Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

2 ^EPÜJSÄG 1979. szeptember 29. Ünnepségek a fegyveres érik lapja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) Csak szorgalommal és gond­dal elvégzett munkával, fe­lelősség- és hivatástudattal tudunk továbbhaladni ezen az úton, amelyen járunk. Ma békében élünk és min­dent elkövetünk azért, hogy a jövőben is így élhessünk. Ezért tartjuk kötelességünk­nek a fegyveres erők fejlesz­tését. A béke megőrzése kí­vánja ezt — mondotta. Ezért erősítjük és fejleszt­jük néphadseregünket. Ezért erősítjük szövetségi rendsze­rünket. Ezért veszünk aktí­van részt a Varsói Szerződés szervezetének tevékenységé­ben. Mindig biztonsággal szá­míthattunk és a jövőben is számíthatunk a Szovjetunió és a szocialista országok ere­jére. Olyan közösségnek va­gyunk a tagjai, amilyen kö­zösséget csak céljaink azo­nossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozhatott létre. A magyar néphadsereg szoros együttműködésben a Varsói Szerződés fegyveres erőivel, oltalmazza a békét, országaink biztonságát, őrkö­dik hazánk és nemzetünk függetlenségén. Hozzáértően, fegyelmezet­ten és szervezetten végzi fel­adatát a határőrség, a rend­őrség és a munkásőrség. Fe­lelős és áldozatkész munká­jukkal méltóan töltik be hi­vatásukat: őrzik határaink sérthetetlenségét, védik a tör­vényes rendet és a közbizton­ságot. Népünk külön is tisztelet­tel adózik azért, hogy hazánk fegyveres testületéi — alap­vető kötelességük teljesítése mellett — részt vesznek fon­tos népgazdasági feladatok megoldásán, elemi csapások elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmentésé­ben is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, szocialista álla­munk messzemenően gondos­kodik arról, hogy néphadsere­günk, határőrségünk, rendőr­ségünk és munkásőrségünk rendeltetésének megfelelően működjék; hogy a jövőben is maradéktalanul elláthassa a feladatából rá háruló köte­lességeket. Pártunk, kormányunk, dol­gozó népünk elismeréssel adózik a fegyelmezett és ered­ményes munkáért: gondosko­dással, szeretettel és megbe­csüléssel övezi őket. Ezekben a napokban szerte az országban az üzemekben a termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és az iskolákban — ünnepélyes külsőségek kö­zött köszöntik fegyveres erőinket, szocialista vívmá­nyaink védelmezőit. Hazánk minden állampolgára jóleső érzéssel nyugtázza, hogy fegyveres testületeink min­den tagja becsülettel teljesíti kötelességét. Meggyőződésünk, hogy fegyveres erőink egésze és minden tagja a jövőben is ezt teszi; így válaszol a bi­zalomra. Az elismerésnek és bizalomnak a kifejezése, hogy a fegyveres erők napja alkal­mából a fegyveres erők és testületek tagjai — továbbá a társadalom más területein a honvédelem érdekében dol­gozók — közül jelentős szám­ban részesülnek magas fokú elismerésben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon fegy­veres erőink és testületeink számos tagját tüntette ki ki­magasló érdemeiért, illetve adományozott részükre magas rendfokozatot. Köszöntőm önöket és gra­tulálok valamennyi kitünte­tett és kinevezett elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Miniszter­tanács — és a magam nevé­ben. Azt kívánom mindnyá­juknak — és az önök közve­títésével a fegyveres erők, testületek minden tagjának, a honvédelem érdekében dolgo­zóknak —, hogy a jövőben is jó erőben és egészségben tel­jesítsék a kötelességükből és hivatásukból fakadó megtisz­telő feladatukat. Emberi sor­sukban, a magánéletükben mindannyiuknak boldogságot kívánok. Ezt követően Gáspár Sán­dor tábornoki kinevezéseket és kitüntetéseket adott át. za Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát adta át dr. Szügyi Gyulának, a megyei tanács osztályvezető-helyet­tesének. A Honvédelmi Ér­demérmet Háry Jánosné, a megyei tanács pénzügyi osz­tályának főelőadója és Pály Dezső, a pincehelyi tanács elnöke vette át. * A Tolna megyei hadkiegé­szítési és területvédelmi pa­rancsnokság ünnepségét teg­nap délután a régi megye­háza dísztermében tartották. Szalma István alezredes ün­nepi köszöntője után felol­vasták a honvédelmi minisz­ter ünnepi parancsát. A Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arainy fokozatát Csurgó Sán­dor alezredes, ezüst fokoza­tot Takács Miklós százados, bronz fokozatot Sebők János hadnagy kapott. Ezen az ün­nepségen köszöntötték és tüntették ki Sipos Ferencnét, akinek nyolc fiúgyermeke teljesített szolgálatot a Ma­gyar Néphadseregben. Kö­szöntötték özv. Pukli József - nét is, aki hétfőn Budapes­ten vette át a kitüntetést. Mindketten a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatát kapták meg. A Szol­gálati Érdemérem különböző fokozatait hárman kapták. Három tartalékos tisztet mi­niszteri kitüntetésben része­sítettek. Ezen kívül nyolc tartalékos tisztet előléptet­tek, a hivatásos állományból négyen részesültek parancs­noki jutalomban, a polgári alkalmazottak közül kettőt jutalmaztak meg. Maller Bé­la alezredes a hadkiegészítő parancsnoka Budapesten vet­te át tegnap a Szolgálati Ér­demérmet. * A munkásőrség megyei parancsnokságán dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője tartott ünnepi köszöntőt, majd Sör­főző István, megyei munkás- őrparancsnok kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zatát kapta a munkásőrmun- ka támogatásáért Steindl Ká­Gromiko es 1lance újabb eszmecseréje roly, a BHG szekszárdi gyá­rának igazgatója. Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizott­ságának első titkára az if­júság honvédelmi nevelésé­ben kifejtett munkájáért Ki­váló ifjúsági vezető kitünte­tést Hepp Józsefnek és Szentes Antalnak, aranyko­szorús KISZ-jelvényt pedig Takács Tibornak és Krausz Ignácnak adott át. A szekszárdi ünnepséggel egyidőben a megye különbö­ző helységeiben tartottak ün­nepséget. A munkásőrmun- káért, a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát ketten, ezüst fokozatát né­gyen és a bronz fokozatát öten kapták, országos pa­rancsnoki dicséretben 15-en, megyei parancsnoki dicséret­ben 12-en részesültek. Lendvai József munkásőr az MMG—AM szekszárdi műszergyárának dolgozója tegnap a Parlamentben vet­te át a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet. * A polgári védelmi megyei parancsnokság ünnepségén dr. Polgár Ferenc, a megyei parancsnok helyettese tar­tott ünnepi köszöntőt, majd Selyem István őrnagynak át­adta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. A Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatait 23-an kapták meg, ezen kívül het­venen pénz- és tárgyjutalom­ban részesültek. * Szekszárdon a Magyar Honvédelmi Szövetség szék­házában Tárnok Géza, a gépjárműiskola vezetője em­lékezett meg a fegyveres erők napjáról, majd Négyesi Jó­zsef alezredes, az MHSZ me­gyei titkára kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Végh János őrnagy, Honvédelmi Érdem­érem kitüntetésben részesült Fodor Ferenc gépjármű­oktató és Palkó Erzsébet fő­előadó, főtitkári elismerésben öten részesültek és először adták át a törzsgárda jelvé­nyeket azoknak, akik 20, 15 és 10 éve dolgoznak a moz­galomban. Vance amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásait befejezve hazautazott az Egyesült Államokból A. A. Gro­miko szovjet külügyminiszter, aki országa küldöttségét ve­zette az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán. (Képtávírónkon érkezett.) Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön több mint háromórás tanács­kozást folytatott. A két kül­ügyminiszter e heti második találkozója után Andrej Gro­miko a sajtó előtt kijelentet­te: „Komoly jellegű” tárgya­lások folytak, amelyek mind a kétoldalú kapcsolatokra, mind a nemzetközi helyzetre kiterjedtek. Gromiko, tárgya­lásait befejezve, hazautazott az Egyesült Államokból. Cyrus Vance hasonlóan rö­vid nyilatkozatában közölte, hogy egyetért megbeszéléseik Gromiko-adta jellemzésével. Azok tartalmi kérdéseiről ő sem kíván szólni, jelentést fog tenni Carter elnöknek. Vance közölte, hogy nem vet­ték tervbe az elnök és Gro­miko találkozóját, s újabb külügyminiszteri tanácskozás sem szerepel napirenden. Megfigyelők szerint a hosz- szúra nyúlt New York-i tár­gyalás, a mértéktartó hang­nemű nyilatkozatok arra utal­nak: a két nagyhatalom kö­zött változatlanul jelentős né­zeteltérések vannak az úgy­nevezett „kubai kérdésben”. Gromiko szovjet külügymi­niszter legutóbb kedden, az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében utasította vissza az amerikai állításokat arról, hogy szovjet „harci egysé­gek” lennének Kubában. Vance ezek után még csütör­tökön, a Gromikóval való ta­nácskozás előtt tartott New York-i előadásában is meg­ismételte az amerikai állítá­sokat. Carter elnök már koráb­ban jelezte, hogy ha a „kubai kérdés” nem rendeződik a washingtoni elgondolásoknak megfelelően, „ellenintézkedé­seket” tesz. A sajtó ezek kö­zött említette például azt, hogy növelik az amerikai ka­tonai jelenlétet a Karib- tenger térségében. A Fehér Háznak a kérdés­ben már ismételten megnyil­vánult bizonytalanságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az elnök külön héttagú tanácsadó bizottságot hozott- létre a „kubai ügyben” teen­dő lépéseivel kapcsolatban. A testületet Clark Clifford, a Johnson-kormány egykori hadügyminisztere vezeti, tag­jai ugyancsak korábbi vezető katonai és külpolitikai szak­értők. Washingtonban nyílt titoknak számít, hogy míg Vance külügyminiszter „csen­des diplomáciát” javasolt a kubai kérdésben, más elnöki tanácsadók „kemény” maga­tartást sugalltak Carternek. Az utóbbi csoportba sorolják Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó mellett az elnök propaganda-szakembereit, akik azt remélik: az effajta keménység fellendítheti az el­nök példátlanul megcsappant népszerűségét — amire ége­tően szüksége van a Kennedy szenátor ellen máris megkez­dődött választási harcban. A „KUBAI ÚGY” — ÜRÜGY A Kubában tartózkodó szovjet katonai személyzet je­lenléte körül immár három hete folyó propagandakam­pányhoz hasonlót az utóbbi években nem lehetett tapasz­talni az Egyesült Államok­ban. Az a benyomás alakult ki, mintha a kampányt tuda­tosan nem hagynák lecsende­sedni azok a körök, amelyek érdekeltek az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, illetve Kuba közötti ellenségeskedés szításában, hiszen ha hagy­nák, hogy a dolgok a maguk természetes módján alakulja­nak, a kampány már rég ma­gától kifulladt volna, lévén minden tápláló eleme — az ürügy, a rá felépített tételek, a felhozott érvek — mind egy szálig hamisak — állapítja meg Vlagyimir Goncsarov, a TASZSZ politikai szemle­írója. Meglehetősen visszataszító- ak a hadjárat céljai is. Min­denekelőtt ugyanis fel kell idézni azt a tényt, hogy a propagandabotrányhoz fel­használt ürügy — szovjet ka­tonai kiképzőközpont létezé­se Kubában — már tizenhét éve fennáll. Régóta ismerete­sek annak az okai is, miért kérte a kubai kormány a Szovjetuniótól a katonai ki­képzőket: erre Kuba védelmi képességének megszilárdítása érdekében volt szükség, a vé­delmi képesség fejlesztésére pedig Kubát — mint ismere­tes — nemcsak a múltban szerzett tapasztalatok, ha­nem a jelenlegi, az ország békés fejlődésének egyáltalán nem kedvező körülmények is kényszerítik. Teljességgel nyilvánvaló, hogy Washing­tonban kiválóan tájékozottak a kubai néppel szemben el­lenséges, külföldön megbúvó erők ténykedéséről, s sokat tudnának mesélni erről. Csak­hogy éppen ezt a témát hall­gatás veszi körül Washing­tonban, s egészen másról fo­lyik a szócséplés: az Egyesült Államokat fenyegető valami­fajta „veszélyről”. Eközben Carter elnök egyik legutóbbi választási beszédé­ben elismerte, hogy a jelen­leg Kubában tartózkodó szov­jet katonai személyzet sem­miféle veszélyt nem jelent az Egyesült Államokra nézve, ö maga jelentette ki, hogy a szovjet kiképzők „nem ren­delkeznek támadófegyverek­kel, amelyekkel katonai csa­pást lehetne mérni partjaink­ra. Nincs olyan harci eszkö­zük, amelynek révén be le­hetne törni a tenger felől. Nincs olyan hárci eszközük, amelynek segítségével meg lehetne valósítani egy légi be­törést, s ily módon nem ve­szélyeztetik biztonságunkat”. Valóban, teljesen nyilván- való, hogy a Kubában tartóz­kodó szovjet katonai személy­zet sem létszámát, sem pedig funkcióját tekintve nem fe­nyegetheti sem az Egyesült Ál­lamokat, sem más országokat. Nincs kétség afelől, hogy a mesterségesen keltett, mester­ségesen szított és teljesen példa nélküli ügy most már mértéken felül elhúzódott. Világos, hogy a dolognak vé­get kell vetni. Ez hasznára válna a nagy és sürgető nem­zetközi problémák megoldá­sának, az országaink és né­peink közötti kapcsolatok si­keres fejlesztésének, az egye­temes béke megszilárdításá­nak — állapítja meg a TASZSZ politikai szemleírója. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az Ok­tóberi Forradalom Érdem­renddel tüntette ki Czinege Lajos hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság hon­védelmi miniszterét. A kitüntetésről szóló ren­delet, amelyet Leonyid Brezs- nyev írt alá, azt hangoztatja, hogy a Legfelsőbb Tanács a kitüntetést a szovjet fegyve­res erők és a magyar néphad­sereg közötti baráti kapcso­latok fejlesztése és erősítése terén szerzett érdemeiért ado­mányozta Czinege Lajosnak. NEW YORK A Közel-Kelet témája állt csütörtökön az ENSZ-közgyű­lés New Yorkban folyó 34. ülésszakának középpontjában. Az általános politikai vita felszólalói között is többség­ben voltak a közel-keleti vál­ságban közveltenül vagy köz­vetve érintett országok kép­viselői. Mose Dajan izraeli külügy­miniszter beszédében semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Tel Aviv nem változtat eddigi közel-keleti politiká­ján. Púja Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New York­ban találkozott Hans-Dietrich Fischerrel, az NSZK alkancel- lárjával és külügyminiszteré­vel, majd Jean Francois Pon­cet francia külügyminiszter­rel. A megbeszéléseken a két­oldalú kapcsolatokkal össze­függő kérdésekről, valamint az ENSZ-közgyűlés napirend­jén szereplő egyes témákról volt szó. t Háry Jánosné átveszi a kitüntetést • • ünnepségek a megyében Tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon a honvédel­mi és népgazdasági felkészü­lés eredményes végrehajtásá­nak érdekében az államigaz­gatásban több éven keresz­tül végzett kiemelkedő tevé­kenységének elismeréséül K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára a Ha­

Next

/
Thumbnails
Contents