Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
2 KÉPÚJSÁG 1979. október 17. Koszigin é$ Asszad megbeszélései Moszkva, Szászi Júlia, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet sajtó és a közvélemény érdeklődésének közepette folytatódtak kedden Moszkvában a szovjet—Szíriái tárgyalások. A lapok, a rádió, és a televízió részletesen ismertették Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja főtitkára, és az általa vezetett magas rangú Szíriái párt- és kormányküldöttség hétfői érkezését, a színpompás és meleg fogadtatást. A Szíriái küldöttséget — amelynek tagjai között van Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, és Musztafa Parlamenti találkozó A Varsói Szerződés tagállamainak parlamenti vezetői kedden délelőtt kétnapos konzultatív találkozóra ültek össze Prágában, hogy megtárgyalják a nemzetközi helyzetnek . a törvényhozó testületnek munkájával ösz- szefüggő főbb időszerű kérdéseit és a tagállamok parlamentjei közötti együttműködés további feladatait. A találkozón részt vevő magyar parlamenti küldöttséget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke vezeti. Tárgyalnak a kurd vezetőkkel A kurd felkelők hétfőn este szabadon engedték Sza- degh Sibákalamot, Bazargan miniszterelnök különmegbí- zottját — jelentette az iráni Pars hírügynökség. Sibakalam a hivatalos iráni hírügynökségnek elmondotta, hogy a kurd felkelők vezetői ismertették vele álláspontjukat, amelyet ő továbbít a kormánynak. Biztos abban — mondotta —, hogy folytatódnak a tárgyalások a kormány és a kurdok között, és sikerül politikai úton rendezni a kurd kérdést. Jelentések szerint Darius Foruhar munkaügyi és szociális ügyek minisztere is tárgyalásokat folytat Kur- disztánban és egyes feltevésék szerint találkozik a Kurd Demokrata Párt vezetőivel is. Tiassz hadügyminiszter is — röviddel érkezésük után a szovjet házigazdák vacsorán látták vendégül. Szovjet részről Koszigin miniszter- elnök, Gromiko külügyminiszter, Usztyinov honvédelmi miniszter, Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Tyi- honov első miniszterelnökhelyettes és más személyiségek voltak jelen. Pohárköszöntőjében Koszigin miniszterelnök és Asszad elnök egyaránt hangsúlyozta a két ország kapcsolatainak kedvező alakulását és mindketten kifejtették kormányuk álláspontját a közel-keleti rendezésről. Bülent Ecevit török miniszterelnök kedden benyújtotta lemondását Fahri Ko- rutürk köztársaság elnöknek. Mint mondotta, a vasárnapi választások eredményének elemzése alapján mind a minisztertanács, mind a párt' vezető szervei a kormány lemondása mellett döntöttek. Megítélésük szerint a választási eredmények azt jelzik, hogy „a török nép többsége elvesztette a kormányba helyezett bizalmát”. Ecevit és szociáldemokrata színezetű pártja vasárnap megsemmisítő vereséget szenvedett a képviselőházi pótválasztáson és részleges szenátusi választáson. Az 1978. január óta hatalmon Asszad elnök válaszában őszinte köszönetét mondott mindazért a segítségért, amelyet a Szovjetunió az arab országoknak nyújt. Elítélte a különutas szadatai politikát és megállapította, hogy a békét nem lehet részmegállapodásokkal megvalósítani. Kedden a Kremlben befejeződtek a szovjet—szíriai tárgyalások. A keddi tanácskozáson a tárgyaló felék megvitatták a szovjet—szíriai kapcsolatok kérdéseit, a két Ország közti, minden területre kiterjedő együttműködés fejlődését célzó konkrét lépésekét. lévő Köztársasági Néppárt kudarcát hírelemzők annak tulajdonítják, hogy kormányzása alatt erősen elszaporodtak a politikai terrorcselekmények, amelyekben 2100 ember vesztette életét; az évi inflációs ráta elérte a 100 százalékot, s rohamosan emelkedett a munkanélküliség. Korutürk államfőnek a török alkotmány értelmében 45 napot kell adnia Ecevit- nek — vagyis a legerősebb parlamenti párt vezetőjének — arra, hogy megpróbáljon új kormányt alakítani. S csak Ecevit kísérletének esetleges kudarca után lenne kénytelen felkérni Sü- leyman Demirelt, a jobboldali ellenzék vezetőjét új kormány megalakítására. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy szükség van minden kormány aktív erőfeszítéseire a nemzetközi enyhülési folyamat tartóssá tételének biztosítására. A tárgyaló felék megállapították, hogy Hafez Asszad moszkvai látogatása és' tárgyalásai újabb nagy lépést jelentenék a Szovjetunió és a Szíriai - Arab Köztársaság közti együttműködés és megértés fejlődése terén. Asszad őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet vezetők- nék a közel-keleti kérdésben képviselt következetes, elvi álláspontért, és az arab népek igazságos harcához nyújtott támogatásért. A tárgyalásokat meleg, baráti légkör jellemezte. BUDAPEST Abbasz Tadzs iráni energiaügyi miniszter, aki Simon Pál nehézipari miniszter meghívására néhány napot Magyarországon töltött, kedden elutazott hazánkból. Abbasz Tadzs megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, Simon Pállal, valamint Soltész István kohó- és gépipari és Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel az iráni energiaipar és gépgyártás fejlesztéséhez nyújtható magyar közreműködés lehetőségeiről. GENF Kedden megnyílt Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 3. európai, regionális konferenciája. A résztvevő tagállamok küldöttségei a konferencia elnökéül — a szervezet történetében először — szocialista ország munkaügyi miniszterét választották meg, dr. Trethon Ferenc személyében. MOSZKVA Országos ideológiai tanácskozás kezdődött kedden a Kremlben. A résztvevők az SZKP Központi Bizottsága által ez év tavaszán az ideológiai és politikai nevelőmunka további javításával kapcsolatban elfogadott határozat végrehajtásának menetét, a határozatban foglalt feladatok hatékonyabb végrehajtásának lehetőségeit vitatják meg. A tanácskozáson Mihail Szusz- lov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köz-; ponti Bizottság titkára tartott előadói beszámolót. Lemondott Ecevit kormánya Bülent Ecevit török miniszterelnök bejelentette lemondási szándékát. Képünkön: az Ecevit-kormány utolsó tanácskozása. (Képtávírónkon érkezett.) Preventív puccs? Kedd esti kommentárunk. Salvadorban katonai puccs döntötte meg Carlos Humberto Romero tábornok rezsimjét — jelentik a hírügynökségek. A megfigyelők már régen számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ebben a mintegy huszonlkétezer négyzetkilométer területű, négy és fél millió lakosú kis országban belátható időn belül robbanás történik. A robbanás valóban bekövetkezett, de nem úgy és nem arról az oldalról, mint ahogy és mint amarról az várható volt. Az ország 1525 és 1821 között spanyol gyarmat volt, majd két esztendőn át Mexikó része. Azóta — Latin-Amerikában ez közismerten gyakori — katonai diktatúrák váltogatták itt egymást. Komoly esély van rá, hogy a mostani államcsínnyel pontosan ez történik... Romero 1977 februárjában került hatalomra, a szokásos választási komédia során, amelynek legfőbb funkciója Salvadorban az, hogy az ország kincséit kézben tartó 14 család érdekeinek megfelelően „kiiktassa” a baloldali ellenzéket. Az ország belső helyzetének gyorsuló romlása, a társadalmi feszülltségék növekedése egyrészről, a közép-amerikai forradalmi változások másrészről elvezették odáig, hogy az elégedetlenség sztrájkokban, tüntetésékben, fegyveres gerillaharcban is megnyilvánult. Az erjedést fokozta Kuba, Grenada, Panama és a térség más államainak függetlenségi h'arca, a szomszédos Nicaragua győztes forradalma pedig félreérthetetlenül új szakaszt nyitott meg a salvadori nép küzdelmében is. Az amerikai sajtó egy része az utóbbi időben rendszeresen arról írt — nyilvánvalóan a State Departmennék, sőt a Fehér Háznak címezve aggályait —, hogy „Nicaragua után alighanem Salvador lesz a következő detonáció színhelye”. Az amerikai választási kampány indulásakor Carter ellenzéke belpolitikai kártyaként használta az elnök ellen a nicaraguai haladó fordulatot is. így nem volt nehéz megjósolni, hogy az amerikai vezetésnek a szokásosnál is több Oka van arra: igyekezzék megakadályozni, egy Valóban népi fordulatot a kis Salvadorban. Bár sok részletet még nem ismer a világ, komoly esély van arra, hogy amerikai ihletésű megelőző, úgynevezett preventív puccsról van szó, amely úgy buktatta meg a mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban szalonképtelenné vált Romero-diktatúrát, hogy az új rezsim azért biztosítsa a lényeget: a tizennégy család — és az amerikai érdekek — védelmét. HARMAT ENDRE Francia-kínai eszmecsere Franciaországban tárgyal Hua Kuo-feng. Képünkön: a kínai vezető Giscard francia köztársasági elnök társaságában. (Képtávírónkon érkezett.) Tüntetések, belső gondok Kína: munkanélküliség és a Háztáji Pckingben nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen elmondott önkritikus hangvételű beszéd minden hiba okát továbbra is a „négyek bandájának” kártevésében látja. Az utóbbi időben azonban szaporodnak azok a jelek — tömegtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erősödik a maoista politikával szembeni elégedetlenség. o Az egyik tüntetés a pekingi városi forradalmi bizottság épülete előtt történt. Talán százötvenen voltak: csupa olyan ember, akit a kulturális forradalom időszakában kitelepítettek a fővárosból és most vidékről visz- sza akar térni családjához, Pekingbe. A második tüntetőcsoport pár órával később * ugyanott gyülekezett. Ezek diákok voltak, százhúszan lehettek és az egyetemi felvételek dolgában akartak panaszt tenni, egy levelet akartak átadni Teng Hsziao-ping részére. A levélben az állt: hiába felvételiztek eredményesen, hely nincs. Az épületet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azt mondták, adják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung-nanhaj-kapu előtt gyűlt össze: vasutasok tüntettek. Ennek a tüntetésnek az okát, a vasutasok követeléseit a Pekingben tartózkodó újságírók nem tudták megállapítani, mert a tüntetőket hirtelen rendőrök vették körül, majd megjelent két autóbusz és a körülbelül száz-százhúsz tüntetőt azonnal elszállították a Csung- nanhaj-kapu környékéről, mégpedig ismeretlen helyre. A legkülönbözőbb források — mindenekelőtt a Pekingben dolgozó nyugati újságírók — foglalkoztak az utóbbi hónapokban a munkanélküliség letagadhatatlan tényével. A témát érintő jelentések és cikkek nem tudnak konkrét munkanélküli-számot megadni, de általában tíz- és húszmillió közötti tömegről beszélnek. Ennyien lennének a városokban munka nélkül, vagy végeznének csak időszakos munkát, azaz a tőkés világban szokásos minősítés szerint „részleges munkanélküliek”. A megfigyelők — közöttük a francia AFP hír- ügynökség pekingi tudósítója — felhívják a figyelmet arra is, hogy a munkanélküliség mindenekelőtt az iskolából most kikerült fiatalokat sújtja. „Közülük tíz- húszmillióan »várnak megbízatásra«, ahogy Kínában szemérmesen mondják” — így az AFP. A városi munkanélküliséggel egyidőben jelentkező probléma, hogy a mezőgazdaságban még mindig felfelbukkan egy-egy olyan nézet, amely a „kulturális forradalom” idején uralmon lévő szélsőséges elvekre emlékeztet. Még a Zsenmin Zsi- paoban is fellépnek az ellen, hogy a mezőgazdaság kérdéseit újra a nagyvárosokból, az íróasztal mellől irányítsák. A helyzet az, hogy nemcsak a kulturális forradalom időszakának a termelésre fékként ható irányzata következményeit kell leküzdeni, hanem az igen gyorsan növekvő falusi lakosság számára munkát kell adni és el kell látni őket élelmiszerrel. A Zsenmin Zsipao egy nemrég megjelent cikkében például megállapította, hogy „Lin Piao és a négyek bandája szélsőbal- oldali irányvonalának zavaró hatása” csökkentette a sertések számát, lefékezte az élelmiszertermelést. Ezt úgy is ki lehetne fejezni: a kommunákban senki nem törődött a nagyüzemi állattenyésztéssel, az állatokat levágták — a falusi ólakban pedig a paraszt nem mert disznót hizlalni, félt a szélsőbaloldal embereinek támadásától, a megbélyegzéstől. Parasztjaink már nem félnek attól, hogy ha istállójukban néhány disznó van, akkor a burzsoázia soraiba kerülnek” — mondta egy kommunavezető a minap egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsipao éppen a falusi munkanélküliség kérdésének lehetséges megoldására egyszerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fejlesztését és a paraszti sertéstartást... Q Egyre kevésbé lehet mellékes vagy másodrendű kérdésként kezelni a munkanélküliség problémáját. Nemcsak a tüntetések szorítanak nyílt szóra, hanem az is, hogy akadnak, akik még ebben a kérdésben is a tegnapi nézeteket vallják. A Zsenmin Zsipao egyik legutóbbi számában cikk jelent meg a munkanéküliség kérdéséről. Az írás tulajdonképpen felelet a lap egy nemrég, közgazdász szerző tollából megjelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a „négy korszerűsítés” jegyében folyó munkát kapcsolják össze új vállalatok, üzemek (esetleg szövetkezetek) létrehozásával. így a „munkaerő-túlkínálat” (szemérmes elnevezés a munkanélküliségre) problémája is megoldható. A kínai párt központi lapjának szeptember végi cikke, amelyet egy Liu Csö-csen nevű férfiú írt alá, azt javasolja: „vezessék be a félidős foglalkoztatottságot, amelynek keretében négyórás munka váltakozik a tanulás és a pihenés négy órájával”. Liu Csö-csen szerint ez a munkanélküliség problémájának lehető legjobb, ahogy írása mondja, „szocialista megoldása”. A szerző szerint a munkaalkalmakról az állami tervezésnek kell döntenie, és nem az érdekelteknek kell szakmát választani. A cikkből kiderül, hogy a fiatalok körében és a gazdaságosságot alapvető fontosságúnak tartó szakembereknél egyre erőteljesebben bontakozik ki a szabad szakmavállalást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból nincs is különös jelentősége a munkanélküliség témájáról folyó kínai sajtóbeli vitának, egyet mindenképpen bizonyít: Pekingben, a gazdaság irányító posztjain egyáltalán nem csak az új vonal pragmatista hívei találhatók meg, akadnak még a múltból öröklött elképzelések hívei közül is jó néhányan. G. M.
