Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

1979. október 26. Képújság 3 így látják a székházból (3.) fi fi í 1 Szilágyi Tivadar a felada­tok összegzésével fejezte be tájékoztatóját. Ahhoz azon­ban hogy eredményesen dol­gozhattak eddig is az ÁFÉSZ-ek, a jövőben pedig még eredményesebb legyen a munkájuk, beruházásokra is szükség volt és szükség lesz. Erről Bihari Pál, az ÁFÉSZ-titkárság helyettes vezetője, aki egyszemélyben osztályvezető is, beszélt. El­mondta: az ÁFÉSZ-ek a IV. ötéves terv során áruforgal­mi, gazdálkodási és fejlesz­tési feladataikat olyan sike­resen teljesítették, hogy az elért eredményekre alapozva, lényegesen nagyobb célokat tűzhettek maguk elé. Külö­nösen jól fejlődött a bolthá­lózat és sikeres volt a háló­zat technikai eszközellátott­ságának a bővítése is. ŰJ ÜZLETEK — FELÚJÍTÁSOK A megye településhálózat­fejlesztési tervével összhang­ban az ÁFÉSZ-ek 1976—80 között az új létesítmények alapterületét 14 269, a re­konstrukciós bővítés alapte­rületét pedig 3015 négyzet- méterrel tervezték bővíteni bolti és vendéglátóipari há­lózatukban. A tervezet olyan egységek megépítését tartalmazta, mint a szekszárdi Skála Áru­ház, a simontornyai ABC- kisáruház ... Ezek a terv­időszak negyedik évében el is készültek. A több mint 14 ezer négyzetméter alapterü- let-bővítésből 1979 első fél­évének végére ténylegesen megvalósult 13 ezer négyzet- méter. A már említett egysé­geken kívül Pakson, Duna- földváron, Nagykónyiban és más településeken létesültek új, vagy átalakítással meg­nagyobbított korszerűsített egységek. Számtalan telepü­lésen: Gyulaj, Magyarkeszi, Sárszentlőrinc, Gyönk, Kö- lesd — miközben csökkent a kis és szegényes választékú boltok száma, nőtt a re­konstrukcióval az alapterü­let, jelentősen megváltozott az árúkínálat tömege és vá­lasztéka, korszerű technikai eszközökkel látták el ezeket a boltokat. Mindezek javítot­ták a vásárlási körülménye­ket, kulturáltabbá tették a falusi kereskedelmet. Az ÁFÉSZ-ek megfontolt fejlesztési koncepcióját tük­rözi az a tény, hogy az V. ötéves terv eddig eltelt évei­ben a hűtőgépek számát 240, a pénztárgépekét 200, a bolti mérlegek számát pedig 500 darabbal növelték. A bolti darálók, szeletelőgépek és egyéb technikai eszközök száma 1300 darabbal gyara­podott. A hűtőkamrák száma a meglévő hatról huszonhét­re nőtt, ezzel elérték, hogy ma már a hűtőkamrák együt­tes űrtartalma több mint 500 köbméter. — Az eddig elért eredmé­nyekre alapozva úgy ítéljük meg, hogy az ÁFÉSZ-ek elő­reláthatóan teljesíteni tudják a tervidőszak végére fejlesz­tési előirányzatukat, annak ellenére, hogy közben módo­sult a jövedelemszabályozás. Ez csökkentette az ered­ményből képződő fejlesztési forrást és ráadásul olyan mértékben megdrágultak a beruházási javak, amilyen mértékű drágulással a terv- készítés idején még nem számoltunk. NEMCSAK ÁRUSÍTANAK — GYÁRTANAK IS A hálózatfejlesztési elő­irányzat teljesítésének egyik feltétele, hogyan tudják biz­tosítani az ÁFÉSZ-ek a fo­lyamatban lévő fejlesztések pénzügyi feltételeit. A másik feltétel, hogy az eddigi ex- tenzív fejlesztésre való tö­rekvést, hogyan, milyen gyorsan és hatékonyan vált­ja fel az intenzív fejlesztés. Ez utóbbi azt jelenti: a meg­lévő eszközöket úgy kell ki­használni jobban a jövőben, hogy az átalakításra alkal­mas boltokat és vendéglátó­ipari egységeket bővítik, il­letve a technikai eszközeit és berendezéseit korszerűsítik. Ha e két fejlesztési formát jól valósítják meg az ÁFÉSZ-ek. akkor az V. öt­éves tervben előirányzott há­lózatfejlesztési terv mara­déktalanul teljesülhet. Ennek legnagyobb nyertese termé­szetesen a jobb, kulturál­tabb körülmények között vá­sárló lakosság lesz. Amikor e gondolatokat pa­pírra vetettem, azt gondol­tam, hogy ezzel be is fejező­dött a beszélgetés Bihari Pállal. Tévedtem. Nemcsak ez a fejlesztés tartozik az ő osztályához. Ide tartozik még az ipari tevékenység és a szolgáltatás is. — Az ÁFÉSZ-ek alapvető társadalmi és gazdasági fel­adata, hogy tagságuk és a működési körzetükben élő la­kosság fogyasztási szükség­leteit minél sokoldalúbban elégítsék ki. Ennek érdeké­ben ipari és az alaptevé­kenységükhöz kapcsolódó la­kossági szolgáltatásokat is végeznek. Ipari, tevékenységükben a fő törekvésük az, hogy a helyben megtermelt nyers­anyagok, termékek feldolgo­zását biztosítsák. Tőkehúst termelnek, vágóhidat mű­ködtetnek, házi sütésű ke­nyérrel, péksüteménnyel lát­nak el boltokat, szikvizet gyártanak. Hogy nem jelen­téktelen ez a tevékenységük, azt bizonyítja egy adat: az ÁFÉSZ-ek élelmiszeripara évente mintegy harmincmil­lió forint értéket termel. Az áruválaszték bővítése, a hiánycikkek pótlása érde­kében jelentős az áruterme­lés is az ÁFÉSZ-iparban. Fémtömegcikket gyártanak a dunaföldvári és a dombóvári ÁFÉSZ-üzemekben. Hőgyé- szen gyermek és női kötött­áru készül. Nem kis mennyi­ségben. Nagy tételben. Hogy milyen nagy tételben gyárta­nak fémtömegcikket, kötött­árut és más egyebet, elég, ha megemlítjük: az ÁFÉSZ ipari üzemekben előállított ter­mékek értéke évente eléri az ötvenmillió forintot. — Az ÁFÉSZ-ek ipari te­vékenysége nem az alaptevé­kenységen kívüli, hanem an­nak szoros része. Azon túl­menően, hogy helyi nyers­anyagokat dolgoz fel, hogy ezáltal választékot bővít, biztosítja helyben a „töre­dék” munkaerő foglalkozta­tását is. Főleg a helyhez kö­tött nők foglalkoztatását. SZOLGÁLTATÁS Alaptevékenységükhöz kap­csolódik a szolgáltatás is. Ez egyrészt kereskedelmi, más­részt ipari jellegű. Építőipari tevékenységet folytatnak, pá­linkát főznek, darálnak a la­kosságnak, esetenként fuvart, különböző áruszállítást vál­lalnak. A kereskedelmi jellegű szolgáltatások döntően a há­lózatban vásárolt árukhoz kapcsolódnak. E szolgáltatá­sok körébe tartozik többek között: a méretre igazítás, a ruha kiszabása, a bolti őrlé­sek biztosítása, az OTP-ügy- intézés, a televíziók és egyéb híradástechnikai eszközök üzembe helyezése, felszerelé­se. Fő törekvésük a jövőben: a lakosság termelését segítő és szolgáltatási igényét ki­elégítő tevékenység bővítése. (Folytatjuk.) SZALAI JÁNOS Vb-ülés Dombóváron Vasúti építkezések (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak ülésén részt vett Földe- si Gyula, a MÁV pécsi Igaz­gatóság igazgató-helyettese és tájékoztatta a testület tagjait a dombóvári MÁV rekonstrukciós építkezések helyzetéről. Elmondta, hogy Dombóvár a pécsi igazgató­ság legnagyobb vasúti cso­mópontja. A vasút munkája igen sok helyen kapcsolódik a városhoz, és ezért ered­ményességét a kölcsönös tá­mogatás biztosíthatja. A pécsi igazgatóság a kor­látozott fejlesztési források mellett rendkívüli figyelmet fordít a dolgozók szociális ellátásának folyamatos javí­tására. A már elkészült szo­ciális létesítmények mellett megkezdődött a kivitelezése az állomás központi szociá­lis épületének, melyben he­lyet kap az üzemorvosi ren­delő és üzemi konyha is. A dízelbázis rekonstrukciója kapcsán hasonló létesítmény készül a vontatási főnökség területén is. A vb ezután az árellen­őrzések tapasztalatait tekin­tette át. Megállapította, hogy az árhatósági tevékenység mélyreható elemző munkát igényel, melyhez a feltételek a városban nem minden esetben adottak. Igaz, hogy a szolgáltatást nyújtó kis­iparosok legtöbbjének nincs szándékában megkárosítani a megrendelőket, de a KIOSZ-nak a jövőben is jobban meg kell követelni tőlük a rendelkezések isme­retét. Magyarszéki Endre Bevonultak az újoncok „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden pol­gárának kötelessége” — ez az Alkotmány-idézet fogadta tegnap reggel a szekszárdi Panoráma moziban a megye különböző részeiből érkező fiatalokat. Bevonulásra szó­lította őket a kötelesség, a tegnapi nappal megkezdődött számukra a katonai szolgá­lat. Elkísérték őket a hozzá­tartozók : szülők, testvérek, feleségek is. Az érkezőket a kiegészítő parancsnokság tisztjei fogad­ták. Névsorolvosás után meg­kezdődött a minden bevonu­lással együttjáró adminiszt­ráció, az ellenőrző orvosi vizsgálat. Ismertették, ki, hol teljesíti katonai szolgálatát, de arról is tájékoztatót kap­tak a bevonulok, kit illetnek meg különböző segélyek a szolgálat ideje alatt. És volt még alkalom arra is, hogy időközben felmerült családi problémákra is találjanak megoldást. Az egyik bevo- nulót — miután megszületett második gyermeke — lakó­helyéhez közelebb eső alaku­lathoz vonultatták be. Egy másik fiatalember érdekében a kiegészítő osztályvezetője az átvevő alakulat tisztjével arról tárgyalt, hogy minden körülmények között enged­jék haza, november közepére kitűzött esküvőjére. — Viszontlátásra! Fotó: Gottvald — Viszontlátásra! —hang­zott a válasz, majd az újonc­sereg csoportonként, elindult — még egyszer búcsút véve a hozzátartozóktól — a vasút­állomásra, vagy gépkocsikon — a laktanyákba. B. I. Délután egy órakor pedig megkezdődött a búcsúztató ünnepség. Maller Béla, a me­Folyik az adatok egyeztetése Feszült figyelemmel kísérik az üdvözlő szavakat gyei hadkiegészítési és terü­letvédelmi parancsnokság parancsnoka köszöntötte a bevonuló fiatalokat, a hozzá­tartozókat és a vendégek közt Szabó Gézát, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, Popovics Györgyöt, a Haza­fias Népfront megyei titkár­helyettesét, a KISZ, a társ­fegyveres testületek képvi­selőit. A honvédelmi miniszter bevonuló fiatalokat köszöntő díszparancsa után Popovics György búcsúztatta el a be­vonuló fiatalokat. — A nép­hadsereg lehetővé teszi szak­mai ismereteitek bővítését, a sportolás, a művelődés lehe­tőségét, de a legfontosabb, a legkeményebb feladatotok most a katonai ismeretek el­sajátítása lesz — mondotta. Szabó Géza, a megyei párt- bizottság osztályvezetője ez­úttal apaként szólt — a szü­lők nevében — 'a bevonuló fiatalokhoz. Az egyik alaku­lat átvevő tisztje arról be­szélt, hogyan várja a had­sereg az újoncokat, milyen helytállást vár el tőlük. Sza­bó Géza honvéd a bevonulok nevében tett ígéretet, hogy legjobb tudásuk szerint tesz­nek eleget katonai kötelessé­güknek. A művelődési központ mű­sora, majd az Internacionálé elhangzása után Maller Béla köszönt el a bevonulóktól: Jégen választották - mint Mátyás királyt Három volt tsz-elnök: Töllösi Antal, Gellén József és V. Vörös Ferenc, egy fa­luban. Töllősi Antal, ma hatvan­négy éves: — Én voltam a községben az első, az Ut' a szocializmus felé tsz elnöke, ötven augusztus 20-án hu­szonkét taggal és százötven hold földdel kezdtük a mun­kát. Volt nyolc lovunk, öt­venkilencben aztán alakult még két tsz a faluban, a Bé­ke és a Napsugár. A Béke Tsz még abban az évben fel­mondta a szolgálatot, nem felelt meg az akkori köve­telményeknek. A mi nevünk megváltozott, Uj Élet Ter­melőszövetkezetre. Nőtt a te­rületünk, a jószágállomá­nyunk. 1962-ben fuzionált a két szövetkezet. Ketten ver­sengtünk az elnöki tisztért. A Vörös Feri meg én. Föl­álltunk a hóhegyre, az em­berek meg a jégen tették föl a kezüket, kire szavaz­nak, kit akarnak elnöknek. Volt, aki mind a két kezét föltette, hadd szaporodjon a szavazatok száma. Az új szövetkezetnek, a Dózsa Tsz- nek V. Vörös Ferenc lett az elnöke. Ettől függetlenül mi jó ko­mák voltunk, nem megsér­tődni, dolgozni kellett, de nagyon. Hatvannégy éves va­gyok, dolgozom a mai napig, a szövetkezet takarmánybolt­jában. Évente harminc disz­nót adok le 'a háztájimból. Kell a pénz, hat fiú unokám van. * V. Vörös Ferenc, hatvan­nyolc éves. Párttag, tanács­tag, aktívan részt vesz a község társadalmi életében. — Akkoriban már volt 2800 hold földje a szövetke­zetnek. Csak így mondom, hogy hold, tudja, a hektár nem nekem való, régi gye­rek vagyok én ahhoz. Ki- lencvenhárom pár lovunk is volt, de úgy ám, hogy min­den pár odahaza az istálló­ban. Később építettünk szer­fás ólakat a sertéseknek, még később istállót a lovak­nak. Ma a faluban hét pár ló van. Borzasztó nehéz helyzetben voltunk mi akko­riban, el sem tudja képzelni. Hatvanötben a tsz-elnöksé- get felcseréltem, s lettem tanácselnök. Gellén József ma a sertés­telep vezetője. — Az a fájó, hogy az em­ber megszakadhat a mun­kában, de ha hibázik, örök­re tüske marad az emberek szemében. Azt mondják rá: a „bukott elnök”. Pedig nem sikkasztottam, nem loptam, csak a vezetésben voltak hi­báim, talán éppen az, hogy nagyon bíztam a tagokban. Nem szégyen, ha egy elnök­ből a leváltás után műhely- adminisztrátor lesz, hát per­sze, hogy nem szégyen, ho­va is menne nyolc általános­V. Vörös Ferenc sál? ötvenhat éves vagyok, pár évvel a nyugdíj előtt. Nem bánom én, odahaza mindenem tönkre mehet, de a telepen, ott rendnek kell lennie. Bebizonyítom min­denkinek, hogy egész éle­temben becsületesen dolgoz­tam. ügy akarok nyugdíjba menni, hogy ne a hátam mögött beszéljenek a naki emberek. (Naki magazinunkat hol­napi számunkban olvashat­ják.) Sá Fotó: Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents