Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

A^tÉPÜJSÁG 1979. október 3. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Város vagy nem? Bulla Lajosné Bonyhád- ról, a Fáy lakótelepről így ír: „Szeretném kérdezni, hogy mikor lesz az, amikor a DÉDÁSZ is elismeri Bony- hád városi rangját? Az álla­mi vezetés már egy-két év­vel ezelőtt megtisztelt min­ket ezzel a ranggal, de az­óta is a községi árszabás szerint fizetjük a villamos áramot. Van-e erre valami­lyen jogszabály, vagy az áramszolgáltató vállalatok saját maguk döntik-e el, • hogy melyik helység, milyen árszabás szerint fizessen, ugyanis a városi áram ol­csóbb?; ..” Olvasónk levelét a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatóságá­nak Szekszárdra továbbítot­tuk, ahonnét a következő választ kaptuk: „ . .A villamos energia ér­tékesítésének árszabását nem a DÉDÁSZ és nem a Magyar Villamos Művek, hanem a Nehézipari Minisz­térium és az Országos Árhi­vatal szabályozza. Az 1/1975. (VIII. 3.) NIM —ÁH. számú rendelet sze­rint: „Az újonnan várossá nyilvánított helységek ese­tében a villamosenergia­fogyasztás ellenértékét vál­tozatlanul a községekre vo­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. natkozó egységáron kell el­számolni.” A nehézipari miniszter 13/1979. (VII. 21.) NIM—ÁH. számú rendelete ismételten szabályozza a lakosság által háztartási célra felhasznált villamos energia egységárát — a korábbi rendelethez ha­sonlóan megkülönböztetve a fővárost, a kiemelt váro­sokat, egyéb vidéki várost és községeket. Ugyanezen ren­delet hatálytalanítja a fent említett 1/1975. számú ren­deletet is. Az egyéb vidéki városok kategóriájába tarto­zik ezen rendelet szerint Bonyhád is...” Hiánycikk Tolnáról • özvegy Kaposvá­ri Ferencnétől kaptuk az alábbi levelet: „.. .A cukorbetegek nevé­ben kérem, vizsgálják ki, miért nincs glükonon? E cukorfajta nélkülözhetetlen a betegek számára. Néha ér­kezik a boltokba, de olyan kevés hogy alig lehet hoz­zájutni. ..” Kaposvári Ferencné leve­lét a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztá­lyára küldtük, ahonnét Kor­sós István osztályvezető a következőket válaszolta: „.. .Glükononból a keres­kedelem már hosszú idő óta nem tudta az igényeket tel­jes mértékben kielégíteni. Nyugati importból szárma­zik és forgalmazását megha­tározza a behozatal meny- nyisége. Tájékozódásunk szerint az ellátásban lénye­ges javulás e cikkből a kö­zeljövőben sem- várható...” Kézbesítés Sziebert Károlyné Váral­járól írja: „.. .A Sziget utcában la­kom, ami tíz házból áll. Úgy tudom, a postaigazgatóság már felmérte ezt az utcát is. A postás mégis egy ember­nek adja oda az újságokat, az előfizetési díjakat az ut­cán szedi össze. Sokszor kint hever a fűben az újság, máskor zsírosán kapjuk meg a Nők Lapját. A pénzt is mással küldi, ha postán ka­punk. Kérem Önöket, pró­báljanak valamilyen megol­dást kitalálni ebben az ügy­ben, mert ez így tarthatat­lan. .* Panaszosunk levelét el­küldtük a Pécsi Postaigaz­gatóságnak, ahonnét dr. Gazda Ferenc csoportvezető az alábbiakat válaszolta: ......A levélben foglaltakat m egvizsgáltam, az érdekelt kézbesítő meghallgatása so­rán elmondta, hogy csak egy-két esetben fordult elő, hogy a hírlapokat nem a címzettnek, hanem más, megbízható személynek ad­ta oda, de levelet, vagy más küldeményt nem. Megállapítottam azt is, hogy a panaszos nem ren­delkezik levélszekrénnyel, ezért fordulhat elő, hogy a hírlapokat és a leveleket nem megfelelő állapotban kapja meg. A Postaszabály­zat 50. §‘ (2.) bekezdése ér­telmében a címzett felada­ta, hogy a telek bejáratánál megfelelő biztonságot nyújtó levélszekrényt szereljen fel. Ennek az elmulasztásá­ból származó hátrány a címzettet terheli. A levél- kézbesítés biztosítása érde­kében kérem Sziebert Ká- rolynét, hogy a levélszekrény felszereléséről mielőbb szí­veskedjen gondoskodni. Kérem továbbá, hogy ha a jövőben azt tapasztalná, hogy a részére érkező külde­ményeket a kézesítő illeték­telenek útján juttatja el, ezt haladéktalanul a postahiva­tal vezetőjéhez szíveskedjen bejelenteni, mert eredmé­nyes intézkedés csak így hozható...” Ml VÁLASZOLUNK Húszéves a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet Húsz éve alapították a kecskeméti Felsőfo­kú Óvónőképző Inté­zetet. Nappali és leve­lező tagozaton az idén kilencszáznegyven fia­tal tanul ott, s készül hivatására. Képünkön: oktatástechnikai gya­korlat az első éves hallgatók részére. Micsko — az egyetlen fiú­gyermek, az újdonsült egye­temi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja és apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért volna haza. — Sehogy sem jöhettem hamarább — mentegetőzött Micsko. — Amíg beadtam a kérvényt, amíg szobát keres­tem, amíg ide meg oda... — Éppen ettől féltem a leg­jobban! — mordult az apa. — Mitől? — Hát ettől a bizonyos „ide meg odá”-tól! Radomir, a szomszédunk fiacskája szin­tén Belgrádba utazott, 'aztán egy évig ide, egy évig oda — most meg tanulás helyett sze­net zsákol. No, jól van. Me­lyik karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhe­lyezkedett a gyerekkorabeli kis széken, és beléfogott: — Szóval hát, utazás köz­ben... — Várj csak, kisfiam — szakította félbe az anyja —, előbb igyál egy kis tejet. Nézd, hogy lefogyott, meg­sárgult ez a gyerek... így ni... Nos, szóval hát utazás köz­ben... Micsko lelökte térdéről a kövér macskát, amely már befészkelte magát az ölébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem... Nos, hát, gondoltam, jó volna a gép­gyártási szakra beiratkozni... És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépész- mérnök... Hány év óta gyötri már az asztma... Az apa heves köhögésben tört ki, mintha őt is fulladási roham kínozná: — Ide hallgass, Micsko, de hát Dragoljubnak nem a gép­gyártástól van az asztmája! — Minden lehetséges — só­hajtott az anya. — Ki tudja! Az Egészség című folyóirat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegséget, mint azután kúrálni! Micsko helyeslőén bólintott és folytatta: — Ahogy ezen gondolko­dom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osz­tálytársam. Gyerünk a köz- gazdasági karra! — mondja. — A közgazdászok munkahe­lye nem poros, meg a fizetés is kitűnő! Aztán kettesben a tanulás is könnyebben megy... Gondolkodtam egy sort, az­tán beleegyeztem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt, kiabálta: „Há­rom éven át meglopta a vál­lalatát a főkönyvelő! A köz­gazdász a vádlottak padján!” — Nos és te, ficskám, mind­járt meggondoltad magad? — vágott közbe az apja. —- Mi mást tehettem volna, édesapám?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? — Biztosan eszedbe jutott anyád fivére — aki építész­mérnök! — Ugyan mért nem hagyod szóhoz jutni ezt a szegény gyereket! — háborodott fel az anya. — Meséld, csak me­séld, drágaságom!... — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia... Elmentem oda, kitöltöttem az összes kérdő­ívet, aztán beálltam a sorba, hogy beadjam a kérvénye­met. Előttem meg egy lány Műemlékvédelem Sopronban Az ország egyik legszebb középkori városnegyede, Sop­ron belvárosa felújításának eddigi eredményeit értékel­ték a városi tanácson s dön­töttek a további teendőkről is. A római kori alapokra épült soproni középkori bel­városban több mint száz — javarészt már helyreállított műemlék található. Az el­múlt két-három évben mint­egy húsz műemlék épületet állítottak helyre, így például a bencés templomot, a Vá­rosház utcai római kori em­lékeket, s restaurálták a hí­res Szentháromság szobrot is. Jelenleg több épület hely­reállításán dolgoznak és folytatják a középkori vár­falak feltárását. állt... Ugyan mért mosolyogsz olyan kajánul, apa? Egy olyan egészen mindennapi külsejű lány. Áll és újságot olvas. Én meg átnézek a válla fö­lött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlik a szemembe: „Áram­ütés áldozata lett a fiatal mérnök!” — Uramisten, micsoda ször­nyűség! — kiáltott fel az anya. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, s megtörölte a verejték es, kopasz fejebúb- ját —, elhatároztad, hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt nem találtad el! Eszembe jutott annak a köz­gazdásznak a sorsa, és úgy döntöttem sokkal jobb, ha az ember nem a vádlottak padján ül, hanem — hogy úgy mondjam — a korlát túl­só oldalán... A jogi karra indultam. Odaérek — hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban... Szobát is úgy vettünk ki, hogy szom­szédok lettünk... Nem értem, apa, miért veszel be ideg- csillapítót? — Nos és végül beadtad a kérvényedet valahová? —ki­áltotta az apa rákvörösen. — Be hát, papa... Az anya­könyvvezetőhöz... hogy soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal... (Fordította: Gellért György) Az államigazgatási, 8-JjR-' valamint az egyes :V.©^.:' állami és társadal- mi szervek dolgo- zóinak munkaidő csökkentéséről szó­ló korábbi jogszabályt mó­dosítja a Minisztertanács 1021/1979. (IX. 12.) számú határozata amikor kimondja, hogy az államigazgatás terü­letén, valamint a felügyeleti 6zerv által meghatározott egyéb intézményeknél egysé­ges munkarendet kell alkal­mazni oly módon, hogy a szabad szombat — az ipar- vállalatoknál dolgozók több­ségével azonos napra ■— 1979-ben a páros hetek szombatjaira essen. A jog­szabály — amely a Magyar Közlöny 1979. évi 64. számá­ban jelent meg — 1979. ok­tóber hó 8-án lép hatályba. A személyi számnak a sze­mélyi igazolványba és a lak­hatási engedélybe történő bevezetéséről szóló, a Ma­gyar Közlöny idei 65. számá­ban megjelent 3/1979. (IX. 16.) BM számú belügyminisz­teri rendeletnek itt csupán arra a rendelkezésére hívjuk fel a figyelmet, amely szerint 1981. évi január hó 1. napja után csak az a személyi iga­zolvány érvényes, amely a tulajdonosa személyi számát is tartalmazza. A személyi számot a személyi igazol­ványba és a lakhatási enge­délybe a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve vezeti be. A hízott sertések átvételi súlyára vonatkozó rendelke­zéseket módosítja a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 17/1979. (IX. 16.) MÉM—ÁH számú rendelete, amely ugyancsak a Magyar Közlöny idei 65. számában jelent meg. A jogszabály — amely 1979. október hó 15. napján lép hatályba — ösz- szegszerűen megjelöli a kü­lönböző súlykategóriába tar­tozó hús és húsjellegű ser­tések kg-jáért fizetendő fel- vásárlási alapárat. nisztériumnak az Építésügyi Értesítő idei 26. számában megjelent 24/1979. számú közleményére, amely az építésügyi hatósági engedé­lyezési eljárásokban ellen­őrizendő hatósági előírások köréről szól, s amely szerint az építési munka tervező- j e a tervezésre vonatkozó jogszabályok, hatósági elő­írások és szakmai követel­mények, kivitelezője pedig az építőipari tevékeny­séggel kapcsolatos jogszabá­lyok, szabványok és egyéb előírások, továbbá a hatósági engedélyek megtartásáért fe­lelős. Ez a felelősség arra té- kintet nélkül fennáll, hogy az eljáró építésügyi hatóság és a közreműködő szakható­ságok- az általános érvényű kötelező hatósági előírások milyen körének megtartását vizsgálták. A szakszervezeti jogsegély- szolgálatnak a belkereskede­lem területén történő fej­lesztéséről szóló irányelv jelent meg a Kereskedelmi Értesítő f. évi 26. számában. Az irányelv szerint a dol­gozók érdekvédelmének és jogi felvilágosításának to­vábbi fokozása céljából szük­séges a jogsegélyszolgálat továbbfejlesztése, a belkeres­kedelmi gazdálkodó szerveze­teknek azonban figyelembe kell venniük a kerskedelem sajátos körülményeit, így mindenekelőtt azt, hogy a dolgozók többsége a vállala­ti központtól elkülönülten a hálózatban dolgozik stb. Fel­hívja az irányelv a figyel­met, hogy — az összeférhe­tetlenség elkerülése érdeké­ben — a vállalat jogtanácso­sa, jogi előadója ugyanazon vállalat jogsegélyszolgálatá­nak keretében csak kivéte­lesen indokolt esetben és a KPVDSZ központjának elő­zetes hozzájárulása alapján foglalkoztatható. „Ilyen eset­ben is gondoskodni kell ar­ról, hogy a munkajogi és társadalombiztosítási ügyeket a vállalattal munkaviszony­ban nem álló személy lássa el” — mondja ki az irány­elv. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Idény után Ezen a nyáron is honfitár­saink jelentős része szabad­ságát külföldön töltötte. Most, amikor a családok mérleget készítenek a hosszabb-rövi- debb utakról, nem árt néhány általánosítható tapasztalatra felhívni a figyelmet. Ezek kö­zött fontossági sorrend nem készült — az olvasó dolga —, de mindenki magára értheti azt, ami véleménye szerint rá vonatkozik. Nevetve, némi öniróniával emlegetjük, világnyelv a ma­gyar. Azért, mert a hazánk­ban lakókon kívül értik né­hány millióan? Sokat beszé­lünk olyan esetekről, amikor külföldön mutogatnunk kel­lett, máskor a hangos és jól tagolt magyar beszédtől vár­tunk sikert. E fajta kellemet­lenségek elkerülésére — an­nak ellenére, hogy a nálunk járó külföldiektől sok pozitív példát nem látunk — fontos lenne legalább 100 szót a fogadó ország nyelvén, vagy valamelyik világnyelven be­szélni. Sok félreérthető hely­zetet elkerülhetünk e mini­mális szókinccsel is, és az sem mindegy, hogyan véle­kednek rólunk ottlétünkkor, illetve távozásunk után. Magunkon tudjuk igazolni, mennyire kis számú külföldi­ről vonjuk le itthon az adott állam polgáraira vonatkozó következtetéseinket. Ennek megalapozatlanságáról feles­leges vitát nyitni, viszont tényként elfogadható. A ha­sonló általánosítások elkerü­lése érdekében tanácsos más országokban is úgy viselked­ni, ahogy itthon szoktunk, vagy ahogy kellene. Magya­roktól sem vesszük jó néven, ha az üzlet egyik sarkából a másikba kiabálva értékelik a különböző árucikkek minősé­gét. Ha ezt nálunk külföldiek csinálják, felháborodunk. Amikor mi csináljuk külföl­dön, miért lenne más a hely­zet? Barátom idegenből hazatér­ve mesélte, hogy egy áruház pénztárához igyekezett 2 da­rab — nem tévedés — FA- szappannal, amikor egy ma­gyar, közös anyanyelvükön a_ szavakat jól tagolva érdek­lődött tőle: hol vannak a szappanok? Bizonyára e vá­sárlásra már az utazás előtt is gondolt, így nem ártott vol­na, ha kérdését az adott or­szágban ismertebb nyelven, netán az ott lakók anyanyel­vén teszi fel. Csak három szó! Sehol sem szeretik a része­geket. Minden országban a külföldieket ez esetben a szo­kásosnál is szigorúbban érté­kelik. Súlyosbító körülmény, ha ilyenkor honfitársunk a mellét döngetve fennen hir­deti: én magyar gyerek va­gyok! Jobban tenné, ha el­titkolná! Végül a vásárlásról, ami egy utazás természetes vele­járója. Felesleges kiterjedt rokonságunk, ismeretségi kö­rünk minden tagjának sem­mit sem érő „ajándékot” hozni. Inkább az erre szánt időt is használjuk fel a váro­sok, az idegen élet mind ala­posabb megismerésére. KISS ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents