Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból EMBEREK, SZABÁLYOK, ÜGYINTÉZŐK (5. old.) TAMBOVI VENDÉGEINK PAKSON ÉS SZEKSZÁRDON (3. old.) BESZÉLGETÉS CZANK JÓZSEFFEL (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) CUKORGYÁRI RIPORT (7. old.) XXIX. évfolyam, 229. szám. ÁRA: 1,00 Ft 1979. szeptember 30., vasárnap A SALT-II és a „kubai ügy” Fidel Castro sajtóértekezlete * Havanna, Fort Péter, az MTI tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok el­nökét és az amerikai kor­mányzatot terheli a felelős­ség az állítólagos szovjet „harci egység” kubai jelen­létének ürügyén kreált „újabb kubai válságért” — hangoztatta Fidel Castro ku­bai államfő a Havannában akkreditált sajtótudósítók je­lenlétében tartott sajtóérte­kezletén. „Az októberi miniválság­nak” nevezett amerikai kam­pány állt a Szovjetunió és Kuba ellen indított amerikai propagandaoffenzíva kezdete óta első ízben nyilatkozó ku­bai vezető mondanivalójának középpontjában. Fidel Castro határozottan visszautasította a washingtoni vádakat. Kijelentette: közismert tény, hogy immár 19 eszten­deje szovjet katonai kikép­zők tartózkodnak Kubában. Az Egyesült Államok „aggo­dalmát” kiváltó, úgynevezett „12-es számú kiképzőköz­pont” 17 esztendeje műkö­dik. „Erről a CIA archívu­mában pontos adatok van­nak, tudott róla az összes korábbi elnök, Carternek is tudnia kellett volna róla” — hangoztatta. Castro kijelen­tette, hogy a kiképzőközpon­tokon tartózkodó szovjet ál­lampolgárok létszáma és megbízatása nem változott az eltelt évek alatt. „Kuba és a Szovjetunió a legkövet­kezetesebben és legszigorúb­ban tartja magát az 1962-es szovjet—amerikai megálla­podásban foglaltakhoz”. A mostani kampány moz­gatórugója — hangoztatta a kubai vezető — az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletének tényében keresendő. Az Egyesült Ál­lamok minden követ meg­mozgatott, hogy zátonyra futtassa a havannai konfe­renciát. Ma már azonban ez a hadjárat a SALT—II. szer­ződés ellen irányul, s ez a tény aggodalommal kell, hogy eltöltse az emberiséget. Fidel Castro Brzezinski nemzetbiztonsági főtanács­adót tette közvetlen felelős­sé a legutóbbi hisztériakel­tésért. Kijelentette: a Car- ter-adminsztrációnak nincs joga válságba sodorni a vi­lágbékét. A problémát az Egyesült Államok csinálta, magának kell megoldania. HÁZAK, HOMOKBÓL (8. old.) HETVEN ÉVE SZÜLETETT AMERIGO TOT (11. old.) JELÁTVITEL INFRAVÖRÖS FÉNNYEL (12. old.) RAKTÁR A MAGASBAN (12. old.) TESTEDZÉS — EGÉSZSÉGVÉDELEM (14. old.) ÜNNEPSÉGEK A FEGYVERES ERŐK NAPJÁN (3. old.) VENDÉGKÉNT BEZONS-BAN (4. old.) HIVATÁSOS ÉDESANYÁK (3. old.) Hogylétünk az országgyűlésen Azt tartják nálunk, hogy a kapott gyógyszert — például egy fejfájást enyhítő pirulát —, nem kell meg­köszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az ál­lam teljes körű felelőssége egészségünkért is magától értetődő az immár hét esztendeje hozott egészségügyi törvény értelmében, olyannyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizsgálni gyakorlati érvénye­sülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen­olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem csoda, hogy a képviselők is nagy számban szóltak hoz­zá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle benyomás és személyes tapasztalat alapján foglalnak állást ez ügyben, a kép­viselői megközelítés sem volt egyöntetű. • Tény, hogy a megyék, városok, kisebb települések egészségügyi viszonyai még az alapellátottságot tekint­ve is különböznek, és a helyzet mérlegelése sem egy­értelmű. Van, ahol a viszonylag csekélyebb szolgálta­tás is nagyobb elégedettséget kelt, mint másutt a je­lentékeny fejlődés. De nem is csoda: e téren valóban erősen különböznek az igények — némileg még a szükségletek is. Csapó Jánosné, Tolna megyei képvise­lőnek, a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtársa magáénak vallotta. Azt mondta: a gyógyításban sem­milyen medicinával nem pótolható, ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. És hozzátette: ezt mindenki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban ösztönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Dr. Schulteisz Emil még kifejezőbb szót használt: a gondoskodás fontosságát hangoztatta. Ez — ha az egész apparátusról, tehát nővérektől és más egészségügyiektől hasonlóképpen elvárt maga­tartásként értelmezzük — alapkérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly so­kan hangoztattak, hogy tudniillik, az úgynevezett alap­ellátás minőségének fejlesztése áll most előtérben. Mert bár igaz, hogy a kórházak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és hatékonyabb kihasználása, általában az ésszerűbb szervezeti megol­dások jobb lehetőségeket teremtenek a gyógyításra — a beteg akkor is betegként viselkedik majd, és a kel­lemesebb rendelőben, levegősebb, tisztább kórterem­ben, kényelmesebb ágyban is mindenekelőtt megértés­re, türelemre, biztatásra vágyik. Egyébként az egészségügy intézményei ma is meg­lehetősen változatos arcúak. Jóval nagyobb mértékben, mint adottságaik, ami szintén a személyes elem, a ve­zetés és az ott dolgozók gondolkozásmódjának jelen­tőségét húzza alá. Erre vall az is, hogy a képviselők elég sokféleképpen vélekedhettek városuk, választó- kerületük egészségügyi viszonyairól. Különös figyelmet érdemel ez esetben az orvos­képviselők véleménye. Dr. Pesta Lászlóné, a bizottság elnökéé például, aki fejlett gyógyszergyártásunk ellené­re — vagy éppen azért —, az ipari bizottsággal együtt napirendre kívánja tűzni a gyógyszerellátás hazai bá­zisának kérdését. Dr. Déváid József, Borsod megyei kórházigazgató hiányolta, hogy más minisztériumok és főhatóságok nem számoltak be a háznak, vajon mit tesznek a törvény valóra váltásáért. Nyilván elsősor­ban az építésügyi tárcára célzott. Egyszóval: az egész­ségügy korántsem csupán az Egészségügyi Miniszté­rium ügye, felelőssége kell, hogy legyen. Dr. Faragó Margit kórházi szemészorvos, Szolnok megyei képviselő érdekesen taglalta, miként igyekeztek az országos átlagot meg sem közelítő megyében saját erőből enyhíteni a gondokon. És amiről többen is szól­tak, dr. Pesta László, dr. Vámos Marietta, Pest megyei körzeti orvos és mások: a rehabilitáció ügyének ren­dezése. Hogy miután az orvos elvégezte a magáért, a bizonyos munkavégzésre alkalmas ember találjon is érdemes, értelmes munkát. Igen elmaradottak nálunk e tekintetben az állapotok. Gyerekgyógyászat, fogászati ellátás, üzemi rende­lők helyzete, szűrővizsgálatok és mindenekelőtt a kör­zeti orvosok munkája —, hogy csak néhányat említ­sünk a sok közül — volt még másfél napon át a ta­nácskozás tárgya. A vita remélhetőleg több vonatko­zásban is újabb lendületet ad egészségügyünk tovább­fejlesztéséhez, amire annak ellenére nagy szükség van, hogy a miniszteri beszámoló és jó néhány hozzászólás figyelmet érdemlő eredményeket könyvelhetett el. Talán segít valamelyest ezen túlmenően is a hazai egészségügyi kultúra előbbrevitele. Mert hiába a rop­pant anyagi, szellemi erőfeszítés a gyógyítás érdeké­ben, ha a megelőzésben nem haladunk előre. Abban pedig nekünk, a törvényben állampolgárnak titulált millióknak van a legfőbb szerepünk. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szokásaink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, mindenki tudja, miről van szó. De hát ebben törvény, miniszter, kép­viselő aligha segíthet. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. BALOG JÁNOS Ha tombol a tűz, ha milliós értékek forognak veszélyben, minden másodperc késés, minden rossz mozdulat sok­ba kerül. S hogy ne így legyen, „békeidőben” is kivonulnak a tűzoltók. Ilyenkor nem szól a sziréna, nem villog a kék fény. A napokban két megye tűzoltóinak közös gyakorlatát örökíthettük meg Simontornyán. Képriportunk az 5. oldalon. Hl S ziréna nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents