Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
2 "nÉPÜJSÁG 1979. szeptember 30. Hétfő: Az ENSZ közgyűlése megkezdte az általános politikai vitát — A londoni Zimbabwe-konferencián a Hazafias Front kompromisszumos megoldást fogadott el — Az Elefántcsontparton menedékjogot kapott Bokassa ex-csá- szár — Carter fogadta a nicaraguai külügyminisztert. Kedd: Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalt az ENSZ-közgyűlésen — Hivatalos közleményeket adtak ki a Bejrút közelében lezajlott szíriai—izraeli légj csatáról — Pham Van Dong Bagdadban tárgyal. Szerda: Leonyid Brezsnyev Moszkvában fogadta a laoszi miniszterelnököt — A hét vezető tőkésország energiaügyi miniszterei Párizsban találkoztak — Prágában mély részvéttel kísérték utolsó útjára Ludvik Svoboda volt köz- társasági elnököt. Csütörtök: Bécsben megkezdődött a haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója — Moszkvában szovjet—kínai előkészítő megbeszélést tartottak — Dél-afrikai támadás Angola, rhodesiai támadás Mozambik ellen. Péntek: Találgatások Washingtonban a két Gromiko— Vance megbeszélés után — Lemondott a dán kormány — Mobutu Zaire-i elnök hivatalos látogatása Angolában — Bejelentették, hogy Karamanlisz görög miniszterelnök a Szovjetunióba és Magyarországra látogat. Szombat: Belgrádban ülésezik a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap — Franz-Josef Strauss kancellárjelölti programbeszéde a CSU kongresszusán — A Kínai KP KB plenáris ülése után összeült a parlament is — A pápa írországi útra indult. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakult a szovjet—amerikai viszony Gromiko New York-i tárgyalásai után? Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ székhelyén kétszer is találkozott amerikai kollégájával, Cyrus Vance- szel. Rendkívüli várakozás előzte meg világszerte a két nagyhatalom külügyminiszterének ismételt eszmecseréjét az előtt a politikai háttér előtt, amelyet az Egyesült Államokban a SALT—2. ratifikálása körüli végeláthatatlan huzavona és ezzel egyidőben vagy összefüggésben az úgynevezett „kubai szovjet jelenlét” ügye formált nyugtalanítóan komorrá. Az ENSZ-közgyűlés fórumán a szovjet külügyminiszter határozottan visszautasította az amerikai vádaskodásokat. Furcsa logikai bukfenccel Washingtonban egyesek erre sopánkodni kezdtek, mondván, hogy kár volt a világszervezet nyilvánossága elé vinni azt a — szerintük csak a két nagyhatalomra tartozó — vitát. Nyilvánvaló, hogy Gromiko éppen azért is tárta a világközvélemény elé az ügyet, mert le akarta leplezni az amerikai hidegháborús körök mesterkedéseit, ugyanakkor kifejezte a Szovjetunió békés törekvéseit és azt a szándékát, hogy normális, sőt baráti kapcsolatokat teremtsen az Egyesült Államokkal. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kremlben fogadta Kaysone Phomvihane-t, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB főtitkárát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét. (Képtávírónkon érkezett.) Washingtonban teljes a kapkodás, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el sokszor még ugyanazoknak a politikusoknak, vezetőknek a szájából is. Carter elnök sem marad ki ebből a sorból: egyik nap „harci alakulatnak” minősítette a Kubában tartózkodó szovjet kiképző csoportot, másnap viszont arra figyelmeztetett, hogy nem szabad összekapcsolni „a SALT mindennél fontosabb ügyét” a kubai szovjet katonai jelenlét kérdésével. Számos politikai megfigyelő vélekedik úgy, hogy a Carter-kor- mányzat csak a saját dolgát nehezítette meg, amikor eny- nyiszer és így foglalkozott és foglalkozik az állítólagos „kubai válsággal”, (A hét végén például a nemzetbiztonsági tanács is újra meg újra összeült.) 2. Milyen jövő vár a Panama-csatornára az erre vonatkozó szerződés életbe lépése után? Október 1-én lép életbe az Egyesült Államok és a Panamai Köztársaság között a Panama-csatorna sorsának szabályozására megkötött szerződés, miután a múlt héten a washingtoni kongresszus ezt a szerződést — nem minden vita nélkül — ratifikálta. 75 esztendeje jött létre az első megállapodás az akkor még el sem készült csatornáról, akkor az USA a 10 mérföld széles csatornaövezet bérletéért egy öszegben 10 millió dollárt tett le. továbbá köJasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet V. B.-elnöke néger polgárjogi vezetőkből álló küldöttséggel tárgyalt a héten Bejrutban. (Képtávírónkon érkezett.) telezte magát évi 250 000 dollár bérleti díj megfizetésére. 65 éve, az első világháború első napjaiban nyílt meg a rendkívül fontos víziút, amely a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti összeköttetést teremtette meg. Az Egyesült Államok azóta is az elsőszámú haszonélvezője a csatornának, a csatorna-övezetnek pedig szuverén ura volt. A panamai nép 15 esztendeje kezdett igazán erőteljes formában tiltakozni az USA gyarmatosító politikája ellen. A csatorna-övezetben a panamai zászlót kitűző diákokra az amerikai katonák tüzet nyitottak. 23 fiatalember vesztette életét. A másfél évtized alatt a washingtoni kormányzat új meg új engedményekre kényszerült: emelte a bérleti díj összegét és tárgyalásokat kezdett arról, hogy mikor üríti ki a csatornaövezetet... Még Kissinger volt az, aki tető alá hozta az első megállapodást, de már a Carter-diplomácia igyekezett sikernek feltüntetni, hogy távoli ígéretek fejében (2000. után távoznak végleg az amerikai katonák!) sikerült fenntartania a csatornaövezet bérletét. Gyakorlatilag tehát még két évtizeden át az USA ellenőrzi a stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt elsőrendű fontosságú víziutat. A csatorna-szerződés életbelépése idején a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium a csatornaövezetbe irányított egy légi deszant egységet és nagyszabású hadgyakorlatot szervezett. »Láthatóan arra számítottak Washingtonban, hogy az amerikai engedmények talán a panamai közvéleményt újabb követelések megformálására késztetik. Ezzel szemben egyesek a még Theodore Roseveit idejéből származó és latin-amerikai alkalmazásra szánt „furkósbot- politikát” szeretnék alkalmazni. 3. Mi a jelentősége az úgynevezett európai parlament ülésezésének? Strasbourgban ezen a héten ismét összeült az úgynevezett európai parlament, a Közös Piac országaiban június folyamán megválasztott képviselők testületé. Lételemük a vita... Hozzátehetjük: jó ideig még a meddő vita. Ez a parlament ugyanis nem törvényhozó testület. Határozatai legfeljebb csak némi politikai hatásra számíthatnak, propaganda célokra lehet felhasználni azt, ami Strasbourg- ban (és Luxemburgban) az ülésteremben elhangzik. Vita van még a körül is. hogy lehet-e, szabad-e azt az ingajáratot folytatni, amit az eredeti szabályzat előír, hogy tudniillik felváltva a Rajna-parti francia városban és a parányi nagyhercegség fővárosábn találkozzanak „az európai honatyák”. Luxemburg ragaszkodik ahhoz, hogy a parlament időről-időre ott ülésezzen — szállodások, vendéglősök, boltosok, taxisok stb. örömére és hasznára. No, de napjainkban a takarékosság az egyik fő szempont! Willy Brandt a napokban úgy nyilatkozott, hogy ő Strasbourgot szeretné az „európai parlament” székhelyének, már csak a francia—nyugatnémet megbékélés jelképe gyanánt is. A strasbourgi ülésen először mezőgazdasági és fegyverkezési témák kerültek a napirendre. Egy volt nyugatnémet hadügyminiszter és jelenleg „európai képviselő” azt javasolta. hogy a Közös Piac szervezete hivatalosan lépjen kapcsolatba a NATO-val közös fegyverszállítási programok meghatározására. Ez ellen a szocialista és szociáldemokrata párti képviselők csoportja tiltakozott, mondván, hogy először a válságos helyzetben levő nyugat-európai mezőgazdaság terheinek enyhítéséről kellene vitát nyitni. Van tehát bőven alkalom vitázni, mindenekelőtt arról, hogy miről is vitázzanak. PÄLFY JÓZSEF Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja Bonnban megbeszélést folytatott Jindrich Zahradnik csehszlovák miniszterelnök-helyettessel a két ország együttműködésének bővítéséről. (Képtávírónkon érkezett.) II Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén Jelentős évfordulóról emlékeznek meg október 1-én Kínában: harminc évvel ezelőtt kiáltotta ki Pekingben a Népi Tanácskozó Testület a Kínai Népköztársaságot, a Föld-legnépesebb országában ezzel megnyílt az új élet építésének lehetősége. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú fegyveres és politikai harc előzte meg. A félgyarmati sorban tartott hatalmas ország évtizedeken át — kiszolgáltatva az imperialista hatalmak kizsákmányolásának és a japán fegyveres agressziónak — folytatott harcot a nemzeti megújulásért, a társadalmi fel- szabadulásért. A felszabadító harc vezető ereje a Kínai Kommunista Párt volt, amely fellépett az országot kiszolgáltató bur- zsoá tömörülés, a Kuomintang ellen is. A kínai hazafiak harcát a kezdetektől fogva nagy figyelem és ro- konszenv kísérte világszerte, a nemzetközi kommunista mozgalom rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek a küzdelemnek, a Szovjetunió pedig létfontosságú támogatásban részesítette őket. A második világháborúban aratott győzelem kedvező feltételeket teremtett a kínai nép felszabadító harcának is: a szovjet hadsereg a japán megszállás alól felszabadította Észak-kelet Kínát, s nzzel létrejött a népi erők legjelentősebb bázisterülete. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nagy mennyiségű fegyvert és egyéb felszerelést kapott a Szovjetuniótól, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy 1949-ben döntő győzelmet arathasson az amerikai imperializmus támogatását élvező Csang Kaj-sek seregei felett. A népköztársaság kikiáltása után megindult fejlődésben Kína támaszkodhatott a Szovjetunió tapasztalatára, s sokoldalú politikai-gazdasági segítségére. A Szovjetunióval megkötött szövetség biztosította a fiatal népi állam számára a békés fejlődés garanciáit, a gazdasági támogatás a rendkívül elmaradott gazdaság modernizálásának megkezdésére adott lehetőséget. Sajnálatos módon azonban már ezekben az években jelen volt (habár nem töltött be domináló szerepet) a Kínai Kommunista Pártban az a nacionalista, hegemonista irányzat, amelyet Mao Ce-tung és köre képviselt. A kínai pártban folyó belső harcban az ötvenes évek végén Mao Ce- tung vonala háttérbe szorította a következetesen internacionalista erőket. Ennek következménye volt az igen nagy károkat okozó „nagy ugrás” kísérlete, s a pártot és a társadalmat megbénító úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. A belpolitikában eluralkodó szektás-dogmatikus irányzat együtt járt a szovjeteilenes- séggel, a nacionalista külpolitikai vonallal, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására irányuló kísérlettel. A hatvanas és hetvenes évek gazdasági-politikai válsága rendkívül nagy kárt okozott a kínai népnek. Ezt felismerték a Mao Ce-tung halála után hatalomra került vezetők is, akik a korábbi időszak hibáiért a felelősséget a „négyek” csoportjára hárítva megpróbálkoznak kiutat találni a belső nehézségekből, a gazdasági elmaradottságból. Ez a kísérlet azonban nem jár együtt a korábbi külpolitikai vonallal, a szovjetellenesség- gel való szakítással. Bizonyítja ezt Kína ázsiai politikája, a Nyugattal kiépített kapcsolatok jellege, az a kísérlet, hogy fokozott fegyverkezési programot hajtsanak végre az imperialista hatalmak segítségével. A szocialista államok közössége, a Szovjetunió több ízben kifejezte azt az eltökélt szándékát, hogy Kínával, ezzel a hatalmas, ősi kultúrájú országgal gyümölcsöző, jó viszonyt tartson fenn. Ennek a mi oldalunkról nincs semmilyen akadálya, s a kínai fél jóindulatát és készségét bizonyíthatja a napokban megkezdődött moszkvai tárgyalásokon, S elsősorban azzal, ha felhagy a szocialista Vietnam elleni katonai fenyegetéssel, az indokínai országok belügyeibe való beavatkozással. A magyar nép nagy tisztelettel tekint azokra az eredményekre, amelyeket a kínai nép az elmúlt évtizedekben áldozatos munkával, szorgalommal, tehetséggel elért, ezért — szövetségeseinkkel együtt — azt reméljük, hogy Kína visszatér a szocialista országok közösségébe. Ebben a szellemben köszöntjük Kína nagy népét a nemzeti ünnepén, a népköz- társaság kikiáltásának harmincadik évfordulóján. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton hivatalában fogadta Gerhard Schürer miniszterelnök-helyettest, az NDK állami tervbizottságának elnökét, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagját. A szívélyes, baráti hangulatú megbeszélésen jelen volt Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Ott volt Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete. * Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szombaton hivatalában fogadta Abdel- Rahman Salem al-Atiki kuvaiti pénzügyminisztert. A találkozón jelen volt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és Mohammed A. A. Abu-al- Hassan Kuvait hazánkba akkreditált nagykövete. HANOI Todor Zsivkovnak, a Bolgár KP Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács elnökének vezetésével szombaton háromnapos hivatalos, baráti látogatásra bolgár párt- és kormányküldöttség érkezett a Vietnami Szocialista Köztársaságba. A legfelsőbb szintű bolgár küldöttséget Le Duan, a VKP KB főtitkára, továbbá más magas rangú vietnami párt- és állami vezetők üdvözölték Hanoiban. A hivatalos vietnami—bolgár tárgyalások vasárnap kezdődnek. Hétfőn a bolgár vendégek nagygyűlésen találkoznak a vietnami főváros dolgozóival. PHNOM PENH Szombaton Phnom Penh- ben megkezdte munkáját a Kambodzsai Nemzeti Egységfront II. kongresszusa. A politikai beszámolót Heng Sam- rin, az egységfront elnöke tartotta. A kongresszus delegátusai értékelik az ország életének normalizálása területén végzett munkát, valamint a Pol Pót—leng Sary-klikk népirtó politikája súlyos következményeinek felszámolásában elért eredményeket. A kongresszus kijelöli az ország kül- és belpolitikai, valamint Kambodzsai gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének további feladatait is. DUBLIN II. János Pál pápa szombaton Írországban és az Egyesült Államokban teendő kilencnapos kőrútjának első állomására, Dublinba érkezett.
