Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

1979. október 18. Képújság 3 A tomerőmű-építkezés Október 31. Népfront Huszonöt év garancia Kövecses József portalanít Ott téblábolunk a vízkivé­teli műnél, keresve a helyet, ahol közelebb kerülhetünk a festőkhöz. Szivárvány színű nadrágban egy fiatalember szólít meg bennünket. — A festőket keresik? — Igen. — A darut az Országos Szakipari Vállalat festi, mi a bajnai mezőgazdasági terme­lőszövetkezet dolgozói pedig a csőrendszert, a többiek itt vannak a zsilipkapunál — mondja egyszusszra Schön- hardt József. — Bajnai téesz? — Már tíz éve dolgozunk a Ganz-MÁVAG-nak, de ott jön a főnök, ő többet tud. Lazók Albert csoportveze­tő készségesen tájékoztat: — Bajna, Komárom me­gyei falucska, városok szom­szédságában. A tsz-nek ked­vezőtlenek az adottságai. Mázoló- és szigetelőrészle­günk közel egy évtizede al­vállalkozóként dolgozik a Ganz-MÁVAG-nak. Eddig dolgoztunk Százhalombattán. Visontán, majd minden erő­műépítkezésen. Itt 'Pakson 17-en dolgozunk. Az atom­erőmű hűtővízrendszerének föld alá kerülő csővezetékeit szigeteljük és a MÁVAG vízgépészeti gyáregységének munkáit festjük le. A vilá­gon először szigeteltünk két­ezres átmérőjű csövet 25 éves garanciával. Egy angol cég MAFLOWRAP szigetelőjével dolgozunk, vizsgát itt tettünk angol szakemberek előtt. Ezt a technológiát a MÁVKI ho­nosította meg Magyarorszá­gon a veszprémi egyetemmel közösen. Lazók Albert elkísér ben­nünket a hűtővizet szállító csőrendszerhez. A szerelés­hegesztés kész és most a baj­nai téesz fiatal szakemberei öt réteg festékkel gátolják meg a korrodálódást. Hanoi Gyula a szórópisz­tolyt tisztítja Ez történt Pakson, kedden, az atomerőmű-építkezésen. H. J. Fotó: GOTTVALD KAROLY A harmadik réteg festék Világtakarékossági nap Az Országos Takarékpénz­tár központjában, kerületi fiókjaiban és megyei igazga­tóságain már javában tarta­nak az előkészületek októ­ber 31-re, az 55. világtakaré­kossági napra, amelyről ha­zánkban a 15. alkalommal emlékeznek meg. A VTN ün­nepi rendezvénysorozatán a pénztákarékosság mellett az idén külön is hangsúlyt kap az általános takarékosság gondolata, vagyis takarékos­ság mindazzal, ami nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom értéke és érdeke. A világtakarékossági nap központi ünnepségét az OTP — a KISZ Központi Bizott­ságával és a Ganz Villamos- sági Művekkel közösen — Budapesten a Marczibányi téri művelődési központban tartja. A tanulók és pedagó­gusok takarékpénztára a Fáklya Klubban hirdeti ki országos persely-, plakát- és élménybeszámoló pályázatá­nak eredményét. Vidéken ugyancsak gaz­dag a VTN eseménysorozata. Az OTP megyei igazgatóságai számba veszik területükön az egyéni és a közös takarékos­ság eredményeit, több helyen a takarékossággal épült la­kások átadásával teszik em­lékezetesebbé az ünnepet. Tatabányán, s Kisújszálláson ünnepélyesen adják át a Ko­márom, illetve a Szolnok me­gyében felépült 5000. OTP- társasházi lakás kulcsát. Keszthelyen utcát, Ajkán la­kótelepet neveznek el az első magyar takarékpénztár meg­alapítójáról, Fáy Andrásról. Pécsett bélyegkiállításon szemléltetik a pénz és a ta­karékosság összefüggéseit, Szekszárdon pedig vállalati szakemberek, közgazdászok közreműködésével a takaré­kosság helyi tennivalóiról, le­hetőségeiről rendez eszme­cserét az OTP megyei igaz­gatósága. A világtakarékossági nap­ról — a betéteket kezelő hi­vatalokon kívül — a posta egyforintos bélyeg kibocsá­tásával is megemlékezik. Mindezeken felül az orszá­gos takarékpénztár ezúttal is takarékbetétkönyvvel ajándékozza meg az október 31-ére virradó éjszaka fővá­rosi és megyei első szülötteit. (MTI) Repülő laboratórium Megtette első útját Moszk­va felett az a Repülő labora­tórium, amelynek feladata a levegő szennyeződésének Vizsgálata. A laboratórium egy IL— 14-es repülőgép fedélzetén működik, s segítségével mos­tantól kezdve a különböző magasságú légrétegek pontos összetételéről kapnak képet a tudósok. Csak egy kis kartonlap Zsúfolt parkírozó hely egy osztrák kisváros köz­pontjában. Az egyik Volkswagenhez orvosi táskás fér­fi megy. Nyitja az ajtót, s mielőtt beszállna , egy mágneses talpú, tenyérnyi táblácskát tesz fel a kocsi tetejére. A táblán egyetlen szó: „orvos”. Magyar példa: üdülési szezon kellős közepén a Ba- laton-parton. A megállási tilalom ellenére huzamosabb ideje várakozik egy gépkocsi az egyik üdülő bejáratá­nál. A rendőrnek is szemet szúr. Odamegy, benéz az első szélvédőn és tovább sétál. Részéről az ügy el van intézve. Magam is oda megyek, benézek. Bent kis kar­tonlap. rajta két szó: „Orvos, szolgálatban”. Aláírás és a városi tanács körbélyegzője. Tehát megoldató, hogy a beteghez siető orvos el­kerülje a magyarázkodást a tiltott helyen való vára­kozásért. Feltételezik róla, hogy becsületes, és csak ak­kor használja a bizonyos mentelmi jogot adó táblács­kát, amikor az valóban szükséges, sőt azt is, hogy ilyenkor nem idéz elő balesetveszélyes helyzetet. Egy szóval: belátják, hogy villogó kék lámpa nélkül is le­het fontos ügyben intézkedni, nevezetesen: emberi éle­tet menteni. Nehezen bár, de hihető, hogy a mágneses talpú táb­lácska bevezetése nálunk nem oldható meg, mert va­lami speciális műszaki megoldást igényel, vagy egyéb, méltánylást igénylő oka van. Ezért a forgalomban résztvevő többi kocsitól a menet közbeni segítségké­résre nincs mód. De hogy egy kartonlap legépelésére, lepecsételésére és aláírására ne legyen lehetőség, ez ne­hezen hihető el. Annál is inkább, mert például a me­gyeszékhelyen alig másfél tucatnyira lenne szükség — a körzeti orvosok és a gyermekkörzeti orvosok részére. És még kettő: az éjszakai, illetve munkaszüneti napo­kon ügyeletet teljesítő gépkocsiknak. (—n) Honismereti mozgalom Ne akarjunk minden faluba múzeumot Izgalmas ülést tartott leg­utóbb a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Témája a honismereti mozgalom hely­zetének áttekintése volt. K. Balog János népfront- alelnök, a honismereti bizott­ság elnökének előterjesztése alapján. » Nem érdektelen áttekinte­ni az eredmény éket sem, de még izgalmasabb volt maga a vita, ami néhány olyan ta­nulsággal is járt, amelyek — az egyébként széles körű — mozgalmon is túlmutatnak. EREDMÉNYEK A honismeret egyre jelen­tősebb szerepet tölt be az ideológiai-politikai nevelő­munkában azáltal, hogy fo­lyamatosan gyűjti, feldolgoz­za és ismerteti településeink múltját, rögzíti az utókor szá­mára jelenét. Szemlélet­átalakító hatása nélkülözhe­tetlen a szocialista hazafiság érzéseinek elmélyítésében, állapítja meg a beszámoló. A szervezett mozgalmat a népfront és a Népművelési Intézet indította útjára 1960- ban. Eredetileg a megyei ta­nács helytörténeti bizottsága irányította, majd megalakult a népfront ezzel foglalkozó munkaközössége. A munka- közösség tagjai hivatásos népművelők, muzeológusok, a közművelődési intézmények és tömegszervezetek munka­társai. Feladata a munka összehangolása. Nézzünk néhány ered­ményt, amelyek jelzik, hogy meddig is jutott el ez a moz­galom. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a községi nép­frontbizottságok elnöksége mellett is működik honisme­reti munkaközösség, ott, ahol ennek a személyi feltételei megvannak. Zala, Somogy után, az or­szágban harmadikként Tolna megyében is befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése. A Honismeret című folyóirat­ban nagyságához mérten — tehát viszonylag — Tolna és Zala megyével foglalkozik a legtöbb írás. Mint ahogy az köztudomású, a munka leg­jelentősebb bázisai: a szek­szárdi úttörőház, a múzeum, a levéltár és a könyvtár. MAR A GYEREKEK Már az általános iskolák­ban működnek honismereti szakkörök, ezeket irányítja szakmai szempontból a váro­si úttörőház Szekszárdon. Az elmúlt tanévtől kezdődően az úttörőszövetség megbízásá­ból a gyerekek helytörténeti tevékenységének országos módszertani központja lett. Kiemelkedően jól sikerült rendezvényük volt az idén az első honismereti úttörőtábor, és a népi gyermekjátékok felkutatására és elkészítésére indított pályázat. A megyei múzeum a gyűj­tőmunka szakmai központja. Az ifjú múzeumbarátok kö­rében havonta egyszer jön­nek össze a megye középfo­kú tanintézeteiből a történe­lem, régészet, néprajz iránt érdeklődő tanulók. Megyénk­ben a múzeum a gazdája a néprajzos és népnyelvi gyűj­tőpályázatnak. Az elmúlt években mind a felnőtt-, mind az ifjúsági pályázatok között akadt dolgozat, ame­lyik országos helyezést ért el. Ezenkívül esetenként más té­mákban is hirdettek pályáza­tot, ilyen volt: az Egy iskola 100 régi fénykép, vagy a nyugdíjas tsz-tagok vissza­emlékezéseit rögzítő pályázat. A megyei könyvtárban megtalálható az állandóan növekvő helytörténeti gyűj­temény. Készítenek is külön­féle monográfiákat a könyv­tárosok, kiadásukban egyéb munkák is megjelentek; így például a Sebestyén Adám székely gyűjteményei. A le­véltár helytörténeti tevékeny­ségének egy részéről már szóltunk legutóbbi vasárnapi beszélgetésünkben. De ezen felül is nyilvánvaló — hi­szen a levéltár igazgatója a megyei helytörténeti munka- bizottság vezetője —, hogy döntő szerepe van az intéz­ménynek az irányításban. Itt még a kiállítások, konferen­ciák és vetélkedők megemlí­tésével lehet utalni a sok irányú tevékenységükre. A honismereti mozgalom­hoz sorolható még a megye 16 hagyományőrző együttesé­nek évről évre színvonala­sabb teljesítménye. A VITA TANULSÁGAI A népfront elnökségének tagjai különféle nézőpontból egészítették ki a beszámolót. Az SZMT titkára arról szólt, hogy a szakszervezeti moz­galom, az üzemek történeté­nek feldolgozása terén van még tennivaló. A megyei mú­zeum igazgatója többek kö­zött azt fejtegette — és a lai­kus is egyetérthet vele —, hogy ne a leletgyűjtést tart­sák feladatuknak a mozga­lomban részt vevők, mert ez a muzeológusok dolga, még kevésbé akarjanak minden faluban múzeumot létrehoz­ni. Egyrészt azért ne, mert áhhoz szakértelem szükségel­tetik, másrészt anyagi okok­ból sem. A múzeumalapítás­nak megvannak a maga sza­bályai, feltételei, de ha már megvan, fenn is kell azt tar­tani. Az amúgy is szűkös anya­gi lehetőségeket kár erre fe­csérelni. Ne konkurráljanak a községek a megyei múzeu­mokkal, mint ahogyan azok sem próbálnak meg verseny­re kelni az országosokkal. Külön téma volt az elnök­ségi ülésen a pénz, amiből mindig kevés van. Nyilván­való, hogy nem jelentethető meg minden dolgozat, pályá­zati anyag, nem is érdemes rá valamennyi. De egyetértet­tek abban, hogy a jó, egy- egy üzem vagy termelőszö­vetkezet történetét rögzítő munkák kaphassanak nyil­vánosságot, főként abban az esetben, ha annak kiadására megvan a pénze az illető gaz­dasági egységnek. Nem biz­tos, hogy a kulturális alapot minden esetben ennél hasz­nosabb dolgokra költik. Egy komoly történeti feldolgozás, dokumentum, nem téveszten­dő össze az öndicsérő év­fordulós kiadványokkal. A mozgalom szakmai irá­nyítása változatlanul a me­gyei tanács művelőd ésü"-'d osztályának feladata maradt. A közművelődési módszerta­ni központja pedig a megyéj művelődési ház. Ennék hely- történeti tevékenységét kri­tika érte. Rosner Gyula, a múzeum tudományos főmun­katársa volt a honismereti mozgalom megyei szakrefe­rense, de erről lemondott, az­óta sem tölti be a helyét senki, mert mást erre nem kérték fel. A HNF megyei elnöksége a témában érdekelt szervek­kel megismerteti saját, to­vábbi programját, és az együttműködés módozatait is megbeszélik. Ihárosi

Next

/
Thumbnails
Contents