Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. október 18. Népművészeti vásár Székesfehérvárott Fafaragók, bőrösök, cserepesek, hímzők és a népművészet, iparművészet képviselői kínálták „portékájukat” a székes- fehérvári szüreti népművészeti vásáron. Nlíní-lexilcon A szovjet filmek fesztiválja filmjeinek alkotóiról, szereplőiről German Lavrov: a Hívj a messzeségbe! társrendezője. 1929-ben született, eddig operatőriként tevékenykedett, gyakran Mihail Romm mellett. A Hívj a messzeségbe! első rendezői munkája. Sztanyiszlav Ljufosin: a Hívj a messzeségbe! társrendezője. 1933-ban született, színész szakon végzett a főiskolán. Vezető moszkvai színházakban játszott, majd számos filmben nyújtott sokoldalú alakítást. A Hívj a messzeségbe! egyik főszerepét is ő alakítja. Vlagyimir Samsurin: a fiatal filmrendező Nálunk csend volt című filmje a második önálló rendezése. 1971-ben végezte el a főiskolát. Nálunk A hajnali sztyeppén című, a tv-ben 1972-ben bemutatott film egyik epizódját láthatták az ő rendezésében. Sztanyiszlav Rosztockij: a Fekete fülű fehér Bim rendezője 1922-ben született. Kozincev osztályába járt a főiskolán, 1952-ben végzett. Nálunk az alábbi filmjeit mutatták be: A harmadik (1957); Májusi emlék (1959); Visszavárlak (1962); Korunk hőse (1965—66); Két csengetés között (1968); Csendesek a hajnalok (1973). Jurij Iljenko: a Születésnap — A sült krumpli ünnepe rendezője. Hazánkban operatőrként mutatkozott be: Az elfelejtett hősök árnyai című nagy hírű Paradzsa- nov-filmet Iljenko fényképezte. Nálunk eddig a Fekete tollú fehér madár című filmjét mutatták be (1971), amelynek társírója is volt, és amelynek sajátos költői ábrázolásmódja nemzetközi elismerést váltott ki. Magyar- országon még a Dacolva élni című filmjét játszották (1973). Emil Lotjanu: A Dráma a vadászaton című film rendezője. Költőként indult; a filmrendezést Rommtól tanulta. Nálunk bemutatott filmjei: Bíbormadár (1973), amelynek forgatókönyvét is ő írta, valamint a Gorkij- kisregényből készült A cigánytábor az égbe megy (1976) című filmje. Mihail Uljanov: a Hívj a messzeségbe! egyik főszereplője. 1927-ben született, kiváló színházi és filmszínész, a Vahtangov-színház tagja, az utóbbi időben rendez is. 1950-ben végezte el a Scsu- kin Színházi iskolát, 1966- ban Lenin-díjat kapott. Többek között az alábbi filmekben láthattuk: Balti égbolt (1960); Élők és holtak (1964); Az elnök (1965)-, Nem születtünk katonának (1968); A Ka- ramazov-testvérék (1968); Felszabadítás (1970); Blokád (1974—77); A szabadság katonái (1977); Visszajelzés (1977). Vjacseszlav Sumszkij: a Fekete fülű fehér Bim operatőre. 1921-ben született, 1948- ban végezte el a főiskolát. Többek között az alábbi filmékben láthattuk operatőri teljesítményét: Nagyezsda (1955), Korunk hőse (1967), Bűn és bűnhődés (1970), Csendesek a hajnalok (1972). Vaszilij Suksin: a Hívj a messzeségbe! forgatókönyvének írója — író, rendező és színész, 1975-ben halt meg. Több kötete jelent meg magyarul is, filmjeiből a televízió retrospektív sorozatot vetített. A Volt egy ilyen legény; és Vörös kányafa című, általa rendezett filmeket moziban is bemutatták. Színészként többék közt a Kapaszkodj a fellegekbe!, A katona visszatér a frontról, a Felszabadítás, a Ljubov Ja- rovaja, A hazáért harcoltak, a Vörös kányafa és a Szót kérek című filmekben láthattuk. Kiállítás Vati József Munkácsy- díjas festőművész képeiből látható bemutató Debrecenben. Oscar Pin: Előnyös utazás Don Adalberto óvatosan lefékezte az autót és közvetlenül a kanyar előtt dudált. cíí — Ott, a kanyar után, mindig rendőr j .szokott állni — közölte feleségével.-et Valóban így volt: a rend őre a kanyaron túl bírságot szedett be azoktól a vezetőktől, akik megfeledkeztek a hangjelzésről, -•iái— Látod — bólintott Don Adalberto elégedetten — legfontosabb a figyelem: tehát a bírságon megtakarítottunk 500 pesetát. Könyveld el a bevételt, drágám. Amikor elérkezett az ebéd ideje, Don Adalberto egy elegáns vendéglő előtt állította meg a kocsit. — Kitűnő vendéglő — mondta Don Adalberto —, az egyik legjobb a környéken. Remek a konyhája. Mondd, szivecském, hová tetted a szendvicséket? Ha nem el- lenzed, akkor itt, ezen a kis pádon falatozunk egyet. Az étkezés végeztével Don Adalberto betért a vendéglőbe, és nemsokára sugárzó arccal lépett ki. — Tudod, szerelmem — mondta feleségének —, mennyibe került volna, ha ebben 80 a vendéglőben ebédelünk? Legalább ezer pesetába, megnéztem az étlapon. Tehát megtakarítottunk egy ezrest. Jegyezd fel, drágám. A házaspár megint útra kelt. Körülbelül tíz kilométer után Don Adalberto megállt néhány méterre egy teherautótól, amely- nék vezetője a motorházban túrkált. — Remek, rendkívüli siker! — kiáltotta Don Adalberto. — Képzeld csak, mibe kerülne a javítás, ha kevésbé figyelmes volnék és belerohantam volna ebbe a teherautóba? 50 000 pesetába, erre mérget vehetsz! Szemlátomást gazdagodunk! Ha nem tévedek, mi ketten már 51 500 pesetát kerestünk ezen az úton. Este, Madridhoz közeledve, Don Adalberto óvatosan megkerült egy kerékpárost, akinek a járművén nem égett a piros hátsó lámpa. — Gratulálok, gratulálok, drágám! — kiáltotta Don Adalberto, örömmel nevetgélve. — Képzeld, mekkora summát csikart volna ki belőlünk őkelme per útján, ha elütjük? ö vagy — isten ne adja — a kedves rókonai? Legalább 200 000-et, kevesebbe nem egyeztek volna bele. Ráadásul még a perköltség, ó szentséges madonna! Micsoda siker! Fordította: Gellért György FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Fejér megyei Hírlapban már a cím is megkapott: „Olaj helyett hulladékkal”. Az interjúban egy tanulmányról és annak megvalósításáról van szó. A tanulmány szerzője: Wagner József, az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinát takarmány- gyára igazgatója, aki Milliárdos értékek címmel feldolgozta a mező- és erdőgazdasági, valamint az élelmiszer- ipari melléktermékek és hulladékok hasznosítását energianyeréshez, illetve takarmányozási felhasználáshoz. Vele beszélgetett a lap munkatársa. A beszélgetésből kiderül : szerényen becsülve 8 millió 218 ezer tonna éghető hulladék és melléktermék keletkezik a mező- és erdőgazdaságban évente, ami 2 millió 186 ezer tonna tüzelőolajjal egyenértékű. Ez a tüzelőolaj-érték, kilónként 3,41 forinttal számolva 7,45 milliárd forintnak felel meg. Mivel a világpiaci ár ennek legalább a kétszerese, és állandóan emelkedik, a fűtőolaj-egyenérték mintegy 15 milliárd forintot képvisel. A tanulmányt felsőbb szinten is értékelték, elfogadták és a támogatást is megadják hozzá. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az eddig alkalmazott terményszárítási módot meg kell változtatni, a fűtőanyagot ki kell váltani a hulladékokkal. •A nyugat-európai országokban is egyre inkább kutatják e módszer alkalmazásának lehetőségét. Ausztriában például a wolsbergi Kohlbach cég olyan tüzelő- berendezéseket dolgozott ki, amelyek teljesen automatizált tüzelést biztosítanak minden 45 százaléknál nem nagyobb nedvességtartalmú melléktermékkel és hulladékkal. A megtérülési időt négy évben számolják Magyarországon is előrehaladott állapotban van a melléktermékek és hulladékok hasznosítása. Agárdon száz vagon kukoricát már most letárolnak arra a célra, ha megindul az első kazán, akkor ezzel a kukoricával mutathassák be az illetékes szakembereknek a mellék- termékekkel és hulladékokkal történő szárítás gazdaságosságát, hasznosságát. Dunántúli napló A vasútépítés terve már hetven évvel ezelőtt felmerült. Még 1914-ben adtak engedélyt a Bátaszék—Báta— Dunaszekcső—Bár—Mohács —U dvar—Baranyavár— Pélmonostor helyi érdekű vasút megépítésére. Aztán kitört a világháború. A fel- szabadulás után újra elővették a tervet, 1948—49-ben Bátaszéken és Mohácson hozzá is kezdtek a földmunkákhoz és részben a felépítményi munkákhoz is. A vaskohászati üzem azonban végül nem Mohácson valósult meg, a vasútépítés abbamaradt. Az elkészült körülbelül 7 kilométernyi vasútvonalat elbontották, földművét -és műtárgyait néhány év óta belső üzemi útként használja a termelő- szövetkezet. 1969-ben aztán részletes elemzés tárta fel a mohács—bátaszéki vasútvonal megépítésének lehetőségeit, költségkihatását, várható forgalmát és a fejlesztés- megtérülését. Döntés azonban nem született. A mohács—bátaszéki vonalon évente 3,25 millió tonna áru áramolhatna át, ami a szállítási távolságok csökkenésével évente 36 millió forint fuvarköltség-megtakarítást eredményezne a fuvarozó vállalatoknak és természetesen a népgazdaságnak. De nemcsak ez az előny származna. Arányosabb lenne a feladatmegosztás a vasút között, a térség vasúthálózatának más szakaszain oldódnának a mai túlzott igénybevétel miatti feszültségek. Mibe kerülne a kérdéses vasút megépítése? Mai költségeken számolva 350—400 millió forintba, ami magában foglalja a körülbelül 31 kilométernyi vonalhosszon felül egy közbenső állomás (Somberek) megépítésének, továbbá Mohács új pályaudvara megvalósításának becsült költségeit. Mohácsot ugyanis átmenő állomássá kellene átépíteni. A beruházás költségeit a népgazdasági fuvarköltség csökkenésével egybevetve az derül ki, a beruházás 11 év alatt megtérül, ami a vasúti beruházások kategóriájában elfogadható. A megvalósítás ügyében történő döntés és a műszaki tervek elkészülte után célszerű a pécs—bátaszéki vasútvonalnak azt a mintegy 13—14 kilométeres szakaszát, amely majd a leendő mohács—bátaszéki vasútvonalnak is része lesz, már a VI. ötéves tervidőszakban a rétszilas—bátaszéki vonal rekonstrukciójával egyidőben átépíteni. PETŐFI NÉPE Megnyitjuk a csapot és tele a pohár. Folyik a hideg és a meleg víz. Amilyen magától értetődő dolog ez manapság, annyira új volt ez negyedszázaddal ezelőtt Kecskeméten, amikor gumicsizmás földmunkások és vízvezeték-szerelők dolgoztak az első vezetékrendszer megépítésén. Ma már a megyeszékhely útjainak négyötöde alatt friss ivóvizet „szállítanak” a csövek. A nagy eredmény nagy összeget emésztett fel. Napjainkban, a jelen tervidőszakban sem keveset, a tervezettnél 27 százalékkal többet, összesen 430 millió forintot költenek víz- és csatornahálózat-fejlesztésre. Egyebek mellett ebből a pénzből bővítették a város vízvezeték-hálózatát újabb 43 kilométerrel, azaz néhány év alatt további 40 utcából lehetett a vizet a házakba bevezetni. A „vízfronton” azonban továbbra sem csendes a helyzet; a szerelők azon dolgoznak, hogy még 15 kilométer csőfektetéssel a tervidőszak végéig 58 kilométerre növeljék az V. ötéves tervi vízhálózatot. Ekkor elmondhatjuk: az egykor vizet alig látott Kecskemét lakosainak 80 százaléka — otthonában — valóban egy kézmozdulattal jut ivóvízhez. Somogyi Néplap Rengő pad, baki szekér és palavessző — a kiállítás három tárgya ebben a sorrendben a mai ötvenéves felnőttek gyerekkorára utal. A csecsemőkori éjszakai fektetőt, a szülők mezei munkája során használt szénagyűjtő játékváltozatát és az iskolás gyerek mindennapos íróeszközét látjuk azon a változatos bemutatón, amelyet a marcali múzeum rendezett — három megye gyűjteményéből. A nemzetközi gyermekév megyei programjában kiemelkedő jelentőségű és sikerű a vállalkozás. Maga a látvány is vonzó: a gyerekjátékok több csoportja található a múzeumban. A fiúké változatosabb: a férfimunka kicsinyített tárgyai lehettek a legkedveltebbek, s ezeket sport- és ügyességi, ötletesen működő játékok egészítik ki. Zömét felnőttek készítették, de a gyerekek maguk is alkottak örömet szerző játékokat. A lányok játékaiból képet kapunk a korábbi nevelési felfogásról is: ők megmaradtak a babák ! mellett, a sport- és ügyességi játékokból kirekedtek. (Táncaik viszont annál gazdagabbak.) Nemcsak erről beszélnek a kiállított játékok, hanem vallanak az ötven- száz évvel ezelőtti állapotok- róli is, a falusi emberek szociális körülményeiről. Az ötletes állószék, ami nem egyéb, mint egy konyhai pad, közepén kilyukasztva — az otthon foglalótoskodó felnőttek érdekében készült, hogy minél kevesebb időt veszítsenek a kicsiny gondozása miatt. A nehéz élet parancsát azonban a legtöbb esetben áthágták az ötletesnél ötletesebb játékok, amelyek zöme azt a feladatot is megoldotta, hogy „belenevelte” a gyerekeket a felnőttek világába, ami többnyire a munkát jelentette. Kis kapa, kis szekér, kis prés — néhány példa erre. Testvérlapunk, a Tam- .bovszkaja Pravda legutóbbi számában beszámol arról. < hogy elfogadták Tambov rendezési tervét. Tambov- ban rendezik az utcákat, új sugárutakat nyitnak és lesznek olyan utcák is, ahol csak gyalogosok közlekedhetnek. A legszembetűnőbb változás a Cna folyó partján megy végbe. A folyópartot rendezik, parkosítják, a parkokban képzőművészeti alkotásokat helyeznek el. Itt kap helyet a kultúrpark, a kemping, a vízi sport központja, a gazdasági eredményeket bemutató kiállítás, a falumúzeum is. TflNEOBCKHJI npaBfla
