Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

a Képújság 1979. október 24. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Telekhatár Magyar Sándor írja Decs- ről: „Azt szeretném megtudni, hogy milyen távolságra lehet az épület, valamint a rózsa­fák a szomszéd telekhatár­tól? Az én épületem igaz, hogy 40 centiméterre van, a szomszédom rózsafái viszont 20—30 centiméterre az én te­lekhatáromtól. Emiatt szó­váltás keletkezett köztünk, s ezért szeretném tisztázni a kérdést...” Olvosónk levelét a decsi Nagyközségi Közös Tanács V. B-nek küldtük meg, ahonnét Szőke Istvánná, a szakigazgatási szerv vezetője az alábbiakat válaszolta: „A panaszos lakóépülete a telekhatártól 40 centiméter távolságra van elhelyezve, amely az építés időpontjában szabálytalan volt, mivel az akkor érvényben lévő jogsza­bályok szerint a telekhatár­tól 60 centiméter távolságra lehetett építeni. A jelenleg érvényben lé­vő OÉSZ-rendelkezés szerint lakóépületet a telekhatárra lehet építeni, de a már ki­alakult építésnek megfelelő­en a csurgótávolságot is el lehet hagyni. A szomszéd rózsafái a pa­naszos lakóépületétől 80 cen­timéter és 1 méter távolság­ra vannak ültetve. A hajtá­sok felfelé nőnek, 50—60 cen­timéter magasságban. A ró­zsák az épület állagát nem veszélyeztetik, abban kárt nem okoznak. A szomszédos telek meglehetősen keskeny, a kapubejáró mellett került kialakításra a virágoskert, Telefonszámunk: 129-01, 123-61. melyben a rózsák is helyet kaptak. Szépen gondozott, rendezett a virágoskert, me­lyet máshova elhelyezni nem lehet a telek mérete miatt. A panaszos által elhagyott 40 centiméter csurgótávolság sértetlen, az épület állaga veszélytelen...” Tartásdíj Csányi Lászlóné Kisdorog- ról írja: „...Két éve különváltan élek férjemtől. Ez év máju­sától bírósági döntés alapján keresetem 16 százalékát fi­zetem gyermektartás címén férjemnek, mivel egyik gyer­mekünk nála van elhelyez­ve. Én két gyermeket neve­lek, ők az előző házasságom­ból származnak. Kisfiámat az anyósom gondozza, aki háztartásbeli. Volt férjem tsz-tag, míg* én egy állami gazdaság sertéstelepén dol­gozom. Van olyan hónap, amikor 8—900 forintot is fi­zetek. Ez nem volna problé­ma, de tudomásom van róla, hogy férjem nagyon iszik. A tartásdíjjal még több jut ne­ki. Kérdésem: Nem lehetne-e esetleg egy olyan megoldást találni, hogy azt a pénzt, amit én állítólag a gyermek jobb megélhetésére küldök, takarékban letétbe helyezni és bizonyos életkor eltelte után a gyereknek adni. Eset­leg valamilyen módon ellen­őrizni, mennyit fordít volt férjem a küldött pénzből a gyerekre?...” A panaszos levélre dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész válasza a következő: A Minisztertanácsnak a gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) számú ren­deleté szerint: „A tartásdíj összegét kézhez vevő személy köteles a tartásdíjat a gyer­mek szükségleteire fordítani. Ezt indokolt esetben a gyám­hatóság ellenőrzi.” A gyámhatósági eljárásról szóló jogszabály pedig ugyan­csak kimondja, hogy: „A bí­róság által megállapított és a gyermek törvényes képvi­selője vagy gondozója kezé­hez kiutalt, illetőleg az ál­lam által ideiglenesen folyó­sított tartásdíj felhasználá­sát a gyámhatóság indokolt esetben ellenőrizheti.” Ha a kiskorú erkölcsi fej­lődése, nevelése, gondozása a szülő vagy a gondozó kör­nyezetében nincs biztosítva, a gyámhatóság úgynevezett védő- és óvóintézkedés elren­delése iránt indít eljárást, feltéve, hogy azt alapos, il­letve megalapozott bejelen­tés indokolja, vagy a gyám­hatóság egyébként szerez tu­domást olyan körülményről, amely a védő- és óvóintéz­kedéseket szükségessé teszi. A fentiekből kitűnően a tartásdíjat a gyermek szük­ségleteire kell fordítani, olyan „megoldás” tehát nincs, hogy ön ne fizesse a tartásdíjat, hanem azt betét­könyvben helyezze el. Ha pe­dig úgy véli, hogy a gyermek apja a tartásdíjat nem a gyermek szükségleteire for­dítja, hanem elissza, s így a gyermek gondozása nincs biztosítva, forduljon megala­pozott bejelentésével a gyámhatósághoz. Buszjárat Balázs Lászlónétól, Alsó­tengelicről a következő leve­let kaptuk: ....Kölesd-Alsótengelic vas­útállomásról az autóbusz­közlekedést május 28-án megszüntették. A legköze­lebbi falu — Tengelic, ahol orvos, gyógyszertár, hentes­üzlet van, s mi alsótengeli- ciek a bevásárlást ott intéz­tük. Most nem tudunk oda eljutni, az autóbusz leállítá­sa miatt. Tizenhét családról van szó, köztük kisgyermeke­sek, és öregek vannak, akik már sem kerékpárral, sem gyalog nem tudják megtenni ezt az utat. Reggel 7.30-kor megy el egy busz és délután 13.30-kor jön vissza. Kérjük, segítsenek, s állítsák vissza az illetékesek a május 28-a előtti buszjáratot...” A levelet elküldtük a Vo­lán 11. számú Vállalat igaz­gatójának, Piegl Ferencnek Szekszárdra, aki az alábbia­kat válaszolta: „...Az ez év május 28-ig Kölesd—Alsótengelic vona­lon közlekedő járat leállítá­sa a járat kihasználatlansá­ga miatt történt. Az utazási igényt újból felülvizsgáltat­tuk és megállapítottuk, hogy azóta sem változott, 3—5 személy utazási igénye nem tekinthető reális utazási igénynek, ezért a járat újbóli beállítását nem tudjuk biz­tosítani. , Véleményünk szerint a Kölesd-Alsótengelicről köz­lekedő járatok az utazási igényeket maximálisan ki­elégítik...” Ml VÁLASZOLUNK Gádor Béla: Margit néni, a vészmadár Távoli rokonom, Margit néni, egészen közel lakik hozzánk: a szomszédos ház­ban. Valahányszor valami szerencsétlen­ség történik az utcában, esetleg a vilá­gon, Margit néni megjelenik nálunk. Te­hát elég sűrűn van hozzá szerencsénk. Ugyanis Margit néni a mi kis vész­madarunk. Rokonszenves, mulatságos vészmadár. De mégis vészmadár. Kisebb, jelentéktelenebb katasztrófákat telefon útján jelent be, nem sajnálja rá a pénzt. Ha a családban valaki kitöri a lábát, vagy megnősül, vagy megbukik számtan­ból, esetleg házasságon kívüli gyermek- áldásnak néz elébe, Margit néni elsőnek jelenti. Nem lehet mondani, hogy örül a katasztrófának, hiszen kedves, jólelkű nő. Inkább a részvét érzése és saját nagylelkűsége az, amely élvezetet okoz neki, állandó sopánkodása és jajveszéke­lése kellemes, nyugodt, harmonikus öreg­kort biztosít számára. A halálhíreket is ő közli velünk először, rendszerint reggel, amikor még alszunk. Néha az „anyag­hiány” veszedelmes tévedésekbe sodorja.- Egy reggel például hét órakor megszó­lalt a telefonunk, szívdobogva riadtam fel álmomból. — Hallottátok? — szólalt meg Margit néni reszkető hangja a kagylóban. — Meghalt szegény Körösi Csorna Sándor ... — Körülbelül száz éve! — mondtam dühösen. — Igazán? Akkor rosszul hallottam a rádióban... De hát apró családi szerencsétlenségek csupán mazsolák az igazi világkatasztró­fák nagy kuglófjában, Margit néni koz­mikus szerencsétlenségekre specializálta magát. Persze, azért kisebb földi járvá­nyok, árvizek, földrengések szintén fel tudják kelteni érdeklődését. Értesüléseit főleg az Élet és Tudomány című lapból, folyóiratok tudományos cikkeiből és a na­pilapok híranyagából meríti. Minden for­rás jó neki, semmi sem kerüli él figyel­mét. Különösképpen érdeklődik a meteo­rológiai jelenségek: ciklonok, passzátok és antipasszátok, mágneses viharok. A nap­foltok tevékenységét állandó aggodalommal kíséri, és egyetlen jelentősebb meteorhul­lás sem kerüli el figyelmét. Térdízületei­nek ropogását vagy egyszerű tyúkszemfá­jást egy pillanatig sem habozik összefüg­gésbe hozni azzal a szélviharral, amely 90 kilométeres sebességgel rohant végig a norvég partokon. Ha eljön hozzánk, már a csengetéséről rá lehet ismerni. Halkan, de vészjóslóan csen­get. Majd rögtön ezzel nyit be: — Szervusz, fiam, megint nyilall a de­rekamban, valami idő jön... — Időjárás mindig van... — mondom Margit néninek, amíg leültetem egy ké­nyelmes fotelbe. — Az én időmben nem voltak ilyen idők... — mondja sóhajtva. — Most nincs sem ősz, sem nyár, sem tavasz, sem tél... Megbolondult a természet. Olvastátok az újságot? — Mi van benne?? — A Bengáli-öbölnél olyan tájfun pusz­tított, miint még soha. Kik laknak ott? — Hinduk. — Szegény hinduk, istenem, istenem... Négyezer áldozat van eddig... És tudjá­tok, mi van Dél-Angliában ? — Mi van az istenért? — Másfél méter víz. London és Brighton között megszakadt az összeköttetés... A Pó deltájában kiöntött... Szegény spa­nyolok ... — Olaszok. — Szegény olaszok ... Olyan árvíz van, hogy el kellett halasztani a községi vá­lasztásokat ... Képzelhetitek mekkora víz lehet ott... Biztos járványok is lesznek, ez már így szokott lenni. Olvastátok az Élet és Tudomány-t? — Nem. — Nem? Hát akkor semmit sem tudtok! Megint új vírusok vannak. Nem lehet el­lenük védekezni „micin”-nel. Emlékezze­tek rá, hogy én mondtam: minden a ví­rusoktól jön. Az idegesség is. Meg a hábo­rú. A vírusok belemennek azoknak a fe­jébe, akik háborút akarnak, majd rájön­nek, hogy öreg Margit néninek igaza volt ___ H irtelen felsikolt, hogy megdermed ben­nünk a vér. — Szent isten! — mondja, az órájára pillantva. — Mindjárt két óra, nyissátok ki a rádiót, meg akarom hallgatni a me­teorológiát! Ez Margit néni. De haragudni mégsem lehet rá. Nem tehet róla, nem tud más­képp élni: valakit muszáj mindig sajnál­nia. Egyszer alaposan elárulta magát. Ké­ső este jött fel hozzánk, és fáradtan ült le egy fotelbe. Tompán mondta maga álé: — Jaj, istenem, szegények ... — Kik?’ — csaptam le hirtelen. Szemérmesen elfordult. — Még nem tudom... — mondta, és a szeme megtelt könnyel. . . Miért szűnt meg? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár állomáson évek óta jól működő fiókkönyvtár üzemelt. A fiókkönyvtár a könyveket az akkor még já­rási könyvtárból kapta. Saj­nos külön olvasóhelyiséggel nem rendelkeztek, az egyik irodába helyezték el a köny­veket és itt történt a köl­csönzés. szombat és vasár­nap kivételével minden nap 8—15 óráig. A dolgozók tudomást sze­reztek a fiókkönyvtár létezé­séről és szinte naponta növe­kedett az olvasók száma. Az első esetben kihozott könyv­mennyiség kevésnek bizo­nyult, egyre több könyvet kellett hozni a járási könyv­tárból, hogy az olvasóknak megfelelő válogatási lehető­sége legyen. Közben jöttek nyugdíjasok is, akik esetenként szemé­lyenként 10 könyvet is ki­vittek, de ezenfelül más szolgálati ágaktól is jöt­tek olvasók. A felsőbb szer­vek többször ellenőrizték a fiókkönyvtár működését és azt állapították meg, hogy jól működik. Közben a könyvtárvezető elérte a nyug­díjas korhatárt, s már hó­napokkal előbb szólt, hogy gondoskodjanak utódról. Ál­lítólag nincs vállalkozó, aki a könyvtárt vezesse, ezen felül helyiséget sem tudnak biz­tosítani. Jó volna, ha elvál­lalná valaki a könyvtár ve­zetését, mert a vasutasdolgo­zók önművelésének egyik fontos része volt. BÖDOGH MIHÁLY A Lúdas Matyi Rómában Ezüst serleggel jutalmaz­ták a Lúdas Matyi című ma­gyar rajzfilmet a salernoi filmfesztiválon, amelyet a nemzetközi gyermekév alkal­mából rendeztek október 15 —21. között.-i A járművek vára­lj kozásáért szedhető díjakról szóló ko- i rábbi jogszabályt módosítja a közle­...kedés- és postaügyi m iniszternek a Magyar Köz­löny idei 70. számában meg­jelent 22/1979. (X. 3.) KPM számú rendelete. Érdemes megjegyezni a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint, ha a jármű olyan várakozóhelyen, amelyen csak várakozást ellenőrző óra működtetésével szabad vá­rakozni, az ellenőrző óra működtetése nélkül várako­zik, az üzemben tartó — a várakozási díjon felül — pótdíjat köteles fizetni, amelynek összege, ha azt a helyszínen kifizetik, a vára­kozási díj legkisebb mérté­kének a tízszerese, ha a helyszínen nem fizetik ki, a várakozási díj legkisebb mértékének az ötvenszerese, legfeljebb azonban 100 Ft. A közlekedés- és postaügyi miniszter 23/1979. (X. 10.) KPM számú rendelete a postaszabályzatot módosítja, megszabja a levélpostai kül­demények csomagolásának és lezárásának módját, meg­határozza, hogy milyen kül­demények adhatók fel nyom­tatványként stb. Megjegy­zendő, hogy a borítékban belföldre feladott levélpostai küldeményt a boríték egy­másra hajló szárnyai teljes hosszának folyamatos lera- gosztásával le kell zárni. (A rendelet a Magyar Közlöny ez évi 71. számában jelent meg és 1980. január hó 1. napján lép hatályba.) A belügyminiszternek a bűnügyi nyilvántartásról szóló, a Magyar Közlöny f. évi 72. számában megjelent 5/1979. (X. 14.) BM számú rendeletéből csupán annyit idézünk, hogy: „A nyilván­tartásból kapott információ­kat csak a rendeltetésüknek megfelelő célra lehet felhasz­nálni.” A Munkaügyi Közlöny ez évi 9. számában a társadal­mi tulajdon sérelmére elkö­vetett bűncselekmények fel­jelentése mellett fegyelmi el­járás lefolytatása tárgyában jelent meg közlemény, amely részletes eligazítást ad a feljelentési kötelezett­ségről, kimondja, hogy bűn- cselekményeket büntető el­járás, illetve büntető felje­lentés mellőzésével, kizáró­lag fegyelmi úton elbírálni nem lehet, viszont fennáll a lehetőség a fegyelmi eljárás feljelentés megtétele mel­lett történő lefolytatására, ha a feljelentett bűncselek­mény egyben a munkavi­szonnyal , (szövetkezeti tag­sággal) kapcsolatos kötele­zettségek vétkes megsze­gését is jelenti. Az oktatási miniszternek a 127/1979. (MK. 19.) OM szá­mú utasítása a nevelési­oktatási intézmények szállás­helyeinek az ifjúsági turiz­mus szolgálatába állításáról szóló korábbi utasítást mó­dosítja és akként rendelke­zik, hogy a turisztikai igény- bevételre vonatkozóan a kol­légium vezetője a vállalattal — lehetőleg több évre szóló — szerződésben állapodik meg. A nem több évre szóló szerződéseket minden év március 1-ig kell megkötni. Megszabja az utasítás a kol­légiumokban és szálláshelye­ken fizetendő napi térítési díjak összegét, valamint azt is, hogy a turisztikai igény- bevétel lebonyolításában köz­reműködő kollégiumi és is­kolai dolgozók díjazására milyen összeg számolható el. Megjegyzendő, hogy a felosztható forintfedezetből a végzett munka arányában 30 százalékot kapnak a turiz­must irányító, adminisztráló, a felügyelő tanári feladato­kat ellátó, 70 százalékot pe­dig a kisegítő dolgozók. (Megjelent a Művelődésügyi Közlöny idei 19. számában.) A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő f. évi 18. számában megjelent felhí­vás — amely a munkavé­delmi tevékenység fokozását írja elő — rögzíti, hogy az év eddig eltelt időszakának tapasztalatai szerint az üze­mek balesetmegelőző tevé­kenysége csökkent, az üzemi balesetek, különösen a sú­lyos és halálos balesetek gyakorisága növekedett. A felhívás részletesen előírja az ezzel kapcsolatos teendő­DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási ■ szervezetének elnöke Új iskola Kaposvárott Uj otthonába, a Békefüredi lakótelep 24 tantermes isko­lájába költözött a Kaposvári Tanítóképző Főiskola gya­korló általános iskolája. Az új iskola több érdekes külső és belső építészeti megoldással épült.

Next

/
Thumbnails
Contents