Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
1979. október 4. Képújság s Bemutatkozik az MMG-AM KISZ-szervezete Többször gondoltam arra, hogy egy KISZ-szervezet tagsága vagy vezetősége vajon hogyan mutatná be munkáját. Hogyan értékelik saját munkájukat, mit tartanának alkalmasnak arra, hogy a nyilvánosság elé kerüljön? A Népújság csütörtöki ifjúsági oldala erre is alkalmas. Az MMG—AM szekszárdi műszergyárának ifjúsági szervezete nem tartozik a legjobbak közé, de a legrosszabbak teljesítményénél azért többet tesznek. Próbáljuk meg. A KISZ-bizottság tagjai miként számolnak be munkájukról. A kérésre minden vezetőségi tag leírta, ő mit szándékozik ebben az oldalban elmondani. Lássuk! A tanműhelyben Korszerű tanműhelyben tanulnak a műszergyárban a leendő szakemberek Hol vannak a XlSZ-korosztályúak? FIATALOK FIATALOK FIATALOK Társadalmi munka * Rendszeresen részt veszünk társadalmi munkaakciókban. Ebben az évben egy kommunista műszakon' a KISZ- tagság jelentős része ott volt. Ezenkívül mintegy ölven óra többletmunkával támogattuk a gazdasági feladatok teljesítését, a gyermekév tiszteletére az úttörőháznál negyven, a csónakház építésénél 60 órát dolgoztunk. Fiatal műszakiak elvándorlása Az egyes számú KISZ- alapszervezet működési területe a műszaki előkészítés és az ügyviteli adminisztrációs irodák. Az alapszervezet létszáma az elmúlt két évben csökkent. Ennek okai: az adminisztrációs területen vállalati szinten létszámcsökkentést kellett elérni. Ez természetesen érintett KlSZ-tago- kat is. A másik: sajnos a műszakiak, a város más területére vándorolnak. A fiatal műszakiak elvándorlása a KISZ-nek és a gazdasági vezetésnek is gondot okoz. A legutóbbi adatok szerint ebben az évben 14-en mentek el és csak két új belépő volt. Természetesen ezek jelentős része KISZ-tag volt. A kilépők szinte kivétel nélkül 2—3 év gyakorlat után léptek ki. A fő ok az anyagiakban keresendő és a fiatalok zöme szolgáltató vagy tanácsi vállalathoz ment 800—1000 forinttal több fizetésért. Ott középvezetők (csoport-, vagy művezetők) lettek. Halvacsora Domboriban Alapszervezetünknél már hagyomány, hogy minden évben rendezünk halvacsorát. Eddig Faddon tartottuk, de mivel a többségnek családja van, úgy döntöttünk a vezetőségi gyűlésen, hogy idén a gyár üdülőjében rendezzük meg. Oda elhozhatták a gyerekeket is a gépműhely KISZ-tagjai. Az ötlet mindenkinek tetszett, ezt úgy lehetett észrevenni, hogy mindenki akart szervezni, csinálni valamit. A cél érdekében Ignácz Imre KISZ-en kívüli, korán kelt és kiült horgászni és ezt 12 kilogramm ponty bánta. Este a szervezet „szakácsnői” és „szakácsai” a halfőzési tudományukat fitogtatták. A vacsora után tévét néztünk, a kismamák a gyerekekről beszélgettek, mások pedig a gyerekekkel táncoltak. Éjfél után halat sütöttünk. A rendezvény olyan jól sikerült, hogy megbeszéltük: tavasszal megint rendezünk halvacsorát Domboriban. CSAK AZ ESZTERGÁLYOSOK A KISZ-bizottság által meghirdetett legutóbbi szakmai vetélkedőn 15 fiatal vett részt. Sajnos a meghirdetett szakmákból — esztergályos, szerszámkészítő, műszerész — csak az esztergályosok jelentkeztek. Ennek ellenére színvonalas versenyen mérték össze tudásukat. Jól szolgálta a szakmai ismeretek felújítását és az újabb ismeretek megszerzését. A gyár indulásakor, 1964- ben az átlagos életkor 21— 22 év volt. Ebből adódóan az alapszervezet létszáma magas volt. Ma 850 körül van a gyár létszáma, közel 300-an 30 éven aluliak, de az átlagos életkor meghaladja a 3.0 évet. Jelenleg 78 KISZ- tag négy alapszervezetben dolgozik, melyet KISZ-bi- zottság irányít. A tagság életkora 26—27 év körül van. A műszergyárat a bejáró dolgozók jellemzik, így fiataljaink közül mintegy 40— 50 a falujában tagja a mozgalomnak és ott vezető. Az alapszervezetünk 32 ezer forinttal gazdálkodik, melyet minden évben felhasználunk. Ez nem azt jelenti, hogy szórjuk a pénzt, hanem elég sok rendezvény van, a kirándulástól a külföldi utazásig. A pártalapszervezettel és a szakszervezettel a kapcsolatunk jó. Külső kapcsolatunk az úttörőházzal, a II. számú általános iskolával, a szomszédos gyárral, a BVK- val van... Saját konstrukció A gáztűzhelyhez készített lángőr ellenőrzését fiatal szakemberek által tervezett és gyártott géppel végzik a gyárban. Szeretünk sportolni KISZ-szervezetünknek a kezdeti időszaktól kezdve a sport a legnagyobb mozgatórugója. Minden évben házi bajnokságok vannak több sportágban (asztalitenisz, labdarúgás, sakk). Asztaliteniszben és labdarúgásban női versenyeket is rendezünk. A kispályás labdarúgásban három, asztaliteniszben egy csapattal szerepelünk a városi bajnokságban. Rendszeresen öt éve tartunk háromtusa-bajnokságot az MMG—AM gyáregységeivel, minden évben más városban (Kecskemét, Bicske, Budapest és Szekszárd). Az úttörőházzal közösen többször rendeztünk kocogónapot, ezt követően lakótelepi kocogónapot. Az Edzett ifjúságért mozgalomban már sajnos kisebb eredményeket értünk el. A fiatalok körében nincs ennek nagy népszerűsége. A labdarúgás népszerűségére jellemző, hogy az utóbbi hónapokban kiírt két tornát megnyertük. Vállalatunknál működik még lövészklub, mely rendszeresen tartja versenyeit, részt vesznek az MHSZ rendezvényein. Mozgósítani kellene, de hogyan? A KISZ-bizottság tagjai miután befejezték az írást, nem hagyták annyiban a dolgot. Szerintük az alapszervezetek munkáját nem sikerült bemutatni, nem esett szó a gondokról, a szervezési nehézségékről... Arról van szó, hogy 78 tagja van a KISZ-nek a műszergyárban, de rendszeresen csak 30—40 fiatal dolgozik. A többieket nem sikerül megmozgatni. Ezen a tényen természetesen vita alakult ki. A vélemények: — Nem tudunk vonzó programot biztosítani a fiataloknak — mondja egyikük, de mindjárt válaszol is egy másik bizottsági tag: — Ismerjük-e egyáltalán az igényeket? A KISZ-bizottság titkára, Angyal Sándor: — Tíz-húsz éve ha egy közösségnek volt lemezjátszója, magnója vagy televíziója, esténként összejöttek a fiatalok. Ma már mindenkinek van otthon. Borosné Vaszkó Teréz: — Tavaly kérdőívet osztottunk ki a fiataloknak. Ki is töltötték, ezek alapján állítottuk össze a programot, mégis minden rendezvényre csak nagy nehezen tudtunk mozgósítani. — De az idén nem az egyéni vállalások szerint állítottuk össze az akcióprogramot — mondja Kari Imre. — Sajnos a vezetőségi tagok 25 éven felüliek. Család, lakásprobléma... nehéz időt szakítani a KISZ- munkára — mondják. — Ha megengedtek egy kérdést — szólok közbe —, maradjunk annál, hogy csak 30—40 fiatal dolgozik a mozgalomban, ebből, ha jól számolom, a fele vezetőségi tag. — A gyárban nincs a KISZ-nek becsülete. Ha valaki párt- vagy szakszervezeti aktíva, elismerik a munkáját, de ha KISZ-es, akkor nem — válaszolják. — Az előbb beszéltem Horváth Endre igazgatóval, ő mindenben támogat benneteket. — Persze. Csak nekünk nem az igazgatóval kell együtt dolgoznunk, hanem a középvezetőkkel, őket pedig a gazdasági feladatok elvégzése szorítja, az ifjúsági mozgalommal nem törődnek. (Itt megegyeztünk abban, hogy ki mit mond és kiről, nem írom le.) — Egyszer Angyal Sanyi helyett kellett volna elmenni egy tanfolyamra, a művezető hallani sem akart a dologról, pedig pártvezetőségi tag és közel van a KISZ-korosztályhoz. — Ez nem minden területre jellemző. Nálunk segítséget kapunk! — Megértem a KISZ-vezetőség problémáját, de a többiek azért mozgolódhatnának — szakítottam meg ismét a vitát. — Érdekes. Gyakran szóba kerül, hogy a fiatalok neyi akarnak politizálni. Erről az én véleményem is mar sokszor változott. Aztán rájöttem, hogy ha hivatalosan szervezünk bármit, ha azt .mondjuk oktatás lesz... menekülnek. De például kiránduláson parázs viták alakulnak ki. Ez is azt bizonyítja, hogy mi KISZ- vezetők nem tudunk megfelelő programot kialakítani... — Azt hiszem, megint más irányba megyünk. Azt azért figyelembe kell venni, hogy a jó KISZ-eseket, a párt, a szakszervezet is szívesen elszipkázza tőlünk. Ez pedig nem rossz — folytatja a titkár. — Hol vannak a húsz éven aluliak az alapszervezetekből? — kérdezek ismét. \ — Maholnap már nem jönnek a gyárba. A szakmunkásvizsga után a fiúk mennek katonának, ■ egy érettségizett fiatal, ha utána szakmát tanul, húszéves. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülők meg már el is múltak. — Ezért kellene nekünk olyan programokat kialakítani, ami a 25—30 éveseknek kell. — Akkor könnyű a dolog! Ti is ebbe a korosztályba tartoztok, ismeritek az igényeket... — mondom. — Csak az a baj, hogy a műszergyár fiataljai vidékről járnak be. Mindenki siet haza; lakás, bútor, bölcsőde, óvoda után kell járni. Beszélgetnénk még, de csak körbe-körbe járnánk. Ha megnézzük, mit végeztek a műszergyár ifjúsági szervezetének tagjai, akkor csak dicséret illeti őket. Ennek a beszélgetésnek a végén sem szabad kétségbe vonni az eredményeket. A gondok is hozzátartoznak ehhez a szervezethez is. A vezetőség ismeri a hibákat — sajátját is. Annyi bizonyos, manapság egyre nehezebb rábírni az embereket, hogy munkaidőn túl rendezvényeken vegyenek részt. Ezt a tényt ráfoghatjuk az anyagi jólétre, az urbanizációra, bármire, egyet nem szabad tenni: belenyugodni. Angyal Sanyiék nem is nyugszanak bele, hiszen leírták a jót, elmondták a rosszat, igényük van arra, hogy továbblépjenek... és ez a lényeg. Az oldalt írta és a vitában részt vett: Angyal Sándor, Borosné Vaszkó Teréz, Várbitó Rudolf, Kiltau Imre, Schroth János, Lipovszky József, Kari Imre és Szőke István. Szekesztette: Hazafi József.
