Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
1979. október 26. \ ríÉPÜJSÁG 5 Titok Hányféle titok létezik? Van üzleti, hadi, orvosi, ügyvédi, van családi és baráti, de hivatali is. A titok fontos, bárhol is kerül szóba: megfordulhat rajta egy ember sorsa, de akár földrészeké is. A titoknak - mióta hivatalok léteznek - vannak hivatalos letéteményesei: a titkárok, titoknokok. Sőt, van némelyik hivatalban „titokvédelmi felelős” is . . . Ha jól belegondolunk, titok nélkül nincs élet. A kellemetlen, súlyos titkok mellett a legtöbbje olyan, ami színesíti hétköznapjainkat: titkos terveink, reményeink fényében a jövő szépül. A védőügyvéd sohasem a bűnt védi Végy egy rablógyilkost, aki tyúklopás miatt került törvény elé, kend meg minden hájjal, de csak annyival, hogy véletlenül elkottyintsa védőjének, miszerint ő „mellesleg” rabolt és gyilkolt is, s ha ezután van merszed hozzá, keresd fel az említett szélsőséges példával a Tolna megyei Ügyvédi Kamara elnökét és kérdezd meg tőle: Mi a kötelessége ebben az esetben a védőügyvédnek? Vajon az igazságügyi hatóságok tudomására kell hoznia a kiderült súlyos tényt, avagy hallgatnia kell róla, mert köti a hivatali titoktartás? Nos, volt merszünk felkeresni dr. Sarlós Lászlót, aki egyáltalán nem haragudott meg a kérdésért, hiszen elméleti jogi problémáról volt szó, s bizonyára sokak nagy meglepetésére azt közölte: az ügyvéd ez esetben sem tárhatja fel védence titkát. — E témakörről nagyon is aktuális beszélni — mondta —, hiszen éppen most folyik az új magyar ügyvédi törvény tervezetének kidolgozása, s az ügyvédi titok védelméről e hónap elején rendeztek konferenciát Budapesten a szocialista országok ügyvédi szerveinek vezetői. A konferencián dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke tartott vitaindító előadást. — Kérjük, ismertessen részleteket az elhangzottakból. — A teljesség igénye nélkül mindenekelőtt: az ügyvédi titok általános jogi fogalma nem azonos a hétköznapi életben használatos fogalommal. A jogi szabályozás területére tartozik az állami, a szolgálati, a hivatási, vagyis ügyvédi titoktartás, valamint a gazdasági titok megőrzése. Az ügyvédi hivatás gyakorlása során tudomásunkra jutott állam-, vagy szolgálati titkot nemcsak a minden állampolgárra kötelező ^ szabályok miatt kell megőriznünk, hanem kötelez bennünket az ügyvédi titoktartás is. Ezenkívül szükségszerűen birto-" kába jutunk más személyt érintő bizalmas adatoknak, amelyek feltárása hátrányos lehet az érdekelt számára. Az ügyvéd feladatának lehető legjobb megoldásához szükséges, hogy az ügyfél a lényeges, általa ismert tényeket, adatokat őszintén és maradéktalanul feltárja, s ezért joggal tarthat igényt arra, hogy az ügyvéd a közölt titkot megőrizze. — A védő olyan tényről is tudomást szerezhet, amelytől esetleg ártatlanul elítéltnek a kiszabadulása függ, vagy éppen vádlott-társra nézve jelentős mentő körülményről van szó. Mi történik ekkor? — Az ügyvédi titoktartási kötelezettség feltétlen voltából következik, hogy ilyen esetben sem fedhet fel ügyvédi titkot a védő. Törvény szabályozza: nem lehet tanúként kihallgatni a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele, mint védőjével közölt. Mentő körülmények elhallgatásának bűntette miatt nem büntethető az, akinek tanú- kénti kihallgatása a törvénynél fogva kizárt. De: a vádlott teljes bizalommal fordul védőjéhez, aki sokszor látja, hogy védence mást hamisan vádol, vagy másra vonatkozó mentő körülményt elhallgat. Ilyenkor a védő csak azt teheti — ha esetenként lelkiismereti konfliktusba kerül —, hogy a konzekvenciát levonva lemond a képviseletről, a védelemről. Nagyon fontos: A védő sohasem a bűnt védi, hanem védencének érdekeit. — Felmentheti-e titoktartási kötelezettsége alól az ügyfél az ügyvédet? — Természetesen. Ha mégsem akarja megtenni, akkor biztosítani kell az ügyvéd számára a lehetőséget, hogy ellenőrzés nélkül tárgyaljanak egymással, hogy meggyőzhesse ügyfelét a felmentés helyességéről az objektív igazság érvényesülése érdekében. Természetesen az is előfordulhat, hogy az érdekelt nem adja meg a felmentést az ügyvéd tanúkén- ti kihallgatásához, holott a titok felfedése éppen a saját érdeke lenne, de ezt nem látja be, nem érti meg. — Az állampolgároknak egyes bűncselekményekről feljelentési kötelezettségük van. Ez és az ügyvédi titok- tartási kötelezettség egymással ellentétesnek tűnik. — A jelenleg elfogadott álláspont szerint az ügyvédi titoktartás kötelezettsége erősebb a feljelentési kötelezettségnél, és az ügyvédet a megbízójától tudomására jutott bűncselekmény tekintetében még akkor sem terheli feljelentési kötelezettség, ha a büntető törvény a feljelentés elmulasztását büntetéssel fenyegeti. — Van-e időbeni határa a titoktartásnak? — Az ügyvédi titok feletti rendelkezési jog a titok urát, a megbízót illeti meg. Ebből az következik, hogy felmentés nélkül a titoktartási kötelezettség tulajdonképpen nem szűnhet meg, hiszen a titok urának halála esetén a felmentés megadására sem kerülhet sor. — Köszönjük a tájékoztatást. — Szívesen. Nem árultam el titkot vele ... VITASZEK ZOLTÁN Vajon milyen titkokat kémlel képünk főszereplője? Az eget fürkészi, vagy ami valószínűbb — hiszen a felvétel fényes nappal készült — valahol közelebb talált megfigyelésre alkalmas dolgot...? Az biztos, titka van. És az is, hogy ezt titkon örökítette meg a fotós... Kép: Bakó Gyerekeink titkai A nevelés legfontosabb alapelve, hogy a gyerek is ember. Ezt kevés szülő vonja tételesen kétségbe, annál gyakrabban fordul elő, hogy emberi méltóságukban sértik meg őket, személyes szabadságuk, jogaik figyelmen kívül hagyásával. És éppen ezeket a szülőket érdekli a legkevésbé, hogy az ENSZ gyermekévvé nyilvánította ezt az esztendőt, mert se most, se máskor nem tekintik igazán embernek csemetéiket. Az emberi jogokhoz az is hozzátartozik, hogy titkaink legyenek. Itt van mindjárt a levéltitok. Volt egy barátnőm, akinek rendszeresen egy másik barátnőjéhez címeztem a leveleimet, mert az anyja felbontotta. Ha mégis sikerült megkapnia sértetlenül, akkor el kellett dugni, nehogy elolvassa az, akinek legkevésbé sem szólt a gyerekes titkainkról mesélő levél. Emlékszem, egyszer komoly családi botrányt okozott homályos célzásom, barátnőmnek egy tanárához fűződő imádatáról. Pedig azért a tanárért az egész osztály rajongott, ugyanígy lett volna akkor is, ha ugyanez a tisztelt személyiség véletlenül nőnek születik, hiszen szeretetünk a pedagógusnak szólt, nem a férfinek. Naplót illetéktelenül elolvasni valósággal erkölcstelenség, pedig ezt is megteszik a szülők abban a biztos tudatban, hogy nekik ehhez — gyermekük érdekében — joguk van. Pedig hát gyerek és szülő közös és legfontosabb érdeke az, hogy őszintén, bizalommal lehessenek egymáshoz. A közös titkok hozzá tartoznak minden emberi kapcsolathoz, ne akarjunk hát mindent tudni a barátnőkről, pajtásokról. Bizalmas információval visszaélni pedig nemcsak a diplomáciában és az újságírásban nem szabad, hanem otthon sem. Csöppet sem növeli a szülő iránti bizalmat, ha a titkát elmondjuk másnak és kiderül, de az sem, ha vitás ügyben használjuk érvként azt, amit hétpecsétes titokként tudtunk meg. — a — A rés Az orvosnak etikai kérdés — Azt beszélik, hogy X. halálos beteg, csak hetei vannak hátra. — Szóval maga is hallotta... — szakít félbe dr. Szabó Károly, a Balassa János Kórház tüdőosztályának főorvosa, akivel az orvosi titoktartásról beszélgetünk. — Bármennyire is találó a példa, meggyőződésem, hogy a titkokat legnagyobb részt nem a törvénnyel és esküvel kötelezett orvosok fecsegik ki. Az a helyzet, hogy ma Magyarországon egyszerűen elkerülhetetlen az, hogy a beteg diagnózisáról tudomást ne szerezzenek néhá- nyan. Nem beszélve arról, hogy az emberek mennyire szeretnek jólértesültek lenni. A közös sajnálkozás például a város közismert egyénisége felett, az „én ezt .már tudtam”, szomorú fejbólintgatá- sokkal kísért megjegyzések, kedvelt témái a társasági beszélgetéseknek. — Tehát a titkok egyéb csatornákon jutnak szerteszét. — Igen, sajnos. Nincs idő a betegség egyéb okozóit kutatni. Ma a beteg nem egy orvos előtt áll, hanem egy team előtt. Minden szakosodott. Talán azért is élhet meg a magánrendelések rendszere, mert ott a beteg négyszem'közt lehet az orvosával és feltárhatja a betegség hátterét is, míg a körzeti orvosnál megtudja a diagnózist az orvosírnok, az ápolónő és esetleg egy tanuló is, szóval még azok is, akiket esetleg egyáltalán nem érdekel a páciens baja. Más a helyzet akkor, ha közismert személyről van szó. — És a kórházakban? — Mivel nincs mód az egyágyas szobák létesítésére, a vizit ott is a betegtársak előtt folyik. — Ki köteles a titkot megtartani, ha már egyszer beavatott? — Minden egészségügyi dolgozó. A takarítónő is. Sokszor nem is gondolják, nem tud eljárni, de így sajnos ő is és más illetéktelen személyek is tudomást szereznek a betegségről. Márpedig vannak kellemetlen betegségék, mondjuk a bél- férgesség. — Ez is nyílt titok. Egyrészt minden társadalombiztosítással foglalkozó dolgozó megkapta a kódkönyvet, ahol a szám mellett ott a betegség neve, másrészt pár év múlva ehhez is hozzászoknak majd az emberek, a kíváncsi természetűek mindent tudni fognak. — Tartozunk-e a betegnek azzal (ha teljes értékű), hogy azonnal vagy fokozatosan megmondjuk neki, mi a baja ? — Orvosa válogatja. Talán jobb felkészíteni a beteget arra, hogy például, tüdő- gyulladása egy tumort takar, mint azonnal megmondani neki. Mert más a sejtés és más a bizonyosság. A legközelebbi hozzátartozónak megpszichésen is közelednünk kell. Legalább a kórházban kell, hogy legyen erre idő. — Be lehet-e számítani a tévedés kockázatát ? — Az orvos is ember. Tévedhet. Ha vakvágányra jutott, nem lehet elmarasztalni. De nem egy orvos mondja ki a döntő szót. — Mi ad felmentést az orvosoknak a titok megtartása alól? — Na, ez a másik oldala a dolognak. Rengeteg jogszabály és jelentési kötelezettség. Felvilágosítást kell adni a sérüléses balesetekről, rá kell vezetni a betegséget a táppénzes papírra, polgári perekben kötelesek vagyunk megadni a diagnózist, közérdekből is kiszolgáltatjuk az adatokat. — Ha nincs semmiféle kötelezvény, meddig köteles az orvos megtartani a titkot? — Sőt, olykor maga a beteg dicsekszik el a bajával. Ki az, aki ma eltitkolja, hogy szívbeteg, hogy volt már egy infarktusa? A műtétek megtárgyalása is nagy plénum előtt történik. A kórházi betegek a vágási felület nagyságából ítélik meg a műtét komolyságát és beszélnek róhogy egy kis tereferével megszegik a titkokat. Vagy például a rendelőintézetben az ajtó előtt megkérdezi az asz- szisztensnő, hogy az illető beteg, milyen panasszal keresi fel orvosát. A beteg ilyenkor kénytelen mindenki füle hallatára előadni a panaszát. — A nőgyógyászaton egymondjuk a teljes igazságot. A beteggel kíméletesen közöljük. Se túl optimistán, se túl pesszimistán. Műtéttel ugyanis sokkal több esélye marad az életben maradáshoz, mint anélkül. A műtét ideje pedig nem tetszőleges. Nekünk szükségünk van a beteg beleegyezésére is. — Még a beteg halála után is. — De hiszen a halotti anyakönyvi kivonaton ott a halál oka... — Legalább azt kéne elérni, hogy a. titkok tudói ne éljenek vissza ismereteikkel. Erre kéne rávezetni az egészAz a bizonyos rés... Szerepel még a strandok öltözőjének falán és ajtaján, az üzemi öltözőkben —, de csak ott, ahol lányok vetkőznek. No és, a sátor sem illeszkedik olyan pontosan, hogy ne lehetne bekukucskálni rajta. Hátha sikerül kilesni valamit. Mit? Lehet találgatni. Fotó: bj la. Az orvos, ha arra jár, jobb, ha befogja a fülét, mert, hogy micsoda rémhír- terjesztés folyik, az nem is igaz. — Sajnos a beteg—orvos viszony elgépiesedik. szerre vetkőzik több asszony. — Lehetne sorolni a példákat. De beszéljünk arról, hogy a beteg zárójelentést kap. A beteg táppénzes papírt kap. És rajtuk a diagnózis. Másképp a vállalati ügyintéző — A gyógyítás nemcsak mechanikusán testi. Mi van, ha a beteg feladta az élethez való ragaszkodást? — Annak sokkal kevesebb esélye van az életben maradáshoz. Talán a beteghez ségügy átmeneti és kisegítő dolgozóit is. — X. halálosan beteg. Mindenki tudja. — Csodálkozik? RUSKÓ N. JUDIT
