Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

1979. október 24. «ÉPÜJSÁG 5 OMÉK, 1980 Kiállítás, szakbemutatók és vásár A hazai kiállítás- és vá­T akarmánykiegészítők sárszervezés továbbfejleszté­se, szakosítása érdekében már korábban úgy határo­zott a Minisztertanács, hogy az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításokat — igazodva a középtávú népgazdasági terveinkhez — ötévenként megrendezik. A soron következő, 1980. évi ki­állításra sorrendben a 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra 1980. augusztus 19.— szeptember 4-e között kerül sor. Az agrártermelés fontos szerepet tölt be népgazdasá­gunkban. Egész anyagi ter­melésünknek egynegyede a mezőgazdaságból és az élel­miszeriparból származik. 1978-ban a mezőgazdaság és élelmiszeripari ágazat része­sedése a népgazdaság bruttó termeléséből együttesen 25,6 százalék volt. Társadalmilag és gazdaságilag is teljesen indokolt tehát az az igény, hogy egész népünk és a ve­lünk együttműködő országok közvéleménye időről időre képet kaphasson célkitűzé­seinkről, jelenünkről és so­ron lévő fő feladatainkról, összhangban a népgazdasági célokkal, a kiállítás központi mondanivalója a hatékony­ság, a minőség, a termelé­kenység és versenyképesség. A kiállítás célja és felada­ta az, hogy számot adjon az A Tolna megyei Népújság 1979. augusztus 26-i számá­ban megjelent „Nyugvópon­ton a tájházak ügye”, vala­mint az augusztus 31-én meg­jelent „A sióagárdi tájház ügye” című cikkekkel kap­csolatosan az alábbiakat köz­löm: A Sióagárd, Zrínyi út 31. szám alatti műemlék jellegű védettségű épület rekonst­rukciójának terveit az Or­szágos Műemlék Felügyelő­ség, mint műemléki hatóság jóváhagyta. A Tolna megyei Tanács V. B. szekszárdi Já­rási Hivatal elsőfokú építési hatóságként a tervezett épít­kezést az 1175—3/1978. szá­mú határozatával engedé­lyezte. A műemléki hatóság jóvá­hagyását 1979. július 16-án visszavonta az alábbi indo­kok alapján: Az építkezés so­rán leletek kerültek elő, ame­lyek miatt a korábbi terv a kivitelezési munkálatok alap­jául nem szolgálhat. (A lakó­házban országos viszonylat­ban is jelentős értékű vesz- szőfonásos tapasztott ke­mence volt.) Az épület állé­konysága műszakilag is kifo­gásolható. (Statikai számítá­sok bizonyítják, hogy nem mindenben felel meg az ér­vényben lévő szabvány elő­írásainak.) MSZMP XI. kongresszusa ál­tal meghatározott fejlesztési célkitűzések teljesítéséről, az V. ötéves terv időszakában a mezőgazdaság, élelmiszer- ipar, az erdészet és az el­sődleges faipar területén el­ért eredményekről, és tájé­koztasson a VI. ötéves terv főbb irányelveiről. Szemléltesse a mezőgazda­ság, az élelmiszeripar, az er­dészet és a faipar népgazda­sági szerepét, termelő- és exportképességét, a fejlesz­tés főbb irányait, a korszerű termelési és munkaszervezé­si megoldásokat. Bemutassa az ellátó iparágak tevékeny­ségének meghatározó jelentő­ségét az élelmiszer- és fa­gazdaság további fejlődésé­ben. Propagálja a hatékony­ságot és a versenyképességet növelő kooperációk, társu­lások és más együttműködési formák tapasztalatait. Fontos feladat a kiállítás informatív és oktató jellege. Ezért bemutatják mindazokat az új módszereket, eszközö­ket, szervezési megoldásokat és a gyakorlatban bevált, jó tapasztalatokat, amelyek elő­segítik a különböző feltételek között működő gazdaságok, üzemek fejlesztési terveinek megvalósítását s ezáltal az élelmiszer- és fagazdaság egészének fejlődését. 1979. október 17-én az Or­szágos Műemlék Felügyelő­ség szakemberei, a beruházók és kivitelezők társaságában megtekintették a tájház ed­digi munkálatainak eredmé­nyeit és megállapodtak az alábbiakban: Az OMF vállalja a terve­zési munkák költségeit (a további munkálatok megter­vezésével a SOMOGYTERV Vállalatot bízták meg), szor­galmazza, hogy a helyreállí­tási tervek folyamatosan ké­szüljenek, a kivitelezési munkák egy éven belül be­fejeződhessenek. Az OMF vé­leménye szerint a tervezés során maximálisan figyelem­be kell venni a jelenleg már elkészült munkarészeket és a szakszerűség és hitelesség biztosítása érdekében a lehe­tő legkisebb beavatkozással és költségráfordítással kell a megoldásokat biztosítani; a speciális szakmunkák végzé­sére esetenként szakrestaurá­torokat, illetve szakképzet- len falusi embereket szüksé­ges alkalmazni. Az állag- megóvásról és a téliesítésről a sióagárdi tanács szakigaz­gatási szerve gondoskodik. DR. VADAS FERENC, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője A kiállításon önálló bemu­tatóval részt vehetnek — akár egyéni, akár kollektív jelentkezés útján — a ter­melő, kutató, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek és kis­termelők, ha a bemutatásra kerülő termékeik, illetve té­máik megfelelnek a kiállí­tás céljainak. A részvételi szándékot 1980. március 1-ig lehet bejelenteni. A jelent­kezési nyomtatványok a ren­dező szervtől, a Magyar Kül­kereskedelmi Vásár és Pro­paganda Iroda BNV Igazga­tóságától, vagy a megyei ta­nácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától sze­rezhetők be. A kiállításon 17 ágazati és általános témájú szakbemu­tatót rendeznek. A szakbe­mutatók mintegy 26 ezer négyzetméter fedett és 47 ezer négyzetméter szabad ki­állítási területen láthatók majd. A látogatók megte­kinthetik többek között az agrárpolitikai bemutató, a A Népújság október 16-i számában Mennyibe és mibe kerül egy kiló hús? címmel olvashattunk az abrakfel­használás szélsőségeiről. Az egységes adatgyűjtési rendszer mellett jó hatékony- sági mutató a sertéstermelés­re felhasznált abrak meny- nyisége, de ma , még nincs egységesítve az abrakfel­használás hatékonyságára utaló adatgyűjtés, ezért ezen az alapon az üzemek össze­hasonlítása nem reális. Az eltérő üzemi adatgyűj­tésre csak néhány példát em­lítek: A sertéságazat húster­melését egyes üzemek a mér­legelési napló adatai alapján, mások az értékesített álla­tok súlya alapján számítják. Mivel az elsőként említett módszer az értékesítés előtt elhullott hízók súlyát is tar­talmazza, természetesen pa­píron jobb eredményt re­gisztrál, mint az utóbbi. Az etetett takarmány minősége, s természetesen ezzel együtt ára is, meghatározó a húster­melés hatékonysága szem­pontjából. A gazdasági ab­rakkal hizlalók több, olcsóbb takarmány feletetésével ter­melnek, de nem biztos, hogy a drágább és kevesebb tá­pot etető üzemben gazdasá­gosabb a termelés. Megyei felmérésünk szerint 1978-ban a hizlalásra fordított takar­mányátlag 4,12 kg, míg az egész telepre vetített takar­mányfelhasználás 4,74 kg volt, 1 kg súlygyarapodásra vonatkoztatva. nemzetközi együttműködési, a vezetés-szervezési, a nö­vénytermesztési, az állat- tenyésztési és takarmány­gazdálkodási, az élelmiszer- ipari bemutató, valamint a kistermelő gazdaságok be­mutatóját. Mint azt a hétfőn megtar­tott nemzetközi sajtótájékoz­tatón megtudtuk, a kiállítá­son a különböző tudományos egyesületek több konferen­ciát, szimpóziumot és ta­pasztalatcsere célú előadást rendeznek. Túl azon, hogy az 1980-ban megnyíló kiállítás gondosan számba veszi ered­ményeinket, sokrétűen szem­lélteti lehetőségeinket, tük­rözi a mezőgazdasági és élel­miszertermelésben végbe­ment nagyarányú változáso­kat. A kiállítás minden bi­zonnyal számtalan hasznos technikai tapasztalatot, ta­nácsot közvetít a látogatók­nak, mely nyomán eredmé­nyesebb munkáról adhatnak majd számot a mezőgazda- sági és élelmiszeripari üze­mek. Az említett adatgyűjtési problémák miatt az előzete­sen bekért adatok alapján 9 termelési mutató figyelem- bevételével rangsoroltuk az üzemeket. E módszerrel egy­szerre értékeltük az üzem tenyésztési eredményeit, ta­karmányfelhasználását, hús­termelését és a gazdaságokat 16 csoportban osztályoztuk'. A legjobb eredményt a Ta­mási Állami Gazdaság ke- csegei telepe- érte el, mely­nek telepi összes takarmány­felhasználása 4,24 kg volt és kocánként 20 mázsa sertés­húst adott el. A cikkben em­lített madocsai Igazság Ter­melőszövetkezet a megyei rangsorban az átlagnál rosz- szabb, 13. csoportba került, telepi összes takarmány- fogyasztása 5,46 kg. Rangsorunkban a tamási Széchenyi Mgtsz az átlagos­nál jobb 7. csoportba, a gyönki Petőfi Mgtsz a 14. csoportba, Pusztahencse az átlagot képviselő 8. csoport­ba, Pálfa a 3. csoportba, Szakcs a 12., a Paksi Állami Gazdaság a 17., a Hőgyészi Állami Gazdaság a 4. cso­portba került. A megyei tanács szakigaz­gatási szervei a nagy abrak­felhasználással termelő üze­mekben helyszíni vizsgálat­tal és szaktanácsadással se­gítik a lemaradottakat a fel­zárkózásban. DR. CZEH MIKLÓS, megyei szakállatorvos Almikor az állatokát kül­terjesen — tanyák körül, le­gelőkön, füves árokparto­kon, nagy udvarokban — tar­tották, nem volt szükség ta- karmánykiggészítők haszná­latára, s ilyenek nem is lé­tezitek. A Futort — a takar - mánymeszet — is csak né­hány évtizede ismerik, hasz­nálják. Ma az állatok tartási he­lye szűkebb, a sertések óljá­hoz csak kis kifutó tartozik, tyúkot, malacokat pedig ket­recekben is tartanak, jócs­kán megváltozott hát környe­zetünk. A sertések ma már nem túrkálhatnak szabadon gyökerek, férgek, csigák után, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag fűhöz is csak hitkán jutnak, a baromfi nem kaparhat, nem szede- gedhet zöldet, gilisztát, kavi­csot, a zárt tartásban még a napfényt is megvonják tőle. Ráadásul manapság nagyobb termelést, szaporaságot, gyor­sabb fejlődést várunk álla­tainktól. Megterhelésüket fo­kozzuk tehát, takarmányuk viszont egyoldalúbb a koráb­binál. Hogy állataink mindazokat az anyagokat megkaphassák, amelyekre szükségük van, a takarmánykiegészítő szerek sokaságát gyártják számuk­ra. A takarmánykiegészítők három nagy csoportja 1. vi­taminokat, 2. ásványi anya­gokat, 3. a gyógyszerjelle- gűék, antibiotikumokat tar­talmaznak. Ezek egymást nem helyettesíthetik. Ha te­hát ásványi anyag kiegészí­tésére szorul a takarmány, akkor sem a vitamintartal­mú, sem a gyógyszerjeílegű készítmények nem használ­hatók helyette, s e két utóbbi sem helyettesíthető ásványi anyagokkal. A vitaminkészítmények között az a különbség, hogy egy vagy többféle vitamint tartalmaznak. A Phylasol Combi — neve is jelzi — kombinált szer, minden fon­tosabb vitamint tartalmaz. A Phylasol—E, E-vitamint, a Phylasol ADE az A-, D- és E-vitamint, a Fhylapolivit az A-, Da, Ba és Bi2 vitamint tar­talmazza. Az Ossiferol nevű készítmény csak a baromfi­félének való Da vitamint tar­talmazna. Az ásványi premixekkel a különböző fajú állatok ás­ványianyag-, és nyomelem­igényét elégíthetjük ki. A baromfiféle számára készül az ÁP—17, a kérődző állatok számára az ÁP—18. Ezek kal­ciumot (meszet), foszfort és nyomelemeket is tartalmaz­nak. Ezekre — a vasra, a mangánra, a magnéziumra, a rézre, a jódra — kismeny- nyiségben szükségük van az állatoknak. A Futor csak ta- karmánymeszet tartalmaz, te­hát csak olyan állatnák cél­szerű adagolni, amelynek ta­karmánya nem szorul fosz­forpótlásra. (A sok abrakot, korpát fogyasztó állatok ál­talában elegendő foszforhoz jutnak.) A takarmánykiegészítők harmadik csoportját belső élősködők kártétele, bizonyos betegségek megelőzése, gyó­gyítása, az állatokat érő ká­ros hatások kivédése céljá­ból adagolják. ELŐZZÜK MEG A BORHIBÁKAT! A borhibák nem fertőzés hatására alakulnak ki, ha­nem úgy keletkeznek, hogy a borba különböző módon — például a nem szakszerű szőlőfeldolgozás, must- és borkezelés során — idegen ízt, illatot, színt okozó anya­gok kerülnek. Célszerű a borhibákat alaposan meg­ismerni, mert csak így tud­juk kellemetlen jelentkezésü­két megelőzni, s a már je­lentkező borhibák ellen még időben védekezni. Minél ké­sőbb észleljük a borhibákat, annál nehezebb lesz meg­szüntetni, sőt könnyen elő­fordulhat az is, hogy borunk nem lesz fogyasztásra alkal­mas. A penészíz, a dohosság akkor észlelhető, ha a bort rothadt, penészes szőlőből ké- készftettük. Előidézheti az is, ha a mustot, a bort nem egészséges, tiszta, hanem pe­nészes, dohos hordóba ön­töttük. Ennék a kellemetlen íz- és szaghibának a fellépé­sét úgy előzhetjük meg, ha fokozott figyelmet fordítunk a tisztaságra, a szakszerű must- és borkezelésre, a hor­dók kénezésére. A kisebb mértékű penész­ízt a bor levegőztető, úgyne­vezett nyílt fejtésével szün­tethetjük meg. Erős szaghiba esetén azonban már csak ak­kor lehet eredményes a mun­kánk, ha szagtalanító szenet — Antiodort — használunk és utána még derítjük is a bort. A kénes íz esetén a bor szúrós, kéndioxid-ízű, -illatú. Ez a túlzott kénezés káros következménye. Könnyen, egyszerűen elkerülhetjük, ha szakszerűen kénezünk. Fo­gadjuk meg: sohase adjuk a ként méretlenül a borhoz! Ha a hiba mégis bekövetke­zett, nyílt, levegőztető fej­téssel, pihentetéssel, házasí- tással javíthatunk borunkon. A kocsányízre az a jellem­ző, hogy a bor íze a kocsány erősen, „húzósán” fanyar ízére hasonlít. A szőlő túl erős préselése idézi elő vagy az, ha a túl korai szüret miatt nagyon sok éretlen, zöld kocsányú szőlőt dolgoz­tunk fel. Ez elkerülhető, ha a sajto­lás előtt rendszeresen bo- gyózzuk a szőlőt. Az erősen kocsónyízű boron csersav- zselatinos derítéssel segíthe­tünk. Darab-, levegőíz esetén jellegzetesen üres ízűvé válik a bor. Ez akkor következik be, ha a demizsonban, az üzegballonban vagy a hordó­ban darabban hagytuk a bort, s felülete hosszabb időn át érintkezett a levegővel. Ezt a borhibát könnyen megelőzhetjük, ha rendszere­sen töltögetünk, nem hagy­juk darabban (negyedig, fé­lig töltötten) a tárolóedényt. A már bekövetkezett hibát enyhe kénezéssel, a hordó teletöltésével szüntethetjük meg. A seprőíz igen kellemetlen borhiba. Az ital poshadt, rot­hadt ízű. Akkor jelentkezik, amikor az első fejtést na­gyon későn végzik el, s a bor túl sokáig marad a seprőn. Fellépésének oka lehet az is, ha a bort nem megfelelően kimosott, rothadó seprő- maradvánnyal szennyezett tárolóedénybe, hordóba fejt­jük Ezért kell mindig meg­győződni előzőleg a tároló­edény tisztításáról! A megelőzés alapja a nagy­fokú tisztaság és a korai fej­tés. Enyhe seprőíznél azon­nal, levegőztetve fejtsük át a hibás bort tiszta, egészséges, kénezett hordóba és hekto­literenként 8—10 gramm bor­kénnel kénezzük. Erősebb íz esetén csak a csersav-zselati- nos derítés vagy már csak a szagtalanító szén adagolása nyújt kellő eredményt. A feketetörés könnyen fel­ismerhető. Ekkor a fejtés után a bor nemcsak zavaros­sá lesz, de kékes-fekete, lila üledék is kiválik. Ezt a bor­ba került oldott állapotú vas vagy más fém okozza. Ez a borhiba úgy előzhető meg, ha nem mulasztjuk el — szüret előtt saválló festék­kel lekenni a szőlővel, cef­rével, musttal érintkező fel­dolgozó gépeket, fémeszkö­zöket. Ne feledjük azt se: vas- vagy bádogedényt még rövidebb idejű használatra is csak előzetes saválló fes­tékkel való mázolás után használhatunk! A gyengébb feketetörést levegőztető fejtéssel és sa­vas borral való házasítással szüntethetjük meg. Visszhang A sióagárdi tájházról A KSZE jövőre is ott lesz Kacsabemutató A takarmányfelhasználásról

Next

/
Thumbnails
Contents