érték el. A nyereségcentrikusság lé­nyeges eleme, hogy megfe­lelő tervet készítenek és a költséggazdálkodásra intéz­kedéseket hoznak. Méregdrá­ga, nyugati gyártmányú gé­pet nem vesznek. Csak az NDK-ban, a Szovjetunióban és Magyarországon készült erő- és munkagépei vannak a Dózsa Tsz-nek. A legna­gyobb nyereséget a növény- termesztés adja. Nem a min­den áron való magas termés­átlagokra törekednek, hanem — jó termés mellett — ala­csonyabb önköltségre és jó minőségre. A növénytermesz­tés nyereséghányada 1978- ban 61,3 százalék volt. Az állattenyésztésben nagy át­rendeződés következik: úgy döntött a szövetkezet vezető­sége 1978. decemberben, a megyei párt- és állami veze­téssel egyetértésben, hogy fölszámolja a szarvasmarha­ágazatot, mert a korszerűtlen épületekben nem lehet biz­tonságosan és gazdaságosan tartani, nevelni a jószágot, új telepre viszont jelenleg nincs pénz. Kevesebbe kerül a sertéságazat fejlesztése. Korszerű sertéstelepet épít a szövetkezet saját brigádja, csak a technológiai berende­zéseket szerelik majd alvál­lalkozók. A beruházási program megvalósítása a sertéste­nyésztés hizlalásához 1982. december végére fejeződik be. Tavaly 1887 vágósertést adott el- a tsz, 1982-ben már 7000 eladására képes. Az új telep csak részben lesz új, mert a használható, átalakít­ható szarvasmarha-istállókat rekonstrukcióval sertéshizlal­dává formálják, és a 60 fé­rőhelyes fiaztatóból 120 férő­helyeset alakítanak ki. Űj csak a két kocaszállás lesz és a batériás malacnevelő. Tehát itt is a gazdaságos­ság elve érvényesül, nem kis mértékben. Szebeni Károly, a közös ta­nács vb-titkára mondja ma­gáról : — Huszonöt éve élek eb­ben a faluban. Zalaegersze­gen születtem, mindjárt érettségi után ide jöttem, 1940-ben jegyzőgyakomok- nak. Két évvel később meg­nősültem. Aztán a katonaság, hadifogság következett. Negy­vennyolcban Letenyére, ké­sőbb Nagykanizsára kerül­tem. ötvennégy novemberé­ben jöttem vissza Nakra, s azóta itt élek. Szakcson, a közös községi tanács vb- titkáraként dolgozom. A naki embereket megszerettem. Nem mennék el innen, a la­kásunkat is kedveljük: a volt tanácsházban — most taná­csi kirendeltség — lakunk, szép, tágas otthonban. Sok emberrel van közvetlen kap­csolatunk. Nakiak vagyunk, a feleségem is, én is. Balogh Mária hivatalveze­tő idegeskedik, mert egymás után vissza kell utasítania a telefonálni akarókat. Négy nap óta nem működik a te­lefonközpont. A dombóvári 1-es postához tartoznak, be­jelentették a meghibásodást csütörtökön, pénteken, szom­baton és „nem hajlandók ki­jönni”. Pénteken küldtek ugyan egy kézi beszélőt, de azzal sem lehet boldogulni. Hol sikerült a beszélgetés, hol nem. A községben 289 rádió és 285 televízió található. Négy­százhetvenegyen fizetnek elő újságra, ebből Tolna megyei Népújságra harmincán. Pos­tatakarékban 13 millió forint található. Dűlőnevek Mint minden faluban, Na­kon is vannak jellegzetes ré­gi dűlőnevek és ezek mellett feltűnően érdekes, szép el­nevezések is. Természetesen a mai határtérkép nem jelöli őket, de az emlékezet és bi­zonyos feljegyzések őrzik. A Nagyföldi dűlő, Almásihegy, Szilisarok, Somberek és egyéb elnevezések mellett ilyen szemléletes dűlőnevek vol­tak Nakon, talán évszázado­kon keresztül: Halatlan Ököréles, Kertföle. Réteskészítés Nakon Végy fél kiló lisztet (fele ré­tes-, fele finomliszt) üss hoz­zá egy tojást, azután 3,5 deci­liter vízhez tégy egy kávés­kanál ecetet, egy csapott kávéskanál sót, ezt a liszttel gyúrd össze, réteslágyságúra. A tésztát jól dolgozd ki, majd vedd kétfelé. Nyújtófával a kidolgozott tésztát jól vere­gesd meg, langyos zsírral vé­konyan megkenegeted, az­után fedjed le meleg lábas­sal. Körülbelül 15 percnyi pihenés után lehet nyújtani, méghozzá kézfejről, majd tet­szés szerint tölteni. így készül Nakon a rétes, aki nem hi­szi, készítse el magának. A vb-titkár Visszajönnek a fiatalnk Nakra hazajönnek a fiatalok. A tanácsnál megtudtuk, hogy egyre több fiatal akar házat vásárolni a faluban, azok, akik visszajöttek dolgozni. 1976-ban elkészült a község törpevízműve, teljesen ki­elégítették a lakosság vízigényét. Nakon jó az ivóvíz. Akadnak még hetven éves emberek is, akik most fára­doznak azon, hogy a házba bevezessék a vizet. Nemcsak a tanács, a téesz is segíti a fiatalokat abban, hogy mielőbb lakáshoz jussanak. Gyakori a községben a házak átalakítása, felújítása. Üj kerítéseket, melléképü­leteket építenek, az igényes emberek. Az óvoda Magazin-útjainkon a tele­pülések vezetői szinte min­denütt szóltak: az óvodát ok­vetlenül nézzék meg. Nakon ezt nem tették. S érthető is, hiszen az intézményt, amire legtöbb helyen büszkék, itt a szókimondóibbak a falu szégyenének emlegetik. A sarokház, ahol úgy har­minc kisgyerek tölti napjait, valóban Nak egyik elhagyott háza. S míg a faluban leg­több helyen benn' az épület­ben a vízvezeték, itt egy plé'htartály és lavór a mosdó. Ugyanebben a helyiségben öltöznek és vetkőznék a pi­cinyek. S hogy télen meleg legyen, két kályha is van. Az ablak mellett egy olajtüzelé­sű, a falnál, biztonsági okok­ból, azbesztlapokkal körül­véve a szenes. Az olajkályha rég elromlott és nem csinál­ják, csináltatják meg. S ami szintén nem válik a naki óvoda dicséretére: az a bizonyos helyiség az udvar túlsó végében van és hóban, Nakról készült magazinun­kat írta Gemenci József, Por­dán Jánosné, Sárközi Janos, Szepesi László. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb, október 29-én Udvariba láto­gatnak. Az udvar végén a „légöblítős” hidegben idejárni a pár éves csöppségeknek nem a leg­egészségesebb. Megtudtuk, azért ilyen el­hanyagolt az intézmény, mert Szakcson még na­gyobbak voltak a gondok, s oda kellett a tanács pénze. Csák megjegyeznénk: me­gyeszerte óvodák sora épült társadalmi összefogással. Ta­lán, megfelelő szervezéssel itt is áldoznának munkaere­jükből az óvoda jobbítására az emberek. S a tanácsnak is akadna téglára, mészre meg üvegre (kicseréltetni a betört ablakot) némi pénze. Felhúzott az ablakredőny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents