Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. október 17. Koszigin é$ Asszad megbeszélései Moszkva, Szászi Júlia, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet sajtó és a köz­vélemény érdeklődésének kö­zepette folytatódtak kedden Moszkvában a szovjet—Szí­riái tárgyalások. A lapok, a rádió, és a televízió részle­tesen ismertették Hafez Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja főtitkára, és az általa vezetett magas rangú Szíriái párt- és kor­mányküldöttség hétfői érke­zését, a színpompás és me­leg fogadtatást. A Szíriái küldöttséget — amelynek tagjai között van Abdel Halim Khaddam mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, és Musztafa Parlamenti találkozó A Varsói Szerződés tagál­lamainak parlamenti vezetői kedden délelőtt kétnapos konzultatív találkozóra ültek össze Prágában, hogy meg­tárgyalják a nemzetközi helyzetnek . a törvényhozó testületnek munkájával ösz- szefüggő főbb időszerű kér­déseit és a tagállamok par­lamentjei közötti együttmű­ködés további feladatait. A találkozón részt vevő magyar parlamenti küldött­séget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke vezeti. Tárgyalnak a kurd vezetőkkel A kurd felkelők hétfőn es­te szabadon engedték Sza- degh Sibákalamot, Bazargan miniszterelnök különmegbí- zottját — jelentette az iráni Pars hírügynökség. Sibakalam a hivatalos irá­ni hírügynökségnek elmon­dotta, hogy a kurd felkelők vezetői ismertették vele ál­láspontjukat, amelyet ő to­vábbít a kormánynak. Biztos abban — mondotta —, hogy folytatódnak a tárgyalások a kormány és a kurdok között, és sikerül politikai úton ren­dezni a kurd kérdést. Jelentések szerint Darius Foruhar munkaügyi és szo­ciális ügyek minisztere is tárgyalásokat folytat Kur- disztánban és egyes feltevé­sék szerint találkozik a Kurd Demokrata Párt vezetőivel is. Tiassz hadügyminiszter is — röviddel érkezésük után a szovjet házigazdák vacsorán látták vendégül. Szovjet részről Koszigin miniszter- elnök, Gromiko külügymi­niszter, Usztyinov honvédel­mi miniszter, Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Tyi- honov első miniszterelnök­helyettes és más személyisé­gek voltak jelen. Pohárköszöntőjében Koszi­gin miniszterelnök és Asszad elnök egyaránt hangsúlyozta a két ország kapcsolatainak kedvező alakulását és mind­ketten kifejtették kormányuk álláspontját a közel-keleti rendezésről. Bülent Ecevit török mi­niszterelnök kedden benyúj­totta lemondását Fahri Ko- rutürk köztársaság elnöknek. Mint mondotta, a vasárnapi választások eredményének elemzése alapján mind a mi­nisztertanács, mind a párt' vezető szervei a kormány le­mondása mellett döntöttek. Megítélésük szerint a válasz­tási eredmények azt jelzik, hogy „a török nép többsége elvesztette a kormányba he­lyezett bizalmát”. Ecevit és szociáldemokrata színezetű pártja vasárnap megsemmisítő vereséget szenvedett a képviselőházi pótválasztáson és részleges szenátusi választáson. Az 1978. január óta hatalmon Asszad elnök válaszában őszinte köszönetét mondott mindazért a segítségért, amelyet a Szovjetunió az arab országoknak nyújt. El­ítélte a különutas szadatai politikát és megállapította, hogy a békét nem lehet rész­megállapodásokkal megvaló­sítani. Kedden a Kremlben befe­jeződtek a szovjet—szíriai tárgyalások. A keddi tanács­kozáson a tárgyaló felék meg­vitatták a szovjet—szíriai kapcsolatok kérdéseit, a két Ország közti, minden terület­re kiterjedő együttműködés fejlődését célzó konkrét lé­pésekét. lévő Köztársasági Néppárt kudarcát hírelemzők annak tulajdonítják, hogy kor­mányzása alatt erősen el­szaporodtak a politikai ter­rorcselekmények, amelyek­ben 2100 ember vesztette életét; az évi inflációs ráta elérte a 100 százalékot, s rohamosan emelkedett a munkanélküliség. Korutürk államfőnek a török alkotmány értelmében 45 napot kell adnia Ecevit- nek — vagyis a legerősebb parlamenti párt vezetőjé­nek — arra, hogy megpró­báljon új kormányt alakí­tani. S csak Ecevit kísérleté­nek esetleges kudarca után lenne kénytelen felkérni Sü- leyman Demirelt, a jobb­oldali ellenzék vezetőjét új kormány megalakítására. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy szükség van minden kormány aktív erőfeszítései­re a nemzetközi enyhülési folyamat tartóssá tételének biztosítására. A tárgyaló felék megálla­pították, hogy Hafez Asszad moszkvai látogatása és' tár­gyalásai újabb nagy lépést je­lentenék a Szovjetunió és a Szíriai - Arab Köztársaság közti együttműködés és meg­értés fejlődése terén. Asszad őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet vezetők- nék a közel-keleti kérdésben képviselt következetes, elvi álláspontért, és az arab né­pek igazságos harcához nyúj­tott támogatásért. A tárgyalásokat meleg, ba­ráti légkör jellemezte. BUDAPEST Abbasz Tadzs iráni ener­giaügyi miniszter, aki Simon Pál nehézipari miniszter meghívására néhány napot Magyarországon töltött, ked­den elutazott hazánkból. Ab­basz Tadzs megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, Simon Pállal, valamint Sol­tész István kohó- és gépipari és Veress Péter külkereske­delmi miniszterrel az iráni energiaipar és gépgyártás fejlesztéséhez nyújtható ma­gyar közreműködés lehető­ségeiről. GENF Kedden megnyílt Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 3. európai, regionális konferenciája. A résztvevő tagállamok kül­döttségei a konferencia elnö­kéül — a szervezet történe­tében először — szocialista ország munkaügyi miniszte­rét választották meg, dr. Trethon Ferenc személyében. MOSZKVA Országos ideológiai tanács­kozás kezdődött kedden a Kremlben. A résztvevők az SZKP Központi Bizottsága által ez év tavaszán az ideo­lógiai és politikai nevelő­munka további javításával kapcsolatban elfogadott ha­tározat végrehajtásának me­netét, a határozatban fog­lalt feladatok hatékonyabb végrehajtásának lehetősé­geit vitatják meg. A ta­nácskozáson Mihail Szusz- lov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köz-; ponti Bizottság titkára tar­tott előadói beszámolót. Lemondott Ecevit kormánya Bülent Ecevit török miniszterelnök bejelentette lemondá­si szándékát. Képünkön: az Ecevit-kormány utolsó ta­nácskozása. (Képtávírónkon érkezett.) Preventív puccs? Kedd esti kommentárunk. Salvadorban katonai puccs döntötte meg Carlos Hum­berto Romero tábornok rezsimjét — jelentik a hírügynöksé­gek. A megfigyelők már régen számolnak azzal a lehetőség­gel, hogy ebben a mintegy huszonlkétezer négyzetkilométer területű, négy és fél millió lakosú kis országban belátható időn belül robbanás történik. A robbanás valóban bekövet­kezett, de nem úgy és nem arról az oldalról, mint ahogy és mint amarról az várható volt. Az ország 1525 és 1821 között spanyol gyarmat volt, majd két esztendőn át Mexikó része. Azóta — Latin-Amerikában ez közismerten gyakori — katonai diktatúrák váltogatták itt egymást. Komoly esély van rá, hogy a mostani államcsínnyel pontosan ez történik... Romero 1977 februárjában került hatalomra, a szokásos választási komédia során, amelynek legfőbb funkciója Salva­dorban az, hogy az ország kincséit kézben tartó 14 család érdekeinek megfelelően „kiiktassa” a baloldali ellenzéket. Az ország belső helyzetének gyorsuló romlása, a társadalmi feszülltségék növekedése egyrészről, a közép-amerikai forra­dalmi változások másrészről elvezették odáig, hogy az elége­detlenség sztrájkokban, tüntetésékben, fegyveres gerillaharc­ban is megnyilvánult. Az erjedést fokozta Kuba, Grenada, Panama és a térség más államainak függetlenségi h'arca, a szomszédos Nicaragua győztes forradalma pedig félreérthetetlenül új szakaszt nyi­tott meg a salvadori nép küzdelmében is. Az amerikai sajtó egy része az utóbbi időben rendszeresen arról írt — nyilvánvalóan a State Departmennék, sőt a Fehér Háznak címezve aggályait —, hogy „Nicaragua után aligha­nem Salvador lesz a következő detonáció színhelye”. Az ame­rikai választási kampány indulásakor Carter ellenzéke bel­politikai kártyaként használta az elnök ellen a nicaraguai haladó fordulatot is. így nem volt nehéz megjósolni, hogy az amerikai vezetésnek a szokásosnál is több Oka van arra: igyekezzék megakadályozni, egy Valóban népi fordulatot a kis Salvadorban. Bár sok részletet még nem ismer a világ, komoly esély van arra, hogy amerikai ihletésű megelőző, úgynevezett pre­ventív puccsról van szó, amely úgy buktatta meg a mind ha­zai, mind nemzetközi viszonylatban szalonképtelenné vált Romero-diktatúrát, hogy az új rezsim azért biztosítsa a lé­nyeget: a tizennégy család — és az amerikai érdekek — védelmét. HARMAT ENDRE Francia-kínai eszmecsere Franciaországban tárgyal Hua Kuo-feng. Képünkön: a kí­nai vezető Giscard francia köztársasági elnök társaságá­ban. (Képtávírónkon érkezett.) Tüntetések, belső gondok Kína: munkanélküliség és a Háztáji Pckingben nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen elmondott önkritikus hangvételű beszéd minden hiba okát továbbra is a „négyek bandájá­nak” kártevésében látja. Az utóbbi időben azonban sza­porodnak azok a jelek — tömegtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erősödik a maoista politikával szem­beni elégedetlenség. o Az egyik tüntetés a pekin­gi városi forradalmi bizott­ság épülete előtt történt. Ta­lán százötvenen voltak: csu­pa olyan ember, akit a kul­turális forradalom időszaká­ban kitelepítettek a fővá­rosból és most vidékről visz- sza akar térni családjához, Pekingbe. A második tünte­tőcsoport pár órával később * ugyanott gyülekezett. Ezek diákok voltak, százhúszan lehettek és az egyetemi fel­vételek dolgában akartak pa­naszt tenni, egy levelet akar­tak átadni Teng Hsziao-ping részére. A levélben az állt: hiába felvételiztek eredmé­nyesen, hely nincs. Az épü­letet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azt mondták, adják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung-nanhaj-kapu előtt gyűlt össze: vasutasok tün­tettek. Ennek a tüntetésnek az okát, a vasutasok követe­léseit a Pekingben tartózko­dó újságírók nem tudták megállapítani, mert a tünte­tőket hirtelen rendőrök vet­ték körül, majd megjelent két autóbusz és a körülbelül száz-százhúsz tüntetőt azon­nal elszállították a Csung- nanhaj-kapu környékéről, mégpedig ismeretlen helyre. A legkülönbözőbb forrá­sok — mindenekelőtt a Pe­kingben dolgozó nyugati új­ságírók — foglalkoztak az utóbbi hónapokban a mun­kanélküliség letagadhatat­lan tényével. A témát érintő jelentések és cikkek nem tudnak konkrét munkanél­küli-számot megadni, de ál­talában tíz- és húszmillió kö­zötti tömegről beszélnek. Ennyien lennének a városok­ban munka nélkül, vagy vé­geznének csak időszakos munkát, azaz a tőkés világ­ban szokásos minősítés sze­rint „részleges munkanélkü­liek”. A megfigyelők — kö­zöttük a francia AFP hír- ügynökség pekingi tudósítója — felhívják a figyelmet ar­ra is, hogy a munkanélküli­ség mindenekelőtt az isko­lából most kikerült fiatalo­kat sújtja. „Közülük tíz- húszmillióan »várnak meg­bízatásra«, ahogy Kínában szemérmesen mondják” — így az AFP. A városi munkanélküli­séggel egyidőben jelentkező probléma, hogy a mezőgaz­daságban még mindig fel­felbukkan egy-egy olyan né­zet, amely a „kulturális for­radalom” idején uralmon lé­vő szélsőséges elvekre emlé­keztet. Még a Zsenmin Zsi- paoban is fellépnek az el­len, hogy a mezőgazdaság kérdéseit újra a nagyváro­sokból, az íróasztal mellől irányítsák. A helyzet az, hogy nemcsak a kulturális forradalom időszakának a termelésre fékként ható irányzata következményeit kell leküzdeni, hanem az igen gyorsan növekvő falusi lakosság számára munkát kell adni és el kell látni őket élelmiszerrel. A Zsenmin Zsipao egy nemrég megje­lent cikkében például meg­állapította, hogy „Lin Piao és a négyek bandája szélsőbal- oldali irányvonalának zavaró hatása” csökkentette a serté­sek számát, lefékezte az élel­miszertermelést. Ezt úgy is ki lehetne fejezni: a kom­munákban senki nem törő­dött a nagyüzemi állatte­nyésztéssel, az állatokat le­vágták — a falusi ólakban pedig a paraszt nem mert disznót hizlalni, félt a szél­sőbaloldal embereinek tá­madásától, a megbélyegzés­től. Parasztjaink már nem félnek attól, hogy ha istál­lójukban néhány disznó van, akkor a burzsoázia soraiba kerülnek” — mondta egy kommunavezető a minap egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsipao éppen a falusi mun­kanélküliség kérdésének le­hetséges megoldására egy­szerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fej­lesztését és a paraszti ser­téstartást... Q Egyre kevésbé lehet mellé­kes vagy másodrendű kér­désként kezelni a munkanél­küliség problémáját. Nem­csak a tüntetések szorítanak nyílt szóra, hanem az is, hogy akadnak, akik még eb­ben a kérdésben is a tegna­pi nézeteket vallják. A Zsenmin Zsipao egyik leg­utóbbi számában cikk jelent meg a munkanéküliség kér­déséről. Az írás tulajdon­képpen felelet a lap egy nemrég, közgazdász szerző tollából megjelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a „négy korszerűsítés” jegyé­ben folyó munkát kapcsol­ják össze új vállalatok, üze­mek (esetleg szövetkezetek) létrehozásával. így a „mun­kaerő-túlkínálat” (szemér­mes elnevezés a munkanél­küliségre) problémája is megoldható. A kínai párt központi lap­jának szeptember végi cikke, amelyet egy Liu Csö-csen nevű férfiú írt alá, azt java­solja: „vezessék be a félidős foglalkoztatottságot, amely­nek keretében négyórás munka váltakozik a tanulás és a pihenés négy órájával”. Liu Csö-csen szerint ez a munkanélküliség problémá­jának lehető legjobb, ahogy írása mondja, „szocialista megoldása”. A szerző szerint a munkaalkalmakról az ál­lami tervezésnek kell dönte­nie, és nem az érdekelteknek kell szakmát választani. A cikkből kiderül, hogy a fia­talok körében és a gazdasá­gosságot alapvető fontossá­gúnak tartó szakembereknél egyre erőteljesebben bonta­kozik ki a szabad szakma­vállalást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból nincs is különös jelentősége a munkanélküliség témájá­ról folyó kínai sajtóbeli vi­tának, egyet mindenképpen bizonyít: Pekingben, a gaz­daság irányító posztjain egy­általán nem csak az új vonal pragmatista hívei találhatók meg, akadnak még a múlt­ból öröklött elképzelések hí­vei közül is jó néhányan. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents