Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
1979. október 21. "iMÉPÜJSÁG 3 Győztes apák Azt hiszem sokak előtt ismerős a kép: Az apa munkából hazatérve családfői méltóságának teljes tudatában dől le újságot olvasni, miközben felesége — aki egyébként szintén munkából, esetleg több fizetéssel járó jelentősebb beosztásból tér haza — mos, vasal, készíti a vacsorát. A fáradt családfő többnyire csak akkor ereszti le az újságot, amikor a gyerekek túl hangosak. Ilyenkor: — Szívem, igazán csinálhatnál valamit, megőrülök ebben a ricsajban — mondja, s „szívem” természetesen intézkedik. — Évek óta megrendezzük az egészségügyi ifjúsági napok keretén belül a csecsemőgondozási versenyt és az idén először egy fiúcsapat is indult. — hallottam, a Vörös- kereszt megyei vezetőségénél. A KISZ Tolna megyei Bizottságával együtt hirdették meg a versenyt és a szervezést teljes egészében a KISZ-esek vállalták el. Tizenkilenc háromfős csapat indult. Közülük a fiúk Jettek elsők. Mindezek ismeretében nem kis érdeklődéssel indultam megkeresni a verseny legjobb csapatának tagjait. Menetközben kiderült az is, hogy mi szerepe van a KISZ-nek abban, hogy fiúcsapat is indult. A három versenyző mindegyike aktív mozgalmi, ember. Csáki Béla, a KISZ szekszárdi járási titkára, Hi- kádi Attila, a szekszárdi járási KISZ-bizottság politikai munkatársa, Páldy Gyula pedig a szekszárdi járás úttörőelnöke. — Miért indultatok ebben a felállásban? — kérdezem. — Nálunk itt a KISZ-bi- zottságon bevett szokás, hogy bármilyen sport-, vagy egyéb versenyt hirdetünk, az apparátus valamelyik tagja is indul. Ebben az esetben, mert nem mi hirdettük a versenyt, csak mozgósítottunk, nyugodtan indulhattunk mindhárman — mondja Csáki Béla. — A személyes példa úgy tűnik, mégsem hatott. Több fiúcsapat nem jelentkezett. Az egyszem fiútársasággal nem volt elnéző a zsűri? — Talán a verseny elején — veszi át a szót Páldy Gyula. — Amikor odamentünk, először azt hitték a többiek, hogy mi vagyunk a zsűri. Amikor mondtuk, hogy versenyezni jöttünk, mindenki nvetett. Először a zsűri se vette komolyan a szereplésünket. Aztán, ahogy egyre több pontot értünk el, úgy lettek egyre szigorúbbak. Árgus szemekkel figyelték minden mozdulatunkat. Akkor már nem volt elnézés, kegyelem. Bizonyítanunk kellett, ha nyerni akartunk. Hikádi Attila Páldy Gyula — Honnan ez a nagy gyakorlat, a felkészültség? — Gyakorló apák vagyunk mindannyian — mondja Hikádi Attila. — Hármunknak összesen hat gyereke van. Négy hónapos koruktól ötévesig, minden korosztály megtalálható a gyerekeink között. Ami érdekesség még; mind a hatan fiúk. — Ez persze nem számított a versenyben... — Dehogynem! Emiatt majdnem pontot veszítettünk. Az egyik feladat az volt, hogy állítsuk össze egy hároméves gyerek játékait. Mi kiválogattuk a fiújátékokat, és csak a végén jutott eszünkbe, hogy lányok is vannak a világon. Azt hiszem a fiúcentrikussá- gunkon a következő versenyig változtatni kell. — Otthon mit szóltak az eredményhez? — A feleségem nagyon örült és közölte, hogy akkor a jövőben én fürdetem a gyerekeket — mondja Páldy Gyula. — És mit válaszoltál erre? — Hogy a gyerekfürdetés a versenyen Béla feladata volt, én nem értek annyira hozzá. — Béla, te otthon is rendszeresen fürdetsz? — Amikor otthon vagyok. Persze nekünk elég sok délutáni, esti elfoglaltságunk van, olyankor úgyis a feleségek foglalkoznak a gyerekekkel. Gyula most viccelt.^ Tudom, hogy ha ott van, ő is segít a háztartási munkákban, legyen az gyerekfürdetés, vagy pelenkamosás... — Kikkel versenyeztetek együtt? — Egészségügyi szakközépiskolásokkal, gimnazistákkal, szakmunksképzősökkel és felnőtt dolgozókkal is. Ez utóbbiak között volt a paksi rendelőintézet csapata. De a gimisek, az egészségügyi szakközépiskolások között is voltak olyanok, akik gyermekgondozási szakkörre járnak. — Egyszóval szép eredmény volt győznötök. — Komolyan vettük a felkészülést és tulajdonképpen csak azt kellett csinálnunk, amit egyébként is nap, mint nap teszünk. így előnyben voltunk a tanulókkal szemben. Amíg ők próbababán, mi saját gyeremekünk ápolása, gondozása közben szereztük a gyakorlatot, — összegzi Hikádi Attila. — Sokan még kinevetik azt a férfit, aki kiveszi részét a háztartási munkákból, a gyermeknevelésből... — Talán, amíg nem volt családom, én is nevettem az ilyesmin — mondja Csáki Béla. — De amikor megszületett Béla fiam, később Csaba, akkor már természetes volt, hogy én is megtanuljam a gyerek felneveléséhez nélkülözhetetlen dolgokat. Véleményem szerint a gyerek- szeretethez, az együvé tartozáshoz az is hozzátartozik, hogy tudjam tisztába tenni a fiamat, ha tele lesz a gumibugyi. Ezek után talán le kellene vonnom a következtetést, mint általános iskolában a hallottak tanulságát. De azt hiszem felesleges. Az elhangzottak magukért beszélnek... TAMÁSI JÁNOS Szovjet küldöttség Szekszárdon Hasznosítják a magyarországi tapasztalatokát A Szovjetunióban sok társadalmi egyesület működik azzal a céllal, hogy ápolja a szovjet és más népek közti barátságot, ezek egyike a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. A baráti társaságokat országos szövetség fogja ösz- sze. A hét elején hazánkba érkezett a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének sajtó- és propagandamunkával foglalkozó vezetőkből álló 31 tagú küldöttsége. A delegáció a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának vendégeként tartózkodik Magyar- országon azzal a céllal, hogy tanulmányozza a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tevékenységét. Eddig már több MSZBT-tagcsoportot látogattak meg és részt vettek Csepelen a magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen. Péntek este Szekszárdra érkezett a küldöttség. Tegnap reggel városnézéssel kezdődött a program, majd délelőtt a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat központjába látogattak a szovjet vendégek. Itt Czank József igazgató, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének tagja köszöntötte, majd dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta őket a megye helyzetéről, fejlődéséről. Beszélt többek közt a megye iparáról, mezőgazdaságáról, az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett dinamikus fejlődésről, kulturális hagyományainkról, eredményeinkről. Részletesebben foglalkozott az MSZBT tevékenységével. Elmondta, hogy megyénkben jelenleg negyvenkét tagcsoportja van — 37 000 taggal — a Magyar —Szovjet Baráti Társaságnak. Az országos elnökségnek két tagja Tolna megyei. A tagcsoportok különböző barátsági rendezvényeket tartanak, politikai ünnepségeket szerveznék, felvilágosító, ismeretterjesztő munkát végeznek, programokat szerveznek a Szovjetunióból érkező kulturális delegációknak és turistacsoportoknak, kiállításokat rendeznek. A tagcsoportok egy része irodalmi színpadot' tart fenn, „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőket rendez, segítijqz orosz nyelvoktatást. Különösen eredményesek a nyaranként megrendezett ifjúsági nyelvi táborok. A tagcsoportoknak nagy segítséget nyújt a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, amelynek különféle kiállításait rendszeresen látogatják Tolna megyei tagcsoportok. A két nép barátságát erősíti az üzemi tagcsoportok mozgalma, amennyiben védnökséget vállalnak a szovjet exportra gyártott termékek fölött. Ezután számos kérdést tettek föl a küldöttség tagjai — többek közt a paksi atomerőműről, a Tolna megyei és szovjetunióbeli iskolák közötti kapcsolatról, a Szovjetunióban tanult szakemberekről, Szekszárd szőlőkultúrájáról, a sárközi népművészetről — amelyekre válaszolt a megyei pártbizottság titkára. Alekszandr Nyikolajevics Sumilov, a moszkvai Népek Barátságának Háza igazgató- helyettese, a küldöttség vezetője köszönte meg a baráti fogadtatást, a tájékoztatást. Elmondta, hogy a Szovjetunióban sok baráti társaság munkálkodik a népek közti barátság elmélyítésén, e küldöttségben valamennyi szovjet köztársaság képviselői részt vesznek, így magyar- országi tapasztalataikat a hatalmas szovjet ország minden részében hasznosítani tudják. A baráti találkozó után a Nagyvilág moziban megtekintették a „Tolna megye tájain” című filmet, majd Ge- mencbe látogattak a küldöttség tagjai. Megtekintették a trófeakiállítást és a kisvasút- tal kirándulást tettek az erdőben. Délután Decsre, a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetbe látogattak, este pedig a művelődési házban rendezett „tánoház”-on és csárdásvetélkedőn vettek részt. A szovjet vendégek vasárnap reggel utaznak Pécsre. Dr. Király Ernő tájékoztatja a vendégeket a megye életéről, az MSZBT-tagcsoportok tevékenységéről Fontos a rendszeres tiidőszíírés A tuberkolózis, mint népbetegség a társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként megszűnt hazánkban. Azonban ma sem szabad lebecsülni a veszélyt, hiszen a tbc jelenleg is létezik. Ezért van szükség változatlanul a kötelező szűrővizsgálatokra, amelyekről dr. Vecsey Albert, a megyei tüdőgondozó intézet vezető főorvosa adott tájékoztatót. Megtudtuk, hogy 1964-től hívják be vizsgálatra évente rendszeresen a lakosságot. A falvakat úgynevezett mozgó- ernyő-szolgálattal keresik fel, s a közeljövőben Szekszárdon kívül Dombóváron és Pakson helyeznek üzembe új berendezéseket, amelyekkel a két város és a környező települések lakóit vizsgálják. A tüdőszűréseken való megjelenés több mint 90 százalékos, ám gondot okoz a korábbi lakóhelyükről elköltözők nyilvántartása, új címük felkutatása. Előfordul — nem is ritkán —, hogy a tüdőgondozó • intézet idézését visszahozza a posta, mert a címzett már máshol lakik, s a Tolna megyébe települők nyilvántartásba vétele sem teljesen megoldott. Pedig nagy szükség van a rendszeres tüdőszűrésre, hiszen ezzel nemcsak az esetleges, s ami igen fontos: kezdeti stádiumban lévő tuberkulózist fedezik fel, hanem a rákot, tüdőgyulladást, gerincváltozást, csúnya szívalakot, tehát mindent, ami a mellkasröntgenen látszik. Mint dr. Vecsey Albert elmondotta — tavaly egyébként a korábbi évek csökkenésével szemben minimálisan ugyan, de nőtt országos és megyei szinten is a gümő- kóros megbetegedések száma. Ez figyelmeztető jel; nem szabad könnyedén kezelni ezt a problémát, de egyben azt is jelenti, hogy jól működik a tüdőszűrő-hálózat. Helyes lenne ezt kibővíteni a vesebajok, a cukorbetegség, a magas vérnyomás kiszűrésére is, de ez még a jövő terve. (Vitaszek) Hazautazott a KarbMarx-Stadt-i tanácsi fdelegácid? Szombaton, a kora reggeli órákban utazott el Szekszárd- ról NDK-beli testvérmegyénk, Karl-Marx-Stadt tanácsi delegációja, mely hat napot töltött a megyében, s mint arról olvasóinkat tájékoztattuk, vendégeink ipari és mezőgazdasági üzemeket, nagydbb településeket és ezek tanácsait látogatták meg. Röviddel a tapasztalatcserelátogatás értékelése előtt kérte munkatársunk Heinz Ar- noldot, a Karl-Marx-Stadt megyei tanács elnökét arra. hogy az alábbi kérdésekre válaszoljon. O Miután lapunk olvasói rendszeresen figyelemmel kísérhették az Önök érdekes programját, kérem, mondja el, milyen tapasztalatokat szereztek megyénkben? © Milyen lehetőséget látnak a testvérmegyei kapcsolatok ' bővítésére és milyennek ítélik meg eddigi kapcsolataink tartalmát? Heinz Arnold válasza: O Számunkra nagy öröm volt az, hogy az NDK megalakításának 30. évfordulója után néhány nappal érkezhettünk testvérmegyénkbe és átadhattuk Tolna megye valahány kommunistájának és dolgozójának a Karl-Marx-Stadt megyében élők elvtársi, testvéri üdvözletét. Programunk valóban színes és gazdag volt. Láthattuk azokat a Tolna megyei eredményeket, melyeket az MSZMP vezetésével a szocializmus építésében értek el a tolnaiak. Közben sok kiváló személyiséggel találkozhattunk és korábbi kapcsolatok erősítése mellett, új barátokra is leltünk. Mély benyomást gyakorolt ránk a megye Iparának dinamikus fejlődése, aminek hatása életük minden területén tapasztalható. Jártunk az Önök számára rendkívüli jelentőséggel bíró atomerőmű-építkezésen és igen élménydúsak voltak azok az órák is, melyeket a Dalmandi Állami Gazdaságban, vagy a kiválóan gazdálkodó mözsi Uj Élet Mg. Termelőszövetkezetben töltöttünk. Az utóbbi években Önök szép utat tettek meg a szocialista építés útján, s ennek eredményeként, mint azt láttuk, településeik sok új otthonnal, kulturális és gyermekintézménnyel, korszerű kereskedelmi egységekkel lettek gazdagabbak. A tanácsok munkáját tanulmányozva különösen megragadott bennünket, hogy milyen hosszú távú tervek alapján veszik figyelembe a lakossági igényeket és ezeket a terveket a körülményeknek megfelelően, lépésről lépésre valósítják meg. O Tapasztalatainkra alapozva javasoljuk a különféle szakterületek szakembereinek cseréjét az egyes kérdések mélyebb elemzéséhez és javasoljuk a tapasztalatcserén nyert módszerek gyakorlati megvalósítását is. Együttműködésünk középpontjában természetesen továbbra is az államapparátus munkája, a szocialista demokrácia és a szocialista vezetési tevékenység áll. Végül, élve a lehetőséggel, hadd mondjak köszönetét azért a vendégszerető, elvtársi, baráti fogadtatásért, melyben hatnapos tanul- mányutunk egy-egy állomásán részünk volt. Felejthetetlen napokat töltöttünk az Önök szép és dinamikusan fejlődő megyéjében! Csáki Béla
