Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
nféPÜJSÁG Szovjet kormányküldöttség utazott Etiópiába Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács meghívására vasárnap hivatalos, baráti látogatásra Ad- disz Abebába utazott. A szovjet kormányfőt útjára elkísérte Zurab Pataridze, a Grúz SZSZK Minisztertanácsának elnöke, Szemjon Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke, Pavel Kutakov honvédelmi miniszter- helyettes, Leonyid Iljicsov külügy-, valamint Alekszej Manzsulo külkereskedelmi miniszterhelyettes. Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács és a minisztertanács elnöke szombaton hivatalosan felavatta a mesterséges műholdak megfigyelésére épült földi állomást Addisz Abeba közelében. A megfigyelőállomás megépítésével Etiópiának is lehetősége nyílt a tudomány és a technika eredményeinek fel- használására a távközlés területén. Hétfőn hivatalos baráti látogatásra Etiópiába érkezett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A két ország nemzeti lobogóival feldíszített Addisz Abeba-i repülőtéren a szovjet vendéget Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke, miniszterelnök, és más magas rangú személyiségek fogadták. Befejeződött az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) — „Ez a találkozó, mint mondják, minden eddigieknél nagyobb szabású összejövetel volt” — állapította meg Castro. — A nemzetközi konferenciák történetében aligha volt eddig példa arra, hogy ilyen magas rangú személyek, ehhez hasonló intenzív és hosszan tartó munkát végeztek volna. A konferencián, a szombat éjszakai ülést leszámítva, kilencvenhárman szólaltak fel. Ezen a tanácskozáson korunk legfontosabb és legégetőbb kérdéseit vizsgáltuk, s eddig soha nem látott szolidaritás érződött — hangoztatta a kubai elnök. — A tanácskozáson népeink valamennyi jogos követeléséről és óhajáról szó volt és a résztvevők e kérdéseket a legnagyobb figyelemmel tanulmányozták — szögezte le Fidel Castro, hozzáfűzve: a résztvevők egyetértettek abban, hogy a konferencia utolsó ülésén nem hagytak jóvá felszínes határozatokat olyan problémákról, amelyek további, elmélyült figyelmet és elemzést igényelnek. A Kubai Köztársaság elnöke ezután kijelentette: a konferenciának egyebek közt azért volt rendkívüli jelentősége, mert a mozgalom sokrétű volta, és az el nem kötelezettek ellenségeinek ama Havannában vasárnap véget ért az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete. A képen Fidel Castro kubai elnök záróbeszédét mondja. (Képtávírónkon érkezett) törekvései ellenére, hogy a tagországokat szembe állítsáK egymással, szinte teljes konszenzussal sikerült megállapodásra jutni minden kérdésben. — Éppen ezért kijelenthetjük, hogy a mozgalom ma egységesebb, határozottabb, erősebb és függetlenebb, mint valaha volt. Ami a Kubai Köztársaságnak a mozgalomban betöltött felelősségét illeti. Fidel Castro kiemelte: minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy három évig méltó módon lássuk el az elnöki tisztet, teljesítsük a konferencia határozatait, és erősítsük a mozgalom egységét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a különbözőségek ellenére mennyi közös érdek fűz össze bennünket, mennyi közös célkitűzésünk van. Fidel Castro végül köszönetét mondott a résztvevőknek a konferencia sikere érdekében végzett munkájukért és az együttműködésért, majd az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletét befejezettnek nyilvánította. Az el nem kötelezett országok Havannában vasárnap véget ért VI. csúcsértekezlete zárónyilatkozatot és különböző dokumentumokat fogadott el. A zárónyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kubai fővárosban összegyűlt állam- és kormányfők újból megerősítették az el nem kötelezettek mozgalmának célkitűzéseit, valamint a mozgalomnak a nemzetközi életben betöltött jelentős szerepét. Végül az el nem kötelezettek havannai csúcsértekezletén elhatározták, hogy a következő, VII. csúcsértekezletet 1982-ben az iraki fővárosban, Bagdadban tartják. BONN Hétfőn izraeli—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Bonnban — a kölcsönös magyarázkodás jegyében. Moshe Dajan, aki vasárnap délután érkezett az NSZK-ba, az izraeli kormány nevében arra a kérdésre keres választ, miért fordít az NSZK fokozott figyelmet az arab államokra, miközben elhanyagolja a Tel-Aviv-hoz fűződő kapcsolatokat. TOKIÓ Szonoda Szunao japán külügyminiszter egy őrhajó fedélzetén „ellenőrző körutat” tett a Kuril-szigetcsoport négy déli szigeté körül, amelyek, mint ismeretes — a Szovjetunióhoz tartoznak. A japán diplomácia vezetője Hokkaido szigetén lévő Ne- muro városában újságírók előtt ismét bejelentette Japán területi igényét az úgynevezett „északi területekre”. A szomszédos országgal szemben tanúsított barátságtalan lépés Japán bizonyos köreinek azt a törekvését jelzi, hogy ismét felvessék a két ország között a nem létező területi problémát, s azt a közelgő parlamenti választások előtt céljaik érdekében használják fel — állapítja meg a TASZSZ szovjet hír- ügynökség. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaságban vasárnap a fasizmus áldozatainak több, mint 4000 emlékhelyén koszorúzásokkal, nagygyűléseken emlékeztek meg a fasiszta terror sok millió áldozatáról. A hagyományos antifasiszta harci nap alkalmából tartott berlini nagygyűlésen — amelyet az 1933-as hírhedt náci könyvégetés színhelyén, az NDK főváros szívében lévő Bebelplatzon rendeztek — részt vett az NDK számos párt- és állami vezetője. Ott volt Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Köponti Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, Willi Stoph miniszterelnök, és Horst Sinderman, a népi kamara elnöke, valamint 21 ország és Nyugat-Berlin antifasiszta, ellenállási szervezeteinek delegációja, köztük a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, a szövetség elnökének, Fehér Lajosnak vezetésével. A harmincéves NDK 1. flilvIlKillI WmmwSmgmMSfBWSmMmmßmmn Rostock — kapu a világra. Ez olvasható a város címerében. Helyi vendéglátónk, Anke Lusse, a megyei tanács nemzetközi osztályának munkatársa is ezekkel a szavakkal adta át a város emblémáját, s mindjárt sorolta: nemzetközi kikötő, ipari és kereskedelmi központ, egy több mint 870 ezer lakosú megye székhelye, egyetemi város, kedvelt üdülőhely a Keleti-tenger partján, stb. A következő 168 órában magunk is meglepetten fedeztük fel a sokarcú Rostockot, Csodálkozásunk annál nagyobb volt, mert előzőleg azt hittük, hogy már minden lényeges információt beszereztünk az NDK hetedik legnagyobb városáról. — A külföldiek, akik először fordulnak meg nálunk, kivétel nélkül szinte mind azt hiszik, hogy alaposan felkészültek Rostockból nyugtatott meg bennünket Anke. — Valójában azonban az elmúlt három évtized során olyan sokat és gyorsan fejlődött ez a város, hogy ahányszor vendégünk van, jómagam is újra és újra rácsodálkozom. Hát még a külföldiek, akár jártak már itt, akár nem! Az egykori Han- za-város, amely csak egy kis halászkikötővel rendelkezett, a második világháború után terebélyesedett igazi nemzetközi tengerparti központtá. Rostocknak 1945-ben mindössze 70 ezer lakója volt, ma több mint 200 ezren élnek itt. 1958-ban kezdődött a jelenlegi kikötő építése, mintegy félmilliárd márka beruházással. Az NDK a megalakulása óta eltelt harminc esztendőben a világ tíz legfejlettebb ipari országa közé küzdötte fel magát — nagy szüksége van tehát erre a modern tengeri kikötőre ahonnan az olcsó vízi úton szállíthatja termékeit mind az öt kontinensre. A fiatalok, akik az építkezésekre idesereglettek, majd’ mind itt telepedtek le, itt alapítottak családot, gyermekeik itt járnak iskolába, s valószínűleg ők is a nemzetközi hírű kikötőt, a hajógyárat, a halfeldolgozó vagy éppen az építőkombinátot választják munkahelyüknek, Rostockot pedig szűkebb hazájuknak. És hát van a városnak és környékének még egy nagy vonzereje: a tenger, a sok szép üdülőhely ... Anke szavai gyakran eszünkbe jutottak a hét nap során. Hogy a rostockiak valóban magukénak érzik a várost, azt lépten-nyomon tapasztalhattuk. Például az új lakótelepeken. Ezeket Fritz Jähei és Deutler Jürgen építész mutatta be nekünk. — Az NDK-ban 111 900 új lakás épült tavaly, ami mintegy öt és félszerese az 1949. évi teljesítménynek — mondták. — Az ország lakásállománya ma meghaladja a 6,6 milliót, s 1990-ig szeretnénk elérni, hogy a lakásprobléma megszűnjék hazánkban. Rostockban és környékén vállalatunk feladata ez. A lakásépítő kombinát 1964-ben alakult sok kis üzemből. Azóta mintegy 60 ezer lakást, 2810 iskolai tantermet, majdnem húszezer férőhellyel óvodákat, bölcsődéket, továbbá számos bevásárlóközpontot és kulturális létesítményt építettünk fel. Nemcsak arra törekszünk, hogy a lakások minden igényt kielégítsenek, hanem arra is, hogy az újabb lakónegyedek szépen illeszkedjenek az óváros képéhez, hogy ne csak a lakóépületek legyenek készen a beköltözéskor, hanem a járulékos létesítmények is. Ebben a szellemben épül Rostock legújabb városrésze, ahol az utolsó lakás kulcsát a tervek szerint 1983-ban adjuk át. Az építkezések közben természetesen arra is vigyázunk, hogy a természetes környezetet, amennyire leFenyegető árnyék Ázsiában 1979. szeptember 11. Hétfő esti kommentárunk. Miközben Peking magatartása miatt semmi eredményt nem hoztak a vietnami—kínai tárgyalások, a két ország határáról újra riasztó hírek érkeznek. A jelentések önmagukért beszélnek. Néhány hónapos viszonylagos békeállapot után Kína ismét egyértelműen fenyegető katonai manővereket hajt végre Vietnam határai közelében. A hírek szerint éppen egy tucat kínai hadosztályt és hat hadtestet vontak össze, négy kínai hadosztály pedig a laoszi határ mentén zárkózik fel. Ezek a jelentések akkor is nemzetközi aggodalmat keltenének, ha a világ nem ismerné az időbeli előzményeket, az agresszió pekingi „ideológiai” körítését — az egész szomorú hátteret. De hát ismeri és a kínai vezetés egyébként is gondoskodik arról, hogy senkinek ne maradhassanak kétségei a katonai akciók politikai jellege és céljai iránt. Újabban már alig van nap, hogy a kínai fővárosban ne hangzanának el felelős, magas rangú vezetők nyilatkozatai „Vietnam ismételt, sőt esetleg többszöri (!) megleckéztetésé- ről”. Sokasodnak az arról szóló hírek is, hogy a vietnami légtérben rendszeressé váltak a veszélyes kínai provokációk. Az, hogy egy hatalom ilyen eszközökkel, a szüntelen katonai fenyegetések gyakorlatát megvalósítva folytassa „külpolitikai” tevékenységét, világszerte aggodalmat kelt. A jelek szerint azonban nem minden ország osztja ezt az aggodalmat. Számos megfigyelő emlékeztet arra, hogy a provokációk valósággal szárnyakat kaptak Walter Mondale amerikai al- elnök kínai látogatása után. A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda nem véletlenül hívja fel a figyelmet éppen most arra: a fejlemények fényében Washington hiába akarja Pekinggel kiépített kapcsolatait egyszerű „normalizálásként” feltüntetni. HARMAT ENDRE Irán Elhunyt Taleghani Taleghani ajatollah, Teherán egyik legfőbb vallási vezetője, vasárnap éjjel szívroham következtében 68 éves korában elhunyt. Taleghani ajatollahot a síita egyházban a mérsékeltebb irányzat képviselőjeként tartották számon: kapcsolatot tartott a Fedajin Khalk és a Modzsahedin Khalk elnevezésű iszlám mozgalmakkal. A kurd kérdésben azonban Khomeini ajatollah nézeteit osztotta, s a kurd felkelés vezetőit „hazaárulóknak” minősítette. Khomeini ajatollah hétfőn — Taleghani temetésének napján — a vallási vezető halála alkalmából háromnapos nemzeti gyászt rendelt el. Az iráni iszlám forradalmi tanács hétfőn első alkalommal fedte fel egyik tagja nevét: bejelentette, hogy a vasárnap éjjel elhunyt Taleghani ajatollah a titkos testület vezetője volt. Ezek szerint Taleghani Khomeini ajatollah után az ország második emberének számított. * Az iráni belpolitikai élet nyugtalanságának jele, hogy vasárnap benyújtotta lemondásét Gholamhusszein Sokuhi közoktatásügyi miniszter. Lemondásának oka egyelőre nem ismeretes. Khalkhali ajatollah, a kurd felkelés területére kirendelt iráni főbíró, a Bamdad című lapnak adott vasárnapi nyilatkozatában azt állította, hogy a Kurd Demokrata Párt elmenekült tagjai közel 100 iráni katonát, forradalmi gárdistát és kereskedőt ejtettek túszul és hurcoltak magukkal Irakba. Khalkhali állítása szerint a túszok közül 13-at a hét végén szabadon bocsátottak. Egyébként Szakkez kurdisztáni faluban a kur- disztáni főbíróvá kinevezett Khalkhali ajatollah elnökletével megtartott bírósági tárgyaláson újabb négy személyt ítéltek halálra. Az ítéleteket végrehajtották. Ezzel 541-re emelkedett az iszlám törvényszékek ítéletei alapján kivégzett személyek száma. hét, megóvjuk, ahol pedig ez nem lehetséges, gyorsan pótoljuk a növényzetet... Csaknem egy egész napon át jártuk Rostock lakónegyedeit, a legrégebbiektől a legújabbakig. Kísérőink büszkén mutatták a művészien restaurált óvárost, némi homlokráncolással azokat a lakóházakat, amelyek az ötvenes-hatvanas években a szükség diktálta tempóban épültek, majd ismét büszkén az új városrészeket, amelyeken már látszik, hogy a tervezőket, építőket elsősorban az igényes munkára ösztönözték, s nem a gyorsaságra. Mi tagadás, egy kicsit irigyeltük a rostockiakat. Fritz Jähei és Deutler Jürgen erre aztán kifakadt: — Hát a magyar építészek! A gyönyörű városrészek, amelyek munkájuk eredményeként születtek — és már sorolták is a neveket. — Mindenekelőtt Budapest, aztán Szeged, Pécs, Nyíregyháza, Győr... A Hilton Szállóról már annyi szépet hallottunk, képeket is láttunk róla, s talán rövidesen a helyszínen is megcsodálhatjuk. Ugye, remekbe szabott építészeti munka? Az elismerés mindenesetre jólesett, de van még feladatunk bőven Rostockban és a megyében. Rostock 1250 óta a hetes szám jegyében fejlődött építészetileg : hét várostornya, hét temploma, hét főutcája és a tanácsháznak ugyancsak hét tornya van. Most nekünk kellene valami különleges „hetest” kitalálnunk. KOCSI MARGIT Következik: Hajók, gyárak és üdülők. (Folytatjuk) Rostock déli városnegyedének egy részlete — a Kozmosz Szállóval Az Ernst Thälmann tér, Hanza-épületekkel
