Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. október 26. S bőrön csaknem min­denhol piheszőrök van­nak, amelyek nem fel­tűnőek, gyakorlatilag nem is láthatók. A szépséghi­ba akkor keletkezik, amikor hormonzavarok, örökölt tu­lajdonság, vagy más ismeret­len okok miatt a piheszőrök megerősödnek, sötét színük lesz, így feltűnővé válnak. Az egyes szőrszálak megerő­södése, növekedése főleg a változás korában kezdődik, megjelenik az ajkak felett a félelmetes „bajusz”. Az álion is nőni, sötétedni kezd né­hány szőrszál. Ez különösen akkor alakul ki, ha kamasz- korban a piheszőröket kitép- destük. A napfény árulkodóan megmutatja a nem kívána­tos szőrszálakat. A túlzott szőrnövekedés valóban ko­moly szépséghiba. Mit tehe­tünk, hogy megszabaduljunk tőlük? A kifejlődött szőrszá­lak eltávolítására többféle mód van. Ha a megjelent szőrszálak még elég véko­nyak, a leghelyesebb szőkí­tési eljárással halványítani. Ez a legegyszerűbb kozmeti­kai módszer. A szőkítést hidrogénhiper- oxid oldattal otthon is elvé­Egy kellemetlen szépséghibáról Az új divat jellemzői gezhetjük. A szőkítési eljá­rásnak az a nagy előnye is megvan, hogy a szőrszálak fokozatosan elsatnyulnak. Az arcon levő szőrszálak szőkí­tésére 3 százalékos, a lábak és a karok megerősödött szőrzetére 6 százalékos hid- rogénhiperoxid oldatot hasz­náljunk. A hidrogénhiper- oxid oldathoz néhány csepp szalmiákszeszt adjunk és ke­vés porsampont. A masszát fapálcikára csavart vattával könnyedén kenjük fel a szin- telenítendő bőrterületre, 5 perc múlva a habot mossuk le. Ha a színtelenítő eljárás még nem kielégítő, a kezelést még 4—5 percre ismételjük meg, majd bő vízzel mossuk le. Utána kamillás baba­krémmel vagy zsíros krém­mel kenjük be a kezelt bőrt Még mindig vannak nők, akik a szőrzet leborotválásá- val szeretnének megszaba­dulni a felesleges szőrszálak­tól. Ezt az eljárást nem ajánljuk, mert a szőrszálak erősödéséhez vezet. Ha csak kevés szőrszál jelenik meg az arcon, segít a csipesz. Tépjük ki a szőrszálakat, s ha utána nő, ismételjük meg. A végtagokon lévő na­gyobb területen, ideiglene­sen, szőrvesztő szerekkel tá­volíthatjuk el a feltűnő szőrszálakat. Ezeket a ron­csoló hatású szereket arcon nem szabad alkalmazni. Ki­tűnő szer a CAMEA SZÖR- TELENÍTŐ KRÉM. A készít­ményhez mellékelt használati utasítást pontosan tartsuk be. Ha a krémet a lapocska se­gítségével leszedjük, a bőrt ecetes, langyos vízzel alapo­san mossuk le, utána kamil­lás babakrémmel vagy Alsói krémmel kenjük be. Folyékony szőrtelenítő sze­rek is kaphatók. A DEPILEX SZŐRTELENÍTŐ FOLYADÉ­KOT pálcikára csavart vattá­val kell felkenni a szőrtele- nítendő területre. Az ottho­ni szőrtelenítő módszerek kö­zé tartozik a szőrtelenítő dörzslapocskával történő le- dörzsölés is. Alkalmazása: a bőrt a szőrszálak növekedési irányával ellentétes irányban türelmesen dörzsöljük, amíg a szőrszálakat el nem távo- lítottuk (dörzslapocskát illat­szerboltban vásárolhatunk). Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy apró bőrsé­rüléseket is okozhat, ezért használat után a kezelt bőr­felületet fertőtlenítő oldattal mossuk le és Alsói krémmel kenjük be. A gyantás szőreltávolítás is gyakori módszer. Ezt azon­ban nem szabad otthon vé­geznünk, mert szakértelem és nagy gyakorlat szükséges hozzá. Bízzuk kozmetikusra. Véglegesen a szőrszálaktól csak elektromos úton szaba­dulhatunk meg. Az elektro­mos tűvel szálanként törté­nik az epilláció. Ez kissé fáj­dalmas művelet, de érzéste­lenítést is alkalmazhat az or­vos, ha sok szőrszál kiégeté­sét végzi. Az 1979—80-as őszi divat fordulópontot jelez a divat­ban. A modern, klasszikus elegancia, különösen a kö­zépkorúak öltözködésébeni hoz változatosságot. A finom minőségű, több évre is érvé­nyes ruházatot bizonyára előnyben részesítik. A fiatalok is sokfajta vá­lasztékot találnak majd nem­csak nappalra, hanem a szó­rakozásaikhoz is, olyan új­donságokat, amelyek nekik igazán újak, miután az 50- es évekhez hasonló stílusok megifjodott másával ismer­kedhetnek majd meg. Rajzainkon részleteket és ötleteket adunk — így köny- nyebb lesz a választás a sze­zonban. 1. Átmeneti kabát, egyenes vonalú, álló nyakkal, bő vo­nalú, lefelé szűkülő ujjú megoldással. Egyszínű anya­gon, hangsúlyos dísztűzések­kel. Hossza a lábikráig ér. 2. Klasszikus kosztüm, twed, vagy mintás fésűs szö­vetből, díszítése a galléron és zsebeken bársonyból. A szoknya szűk, egyenes vona­lú, oldalt hasítékkal, ez biz­tosítja a lépéshez a megfe­lelő bőséget. Hossza épp hogy takarja a térdet. A vállak töméssel készültek. A blúz nyakmegoldása ér­dekes! Pántba foglalt és fe­lette keskeny fodor. A rajz a jellegzetesen nőies stílust idézi. A kalap doboz formá­jú, kis tolldíszítéssel. 3. Jerseyből, vagy selyem­ből készült ruha. A kámzsa­gallér rászabott vagy külön­álló is lehet . A sonkaujjak nagyon jellegzetesek. Széles, elkeskenyedő, megkötött öv. A szoknya ferde szálirányú, deréktól lefelé belső hajtá­sokkal, amely fokozza a bő­séget. Hossza lábikraközépig! 4. Mintás vagy egyszínű anyagból egyaránt divatos a féloldalas (asszimetrikus) szabás. A rajzunkon kockás anyagból mutatjuk be a válltól kiinduló, derékban lefogott, lefelé szabadon hul­ló redőzést. Az ujjak felül bővített és csak 7/8-os hosszúságúak. A magas nyak „Garbós” megoldású. A ruha térd alatt 10 cm-re végződik. NÁDOR VERA Halból készül „Itt a szülőt is pótolni kell” HALLEVES 2 db hagymát megtisztítunk és egész apróra vágjuk. 3 evőkanál olajat felmelegí­tünk és a hagymát világos sárgára pároljuk a zsiradék­ban. 20 dkg halfilét 1 cm-es kockákra darabolunk, egy csipet fokhagymát adunk hozzá és jól elkeverjük. 2,5 dl fehér bort, sót, borsot és fél babérlevelet teszünk a le­veshez és 5 percig együtt főzzük. Majd a halat szűrő­vel kiemeljük a levesből, másik edénybe tesszük és fél doboz paradicsomlevet, 5 dl húslét teszünk hozzá, majd 5 percig főzzük. 1 csapott kanál ételízesítőt (vegetát) kevés fehér borral elkeverünk és hozzá öntjük, felforraljuk. Ráöntjük a levest és 3 dkg reszelt sajttal és snidlinggel megszórjuk. Tehetünk a levesbe pirí­tott kenyérkockát. TONHAL RIZZSEL Hozzávalók (2 személy­nek): fél kg rizs 2 fej hagy­ma, 1 evőkanál vaj, 15—20 dkg tonhal, 2 evőkanál apró­ra vágott petrezselyem, ne­gyed kávéskanál rozmaring, fokhagyma. A rizst megfőzzük. A hagymát csíkokra vágjuk és serpenyőbe megolvasztott vajban állandó keverés mel­lett világosbarnára pirítjuk. A tonhaldarabokat beletesz- szük. Petrezselyemmel, roz­maringgal és fokhagymával fűszerezzük. Rövid ideig pá­roljuk, majd a rizst hozzáke­verjük, felmelegítjük és tet­szés szerint fűszerezzük. Körítésként dobozos zöld­babot fogyasztunk hozzá, melyet levével együtt meg­melegítünk, majd a levét le­öntjük kevés vajjal és fris­sen őrölt borssal fűszerez­zük. HALSALÁTA Hozzávalók: 40 dkg főtt hal, 20 dkg zeller, 15 dkg eidámi sajt, 2 db alma, 1 nagy fej hagyma, 3 evőkanál ecet, 2 evőkanál olaj, só, bors, mustár, 1 csipet cukor, 3 evőkanál apróra vágott snidling. A halat kifilézzük és da­rabokra vágjuk. A zellert, sajtot, almát apró csíkokra vágjuk. A vöröshagymát szintén fedaraboljuk. Majd ezeket az alkotóelemeket összekeverjük. Ecetből, olaj­ból, fűszerekből, snidlingből marinádot készítünk és a keverékre öntjük. Körülbe­lül fél órát hűvös helyen állni hagyjuk. Igen ízletes halsalátát kapunk. HALRAGU 75 dkg főtt, vagy párolt halfilét kicsontozunk és nagy darabokra törjük. 1 kg fris­sen héjában főzött burgo­nyát lehámozunk, és felsze­letelünk. 4 finomra vágott hagymát 2 evőkanál vajban vagy margarinban szép sár­gára pároljuk a halat hozzá­tesszük és jól elkeverjük. 2 gerezd apróra vágott fok­hagymát 1 doboz paradi­csomhoz keverünk. Majd a halhoz adjuk. A halat, a bur­gonyát és paradicsomot ki­vajazott tűzálló tálba tesz- szük. 2 evőkanál finomra vágott petrezselyemmel, só­val, borssal, ízesítjük. Tete­jét reszelt sajttal megszór- jqk, és 1 evőkanál olvasztott vajjal leönjük. Körülbelül 200 fokon 25 percig sütjük. „Kedves tanáméni! Észt a levelet azér írom, mert a dolgozatba nem lehet meg­írni az igazat. És nagyon ké­rem, ha megtalálja, égesse el. Én álami gondozott va­gyok, vasárnap se szokok ha­zamenni, a hétfőt meg azér rühellem, mert akikor min­den gyerek elhencegi, hogy micsináltak vasárnap az apukájával. Nékem nincs apukám, a muter azt mohta, tíz éve asse tudja, hol kuty- torog az apám, gyerektartást se fizet. A muter hétköznap egy szövetkezetbe takarít, vasárnap meg pulóvereket állít össze egy kisiparosnak, mert sok pénzt akar keresni, •hogy engem meg a két test­véremet hazavihessen. Sze­retettel: Szakács Péter Ta­más VII. b. o. tanuló.” Százezer veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván az országban — hallottuk nemrégiben az Oktatási Mi­nisztérium gyermekvédelmi osztályvezetőjétől. Százezer gyermeket, akinek nevelési, pszichológiai, jogi, egészség- ügyi helyzete, érdekeinek vé­delme — társadalmi ügy. Kö­zülük mintegy 35 ezer él ál­lami nevelőotthonokban, ám a számuk állandóan növek­szik. EGYRE TÖBB „VÁLÁSI ÁRVA” E 35 ezer gyermeknek alig tíz százaléka — 3400 gyerek — árva vagy félárva; 6000 pedig teljesen elhagyatott. A többi „csupán” — szociáli­san vagy erkölcsileg — ve­szélyeztetett környezetből jött. Szívszorító statisztika. Szív­szorító sorsok a számok mö­gött. — Szakmai körökben még mindig vitatott, hogy az ál­lam a veszélyeztetettség mi­lyen fokán avatkozzék be a család életébe. Vannak, akik szerint a rossz családi légkör is jobb, mint a nevelőotthon. Mások viszont úgy véleked­nék, hogy ahol az egészséges testi és szellemi fejlődése nem biztosított, attól a csa­ládtól megvédeni a társada­lomnak erkölcsi kötelessége a gyermeket — mondja som­másan Kosa Erzsébet család­szociológus. — A rossz csa­ládi környezet ugyanis sú­lyos, maradandó lelki sérü­lést okoz a gyermekeknek, ami megnehezíti később tár­sadalmi beilleszíkedésüket. — Mi az oka annak, hogy növekszik a veszélyeztetett gyermekek száma? — Egész sor oka van, 'köz­tük a válások számának emelkedése, a házasságon kí­vül születések eléggé magas száma, egyik vagy másik szülő — esetleg mindkettő — mértéktelen szeszfogyasztása, a túl fiatalon kötött házas­ságok aránya, az országszer­te végbemenő urbanizációs folyamat káros következmé­nyei, stb. Messzire vezetne e sokféle ok részletes elemzése, egyet azonban feltétlenül ki kell emelni közülük: a válások számában „kivívott” harma­dik helyünket a világban, amivel együtt jár az úgyne­vezett „válási árvák” számá­nak növekedése. — 1960-tól 1970-ig — foly­tatja a családszociológus — hazánkban a válások száma több mint 63 százalékkal, az ezáltal érintett gyermekeké viszont csaknem száz száza­lékkal emelkedett. A válási árvák jelentős részénék útja — az állami nevelőotthonba veget. És gyakran ez még a jobbik eset... „AZT HITTEM, MEGÜT!” T. Laci kobakján csúnya, hegedő sebek éktelenkednek. Kezében zavartan gyürkészi a svájcisapkát, szemét le­süti. A gyermekotthon igaz­gatóhelyettese állához nyúl, hogy felemelje a fejét, ám a gyerek riadtan kapja maga elé két kezét. — Ne félj, Laci! — nyug­tatja a nevelő —, csak a sze­medet akartam látni. — Azt hittem, megüt! — mondja restellkedve a gye­rek. — Otthon sokat vertek? — Hát... ha Józsi apu be­szívott, hamar eljárt a keze. — És gyakran „beszívott”? — Mindennap. Anyám is, aztán verekedtek. — Miért bántottak téged? — Mindenért. Hogy mit tátom ott a szájamat, hogy miért nincs egy falat kaja a háznál, hogy megint intőt hoztam, meg ilyenekért. — Gyakran kaptál intőt? — Hát — vakarja a feje- búbját a gyerek —, ölég gyakran, mert iskolába se jártam rendesen. Aztán köny­veim, füzeteim hiányoztak, nem tudtam a leckét meg­csinálni, egyszer meg nem vittem be pénzt az iskolatej­re és azért. — Itt téged soha, senki nem fog megütni, Laci — mondja tagoltan a nevelő. — Soha, senki. Most menj szé­pen a doktor bácsihoz, keze­lésre. Igyekezz meggyógyul­ni, mert szombat reggel strandra megyünk! A fiú szeme felragyog, ki- röhan. A nevelő felém fordul: — Két hete sincs, hogy be­hozták, sókkos állapotban. Anyja alkoholista, három­havonta váltogatja az „élet­társait”. Az apját vonat gá­zolta halálra hat éve. Laci 13 esztendős, de még csak az ötödikbe megy az ősszel. Már rég el kellett volna venni az anyjától, hiszen pszichésen súlyosan sérült, éjszakánként ágyba vizel. MEGELŐZÉS, UTÓGONDOZÁS — Mit tehet az állam a veszélyeztetett gyermekekért? — Különböző védő- és óvó­in téri? edéseket; van, amikor a rendszeres nevelési segély is elég, van, amikor a gyer­mek érdeke a szülői felügye­leti jog megszüntetését vagy kiegészítését igényli, s van, amikor az állami gondozás­ba vétel a legjobb megoldás. — Vegyük az utóbbi ese­tet: mit nyújthat az állami nevelőotthon a személyisé­gükben többnyire már káro­sodott gyerekeknek? — Megfelelő körülménye­ket, nyugalmat és kétféle — korrekciós, illetve pótneve­lést. A korrekciós nevelés azt jelenti, hogy korrigálnunk, erősítenünk kell azokat a személyiségjegyeket, amelyek a társadalomba való beillesz­kedéshez — a tanuláshoz, a rendszeres munkához, a kapcsolatteremtéshez — nél­külözhetetlenek, illetve ki kell fejlesztenünk bennük az alkalmazkodás és együttmű­ködés készségét, az önállósá­got, az érzelmi gazdagságot. — Nehéz feladat! Kitűnő pedagógusnak, gyermekszere­tőnek és megszállottnak kell annak lenni, aki erre vállal­kozik. — Sajnos, kevesebben is vagyunk. Még a másfél ezret sem éri el a nevelőotthoni pedagógusok száma, sok a betöltetlen státus. Megesik, hogy jönnek, látnak, s mivel nem győzik, csakhamar odébbállnak. Itt ugyanis nem elég oktatónak, nevelőnek lenni, itt a szülőt is pótolni kell! Másokat az kedvetlenít el, hogy itt sakkal nagyobb energiával, sokkal lassabban lehet eredményt elérni, mint az oktatási intézményekben. — De lehet? — Felmérések szerint az állami nevelőotthonból kike­rült gondozottak közül sem­mivel sem „kallódnak el” töb­ben, mint akik családi kör­ben nevelkedtek. A startjuk az életbe mégis sokkal ne­hezebb, ezért kell velük töb­bet törődni önálló életük kezdetén is. — Utógondozásra gondol? — Olyan utógondozásra, amibe a munkahelyi fogad­tatástól, bánásmódtól a szál­lásgondjaik — sőt: lakás­gondjaik — megoldásáig, sza­bad idejük értelmes eltölté­sének megszervezéséig, a szakma elsajátításától a ke­resetük ésszerű beosztásáig minden belefér. Az utóbbi években ország­szerte kialakult a pártfogói hálózat, több mint 15 ezer társadalmi aktivista vesz részt a gyermekvédelem fel­adataiban. Tevékenységük el­sősorban a megelőzést szol­gálja, a veszélyhelyzet felol­dását. Az utógondozásban fő­ként a munkahelyi kollektí­vák — a KISZ-szervezetek, szocialista brigádok — tehet­nek sokat. Tegyenek is. NYÍRI ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents