Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
6 NÉPÚJSÁG 1979. október 14. — A Múltunkból rovat népszerű olvasóink körében, várhatóan meddig folytatódik a sorozat? — A Népújság szerkesztőinek volt az ötlete ez a rovat. Jó ötlet volt. Az emberek napjainkban egyre többet akarnak megtudni lakóhelyük és közvetlen környezetük múltjából. Kik voltak az elődök, hogyan éltek, milyen örömök és gondok foglalkoztatták őket? Ezekre választ kell adni. Ennek egyik eszköze a „Múltunkból” című rovat. E rovat még nem merítette ki a lehetőségeket. A honalapítástól eltelt 11 évszázadban sok izgalmas, tanulságos eset történt megyénk területén. Még sok a közölnivaló, de nyilván nem lesz örökéletű a rovat sem. Ha megszűnik, megkeressük azt az új formát, amelynek segítségével helytörténeti forrásokat közölhetünk továbbra is olvasóinkkal. — A levéltárigazgatóé olyan foglalkozás, hivatás, amire nem készül az ember gyerekkorától, ebből következik a kérdés, hogyan lett az intézmény vezetője? — Valóban, erre a foglalkozásra nemigen gondol gyermekkorában az ember. Magam is más pályát akartam, hajós, majd lakatos, később — érettebb korban — nevelő akartam lenni. Végül is voltam téglagyári munkás, aztán pénztáros, könyvelő, közalkalmazott, Újságíró, pártalkalmazott. A történelmet mindig szerettem. Emlékezem még arra, milyen élvezettel forgattam azt a néhány, múlt századból származó törvénykönyvet, amelyeket egy épület padlásán találtam. A történelem forrása volt... Ez a fajta érdeklődés a mai emberben is megvan. Ami erre a pályára irányított, egy megbízás volt. A megyei pártbizottság akkori első titkára, Rappai Gyula elvtárs megbízást adott: a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról eredeti források felhasználásával kell megemlékezni a Népújságban, ezért kutassam fel a még megtalálható forrásokat. így jutottam el a levéltárba. A kutatás a tervezettnél hosszabb ideig tartott, eredménye egy kötet lett: Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában. Rendkívül gyorsan eltűnt a piacról. Ez volt az első kötet, amely a megye forradalmi munkásmozgalmának történetével foglalkozott. A levéltári kutatást később sem hagytam abba. S úgy adódott, hogy a megyei párt- bizottság — bizonyos levéltári alapismereteket feltételezve — megbízott a megyei pártarchívum vezetésével. Valójában ekkor ismertem meg a levéltári munka főbb követelményeit. Sok tanfolyamon és egyéni tanulás révén sajátítottam el végül is a szakmát. 1971-ben pedig, amikor a levéltárnál megüresedett a vezetői állás, a megyei pártbizottság javaslatára engem neveztek ki igazgatónak. — Az ön nevéhez fűződik a levéltár „kinyitása”. Milyen további közművelődési terveik vannak? — Ez így nem egészen pontos, ugyanis már korábban, a hatvanas évek második felében megtörtént a nyitás. Jól jelezték ezt a hely- történeti konferenciák, valamint az, hogy 1968-ban megjelent a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyv első kötete és később a második is elhagyta a nyomdát. Amit én ehhez tehettem — munkatársaim segítségével — mindössze annyi, hogy kutatási lehetőséget biztosítottam az egyre növekvő számú helytörténettel foglalkozók részére. A megyében és az ország más táján élők közül többeket igyekeztem megnyerni a helytörténet tudományos igényű feltárásának. Mindennek meg kellett teremteni a levéltáron belül is a feltételeit, nagyarányú rendezés folyt az elmúlt években. Biztosítani kellett, hogy a levéltári tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok rövid idő alatt megismerjék a legszükségesebb tennivalókat.. Az elmúlt években lényegében kialakultak azoic a formák, amelyek keretében a levéltár kifejti közművelődési tevékenységét. Ezek a következők: előadássorozatok, vagy egyes előadások a megye történetéből, állandó és vándorkiállítások összeállítása az őrizetünkben lévő dokumentumokból, tanulmányok és cikkek írása, a megyei művelődési központ által fenntartott várostörténeti klub programjának összeállítására, s a klub működtetése. A KISZ MB-vel és más szervekkel együttműködve részt vállalunk a Forradalmi Ifjúsági Napok szervezésében, lebonyolításában. Minden iskola részére lehetővé tesszük a levéltár megtekintését ... és sorolhatnám tovább. Feladatunk ma már elsősorban abban van, hogy a keretet felhasználva vegyünk részt a megye köz- művelődési tevékenységében, nyújtsunk segítséget az iskolai történelemoktatáshoz, történelmi évfordulók megünnepléséhez, folyamatosan adjunk új ismereteket a helytörténet iránt érdeklődőknek. Nem titkolt törekvésünk, hogy forradalmi hagyományaink megismertetésével segítsük a szocialista hazafiság elmélyítését. Más szervekkel együtt évről évre meghirdetjük a helytörténeti pályázatot. Egyre színvonalasabb tanulmányok, sőt tudományos igényű munkák érkeznek erre a pályázatra. Kilenc-tíz egy évben, de ebből valamennyi használható. Volt olyan elképzelésünk, hogy a helytörténeti füzetek sorozatban egy részüket megjelentetjük. Úgy néz ki, hogy erről pillanatnyilag — anyagi okokból — le kell mondanunk, de a felhasználásukról nem mondhatunk le. A tanulmányok egyike-másika szerintem közölhető a már meglévő megyei folyóiratokban a Duna- tájban, vagy a Fórumban. Hogy addig se feküdjenek a kézirattárban, a szerzői jog fenntartása mellett hamarosan kutathatók lesznek. — Mire a legbüszkébb az eddigi munkájából? ön szerint melyik a levéltár legértékesebb anyaga és miért? — Nem tölt el büszkeség, de mitagadás örülök annak, ha megtudom, hogy kutatómunkám eredményeit sikeresen hasznosítják történelemtanáraink oktató-nevelő munkájukban. Több évtizedes helytörténeti tevékenységemnek ez volt a legfontosabb célja. Nem vitatható, vannak eredmények e téren, de még sokat lehet és sokat kell tenni, a már feltárt eredmények folyamatos, tudatos felhasználása érdekében. Arra a kérdésre, amit szinte valamennyi levéltárlátogató feltesz: tudniillik, hogy melyik a levéltár legértékesebb anyaga, nem lehet válaszolni. Minden irat éppen egyedi volta miatt olyan információt őriz az utókor számára, amit másutt nem találhatunk meg. Miként dönthetnénk el, melyik értékesebb, Bezerédj Istvánnak az első önkéntesen adózó nemesnek az előjogairól való lemondását tartalmazó levele, vagy a XIII—XIV. században keletkezett oklevél? Ha a kérdés úgy hangzana, hogy melyik a legrégibb irat, akkor elmondanám. hogy 1238-ból származik. Közel 200 Mohács előtti oklevelet őriz levéltárunk, sajnos ezek nem Tolna megyei vonatkozásúak. Mindezeknél nem kevésbé fontos munkára készülünk. Sajnos a második világháború elől a nedves pincébe menekítettek egy csomó levéltári anyagot, amely a férgektől sem volt mentes. Amíg a megyének nem volt állandó székhelye, községről községre cipelték a levéltári anyagot, mindig oda, ahol a megyegyűlést tartották, az anyagok természetesen megsínylették a szállítást. Ráadásul a ’40-es, ’50-es években olyan papír volt forgalomban, aminek fokozottan árt a por és a fény. Minden külső beavatkozás nélkül eltűnik róluk az írás. Ezeknek az iratoknak a tényleges sorsa a pusztulás, tartalmi megmentésének egyetlen eszköze a mikrofilm. Talán a jövő év elején elkezdődhet a filmezés. Biztos vagyok benne, hogy az utókor jobbat fog kitalálni, de ha ma tudjuk, hogy ez a legkorszerűbb módszer, kötelességünk megcsinálni. Az iratanyag értékéhez képest nem is túlságosan drága. Mintegy hatszázezer forintba került a berendezés. — Alelnöke a népfront megyebizottságának, a honismereti munkaközösségnek pedig elnöke. Hogyan függ ősz- sze ez a tevékenység a hivatali munkájával és miként egészíti ki ezt a tanítás az oktatási igazgatóságon? Valóban segíti-e az értékek megőrzését a népfront honismereti mozgalma? — A levéltári, a népfrontnál végzett munka, valamint a tanítás szorosan összefügg, kiegészítik egymást. A hivatali munka során feltárt új ismeretek eljuttatása az érdeklődőkhöz, a népfront helytörténeti munkaközösségének révén lehetséges. Oktatómunkámban pedig a helyi vonatkozásokat arra használom fel, hogy ezekkel is segítsem megértetni és a tudatban rögzíteni a szükséges ismereteket. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy a legbonyolultabb történelmi, politikai események lényegének megértetésében fontos szerepet játszik a helyi események ismerete. A honismereti mozgalomnak — véleményem szerint — nem abban van igazán nagy jelentősége, hogy segíti a történeti, néprajzi értékeink megőrzését. Az értékek felkutatása és összegyűjtése fontos, de mégis a honismereti mozgalom igazi értékét a nevelésben látom, abban, hogy megtanítja például a fiatalokat a szülőföld szere- tetére. A megőrzés témaköre kapcsán szeretném elmondani, hogy a legkülönbözőbb szerveknél sok értékes irat van. Igazuk van például a gazdasági vezetőknek abban, hogy minden fillért meg kell fogni és hasznosítani kell. de ebbe — sokak véleményével ellentétben — beletartozik a jövő számára fontos iratok gondos védelme is. Csak egy oéldát mondok: nem tudjuk, hoev a Tanácsköztársaság idején mi volt az a megvei kormányzótanács. Tudjuk, hogy volt, intézkedett is. né- hánv hét alatt elhasználtak 8 n iktatószámot, de a? iratok elvesztek. Milyen jó lenne, ha meglennének! Türelmi időt hagytunk és hagyunk. Hí» mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az iratok a nemzeti kincs részei és akokkal szemben, akik ezt nem becsülik. a törvény szigorát kell alkalmazni. — Mi a saját kutatási területe? — Ha lehetőségem van rá, mindig a XX. század megyei vonatkozásaival foglalkozom. Ezen belül is a megye munkásmozgalmának története érdekel. A megye munkásmozgalma a század- fordulótól kezd kibontakozni. Mindjárt a század elején az agrárproletárok hatalmas megmozdulása zajlott le, az 1905—1906-os nagy arató- sztrájk. Ekkor jönnek létre a szakszervezetek helyi szervezetei. Aztán jött a Tanács- köztársaság. majd a Horthy- rendszer által illegalitásba kényszerített kommunistamozgalom. a szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrata párt tevékenysége. S jött a történelmi jelentőségű felszabadulás, a demokratikus berendezkedés ... Szóval van mit tenni. Célom, hogy a sok részmunka végül is összeálljon egy olyan kötetté, amely a megye munkásmozgalmának történetét tartalmazná. A munka érdekében nagyszabású közös akciót kezdtünk, a Baranya megyei Levéltárral, amely őrzi a Tolna megyei vonatkozású periratokat. 1980-ban ezekről fotókat készítünk, s lehetővé tesszük azok kutatását. — Végezetül, mivel bizonyos mértékig a „hóhért akasztják”, hiszen volt a megyei lap munkatársa. helyettes főszerkesztője, ma is sokat publikál, lapot is szerkeszt, mit kérdezne a fentieken kívül önmagától, vagy mi az. amit még elmondani szeretne? — Gyakran kérdezik meg tőlem, hogy a sokirányú társadalmi tevékenység fárasz- tó-e. hogyan bírom. Válaszom erre az. hogy az örömmel. meggyőződéssel végzett munka is fárasztó, de terhes nem lehet soha. IHÁROSI IBOLYA Múltunkból E urópa szerte híres (inkább a hírhedt kifejezés helyes) csendőrséggel, rendőrséggel rendelkezett a Horthy-rendszer. Különösen az illegális forradalmi munkásmozgalom üldözésébe^ szerzett nagy jártasságot. Kiépítette besúgó- hálózatát, s anyagilag is érdekeltté tette beépített embereit abban, hogy a legkisebb megmozdulásról, a rendszert elmarasztaló kijelentésekről, a hivatalos szerveknek be nem jelentett gyűlésekről, az elégedetlenségről gyors, és pontos tájékoztatást adjanak. Minden olyan eseményről tájékoztatták a csendőröket, a nyomozó szerveket, amelyekről úgy vélték, hogy a fennálló társadalmi rendet veszélyeztették. De a hatóságoknak joguk volt részt venni a munkásgyűléseken, pártnapókon, s ott „felügyelve a rendre”, számos olyan információt szerezhettek, amelyeket érdemesnék tartottak jelenteni felsőbb szerveiknek. szervezkedEs MEGYESZERTE „A social demokrata szervezkedés több helyen folyamatban. A soc. dem. párt égisze alatt működő „Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége január hó 18-án Ozorán helyicsoport megalakítás céljából alakuló gyűlést tartott, melyben több budapesti soc. dem. vezér felszólalt. A helyicsoport Ozorán kb. 150 taggal megalakult. A keresztényszocialista „Földmunkások és Földművesek Országos Szövetsége” január hó 25-én Tamásiban, ugyancsak a helyicsoport megalakulása végett egy gyűlést tartott, melynék során ott a helyicsoport megalakult körülbelül 50 taggal. Papp István őcsényhegyi lakos vezetésével múlt év december havában Öesény községben a független földműves párt a szabályszerű formaságok betartása mellett 60—70 taggal megalakult. Pesti vezetőik: Rassay és Drózdi nemzetgyűlési képviselők. Ezen poliWikai párt, mint ellenzéki, a földbirtokreform radikális végrehajtása érdekében alakult. Dunakömlőd községben Budapestről egy kiküldött járt lenn a szakszervezeti munkások megtekintése végett. Pakson a social demokrata párt ez idő szerint 200 tagból áll, s különböző iparosok az összetétele. Nagydorogon a Drózdi-fé- le „Független Földműves Szövetség” 51 taggal megalakult. Ezen szövetség december hóban engedély nélkül gyűlést tartott, miért a vezetőség feljelentetett. Január hóban államellenes és tiltott politikai gyűlés megtartása miatt Drózdi és Társai feljelentettek. „Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének” Ozorán működő helyi csoportja a tagok gyűjtésével foglalkozik, de magasabb létszámra nem igen tud szert tenni. A múlt év elején Tamásiban megalakult „Építő Munkásak Országos Szövetségének” 160 tagjából már alig A0—50 főből álló tagja van. A kilépésük oka az, hogy nem győzik a sok befizetést, a másik oka pedic az, hogy a szövetség mindent ígért a megalakuláskor és egy évi működése alatt semmi eredményt nem mutatott fel.” MIÉRT SZŰNT MEG A TAMÁSI MÉMOSZ? Ennél az utóbbinál néhány gondolat erejéig meg kell állni. Valóban fokozatosan csökkent a tamási MÉMOSZ szervezet taglétszáma, sőt, végül megszűnt működni. De az okok mások voltak, mint amit a csendőrségi jelentés tartalmaz. Az igazi ok az volt, hogy az építőmunkások gyűlésein állandóan megjelent a csendőr, a főszolgabíró, s jelenlétükkel, közbelépésükkel akadályozták a szervezet működését. Gyűlést nem vagy csak ritkán engedélyeztek részükre. S nem utolsó sorban, nem kapott nagyobb munkát a szervezett építőmunkás. De természetesen voltak olyan tagok is, akik a szervezetbe lépéssel azonnal megoldottnak tekintették a MÉMOSZ elé tűzött feladatokat, s várták sorsuk jobbrafordulását, a folyamatos munkalehetőséget, a biztos megélhetést. Ezt a MÉMOSZ nem teljesítette. E feladatokat csak az építőmunkások tőkeellenes harca eredményeként lehetett megoldani — s a harc évtizedekig tartott. Több tamási építőmunkásnak ehhez nem volt kitartása, kilépett a szervezetből. Ezek voltak az igazi okok. S most idézzük tovább a csendőrségi jelentést. A VOLT VEZÉRKARI FONOK PAKSON „Pakson február hó 1-én a social demokraták kiküldöttje: Stromfeld Aurél hatósági engedéllyel nyilvános népgyűlést tartott és az ösz- szeomlásról beszélt. Ugyanott február hó 8-án a Földműves Szövetség kiküldöttje : Czakó István megalakította a paksi csoportot. A paksi építőmunkások csoportja február hó 24-én műkedvelő előadást rendezett, mely alkalommal a terem ablakai piros papírossal voltak beragasztva, a rendezők pedig piros szalagból készült kokárdát viseltek. A rendezők ellen a feljelentés megtétetett. Nagydorog községben február folyamán a „Független Földműves Szövetség ottani titkára, Gyenis József nagydorogi lakos lakásán engedély nélkül gyűlést tartott. Gyűlés feloszlattatott, feljelentés megtétetett. Dr. Ruppert Rezső képviselő, ki a nagydorogi földigénylők képviselője, január hó 26. és 27-én Nagydorogon kapcsolatosan a földreformmal megtartott tárgyaláson használt kifejezései miatt izgatásért feljelentetett. Folyó évi január hó 28-án Németkér községben a „Német népművelési egyesület” egy kiküldöttje engedéllyel gyűlést tartott. Ez alkalommal egyben tagokat gyűjtött és ismertette a trianoni békeszerződés által biztosított kisebbségi jogokat. Az illető ellen a fejelentés megtétetett.” * Ebben az álmosnak nevezett megyében ennyi politikai esemény, amely felkeltette a csendőrség figyelmét! Szervezkedett a szociáldemokrata párt, tevékenykedett a szakszervezet, feljelentették a Nagyatádiféle földreform nyilvános bírálóját, tiltott gyűléseket szerveztek, amelyeket azonban hamar felderítettek, szóltak a gyengén sikerült keresztény szervezkedésről, amelyet a rendszer tömegbázisa megteremtése érdekében hozott létre a Horthy- rendszer. S mindezt tetézte a nemzetiségiek jogainak lábbal tiprása. Feljelentették még azt is, aki erről szólni merészelt. K. B. J. If. Balog Jánossal, a Tolna magyal LewóHár igazgatójával