Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

1979. október 4. Képújság 3 A bevétel nem csökkent Uj törekvések a vendéglátóiparban Olcsóbb ótelek, diák-, nyugdíjas-, cukorbeteg-étkeztetés Nehezebb lett a vendéglátóipar helyzete. A korábbi árak idején az éttermek, a vendéglátóegységek könnyű helyzetben voltak, mivel a főzésen és a kiszolgáláson kívül gyakorlatilag semmi mást nem kellett tenniük a vendégekért. Abban az idő­ben az éhes turisták, a helybeliek már annak is őrülhettek, hogy egyáltalán helyet kaptak valamelyik étteremben. Akkor a vendéglátó „ez van, ezt kell szeretni" helyzetben volt. Nem na­gyon érdekelte a tiszta abrosz, a jó választék, a kulturált ki­szolgálás. EZT RÉGI MÓDON NEM LEHET Ezt az állapotot, természe­tes állapotnak tartotta a ven­déglátóipar akkor, amikor még olcsóbb volt vendéglő­ben ebédelni, mint otthon főz­ni. Ennek a kényelmes, mond­hatni monopalhelyzetnek vé­ge. Az áremelés egyúttal ria­dót is fújt a vállalatoknak. Ahol ezt meghallották, ahol nemcsak úgy gondolkodtak: „Duplájára emeljük a bécsi szelet árát” és ezzel kész, ott ma sem üresek az asztalok. Senki sem vitatja: magyaráz­kodni könnyebb, kibúvót ke­resni és találni is könnyebb, mint azon törni a fejet: mi­ként tudnának olyan válasz­tékot biztosítani, hogy a kis­pénzűek — nyugdíjasok, diá­kok — is jóllakhassanak, és természetesen a luxusigénye­ket is kielégítsék. Mindez nem egyszerű. A gebinesek nem panaszkodnak. Csodál­kozás helyett gyorsan csele­kedtél Lássuk hát, mit tett az ár­emelés után a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat a vendégek megtartása, sőt nö­velése érdekében? Az áremelések után nem következett be visszaesés a bevételi tervek teljesítésében. Az augusztusi forgalom pél­dául 18,3 százalékkal volt na­gyobb, mint tavaly ugyan­ekkor. Ez a forgalomnöveke­dés megtévesztő, mert csak pénzben jelentett többet, ven­dégben, fogyasztásban keve­sebbet. A Tolna megyei Vendég­látóipari Vállalat vezetőit SOK MÚLIK AZ A számok mutatják a tö­rekvést: olcsó, jó ételekkel visszaszerezni a vendégeket, sőt bővíteni a vendéglőkben étkezők körét. Ez a törekvés persze nem egyformán érvé­nyesül. Ahol az üzletvezető nemcsak a nagyobb jövedel­műek pénztárcájának megfe­lelően állítja össze az étlapot, kalkulálja az árakat, ott el- fogadhatóbbak az árak a ki­sebb pénzűek számára is, ott nemcsak 60—80 forintért lehet jóllakni. Ezekben a ven­déglőkben csak átmenetileg csökkent a forgalom, ide egy­re több régi törzsvendég tér vissza. Sok múlik az üzlet­vezetőkön, minden egyes ven­déglő személyzetén. Szekszárdon is, másutt is tapasztalható volt az áreme­lés után, hogy a kisebb intéz­mények dolgozói, akiknek vendéglőkben biztosították az üzemi étkeztetést, kezdtek el­maradni. Ennek oka főleg az volt, hogy a kezdeti időszak­ban nem volt elegendő ol­csóbb, de ugyanakkor laktató étel. Ma már egyre több ilyen intézményi dolgozó tér vissza. Az OTP dolgozói például 20 forint értékű jegyet kapnak, amelyből már, mint a fenti példák is mutatták, meg lehet ebédelni. A vendéglátó válla­lat vezetői elmondták: az ilyen üzemi étkeztetésre a jö­vőben is nagy gondot fordíta­nak és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a ré­gi kuncsaftokat Visszaszerez­zék. Már ma is, de a jövőben még inkább többet törődnek a nyugdíjasok, a gyerekek, az üzemek dolgozóinak étkezte­tésével. Ma már olyan fel­adatokat is vállalnak, ami­lyenről korábban csak beszél­sem tévesztette meg ez a 18,3 százalékos forgalomnöveke­dés. Nem is téveszthette meg, hisz látták: az átmenő turis­ták igaz nem törődnek azzal, hogy mi mibe kerül, ugyan­úgy elfogyasztják a lényege­sen megdrágult szabad merí- téses halászlét, a rántott bor­dát, mint azelőtt, de az is tény, hogy a kisebb pénzűek, a rendszeresen vendéglőben étkezők száma megfogyatko­zott. A vállalat vezetői több in­tézkedést tettek és tesznek a jövőben is annak érdekében, hogy a kispénzű vendégek is találjanak maguknak valót az étlapokon. Az étlapok arról tanúskod­nak, hogy a megyében min­denütt meg lehet ebédelni 20—21 forintért. A Kispipá- ban például ezért az összegért kaphat a vendég egy bogrács- gulyást túrós csuszával. A zónaételek is egyre jobban terjednek. Ezekhez több a kö­rítés és kevesebb a hús. A bonyhádi Békében az étlap tanúsága szerint háromféle zónaétel van: 17,10 és 19,50 közötti áron. A paksi Békében még ennél is olcsóbb: 13 és 17,40. Szekszárdon, a Garay- ban a legolcsóbb étel a zöld­borsófőzelék tükörtojással, 16,80 forintért. A megye ven­déglátóegységeiben egész ada­gos készétel 18,50 és 25 forint közöjt kapható. Húszféle zónaételt tálalnak a vendég­lőkben 17,10 és 19,50 közötti áron. ÜZLETVEZETŐN tek. Vállalnák például, ha lenne legalább ötven jelent­kező, a cukorbetegek étkezte­tését Szekszárdon, akár a Garayban, akár a Kiskulacs- ban, akár helyben fogyasz­tással, akár éthordóban ki­szolgálva. A cukorbetegek klubja korábban tett ilyen ja­vaslatot, most e javaslatból valóság lehet. A vállalat vezetői szeret­nék teljes egészében átvenni a gyermekétkeztetést. Duna- földváron ők étkeztetik már az óvodásokat, az általános iskolásokat, a gimnazistákat és ők látják el meleg étellel az öregek napközi otthonának lakóit. Hasonló törekvéseik vannak Szekszárdon. Pakson és Bonyhádon is. Szekszárdon a diákok étkeztetését- is bizto­sítják az önkiszolgáló étte­remben. Itt étkeznek a IV. számú általános iskolá hete­dik-nyolcadikos tanulói és in­nen hordják az ételt a kise­gítő iskolába, és itt étkeznek a Garay Gimnázium tanulói is. Az önkiszolgáló konyhája még ezen felül, számításaik szerint ezer gyereknek tud­ná biztosítani a meleg ebédet. A Garay-táncosban is mint­egy háromszázzal lehetne bő­víteni az étkeztetési lehető­séget. Itt étkezhetnének azok a gyerekek, akik hely hiá­nyában nem kapnak napközi ellátást. A vendéglátó kereté­ben megoldódott az óvodások étkeztetése. A Tambov lakó­telepen átadott ezeradagos konyhában főznek a város óvodásainak. Az óvodákban megszűntek a konyhák, he­lyettük csak melegítők van­nak. Átvették az 505. számú Szakmunkásképző Intézet konyháját, ahol 1200 tanuló­nak biztosítanak ebédet, hat­száznak reggelit és vacsorát. A tanítóképző konyháján mintegy 1200 tanulónak főz­nek. A tanítóképzősökön kí­vül az itt főzött ételeket fo­gyasztják a 2. számú általá­nos iskola tanulói is. A vendéglátó ma már mint­egy hétezer gyerek étkezteté­sét biztosítja a megyeszék­helyen. A lehetőségek ennél nagyobbak. A vállalat vezetői tárgyalnak a szekszárdi Vá­rosi Tanáccsal a IV-es és a Babits iskola konyhájának az átvételéről. A Babitsban a konyha megszűnésével pél­dául annyi hely szabadulna fel, hogy plusz kétszáz gye­rek étkezhetne. ENERGIA­ÉS LÉTSZAMTAKARÉKOSAN De nemcsak a helyproblé­ma oldódna meg, hanem a létszámhiány és a foglalkoz­tatás kérdése is. Ugyanis min­den konyhában megfelelő sze­mélyzetre van szükség. A ven­déglátó vállalat konyháin a meglévő személyzetet jobban ki tudnák használni, ha több személyre főznének. Érveik között szerepel az energiával való takarékoskodás is. Ugyanis majdnem annyi ener­giára van szükség öt liter, mint ötven liter étel elkészí­téséhez. A mai energiaárak és nem utolsósorban energia­szűke mellett nem mindegy, hogy hol, mennyire használ­ják ki a konyhákat. A gyer­mekétkeztetés nem sok hasz­not hoz, de nem is fizet­ne^ rá. Mindezeket figyelembe vé­ve érthető a vállalat vezetői-1 nek a törekvése: megoldania gyermekek étkeztetését, biz­tosítani a foglalkoztatást, energiatakarékosán gazdál­kodni és növelni a vállalat bevételeit. Törekvései hasznosak, ért­hetőek. Pakson is megértésre találtak. Itt a már meglévők mellé szeretnék átvenni az új iskolák konyháit. Bonyhádon most folynak az előkészüle­tek az iskolai étkeztetés meg­szervezésére a Béke egyik fel­szabaduló termében. Ezt a termet kultúrháznak hasz­nálták. Ha elkészül az új mű­velődési ház, akkor a termet visszakapja a vendéglátó. Itt mintegy 600—700 gyereket tudnák majd étkeztetni. A jövőben nagyobb gondot fordítanak a nyugdíjasok ét­keztetésére is. A nyugdíja­soknak árban, mennyiségben és minőségben hasonló étkez­tetést biztosítalak, mint a diákoknak. A nyugdíjasok helyben is fogyaszthatnak, el is vihetik. Ezt a lehetőséget is egyre több nyugdíjas hasz­nálja ki. Az áremelés ébresztőt fújt a vendéglátóiparban. Meg­fordult a helyzet. Ma már nem elég úgy-ahogy kiszol­gálni a vendéget. Mindent meg kell tenni annak érde­kében, hogy a vendég ven­dégnek érezze magát: eszté­tikus körülmények'között fo­gyassza el a pénztárcájának megfelelő, jó ízű ételt. A vendéglátónál megtették az első lépéseket. De csak az elsőket. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak, de a vendé­gek megtartása, az újabb vendégek megnyerése érdeké­ben állandóan új és új törek­vésekre van szükség. Még az osztályba sorolá­sokhoz is hozzá kellene nyúl­ni. Nem ártana megvizsgálni: vajon minden első osztályú, másodosztályú vendéglő meg­felel-e az osztályba sorolás követelményeinek, vagy csak azért viseli ezt a rangot, hogy többet számolhassanak! SZALAI JÄNOS Szakszervezet az erőmű-építkezésen A PÁV orvosi rendelője Az SZMT elnöksége leg­utóbbi ülésén a többi között tájékoztató jelentést hallga­tott és vitatott meg a paksi atomerőmű-beruházás szak- szervezeti intéző bizottságá­nak tevékenységéről. A jelen­tés és a hozzá kapcsolódó vi­ta nyomán átfogó kép ala­kult ki az ország első atom­erőmű-építkezésén folyó szak- szervezeti tevékenységről. Az erőmű-építkezésen dol­gozó szakszervezeti bizott­ságok munkáját az intéző bizottság koordinálja. Ez már önmagában is sajátos helyzetet jelöl meg, a szin­te állandó létszámnövekedés — részint újabb vállalatok bekapcsolódása, részint áré-, gi vállalatok munkáslétszá­mának állandó emelkedése — nem kis gondot okoz a szakszervezeti szerveknek. Ezért is volt kénytelen meg­állapítani a tájékoztató je­lentés, hogy a szervezeti élet tekintetében a helyzet nem kellően rendezett. Jövőre a választások során mód lesz a javításra, addig a jelenlegi szervezeti keretek között kell a munka színvonalát jobbítani. Rendszeres szer­vezeti élet mintegy tíz válla­latnál van, igaz ez a dolgo­zólétszám közel hetven szá­zalékát teszi ki, a többi he­lyeken a legnagyobb gondot az jelenti, hogy nincs szak- szervezeti partnere a gazda­sági vezetésnek. A szervezeti élet javítását az is kötelezővé teszi, hogy jövőre negyedével nő a munkáslétszám, felgyorsul a munka üteme. Az idei év januárjától az új irányítási rendszer ered­ményei érezhetővé váltak. Először havi, később negyed­éves programok alapján a munkaszervezés javult, terv­szerűbbé vált a kivitelezés, á preferenciák elérték ösztönző hatásukat. Ezzel párhuza­mosan javult a munkaver­seny szervezése is. A mun­kaverseny tartalmasabbá vá­lásának konkrét példái, hogy gyarapodik a komplexbri­gádok száma, a különböző mozgalmak egységet alkot­nak — újítómozgalom, FMKT, KISZ-radar —, a brigádok vállalásai konkré­tak, megvalósításuk segíti a cél elérését. A beruházási munkaverseny igen komoly erőforrás, ezért a jövőben a mozgalom továbbszélesítését, még tartalmasabbá tételét tartják feladatuknak a szak- szervezeti szervek. A létszám állandó és gyors növekedése nem kis gondot okoz a dolgozók élet- és munkakörülményeinek job­bításában. A munkásszállá­sok kihasználtsága is száz százalék feletti, de készen van a terv újabb lakások, szállások építésére. Lénye­gesen javult az üzemélel­mezés színvonala és intézke­dés született, hogy a jövő év közepéig mintegy ezer fő ré­szére további öltözőt, fürdőt építsenek. Jelenleg két üzemorvos tevékenykedik, rövidesen harmadik üzemorvos is munkába lép. Vannak feladatok a bal­esetmentes munkavégzés feltételeinek javítására. A jelentés vitájában elsősor­ban a megelőzés fontosságát hangsúlyozták, s nem hall­gatták el azt sem, hogy nem egyszer felelős vezetők is szó nélkül hagynak kirívó mulasztásokat. Figyelmet érdemlő adat, hogy mindössze két vállalat­nál folyik rendszeres szak- szervezeti politikai oktatás, valamint az a tény is, hogy az építkezésen dolgozó szov­jet műszakiakkal és munká­sokkal, valamint a lengye­lekkel a szakszervezeti szer­veknek úgyszólván semmi­lyen kapcsolatuk nincs. A szabad idő egészséges és kulturált eltöltésének bizto­sítására további sportlétesít­ményekre is szükség lesz. A KISZ- és szakszervezet ed­dig is sokat tett és a jövő­ben is kíván tenni a kultu­rális és sportélet fejlesztésé­re. A szakszervezeti munka még sok kívánnivalót hagy maga után az erőmű-építke­zésen. Ennek sok oka van és a legfontosabb ok nem a szakszervezeti szervekben dolgozó emberek gyengesé­ge, hanem az a permanencia, amelv az építkezésre kez- . dettől fogva jellemző. Az biztató és az előrelépés le­hetőségét magában hordoz­za, hogy látják a legfonto­sabb tennivalókat és a leg­első feladatnak a szervezeti munka erősítését jelölik meg. L. Gy. A pártkongresszus tiszteletére A Bakonyi Bauxit Bánya Vállalat Halimba III. bányaüzemének 17. sz. szocialista brigádja a XII. pártkongresszus tiszteletére felajánlotta, hogy az év végéig ezer ton­nával több bauxitot termel ki. Képünkön: a brigád tagjai a fejtési kamrában a fő­te biztosítását végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents