Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
1979. szeptember 9. rtEPÜJSÄG 7 A summásasszony 1979-et írunk! < » Tavasszal. mozgolódnak: „Hol lakik a summásasz- szony?", „A summásgazdát keressük!" Tarnalelesz Heves megyei falu, hegyek, dombok ölelésében; közel a nagyüzemekhez, Borsodnádasdon, Ózdon, Egerben. A Dankó-telep is fogyóban, ha valaki házat épít, bent a faluban kezdi az alapokat ásni. Kalas Béláné a faluba költözne, de a telepen van a hatszobás lakás, itt tanácstag a férje, itt keresik a nádas- diak, pétervásáriak és a szent- domokosiak. Kalas Bélánét, Boriskát, a summásasszonyt, a summásgazdát. Becsülik a cigányok, a magyarok, tisztelik a Tamási Állami Gazdaság vezetői is. Pedig ezt mondja: „Két szék között könnyen a pad alá esek”. Emlékezik a régi időkre, amikor felpakolt a falu, az apró porontyokat is vitték, nyáridőben bejárták az országot munkáért. Summások. A szó elvesztette eredeti jelentését. Vagy talán mégsem? Válaszoljon erre Boris- ka, Fornádon az állami gazdaságban, munka közben. — Kicsi kis lány voltam, mikor először erre vetett a sors, summásnak Fornád környékére. Kegyetlenül nehéz volt a munka. Másodszorra 10 éve, hogy ismét idekerültem, annak három éve, hogy szervezem a csapatot. Táviratoznak innen, hogy mikor és hányán jöjjünk, küldik az autóbuszt, s itt pontosan megjelenik a tarnalelesziek brigádja. Sum- másgazdának hívnak. — A község körül sok ipari üzem van. Miért vándorolnak az ország másik részébe dolgozni? — A fiatalok jönnek, párban van mindegyik. Kell a pénz az induláshoz. A férjem Borsodnádasdon dolgozik, van egy 17 éves lányom és egy 15 éves fiam. Egy keresetből nehéz lenne megélni. A komló betakarítására öt- venen jöttünk. Ebből húsznak nincs munkahelye, ők csak télire mennek a gyárba. — így jobban járnak? — 18 napos turnusokban jönnek az emberek és ezalatt 4000—4500 forintot is megkereshetnek. — Aki táppénzes, vagy fizetésnélküli szabadságon van, azok nem jönnek magával? — A!... — Elő sem fordult? — Olyat nem hoznák ide. A nyugdíjasokat is csak 3x18 napra hozhatom el. Ennyit dolgozhatnak. Van köztük olyan is, aki 5000 forint nyugdíjat kap, bányász volt. — A többiek? — Szabadságosok. — Hogyan tudnak eljönni 18—20 napra? — Csak olyat hozok el, akinek legalább 15 napja van és így a szombat, vasárnappal kijön a 20 nap. — Rászorulnak?' — A pénz mindig kell. A fiatal házasok ifjúsági takarékba teszik a pénzt. De nincs tíz olyan, aki nem terményt visz. — Terményt? — Kukoricát Nem kell érte forintot adni. Van otthon hízó és aprójószág számolat- lan. A summásoknak, az idénymunkásoknak nyáron és a betakarítás időszakában kell megkeresni az egész évi kenyeret. Summásokról beszélni 1979-ben? A Tamási Állami Gazdaságban dolgozó hevesieket nem hívják summásoknak, csak vendégmunkásnak, de ez a szó sem jelöli pontosan helyzetüket. A gazdaságnak szüksége van a komló betakarítására munkáskezekre, a 150 hektáros táblát a gépesítés ellenére is sok fizikai munkával lehet gyorsan leszüretelni. Valamikor ebben a munkában 1500 embert foglalkoztattak. Folytassuk a beszélgetést Boriskával. — A gazdaság vezetői elmondták, hogy maguknál Tarnaleleszen nagyobb és szebb házak épülnek, mint felénk Tolnában. Miért jönnek ide dolgozni? — Megszokásból? Ha nagyon megnézem az emberek anyagi helyzetét, akkor ez nem indokolja. Talán különös életforma a miénk. Tegnap kapott levelet az egyik asszony. Az édesanyja azt írta neki, hogy még kopertát sem lehet kapni a boltokban, mindent elvittek az emberek. Van akik konzervgyárakba, vannak Kecskemétre járók, ide is érkezett még tavaly két külön csapat, de a gazdaság vezetői az idén csak az enyémet hívták. — Jól megértik egymást a brigádban? — Cigány vagyok ... — Nem kérdeztem. — De jó ha tudja. — A többiek is cigányok? — Fele-fele. Különben nálunk nincs cigány. Egy a lényeg; ki dolgozik. Most éppen egy magyar lányt küldtünk haza, kitettük a brigádból. Veszekedés nincs. Estére örülünk, ha belezuhanhatunk az ágyba. — Boriska, maga szigorú brigád vezető? — Nem szabad elengedni őket. — Itt, hogy élnek? — Dolgozni jöttünk. — Milyen az elhelyezésük? — A hetvenszemélyes munkásszálláson lakunk. Most jó, mert kevesen vagyunk. A házaspárok külön szobát kaptak. Kétszer volt itt a férjem dolgozni, de még nem voltunk együtt, egy szobában, akkor sokkal nagyobb volt a zsúfoltság. — Televízió? — Nincs időnk nézni. Ügy hallottam, hogy 350 ezer forintot költ a gazdaság a szállás korszerűsítésére. Napi háromszori étkezést adnak, mindenkinek ízlik az étel. Tamási környékéről nem lehet szerződtetni idényvendégmunkásokat. Az ipar elvitt minden szabad munkáskezet. A komló értékes növény. Egy mázsa tobozért, ha kiváló minőségű, 18 ezer forintot is fizet a söripar. Maximum 50 nap van arra, hogy betakarítsák, ha nem sikerül, megvörösödnek a levelek, tönkremegy a termés. A gazdaság elesne összter- melési értékének közel 10 százalékától. Folytassuk csak. — Hozta mindkét gyerekét? — A lányom szőlész-borász. Legközelebb csak Tokajra, vagy Egerbe mehetne dolgozni. Ez itt jobb. A fiú cigányzenésznek tanul Péter - vásáron. — Milyen útravalót ad a gyerekeknek ? — A leány 50 ezer forintos takarékbetétkönyvet kap, ha viszik a faluból, ha marad elférünk a hatszobás házban. A fiúnak kinéztem egy 200 ezer forintos lakást Pétervá- sáron. — Meddig járnak el a faluból ide a Dunántúlra, például? — Örökké nem akarom csinálni, de az idén még szeretnék elmenni gyümölcsbe, valahova az Alföldre. * 1979-et írunk! A betakarítás az élelmiszergazdaságokban még mindig kemény, nehéz munka. Boriskáékra szükség van. A summás szót pedig felejtsük el. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly ___________________________________________________________ V irágos Mári néni Mintha a kerítés is virágba borult volna. A régi kovácsmester keze nyomát ma is frissen festett kovácsolt kerítés fémrózsái őrzik pirosán. A virágot tartó szárak, a csavart díszítések fehéren virítanak mintegy elzárva az út porát a bent pompázó kerttől. Márton Vendelné most is a kertben dolgozik. A tátikák ágyásában kapálja a gazt. Jöt- tünket a lábánál ólálkodó kiskutya hangos csaholással jelzi. Percek kellenek, amíg megbarátkozik velünk. — Kemény Mária vagyok, de a virágaimról sokan neveznek virágos Mari néninek — mondja a nyolcvanegy éves asszony, miközben befelé invitál a hosszú parasztporta hátsó konyhájába. — A tanácson hallottuk, nincs lakodalom Mari néni virágai nélkül... — Hát ezt azért nem merném mondani, de az biztos, hogy amikor jönnek a tanácstól, hogy kell a virág díszíteni, mindig adok. De mások is sokan jönnek ide virágért. Az egyik tanító úr is épo tegnap vitt a feleségének. — Nagy ez az udvar. Hogy bír ennyi virággal? — Lassacskán. Nem kell mindent egyszerre csinálni. Mindennap dolgozgatok a kertben, ami kora tavasztól őszig ad munkát, de meghálálja. Aki csak erre jár, megcsodálja a virágaimat. Ma is három órakor ebédeltem. Nem hallik ide a harangszó, aztán megfeledkeztem az evésről. Tudja, most csak ka- pálgatok. Az igazi munka akkor van, ha eső után megindul a gaz. Akkor sokszor alig győzöm. Nyolcvanegy éves vagyok, az uram nyolcvanhét, nehezebben megy már a munka. Aztán itt ez a nagy virágoskert, a ház mögött a zártkerti kukoricás, no meg a szőlő. Van munka bőven. — Szőlőjük is van? — Persze. Az uram most is kint van. ö műveli. Nem mondom, kacsozni, gyomlálni én is kimegyek, de csak ha a szomszédék elvisznek autóval. Hiába, nem bírom a hosszú gyaloglást. Még itt a virágok közt is megszédülök néha. Nem fáj semmim, csak hát a kor... Tudja, hogy van ez... — Melyik a kedvenc virága? — Mindet szeretem, de most a gumós begónia nőtt legjobban a szívemhez. Ez a legújabb szerzeményem. Jöjjenek, nézzék meg. A hosszú tornác első részét üvegfal védi a kinti hidegtől. Most csak néhány virágcserép áll a hosszú polcokon, télen gondolom itt várják az érzékenyebb virágok a tavaszt. Az utcai ablak párkányán két rózsaszín virágú növény virít az utcára. — Ez a gumós begónia — mutatja Mari néni. — Pestről hozattam, de most már nagyon beilleszkedett az itteni virágok közé. Küldtek katalógust, aztán kiválasztottam azokat, amit megrendelek. Majdnem minden évben hozatok új virágokat, vagy csak magvakat. — Kitől tanulta a virágok ápolásának fortélyait? — Nem kell azt tanulni. Aki szereti a virágokat, foglalkozik velük, az lassan kitanul mindent. Maguktól jönnek az ismeretek. Olyan régen vannak virágaim, hogy mindent megtanulhattam. — Mióta? — Még kislánykorom óta. De mióta férjnél vagyok, még többet tartok. — Mikor volt az esküvőjük? — Pont jókor kérdezi. Nemrég, június 10-én tartottuk a hatvanöt éves házassági évfordulónkat. A lakodalmunk ugyan február kilencedikén volt, de csak most rendeztük az évfordulót. — Jutott virág akkor a saját ünnepi asztalára is? — Persze, hogy jutott. Feldíszítettem, de csak szűk körben ünnepeltünk. Húszán ültünk az asztalok körül. Beszélgetés közben járjuk a kertet. Márton Vendelné szívesen mutatja a birodalmát. Sorra elhaladunk a kardvirágok, a muskátlik a tátikák, a szalviák, vagyis paprikavirágok, a fal melletti gyöngyvirágok ágyása mellett. — Itt, közte vannak a tulipánhagymák — mondja Mari néni. — Tizennégyféle színű tulipánom volt az idén. Ilyenkor már a kardvirágok sem igaziak. Előbb kellett volna jönniük, akkor többet láthatnak. Mi "így is sokat láttunk. Egy idős asszonyt, aki nem adta meg magát az öregségnek, hanem képességeihez mérten, ma is mindennap dolgozik. Kedvtelésének él — bár ő nem fogalmazta így meg. Lehet, hogy a virágok is hozzájárultak a hosszú életéhez, tartalmas, szép öregkorához? TAMÁSI Fotó: Szepesi Angolul - de minek ? Hazánk nyugati határát légvonalban mintegy 1100—1200 kilométer választja el Dover fehér szikláitól. Ez a mai repülési technika mellett ugyan nem sok, de talán érzékeltet valamit abból, amit úgyis tudunk. Nevezetesen azt, hogy nem vagyunk angol nyelvterület. Történelmi okai vannak annak, hogy nálunk a nyugati nyelvek közül mindig a német állt az első helyen és a franciát is szívesebben tanultuk, mint Shakespeare és Thackeray nyelvét. v Siessünk kijelenteni, hogy szó sincs arról, mintha ez örvendetes lenne. Minden nyelv tudása csak nyereség, márpedig mi ilyen nyereséggel nem sokkal büszkélkedhetünk. Hazánkban az idegen nyelvek ismeretének aránya rendkívül alacsony. Ez egy kis nemzet fiai esetében különösen kedvezőtlen, hiszen hírünket a világba anyanyelvűnkön aligha vihetjük el, netáni rosszhírünket, a velünk kapcsolatos tévhiteket pedig nem cáfolhatjuk meg. Amiből logikusan következik, hogy örvendezni kell ha valaki az átlagosnál magasabb fokon akar elsajátítani egy idegen nyelvet, olyannyira, hogy azt bizonyos számú főiskolai év befejeztével maga is taníthassa. Ne kerteljünk, az angolszakos általános iskolai tanárok képzéséről van szó. Ez ebben a pillanatban is folyik, ugyanakkor széles e hazában alig néhány általános iskolában van angol nyelvoktatás. Az eredmény az, hogy a minden bizonnyal nem olcsón képzett angolszakos általános iskolai tanárok előtt néhány választási lehetőség áll: 1. Végleg lemondanak ennek a nyelvnek a tanításáról. Ha magánemberként, jövedelemkiegészítésül mégis folytatják, abból nekik és az országnak van ugyan haszna, de az általános iskolai oktatásnak nincs. 2. Más pályára mennek, például IBUSZ- tolmácsnak, fordítónak stb., ami társadalmilag ismét csak nem haszontalan, de a főiskola elvégzését követő 3 éven belül nem egykönnyen lehetséges. A szükséges engedélyt (egyébként elvben joggal) nem osztogatják első szóra. 3. Az oktatás más területén működnek, többnyire napközis tanárként, amire nem egy példa van, de ez a köznek már vitathatatlanul drága mulatság. 4. Megpróbálnak középiskolában elhelyezkedni, amihez szerencse kell és később megszerzendő kiegészítő képesítés. Ez áthidalja a főiskolai és egyetemi diploma közti különbséget, csakhogy a különbözeti tanfolyamokat nem indítják szíre-szó- ra. Így például az sem lehetetlen, hogy valaki négy főiskolai esztendő után levelező úton elölről kezdheti tanulmányait. Igaz, ezúttal az egyetemen. Végül két diplomája lesz, ugyanabból a nyelvből: — de minek? (ordas) Mari néni a kertben „Summásgazdának hívnak”
