Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
U ^HPÜJSÄG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Villamosítás Nagy András és családja Ujdalmandról így ír: „...Dalmandon vásároltunk közművesített telket 1977 februárjában, a Táncsics Mihály utcában. Még abban az évben megkezdtük az építkezést. 1978 augusztusában a lakhatási engedélyt is megkaptuk, azonban sajnos a mai napig sem tudtunk beköltözni, mert nincs villany. A községi tanács csak ígérget, de semmit nem tesz. Érdeklődtünk a dombóvári DÉ- DÁSZ-nál mikor számíthatunk a bekötésre? Azt a választ kaptuk, nem hozzájuk tartozik, hanem a kaposvári DÉDASZ-hoz. Onnan is érdeklődtünk. Ők 1980-ra ígérik a villanyhálózat kiépítését. Nagyon kérjük a szerkesztőséget, amennyiben lehetőség van rá, segítsenek nekünk, hogy minél előbb beköltözhessünk a háromszoba- összkomfortos lakásunkba...” A községi tanácsnak 1978- ban a már meglévő vezeték ■ átépítésére és a további építésre nem volt fedezete, így a teljes munkát csak 1979 februárjában tudta megrendelni, az 1979. évi megyei faluvillamosítási keret terhére, mely a II. félévre volt beütemezve. A Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és' vízügyi osztálya a 4384/1979. számú, 1979. augusztus 27-én kelt levelében közölte az 1979. évi faluVillamosítási keret felosztását, mely szerint Dalmand kisfeszültségű hálózatbővítésre 100 ezer forint fedezetet kapott. A fedezet birtokában tájékoztatást kértünk a DÉDÁSZ-tól a hálózatbővítési munka időpontjáról és ígéretet kaptunk, hogy 1979. október végére átadásra kerül a Táncsics utcai kisfeszültségű hálózat...” Útszélesítés Szalai József írja GerjenOlvasónk levelét a KPM Közúti Igazgatóságnak Szek- szárdra küldtük meg, ahonnét Tajnafői Sándor igazgató válaszát közöljük: „A kérdéses út szélesítését igazgatóságunk az- idei évre tervezte. Tervünkben a szélesítés a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt úgy szerepelt, hogy az alapszélesítés stabilizációs eljárással fog megtörténni. A ' stabilizációhoz szükséges alapanyagot a Dunából kívántuk kinyerni. Ennek érdekében a szükséges szerződéseket megkötöttük. Tekintettel azonban arra, hogy a kedvezőtlen dunai vízállások következtében az alapanyag kitermelését nem sikerült elvégezni, pénzügyi lehetőségeink korlátozott volta miatt a bekötő út szélesítését törölni kellett programunkból. Az elmaradt munkálatok miatt szíves elnézésüket kérjük...” A panaszos levelet a dombóvári Városi Tanács V. B. műszaki osztályára küldtük ahonnét Csillag László osztályvezető az alábbi választ adta: „...A dalmandi Községi Tanács 1978-ban megrendelte a Táncsics utcai villamos vezeték meghosszabbítását, de a DÉDÁSZ a munkálatokat nem vállalta el, mivel a már meglévő hálózatot is át kell építeni a meghosszabbítással járó teljesítménynövekedés miatt. bői: „...Még 1977-ben az ön kérdez — Mi válaszolunk rovatban feltettem a kérdést a KPM igazgatójának, hogy a gerjeni bekötő út szélesítése szerepel-e a tervükben? Az igazgató nyilvánosság előtt azt a választ adta, hogy a kérdéses út felújítása, illetve szélesítése az 1979-es tervben szerepel. Az idei év nagy része már lejárt, s mi félünk, hogy az útépítésből ismét nem lesz semmi. Kérdésünk: elkészül-e az út?” Özvegyi nyugdíj özv. Laszlócki Györgyné Paksról írja: .„...Férjem a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója volt 1979. június 20-ig. Június 18-án tragikus balesetet szenvedett, itthon a padlás lépcsőjéről leesett, kórházba került, de sajnos 20-án meghalt. A Társadalom- biztosítási Igazgatósághoz fordultam özvegyi nyugdíj kéréssel, azonban elutasítottak azzal, hogy nincs ki az ideje, így nem vagyok jogosult. 1970-től havi 100 Ft-ot fizettünk a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Akkor azt a felvilágosítást kaptuk hogy ez is beleszámít a nyugdíjba. 1952-től 1974-ig egyéni gazdálkodó volt a férjem, én is besegítettem neki. Sokat voltam beteg, vállalatnál nem tudtam elhelyezkedni, s most 57 éves létemre egyedül maradtam, s nincs semmi jövedelmem.” A levélre dr. Deák Konrád, a megyei ügyészség osztály- vezető ügyésze a következő választ adta: „A Társadalombiztosítási Igazgatóság határozata helye- sen jelöli meg, hogy az özvegyi nyugdíjra az a feleség jogosult, akinek férje a haláláig, az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte. Ezt mondja ki a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 59. paragrafusa. Az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő pedig — ugyanezen törvény 39. §-a szerint — tíz év. Mindezek mellett is felhívjuk figyelmét a Társadalom- biztosítási Igazgatóság határozatában is megjelölt lehetőségre, hogy a határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet, a Társadalombiztosítási Bizottsághoz. Javasoljuk, hogy — saját megnyugtatására is — éljen ezzel a lehetőséggel. T elefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK 1979. szeptember 26. A bírói végrehajtásról szóló, a Magyar Közlöny idei 62. számában megjelent 1979. évi 18. számú törvényerejű rendelet részletes szabályai köz- érdeklődésre ugyan aligha tarthatnak számot, az azonban bizonyára sokakat érdekel, hogy a munkabérből — az alább felsorolt kivétellel — legfeljebb 33 százalékot lehet levonni. A levonás a munkabér 50 százalékáig terjedhet az alábbi követelések fejében: a) tartásdíj, állami gondozási díj és intézeti elhelyezés költségeihez való hozzájárulás, b) az adóssal szemben fennálló munkabérkövetelés, c) társadalmi tulajdonban okozott kár és leltárhiány megtérítése, d) jogalap nélkül felvett munkabér és társadalombiztosítási ellátás, e) természetbeni juttatás térítési díja, f) lakbér és a vele egy tekintet alá eső követelés, valamint lakáshasználati díj. Az adós táppénzéből csak a tartásdíjat és a táppénz címén jogalap nélkül felvett összeget lehet levonni, a levonások együttes összege pedig csak a táppénz 33 százalékáig terjedhet. Felsorolja a jogszabály azokat a vagyontárgyakat is, amelyek mentesek a végrehajtás alól, ilyenek — többek között — a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközök,, a szükséges ruházati cikkek és ágynemű, a lábon álló, illetőleg be nem takarított termény, az egy hónapra szükséges élelmiszer és 3 hónapra szükséges tüzelőanyag, stb. Kihangsúlyozandó, hogy az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga alapján igényt tart, ezt az igényét a végrehajtást kérő ellen indított perben érvényesítheti. A törvényerejű rendelet 1980. január 1-én lép hatályba. A közlekedés- és postaügyi miniszter 19/1979. (IX. 6.) KPM számú rendelete egyes közlekedési, postai és távközlési munkás szakmákra képesítő vállalati szakmunkásképzésről szól, melyből itt csak annyit emelünk ki, hogy a tanfolyam elméleti foglalkozásait munkaidőn kívül kell megtartani s hogy a szakmunkásképzésben részt vevő dolgozót különböző kedvezmények illetik meg. (Magyar Közlöny f. évi 63. száma.) Indokoltnak tartjuk felhívni á figyelmet a Tanátsok Közlönye idei 29 számában megjelent 307/1979. PM— MÉM számú együttes közleményre, amely a háztáji föld használatára és az ezzel kapcsolatos adókötelezettségre vonatkozó rendelkezések helyes és egységes értelmezéséről szól, s amely szerint a termelőszövetkezeti tagnak a részére kiadott háztáji föld után a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját kell fizetnie és ez az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a háztáji földet maga a tag műveli meg, és akkor is, ha a tag megbízása alapján — térítés ellenében — a tsz végzi el részben vagy teljes egészében a munkákat. Ugyanakkor a termelőszövetkezetnek a tagok részére kiadott háztáji föld után nem kell földadót fizetnie. Ezért a tsz részéről az a szabályos eljárás, ha a háztáji föld nagyságát minden esetben tagonként meghatározza és azt a tanács adóügyi szervéhez megküldi. A betétdíjas üvegpalackok visszaváltása tárgyában a SZÖVOSZ Tájékoztató idei 35. számában megjelent közlemény arra hívja fel nyomatékosan a vendéglátó vállalatok és szövetkezetek figyelmét, hogy azok az üzletek, amelyek utcán át is értékesítenek üvegpalackos italokat, kötelesek a hét valamennyi napján, napszakra való tekintet nélkül a betétdíjas üvegeket a fogyasztótól visszaváltani Az üzletek üvegpalack-visszaváltás^| tevékenységét a vállalatnak rendszeresen ellenőriznie kell. DR. DEÁK KONRAD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Uszályok Jugoszláviának A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregysége húsz önjáró uszályt készít jugoszláv megrendelésre. Az új típusi hétszázötven tonnás vízi járművek ömlesztett áruk és konténerek szállítására is alkalmasak. A balatonfüredi gyárban már vízre bocsátották a tizenötödik uszályt. A betörő — Szép időnk van ma, Géza! — szólt Kovács őrmester járőrtársához és indított. A rendőrautó lassan siklott a frissen fellocsolt úttesten. Alig fél órája kezdték meg délutáni szolgálatukat. — Remélem, nyugodt napunk lesz, nem úgy, mint... — Oda nézz! — vágta ketté mondatát a járőrtársa. Kovács a kinyújtott kéz irányába pis- lantott. Egy motorkerékpáros férfi haladt feléjük és izgatottan integetett. A rendőrautó az útpadkához kanyarodott. — Mi történt? — Jöjjenek gyorsan! Az egyik lakónk betörőt fogott a bérházunkban! Éppen a rendőrségre igyekeztem, bejelentést tenni. A lakó rázárta az ajtót a betörőre, a többi lakótárs a lépcsőházban vigyáz. Biztos, ami biztos! — hadarta egyszuszra a motoros. A bérház bejárati ajtaja előtt nagy csoportosulás fogadta az érkezőket. Az egyik lakó kitárta az ajtót és egy férfire mutatott. — H. István vagyok — mutatkozott be a rendőröknek. — Tessék jönni, majd mutatom az utat! A lépcsőn felfelé haladva lihegve és szaggatottan vázolta az eseményt. — Tudja, őrmester elvtárs, feleségem és én is dolgozunk. Nappal nem szoktam hazajárni soha. Most kénytelen voltam haza- ugrani, mert egy fontos anyagot itthon felejtettem, amit egy óra múlva értekezletre kell vinnem. Nagyon meglepődtem, amikor az ajtót záratlanul találtam. Benyitottam és egy idegen férfit pillantottam meg. aki a hűtőszekrény előtt guggolt és abban matatott. Kiugrottam és rázártam az ajtót. — Itt lakom — mutatott az egyik ajtóra. Az őrmester az ajtóhoz lépett. — Rendőrség! — kiáltott, de mielőtt a szolgálati szabályzat által előírt mondóká- ját befejezhette volna — lassan kinyílt az ajtó. A nyílásnál egy harminc év körüli fiatalember alakja jelent meg. — Nem vagyok betörő... jöjjenek be, mindent megmagyarázok — dadogta. Bementek. A fiatalember a fotelba roskadt és lapos pillantásokat vetve a lakás tulajdonosa felé, megszólalt: — Az az igazság, hogy nekem kulcsom van a lakáshoz... már két éve... Csapódott az előszoba ajtaja és belépett H. István felesége. Halk sikoly hagyta el ajkát, majd hófehér arccal bámult a semmibe. —r Marika! — kezdte a fiatalember. — Semmi értelme a tagadásnak... egyszer úgyis kiderült volna... — Uram! — fordult a férj felé. — Ne csináljon botrányt... majd mindent megbeszélünk... A kínos, néma csendet Kovács őrmester hangja törte meg: — Ez nem rendőrségi ügy — mehetünk! — Maga jobb, ha velünk jön — intett a fiatalembernek. — Természetesen... — ugrott fel a férfi és hálás pillantást vetett az őrmesterre. A ház előtt kíváncsiskodó emberek gyűrűje között furakodtak a gépkocsihoz. — A bitang!... Az ilyeneket tíz évre kellene lecsukni! — kiabált valaki. — Gyalázat! Az ember már fényes nappal sem lehet biztonságban! — kontrázott egy másik. A rendőrautó két utcával odébb állt meg. — Kiszállhat! — nyitott ajtót az őrmester, majd hosszasan nézett a férfi után. Közben azon gondolkodott, miképpen tudná tömören summázni fiatal kollégájának az eset tanulságait. Hirtelen nem jutván eszébe semmi, mosolyogva fordult társához: — Látod, pajtás, milyen bonyodalmak származnak abból, ha az ember feledékeny! Hangos nevetésüket a rádió recsegése szakította félbe. Felhangzott az ügyeletes tiszt ismerős hangja: — Tömegverekedés a vasútállomáson. Azonnal intézkedjenek! — Értettem! — válaszolt az őrmester és a sziréna kapcsolója felé nyúlt. CSEH GABOR
