Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
Faiangista-örmény összecsapások Carter indul az elnökválasztáson — Carter elnök már elhatározta, hogy indul a jövő évi elnökválasztási versenyben — közölte kedden Powell, a Fehér Ház sajtófőnöke. Eddig sem fért kétség hozzá, hogy Carter újabb négyéves időszakra szeretné jelöltetni magát, de az elnök mindeddig nem kívánta ezt hivatalosan hangsúlyozni. A keddi bejelentést az a hír kényszerítette ki, amely szerint Edward Kennedy szenátor komolyan fontolóra vette: maga is indul az elnökjelöltségért. A fehér házi nyilatkozat közvetetten azokat a híreket cáfolta, hogy Kennedy kérte volna Cáriért: a demokrata párt egysége érdekében vonuljon vissza, s engedje neki át a terepet. Az elnök tehát a jelek szerint — adott esetben — felveszi a versenyt. Ha mindketten indulnak, a párt augusztusi New York-i elnökjelölő kongresszusa dönt majd többségi szavazással, ki legyen a demokrata jelölt a republikánus vetélytárssal szemben. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagjai — Cyrus Vance külügyminiszterrel való egyórás tanácskozás után — kedden Washingtonban úgy nyilatkoztak, hogy a szovjet katonai kiképzők kubai jelenlétének ügyét nem hozzák összefüggésbe a SALT—II szerződéssel. Frank Church demokrata szenátor a szenátus külügyi bizottságának elnöke — és a kubai „ügy” kirobbantója — Jacob Javíts szenátor társaságában tanácskozott Vance külügyminiszterrel. A megbeszélés után Church kijelentette: „Javíts szenátorral egyetértünk abban, hogy a SALT—II-vel kapcsolatos szenátusi meghallgatásoknak folytatódniuk kell”. Javits szenátor hozzátette: „A SALT—II-t nem tettük félre, keményen — gyakorlatilag a tervek szerint — dolgozunk rajta”. Ezek a fejlemények azonban továbbra sem gátolták a szenátus republikánus tagjait abban, hogy kedden iné fenyegetőzzenek ismét a SALT—II szerződés ratifikálási eljárásának elhalasztásával. John Tower texasi szenátor kedden kijelentette, hogy a kubai ügy miatt a SALT—II legfeljebb október közepén kerülhet a szenátus plénuma elé, de előfordulhat, hogy csak a jövő évben. A kedden este meghirdetett tűzszünet ellenére szerdán a libanoni főváros északkeleti negyedében folytatódtak a jobboldali falangista milícia és az örmény kisebbség tagjainak fegyveres ösz- szecsapásai. Jobboldali források szerint a két nap óta tartó lövöldözéseknek eddig 16 halálos áldozata és 28 sebesült áldozata van. örmény részről bejelentették, hogy megtalálták annak a 15 örménynek a holttestét, akit nemrég a falangisták raboltak el. A jobboldaliak a maguk részéről ugyancsak emberrablással vádolják ellenfeleiket. Helyi lakosok “elmondták, hogy a falangisták kiraboltak, majd felrobbantottak több örmény üzletet, örmény parlamenti képviselők kedden felszólították Szárkisz libanoni elnököt: kezdjen tárgyalásokat az ösz- szecsapások megszüntetésére. Részvét és gyász PANORAMA Neto halála miatt Világszerte mély megrendülést keltett Agostinho Ne- tónak, az Angolai Népi Köztársaság első államfőjének halála. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, valamint az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai szerdán látogatást tettek Angola moszkvai nagykövetségén, hogy részvétüket nyilvánítsák Agostinho Netónak, az MPLA-Munkapárt elnökének, Angola álamfőjének elhunyta alkalmából. A szovjet vezető személyiségek egyperces hallgatással adóztak a nemzetközi forradalmi mozgalom egyik kimagasló vezetője, az afrikai földrész kiváló politikusa, az aktív békeharcos emlékének és beírták nevüket a részvétnyilvánítók könyvébe. Portugáliában kedden a kormány háromnapos gyászt rendelt el Agostinho Neto halála alkalmából. Részvéttáviratot küldött Luandába a Portugál Kommunista Párt is, amelyben kifejezte meggyőződését, hogy Angolára „független, szocialista jövő vár”. Táviratban fejezte ki részvétét Neto elhunyta alkalmából Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, hangsúlyozva, hogy Neto személyében a nemzetközi kommunista mozgalom és az afrikai függetlenségi mozgalom kiemelkedő alakja távozott az élők sorából. Dar es Salaamban, Tanzánia fővárosában ugyancsak félárbocra engedték az állami zászlókat. Edward So- koine tanzániai miniszterelnök részvéttáviratot küldött Luandába. Kifejezte részvétét Leopold Sedar-Senghor szenegáli államfő is. Tizenöt napos nemzeti gyászt rendeltek el a Zöldfoki-szigeteken. BUDAPEST Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Gazdik Edét, hazánknak a Portugál Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. * Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke szerdán Pest megyébe látogatott. Konzultációt folytatott a megye párt- és állami vezetőivel az időszerű politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről. Ezután a ceglédi járást kereste fel. Tájékozódott a Ságvári Endre Termelőszövetkezet munkájáról, ellátogatott a Budapesti Kézműipari Vállalat szőnyegszövő részlegébe és megismerkedett a Mechanikai Művek abonyi gyáregységének termelési eredményeivel is. Délután Benke Valéria a ceglédi járás aktivistáinak időszerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót. * A Veszprém megyei vérhas- járvány kórházban ápolt betegei kivétel nélkül mind láztalanok, a közérzetük jó és a jövő héten már többen elhagyhatják a kórházat — mondotta az MTI munkatársának adott nyilatkozatában dr. Vizer Miklós, a pápai kórház igazgató főorvosa. BRÜSSZEL Szerdán Brüsszelben hivatalosan közölték, hogy Henryk Jablonski, a Lengyel Nép- köztársaság államtanácsának elnöke, — Baudouin belga király meghívására — szeptember 25-től 28-ig látogatást tesz Belgiumban. 1979. szeptember S/erda esti kommentárunk: Mi tagadás, nem lehetett könnyű dolguk a Közös Piac kü ügyminisztereinek. Egyre inkább érezhető, hogy a kilenc o szág álláspontja — saját érdekeinek megfelelően — eltérő világ dolgainak megítélésében. Különösen az a Közel Kelt vonatkozásában. Bonn például nemrég négy arab országra kiterjedő körútr küldte külügyminiszterét, majd nem sokkal Genscher haza térése után fogadta Dajan izraeli külügyminisztert. Tel-Aviv ból szemlélve — legalábbis Dajan ennek a véleményéne adott hangot — a nyugatnémet külpolitikában bizonyos vál tozások észlelhetőek a közel-keleti helyzetet illetően. Most a dublini egynapos tanácskozáson az NSZK és Hollandia me révén elzárkózott attól, hogy politikailag „felértékeljék” : PFSZ-t, s együttesen állást foglaljanak amellett, hogy a kö zel-keleti rendezésbe be kell vonni a palesztin nép képviselőit, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Róma és Párizs más véleményen van. Persze, nem véletJ lenül: a két fővárosba rövidesen ellátogat Jasszer Arafat Igaz, odáig az olasz és a francia álláspont sem. merészke-J dett, hogy kimondja: a palesztin nép egyedüli képviselője P PFSZ, de a rendezésben már az ő helyüket is szorgalmazták. Jól érzékelhető, mekkora súllyal esik a latba az EGK-n belül az NSZK befolyása. Álláspontja ugyan módosult a korábbihoz képest, de mem annyira, hogy a PFSZ megítélésében hajlandó lett volna gyökeres változásra. Figyelemre méltó, hogy mindezek ellenére a kilencek nyíltan elismerték: Izrael ellenséges magatartást tanúsít Libanonnal szemben, s követelték a határprovokációk megszüntetését. Felemás álláspontról tanúskodik két másik nyilatkozatuk is. Az egyik Chilével kapcsolatos, s a juntát mérsékelt magatartásra inti a rendszert bíráló katolikus erőkkel szemben. A másik álláspont enyhén szólva vitatható: a Közös Piac támogatja Nagy-Britannia rhodesiai tervét és az úgynevezett többségi uralmon alapuló angol politikai rendezést kielégítőnek tartja. Bizonyos, hogy sem a palesztin ügyben, sem a rhodesiai fehértelepesek tényleges hatalmát meghosszabbító brit álláspont helyeslésében nem találkozik az EGK az ENSZ-tagálla- mok túlnyomó többségének egyetértésével. Márpedig a dublini konferencia célja az lett volna, hogy a világszervezet közelgő közgyűlése előtt egyeztessék politikájukat. Ezt tulajdonképpen meg is tették, híven fölfedve azokat az ellentéteket, amelyek a Közös Piac tagállamait jelenleg megosztják. GYAPAY DÉNES Nicaraguái cáfolat A nicaraguai forradalommal szemben álló reakciós körök a tömegtájékoztatási eszközök felhasználásával igyekeznek viszályt szítani Nicaragua és a szomszédos közép-amerikai országok között — jelentette ki szerdán Managuában megtartott sajtótájékoztatóján Luis Carrion, a sandinista népi hadsereg főparancsnok-helyettese. Luis Carrion cáfolta az EFE spanyol hírügynökség jeléhtését, amely azt állította, hogy fegyveres összetűzések zajlottak le a nicaraguai —hondurasi határon. A főparancsnok-helyettes leszögezte, hogy a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekszik minden közép-amerikai országgal, beleértve Hondurast is. Hozzáfűzte, hogy Nicaragua az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, a más országok bel- ügyeibe való be nem avatkozás és a nemzeti függetlenség elveit tartja szem előtt nemzetközi kapcsolataiban. * Véletlen lőszerrobbanááf történt kedden a nicaraguai Villanuevában, a hondurasi határ közelében egy fegyverraktárban. A szerencsétlenségnek tizenegy halálos és huszonhárom sebesült áldozata van — közölte a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front hivatalos lapja, a Bar- ricada. Svéd választások előtt Pártok patthelyzetben Aki éppen most vállalkozik arra, hogy a svéd politikai élet dzsungeljében eligazodjék, az szinte a lehetetlennel próbálkozik. Nyugat-Európa második leggazdagabb országában vasárnap, szeptember 16-án tartják a parlamenti és helyhatósági választásokat, és ahogy stockholmi beszélgető partnereim mondták, Svédországban még soha nem volt ilyen kiélezett a választási küzdelem, mint: jelenleg. Lényegében két nagy politikai csoportosulás vetélkedik a hatalomért: az egyikhez a szociáldemokraták és a kommunisták, a másikhoz pedig a liberálisok, a centristák és a konzervatívok tartoznak. Hogy végül is melyik csoport szerez majd többséget a parlamentben és alakíthatja meg az új kormányt, ennek megválaszolására senki nem vállalkozott Stockholmban. A SZAVAZÓK KÁRÖRÖME A 8,3 millió svéd némi elégtétellel szemléli a pártok harcát, és még most, a visszaszámlálás óráiban is óvakodik attól, hogy rokonszenvét bármelyik irányban látványosan jelezze. Ennek oka, hogy a szavazók „káröröme” nagyfokú kiábrándultsággal párosul. Svédország lakói, évtizedek óta először, bizalmi válságot élnek át. 1976 szeptemberében, amikor megbuktatták a 44 éve kormányzó szociáldemokratákat, azért fordultak a polgári pártok felé, mert azt remélték, hogy a polgári politikusok közösen majd megoldják az ország társadalmi és gazdasági problémáit. Jóhiszeműségükért azóta nagy árat fizettek. A polgári kormányzás három éve alatt egy sor olyan kellemetlenséget. voltak kénytelenek elviselni, amit addig csak hírből ismertek: a munkanélküliséget, amely ma több mint 200 ezer főt érint, az egyre feljebb szökő árakat, a magas lakbéreket, a lakáshiányt, a gazdasági bizonytalanságokat. Aligha meglepő tehát, hogy most már nosztalgiával emlegetik az „aranyéveket”, amelyek során a tőkés világ egyik legsikeresebb gazdaságával dicsekedhettek. Abban szinte teljes az egyetértés, hogy a következő három esztendőben Svédországban csak egy erős kormány kerekedhet felül a súlyosbodó problémákon: a már télen fenyegető energiaínségen; az 1980-ban tetőző infláción; a szociális feszültségeken. A svédek okos gazdálkodást várnak az új kormánytól. Mindenekelőtt azt, hogy védje meg életszínvonalukat, köszörülje ki a „svéd csodán” esett csorbát, számolja fel a fizetési mérleg az idén várhatóan 45 milliárd koronás deficitjét, a munkanélküliséget. amely a felnövekvő nemzedéket fenyegeti igazán. (Svédországban ma 40 ezer fiatal van munka nélkül, s további 20 ezer él szociális segélyből.) A PARTOK ÍGÉRETEI A politikai pártok már a választási kampány kezdetén felismerték, hogy ha el akarják nyerni a szavazók kegyeit, elsősorban gazdasági programjukkal kell jeleskedniük. Az országot jelenleg vezető liberális kisebbségi kormány azzal nyugtatgatta a választókat, hogy a svéd gazdaság egyéves felelősségteljes irányítása eredményeként kezd kilábalni a válságból és a bruttó nemzeti termék már az idén 5 százalékkal nő. Ha kormányon maradhatnak — ígérik a liberálisok — a következő három esztendőben megbirkóznak a ‘ gazdasági gondokkal. (A Liberális Párt 1976 szeptemberében a szavazatok 11,1 százalékát szerezte meg. elsősorban a városi középrétegek támogatják.) A liberálisokkal közös gazdasági programmal állt a választók elé a Centrumpárt. (Három éve a szavazók 24,1 százaléka adta rá voksát, hívei magját a falusi középrétegek alkotják.) A polgári blokk harmadik tagja, a Konzervatív Párt, amely nevében a konzervatív jelzőt időközben „mérsékeltre” szépítette, a kevesebb adó, kisebb bürokrácia, jobb oktatási rendszer jelszavával csábítja a svédeket. (A Konzervatív [Mérsékelt] Párt 1976 őszén 15,6 százalékot ért el a választásokon, s főleg az „aranyklub”, a svéd felső tízezer támogatását élvezi.) A polgári pártok egyáltalán nem lebecsülhető ellenfelei a választási küzdelemben a szociáldemokraták és kommunisták. Svédország Szocialista Munkáspártja, amely az elmúlt három esztendőt az ellenzék soraiban volt kénytelen eltölteni, s amely nem tudta zökkenő- mentesen vállalni ezt a szerepet, választási programjában gazdasági biztonságot és igazságosságot, ésszerű energia- politikát ígér. A szociáldemokraták a több mint száznapos kampány során nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy ráébresszék a svédeket: a burzsoá pártok hároméves ténykedése a dolgozó tömegek kárára kizárólag a tehetősebb rétegek érdekeit szolgálta. Olof Palme volt miniszterelnök pártja ugyanakkor azt is bizonyítani kívánta, hogy a szociáldemokraták készek és képesek újra jól kormányozni az országot. S valóban: stockholmi beszélgető partnereim többsége maga is elismerte, hogy Svédországnak ma egyetlen erős pártja van és ez a szociáldemokratáké, akár nyernek, akár nem. A KOMMUNISTÁK SZEREPE A Szociáldemokrata Párt egymaga azonban aligha képes többséget szerezni a parlamentben, a kommunisták ezért már a választási kampány idején támogatásukról biztosították. A kommunistáknak a szavazatok legalább^* 4 százalékát kell megkapniuk ahhoz, hogy ez az együttműködés a svéd törvényhozásban, a Riksdagban létrejöjjön A párt, amelynek teljes neve: Baloldali Párt-Kommunisták, legutóbb 4,8 százalékot ért el a választásokon, s a parlamenti támogatásért cserébe a dolgozók érdekeinek következetes képviseletét várja el egy esetleges szociáldemokrata kormánytól. Akárhogy is alakuljanak a választási eredmények Svédországban, az már most bizonyos, hogy az új kormánynak — legyen az szociáldemokrata, vagy polgári koalíció, végső esetben a kettő ötvözete — nem lesz könnyű dolga. A gazdasági viharfelhők — a liberálisok optimista előrejelzése ellenére — nem oszlottak szét Svédország egén. A jóléthez szokott svédek pedig türelmetlenek, s ha az ország vezetése nem bizonyít röviddel hivatalba .lépése után, akkor 1980 márciusában, amikor az ország energiaprogramjáról népszavazáson döntenek, újabb politikai válságra lehet számítani. KOCSI MARGIT A svéd pártok vezetői: középen Óla Ullsten (Liberális Párt), balról jobbra Gösta Bohman (Konzervatív Párt), Lars Werner (Baloldali Párt-Kommunisták), Olof Palme (Szociáldemokrata Párt), Torbjörn Fälldin (Centrumpárt).
