Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
f taiyÄi ■ Msodtoikép Grafika Ambrus Imre festőművész grafikái láthatók a budapesti Csók Galéria grafikai termében. Erről a kiállításról mutatunk be egy művet. A televízióból jelentjük Az írástudó igazsága Az írástudó, akinek majd fejét veszik ebben a különös, fantasztikus történetben, gyanútlanul tért be az imént a gazdagon feldíszített, délkeletázsiai motívumokkal díszített ivóba. Felesége társaságában, gondtalanul szőlőt kóstolgat és cseveg a baljóslatú hangnemben fogalmazó kocsmá- rossal. — Még nem kérdeztem ki küldött, kit szolgálsz? — faggatja az ivó tulajdonosa. — Senkit, írástudó vagyok, de hivatalom még nincs! — Amit tudsz, felejtsd el. Itt mifelénk, mint a kutya a csontot, úgy elkaparja eszét az ember — tanácsolja a kocs- máros. — Annyit élsz, ameny- nyit érsz! A jótanács, mint minden jótanács, ebben a hangulatosan induló, sejtelmes délkeletázsiai történetben is nagyon helyénvaló. De mint minden jótanács, ez is későn érkezik. Néhány perc múlva hatalmas termetű, félmeztelen, korbácsot suhogtató fogdmegek rontanak be az ivóba és kegyetlen játékot űznek szegény írástudóval. Ám mindez csak aprócska előjáték. Megérkezik ugyanis a vidék hatalmaskodó Főhivatalnoka (Bo- zóky-István), s mivel megtetszik neki az idegen jövevény asszonya, szemet vet rá. A tv-játék, amelyet „Feje- nincs írástudó” címmel forgat Rajnai András, néhány napja a tv IV-es stúdiójában különös fordulattal, a Főhivatalnok érthetetlen halálával kezdődik. Láthatatlan kéznek, egy félelmetes, keleti istenszobor kezének és késének esik áldozatul! Megérkezik a Vizsgáló és megkezdi a gyilkosság felderítését. A bűncselekmény azonban lezárt, lepántolt ajtók, fegyveres őrök vigyázá- sóban történt és nyom sehol! Mindenki tanácstalan, ám ekkor megszólal a lefejezett írástudó elrabolt asszonya. Szokolay Ottó, aki az írástudó szerepében csak az imént szabadult ki fogdmegjei kezéből, két képbeállítás között igyekszik értelmezni ezt a sajátos hangvételű, ázsiai históriát. — Az- írástudó aki kulcsfigurája ennek a játéknak, különös ajándékot tartogat a főhivatalnok számára, egy tükröt, amely képes visszatükrözni az abba beletekintő gondolatait, vágyait, abban az esetben, ha az hisz benne. Ez a tükör mindkét emberre végzetes. A Főhivatalnok felajánlja az írástudónak, hogy hivatalhoz juttatja, de a tükörből rögtön megérti: a jövevény máris a helyére pályázik! Az írástudó is meglátja, hogy szolgálataiért a Főhivatalnok a feleségét ákarja... — Mit mond nekünk ez a sajátos história? — A mese a hatalommal való szembeszegülést példázza, az igazságkeresést! Az írástudó ugyanis lefejezteté- se után a tükör segítségével ismét visszatér, de most már mint a Főhivatalnok lelkiismerete, aki ettől kezdve szüntelen önmagával folytat vitát. A Főhivatalnok titokzatos halála a zárt ajtók mögött, úgy hiszem, jelkép, amit meg kellene fejtenünk. A tv-játékban az említett színészeken kívül Bordán Irén. Bencze Ferenc és Csur- ka László játszanak. SZÉMANN BÉLA Az írástudó, Szokolay Ottó Szovjet lapokból 1979. október 4. SZOVJETUNIÓ Harminc évvel ezelőtt két európai fővárosban — Párizsban és Prágában — a béke híveinek első világkongresszusára gyűltek össze 72 ország legkülönfélébb társadalmi rétegének képviselői, s elindították a földünk békés jövőjéért küzdő tömegmozgalmat, amely azóta társadalmi-politikai erővé vált. „A nemzetközi békemozgalom három £vtizedé”-ről ír Álla Meszevics professzor, a Szovjet Békebizottság elnökhelyettese. A Szovjetunió és az Afgán Demokratikus Köztársaság gazdasági és műszaki együttműködéséről tájékoztatja az olvasót a „Jó szomszédság Afganisztánnal” című cikk. Az UNESCO által kezdeményezett nemzetközi gyermekév egyik legfőbb feladata a gyermekek testi és lelki egészségéről való gondoskodás. A „Gyógyuló gyermekek” című képes riport arról számol be, hogy a szovjet orvosok hogyan gyógyítják a gerincbetegségeket, és mit tesznek azért, hogy a gyermekek teljes értékű életet élhessenek. Sok évszázada foglalkoztatja a tudományt a kérdés: létezik-e a világegyetemben a Földön kívül is élet? A. Le- pihov megkérte V. Troickijt, a neves rádiófizikust, a Szovjet Tudományos Akadémia tagját: mondja el a véleményét erről a kérdésről. A cikk címe: Egyedül vagyunk-e a világegyetemben? A kommunizmus olyan/ társadalmi rendszer, amelyben nincs helye semmiféle misztifikálásnak. Milyen lehet az az ember, akinek a szocializmust meg kell valósítania? Mit nevezhetünk embert alakító környezetnek? Ezeket a kérdéseket taglalja V. Krizsevszkij professzor „A szocialista humanizmus és a vallás” című tanulmánya. Teljessé teszi a folyóirat októberi számát az Üj színház születik — a Vera postája — a Sakk rovat, valamint a Filmrejtvény pályázat. LÁNYOK ASSZONYOK Orosz Mária Nemzedék- váltás Pálfán című cikke a pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezet fiatal szakembereinek életével, munkájával és terveivel ismerteti meg az olvasót. „Nem hajszoltuk a dicsőséget” — nyilatkozzék az asszonyok, mint a képes riport címe is jelzi. Ők mégis legendás hírű emberek, Könyveket írtak, dokumentum- és játékfilmet készítettek róluk. Sokuk neve szerepel az iskolai történelem- könyvben. De nem máról- holnapra lettek híresek: hőstettük hosszú időn át, napnap után végzett munkából, önzetlenségből, a lehetetlen tagadásából, az idő megelőzésének vágyából tevődik össze. „Az új társadalom építői” címmel Inge Lange, az NSZEP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, honfitársnőiről, az NDK lányairól, asszonyairól számol be. Az Országjárás rovat Va- szilij Polenov híres orosz tájképfestő egykori otthonába, az Oka folyó vidékére kalauzolja el az olvasót. Hónapok óta nem volt olyan nap, hogy a postás ne hozott volna a Lányok, Asszonyok szerkesztőségébe különböző országokban feladott küldeményeket: azoknak a kislányoknak és fiúknak a rajzait, akik bekapcsolódtak a „Legkedvesebb könyvem hőse” című gyer- mekrajz-pályázatba. A pályázat győzteseinek névsorát közli ezúttal a lap. Egyúttal ismerteti a most induló új pályázat feltételeit is: fotó- pályázat Magyarország fel- szabadulásának 35. évfordulója alkalmából. „A legelsők” című cikkben Nyina Jeromina, a Szovjetunió érdemes sportembere mondja el, hogyan mutatkoztak be a szovjet sportolók Helsinkiben, a XV. olimpián. A Szovjetunióban tanuló külföldi diákok moszkvai orosz nyelvi olimpiájának magyar résztvevőit mutatja be K. Oszockaja „Nagy megtiszteltetés” című írása. szputnyik A folyóirat októberi számának nyitó anyaga a moszkvai Kremlbe kalauzolja az olvasót. Címe: Moszkva, Kreml. A riport betekintést nyújt a Kreml dolgos hétköznapjaiba, bevezeti az olvasót a törvényhozók testületébe, abba az ülésterembe, ahol a Legfelsőbb Tanács Elnöksége rendszeresen ülésezik. Mi a helyzet a vallás gyakorlásával a Szovjetunió délkeleti területein', ahol a lakosság jelentős része muzulmán? E téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Juri j Trofimov: „A rektor levonja a tanulságot” című írását. Miért szereti a burzsoázia Trockijt? — teszi fel a kérdést tanulmánya címében Mihail Bászmánov, a történelemtudományok doktora. „Kinek a szolgálatában áll a mai trockizmus?” című nagyobb lélegzetű művéből közöl kivonatokat a folyóirat. „A jótékonyság vámmentes” című cikk a veseátültetés területén létrejött nemzetközi együttműködésről szól. Nyikolaj Krovomazov tollából pedig egy különös című írást közöl a folyóirat: A vízvezeték szerelése is lehet hősi mesterség. Milyen lesz a bolygók éghajlata?? — teszi fel a kérdést Mihail Budiko, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, azonos című tanulmányában. Vajon új jégkorszak vár ránk, vagy a nagy felmelegedés időszaka következik? A kulturális rovatban ezúttal a „Tizennégyek lázadása” címmel folytatódik a korábban elkezdett múzeumi séta. A dzsesszmuzsika kiemelkedő egyéniségéről, Leonyid Utyoszovról szól az Egy műfaj úttörői című írás. A folyóiratban most is megtalálhatók a szokásos rovatok: Humor, Olvasóink levelei, Bölcs gondolatok világában, A tudomány és technika újdonságai, Sakk, Fejtörő, Ételrecept. SZOVJET IRODALOM Az altáji szűzföld vidékéről származik Irina Raksa, akinek „Az egész kerek világ” című novelláját közli a folyóirat. így ír az írónő önmagáról: „Az író dramaturg, sok arcú színész, rendező, festő és ezernyi más egysze- mélyben. Képesnek kell lennie a halálra, szülésre és felemelkedésre egyaránt. Itt van például az én új kisregényem: „Az egész kerek világ”. Itt vannak ők, a hőseim — emberek, akik már elszakadtak tőlem, akiket már csak kívülről szerethetek, vagy nem szerethetek úgy, mint valóban létezőket. De bármennyire is eltávolodnak tőlem, mégis az én hőseim, olyanok, akár a gyermekeim.” A lőrinci búcsú! Ma, több évtized múltán is varázslatos emlék a gyermekkorból. De hol is van Lőrinc? Lesz, aki talán elírásnak véli e nevet, s Lőrincre gondol Hatvan közelében. Mások Szentlőrincre, Pécstől' nem messze. Ez már közelebb jár az igazsághoz, de csak azért, mert a szóban forgó helység a Baranyával szomszédos Tolna megyében van, teljes neve Sárszentlő- rinc. Nagydorogról közelíthető meg a legjobban azon az úton, amelyik Székesfehérvárról a nótabeli Sárbogár- don át tart Szekszárd felé. A két utóbbi helység közé esik Nagydorog — de Paksról is elérhető —, s onnan egy keskenyebb, ma már „pormentesített” út vezet a Sión és Sárvízen át. Négy kilométer Lőrinc — az út onnan délnek kanyarodva Uzdon, Borjúdon, Kölesden át ugyancsak Szekszárd felé visz... A LŐRINCI BÚCSÚ Ezt a négy kilométert tettük meg a lőrinci búcsúba menet, augusztus 27-én, Lőrinc napján. Lehet, hogy Lőrincen sem volt különb a búcsú, mint Dorogon — de mégis, az Lőrincen volt! Már a Sió hídján sétáltak a kiöltözött lányok, legények. Föltűnt a ringlispil jobbról, a faluból. Mindez színes, érdekes, emlékezetes volt — de főképpen az, hogy valaki, úgy éreztem, ott járt, valamiképpen ott is van, mintha éppen csak szomszédolni ment volna el, de bármelyik pillanatban betoppanhat a faluba... Petőfi Sándor! Mert ott mentünk el az L alakú, alsó, rövidebb szárával az úthoz simuló ház előtt, amelyen emléktábla hirdette, hogy 1832/3-BAN TANULÓ KORÁBAN ITT LAKOTT PETŐFI. Kíváncsian néztem az öreg ablakokat, meg a fehér kőkerítést a fölé magasodó fákkal. Csak jóval-jóval később jutottam belülre is: a fehérre meszelt, négyszögletes téglaoszlopokon támaszkodó tornácról karéjozott, mohos udvarba. PETŐFI SZÁLLÁSAI Ma természetesen bárki odalátogathat. Ez a fő emlékhely. Erről írta Illyés Gyula, hogy „a falu legszebb háza volt, száz év múlva is, amikor én felkerestem, mint szülőfalum legnagyobb nevezetességét”. Illyés otthona ugyanis a közeli puszta volt, Alsórácegres. Lőrincről földút visz oda ma is. Ebben az L alakú épületben lakott a kisdiák Petőfi, amelynek tornácáról — mint Illyés írta — „szőlőhegyekre látni, a tolnai táj, a Völgység feledhetetlen édességgel hullámzó, a Provence legszebb tájait idéző halmaira és lankáira”. Itt Hittig Lajos jegyzőéknél élt 9—10 évesen, innen járt a gimnázium első osztályába. Vagyis — amint az egykori elszámolások tanúsítják — eltérve a régi felirattól! — 1831—1832-ben lakott ott. Ez utóbbi év tavaszán ugyanis a jegyzőék elköltöztek, s így Petőfi szállást kényszerült változtatni. Az elemi iskolához költözött a tanítói lakásba, ahol Németh Ferenc tanító szintén tartott kosztos diákokat. A régi iskolaépület és a tanítói lakás is az ő emlékét őrzi. EGY FALUSI ALGIMNÁZIUM De hol tanult, hogyan lehetett gimnázium egy ilyen kis faluban? Abban az időben persze nem is volt olyan kicsi ez a község! S hogy gimnáziuma lett, azt három szomszéd megye evangélikusainak, nem utolsósorban a tolnai és a baranyai németeknek köszönhette. A század elején alapították a lőrinci evangélikus gimnáziumot, amikor a felekezet győri középiskoláját főiskolává akarták fejleszteni. (Később aztán. 64 évi működés után, 1870-ben Bony- hádra helyezték át az iskolát.) A saját, közeli iskola vágya és az a törekvés hozta létre, hogy jól megtanuljanak magyarul a fiaik. A földesúri adományból származó telken felépült, két sarokra is szögellő, három részes épületben megindult algimnáziumnak messzeföldön jó híre lett az evangélikusok közt — ezért küldte oda fiát, Sándort, Szabadszállásról a „jó öreg” Pet- rovics is. Itt lakott, tanult, játszott, futkosott a patak partján, az iskolán túl, a faluvégi réten — megilletődve járhatjuk be a helyeket, amelyek az ő nyomát őrzik. NÉMETH FERENC Az egykori jegyzői ház Sárszentlőrincen