Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. szeptember 9. NÉPÚJSÁG 9 Kapica az egykori Szent­pétervár közelében, Krons- tadtban született 1894 nyarán. Kitüntetéssel végezte el a reáliskolát és kijelentette, hogy a fizika érdekli. A nap­jainkban olyan természetes elhivatottság 1912-ben fur­csának tűnt. Elhatározása azonban komoly volt és be­iratkozott a szentpétervári műegyetemre. így kezdődött pályafutása. Kapica azt mondja, hogy éle­tében mindig szerencsés volt, különösen, ami a tanárait il­leti. A fizika tanszéket Vla­gyimir Szkobelcin professzor, az ismert szovjet fizikus, Dmitrij Szkobelcin akadémi­kus édesapja vezette. A diák Kapica közvetlen tudományos vezetője pedig doktor Ioffe, ~az a legendás „Ioffe papa” volt, akinek iskolájából ke­rült ki a szovjet fizikusok hí­res csapata — Landau, Szem- jonov, Kurcsatov, AlihanoV, Alekszandrov, Arcimovics, Konsztantyinov és társaik. Pjotr Kapica akkor még nem tudta, hogy hasonlóan szeren­cséje lesz következő mesteré­vel, Ernest Rutherforddal, a nagy angol fizikussal. P A műszaki egyetemen a 20-as években kezdték szer­vezni az új karokat és tan­székeket. Elsőként a fizikai­mechanikai kar jött létre. Tantervét egy bizottság dol­gozta ki, amelynek tagja volt Pjotr Kapica, a fizika és a mechanika tanára is. Egy tudósnak mindig érez­nie kell munkája színvonalát, már csak azért is tudnia kell, mivel foglalkoznak külföldi kollégái, hogy ne ismételje a már megjárt utat. A péter- vári fizikusok a Kremlbe kül­dött jelentéseikben megindo­kolták annak szükségességét, hogy tudományos céllal kap­janak külföldi kiküldetést a tudósok. Lenin utasítást adott kuta­tók kiküldésére, a tudomá­nyos kapcsolatok felújítására és szilárdítására, a szükséges felszerelések megvásárlására. Ioffe professzor azt kérte, hogy Pjotr Kapicát küldjék ki vele Angliába. Kapica ek­kor már a műegyeterrt do­cense volt. A burzsoá propaganda ak­kor a fiatal szovjethatalmat úgy tüntette fel, mint a kul­túra, a tudomány és az erköl- csiség szétrombolóját. És egy­szer csak tudósok érkeznek Oroszországból. Kiderült, hogy Oroszországban új tu­dományos intézmények szü­letnek és jelentős kutatáso­kat terveznek. Ez teljesen váratlan dolog volt. Kapicát meglehetősen hűvö­sen fogadták Cambridge-ben. „Miből fizeti a tandíjat?” — érdeklődött Rutherford. „A szovjet kormánytól fizetést kapok” — volt a válasz. Először akkor figyeltek fel rá, amikor szokatlan rekord­dal, az átlagos 2 év helyett, két hét alatt levizsgázott fi­zikagyakorlatból. Nem sok­kal később Rutherford leg­kedvesebb tanítványa lett Kapica. Nincs még egy em­ber, akiért oly sokat tett a nagy fizikus. Mi hozta őket közel egymáshoz? Az igazság­szeretet, s ennek következmé­nye — a teljes demokratiz­mus a tudományban. Kapica 1924-től 1932-ig a Chawendisch-laboratórium- ban Rutherford helyettese volt. Azokban az években Rutherford laboratóriuma Kapica megköszöni a 80. születésnapi gratulációkat volt a világ egyik legnagyobb atommagkutató központja. Ott idolgozták ki a radioaktív sugárzás folyamatának alap­vető kutatási módszereit. Kapica Cambridge-ben véd­te meg doktori disszertáció­ját Sugarak áthatolása az anyagi közegben és az erős mágneses tér előállítási mód­szerei címmel. A fémek több­ségénél az ellenállás a mág­neses mezővel egyenes arány­ban növekszik, így lehetne tömören megfogalmazni azt, amit később a fizika tanköny­vek Kapica lineáris törvénye­ként tüntetnek fel. A Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagját, Pjotr Kapicát 1929-ben ren­des tagjává választotta a brit Royal Society. 200 év után el­sőként kapott külföldi ilyen címet. Amikor Kapica visszatért a Szovjetunióba, a szovjet kor­mány 30 ezer font sterlinget ajánlott fel a Mondov labo­ratórium berendezéseinek megvásárlására. Akkor ez na­gyon nagy pénz volt. De nemcsak a pénzről volt szó, Rutherford nagyon nagyra tartotta berendezéseit. Ami­kor azonban megtudta, hogy az tanítványának kell, azt mondta: „Ezek a gépek nem tudnak Kapica nélkül dolgoz­ni, de Kapica sem nélkülük” — és maga győzte meg az egyetem vezetőit, hogy sze­reljék le a laboratóriumot és adják el a Szovjet Tudomá­nyos Akadémiának. Kapicát 1934 decemberé­ben nevezték ki a Szovjet Tu­dományos Akadémia Vavilov Fizikai Intézetének élére és kisebb szünettel a mai napig annak az igazgatója. Nevét az alacsony hőmér­sékletek fizikája, a mágnes- ség, az atomfizika, a nagy tel­jesítményű elektronika és a plazmafizika terén végzett munkái tették ismertté. Ka­pica akadémikus 1937-ben fedezte fel a hélium szuper­folyékonyságát. A folyékony hélium anomáliás tulajdon­ságait kutatva rendkívül fi­nom és szép kísérletekkel bi­zonyította be, hogy a folyé­kony hélium az abszolút 0 pont közeli hőmérsékleteken rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik és hosszú évekre előre meghatározta az ala­csony hőmérsékletek kísérleti fizikájának fejlődését. Ezek a kutatások kiváló példát adtak arra, miként kö­zelíti meg a kísérletező fizi­kus Kapica a bonyolult prob­léma megoldását. Felfedezése a fizikában egy új irányzat, a kvantumfolyadékok fiziká­jának fejlődéséhez adott ala­pot. Pjotr Kapica dolgozta ki a levegő cseppfolyósításának módszerét, amelyet az egész világon széles körben alkal­maznak folyékony oxigén és hélium ipari méretű előállí­tására. Pjotr Kapica a szovjet tu­domány forrásainál állt, s ma, 1979-ben is egyik vezető alak­ja. Sok ezer tanítványa és követője van a Szovjetunió­ban, és külföldön. Egykor ő utazott tanulni Angliába, ma pedig hozzá járnak tanulni a Szovjet Tudományos Akadé­mia Fizikai Intézetébe. INNA ZSUKOVA APN—KS Hangtechnikai termékek Rigából A pitesti Dácia autógyárban Kambodzsa Az élet normalizálódik A kambodzsai egészségügy óriási gondokkal küzd, kevés a szakember, a felszerelés, a gyógyszer. Pol Poték uralma alatt az országban gyakorlati­lag kiirtották az orvosokat és az egészségügyi szakembere­ket, a felszabadulás után Kambodzsában összesen két orvos volt. A kormány jelentős gondot fordít az egészségügyi hálózat fejlesztésére, jelenleg már egyedül a fővárosban 17 fel­sőfokú képesítésű szakember dolgozik, Phnom Penhben és a többi nagyvárosban tanfo­lyamokat szerveznek egész­ségügyi középkáderek képzé­sére. Minden tartományban van működő kórház, a távoli vidékeket vándor egészség- ügyi csoportok járják, ame­lyek a lakosság orvosi ellátá­sát végzik, megszervezik a védőoltásokat, egészségügyi felvilágosító munkát folytat­nak. Ez év végén rendezik meg az egészségügyi dolgozók országos kongresszusát, ame­lyen megvitatják az egészség­ügy előtt álló feladatokat. A kambodzsai egészségügyi hálózat fejlesztéséhez jelen­tős segítséget nyújtanak a szocialista országok. Nem kevésbé nehéz a hely­zet az oktatás területén sem, hiszen a rémuralom évei alatt az országban felszámol­ták az oktatási rendszert, az iskolai tantermek kínzókam­rákká váltak, a tanárokat pe­dig munkatáborokba száműz­Sztereó hangfalakat, asztali és nagy rádiókat, mágneses hangtechnikai rendszereket, stb bocsát ki Rigában a Radio­technika Termelő Egyesülés, melynek termékei külföldön is népszerűek. A cég 42 országba exportált cikkei közül szá­mos nyert díjat nagy nemzetközi vásárokon és kiállításo­kon. Nemrég fejezték be egy új készüléksorozat kidolgo­zását az egyesülés tervezőmérnökei. Egyikük, a Melogyija —106 sztereo (képünk) jelzésű úgynevezett zeneközpont egy első osztályú tranzisztoros rádiót, egy lemezjátszót, egy kazettás magnetofont és két hangfalat képes üzembe helyezni. Az idei újdonságok közé tartozik a Riga—110-es rádió-vevő, amelyet kazettás manetofonnal is elláttak. Az új termék a népszerű Riga—104 rádiót váltja fel. APN—KS Több mint tíz évvel ezelőtt gördült le az első autó a Dácia Autógyár szerelőszalagjá­ról. Ma évente 70 ezer kocsi hagyja el a gyárat, s Pitestiben már folyik az újabb szere­lőszalag építése. Ez lehetővé teszi majd, hogy 1980-ra évente 150 ezer gépkocsit gyárt­sanak Románia gépkocsigyárában. Képünk: készül a Dácia az autógyár szerelőszalagján. ték, ahol többségük elpusz­tult az embertelen bánásmód, a megfeszített munka, az éhe­zés és a betegségek követ­keztében. Az ország újjászületéséhez nélkülözhetetlenek a képzett szakemberek, ezért a legje­lentősebb feladatok egyike az oktatási rendszer megszerve­zése és az írástudatlanság fel­számolása. Az oktatási mi­nisztériumban most dolgoz­zák ki az 1979—80-as tanévre szóló tantervet. Új ipari körzet A Koreai Népi Derrtokra- tikus Köztársaság fővárosától 50 kilométerre eső Szuncs- honban negyedszázaddal ez­előtt még csupán egyetlen, kisipari karbidgyártó üzem volt. A KNDK kormányának határozata alapján az itt fel­tárt, több száz évre elég mész­kőkészletek bázisán cement­ipar létesítéséhez fogtak hoz­zá. A szuncshoni kerületet manapság a cementipar köz­pontjának nevezik. A helyi cementgyárak néhány hét alatt annyi terméket adnak az országnak, amennyi két év­tizeddel ezelőtt egy év alatt készült az egész népi Koreá­ban. Ebben a kerületben talál­hatók a csiktoni és a cshön­szoni, modern berendezéssel felszerelt nagy szénbányák. Jelentős vegyi-, könnyű- és helyiipari üzemek is működ­nek itt. Termékeik — mező- gazdasági gépek és nitrogén- műtrágya, gyógyszerek és közszükségleti cikkek — nemcsak a KNDK-ban, ha­nem az ország határain túl is ismertek. Országosan felkutatják az életben maradt, tanárokat, ed­dig több mint négyezer peda­gógus látott ismét munkához, de a katedrákhoz álltak sokan az érettségizettek közül is. Nehéz a helyzet a tanköny­vekkel, írószerekkel, füzetek­kel, kevés a tanterem. Ennek ellenére a majdnem négyéves szünet után több mint 50 ezer kambodzsai gyerek fog­lalta el helyét a tantermek­ben. Magában a fővárosban 38 iskola nyitotta meg újra kapuit. A kambodzsai gyermekek megsegítésére Vietnamban széles körű mozgalom bonta­kozott ki, ennek eredménye­ként több mint 800 ezer tan-, könyvet és oktatási segéd­eszközt küldtek a szomszédos ország iskolásainak. I

Next

/
Thumbnails
Contents