Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
XXIX. évfolyam, 224. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. szeptember 25., kedd Mai számunkból PÄRTHATÄROZATOK :■ ....------ % ^___ k — PÁRTMEGBÍZATASOK « fi M (3. old.) t ( 111 1 „FESTIK u— 1 W rn ** A GABONASILÓT” — ill ■ a * DE HOGYAN? '-a. (3. old.) . SZEKSZÁRDIDózsa— VASÁRCSARNOK PÉT 3-0 ÉPÜL BONYHÁDON (5. old.) (3. old.) több szakmunkás?! A VÁLLALATI vezetők panaszai között gyakori a szakmunkáshiány emlegetése. „Bezzeg, ha több szakmunkásunk lenne, mennyivel jobban mennének a dolgok” — mondják. Valóban javulna a munka? Lehet több szakmunkás? Kezdjük talán ez utóbbi kérdésre adható válaszszák Jelenleg hazánkban az_— 5 millióra tehető — aktív keresőknek mintegy 70 százaléka, tehát 3,5 millió dolgozó végez fizikai munkát. Ezen belül — a statisztikai hivatal rétegfelmérése szerint — mintegy l',2 millió szakmunkás tevékenykedik a szocialista szektorban. Az ezredforduló tájékán sem várható lényeges változás az aktív keresők számában, hiszen az jószerével változatlan marad. A nem fizikai foglalkozásúak aránya valamivel emelkedik a fizikaiak rovására, míg ez utóbbi csoporton belül a szakmunkások száma nő 200—300 ezerrel, a segédmunkások hasonló számú csökkenése mellett. A betanított munkások létszáma változatlan, mintegy 1,4 millió marad. Változatlan létszám mellett, nyugdíjba vonulás miatt a szakmunkásoknak évente 2,5 százalékát kell pótolni. Néhány szakmában többet, hiszen például a bányászati, kohászati szakmákban a dolgozók életkora magasabb az átlagnál. Náluk tehát nagyobb a természetes pótlás aránya. A fiatalok viszont nem vonzódnak ezekhez a szakmákhoz. Az idén 118 ezer diák fejezte be az általános iskola 8. osztályát. Közülük 114 ezer jelentkezett továbbtanulásra. A ténylegesen továbbtanulók aránya évek óta az iskolát befejezők 93 százaléka körül állapodott meg. Ez úgy tagolódik tovább, hogy a végzős diákok 45 százaléka gimnáziumba, illetve szakközépiskolába, s ugyancsak 45 százaléka szakmunkásképző intézetbe kerül. (Ezt a fele-fele arányt a középtávú és az éves népgazdasági tervek szabják meg.) A maradék 3 százalékot az olyan továbbtanulók adják, akik gyors- és gépíró iskolába, vagy egészségügyi szakiskolába, stb. jelentkeztek. A szakmunkások száma azonban nemcsak a szakmunkás- képző intézetekből kikerülőkkel növekszik: a szakközépiskolát végzettek egy része is ilyen munkakörben helyezkedik el és a felnőttképzés keretében a múlt évben például a 48 ezer végzős szakmunkástanuló mellett 25 ezer felnőtt szerzett ugyancsak szakmunkásbizonyítványt. MEGÁLLAPÍTHATÓ tehát, hogy évről évre nő a fizikai dolgozók körében a szakmunkások aránya. Feszültségek viszont szép számmal akadnak: egyes szakmákat tömegével akarnak tanulni, míg mások elsajátítására alig-alig jelentkeznek. íme néhány kirívó példa: az 1978—79-es tanévre a tervezett 2600 helyre 3140 autószerelő tanulót vettek fel; a mechanikai műszerészek 1000 helyett több mint 1100-an jelentkeztek, ugyanakkor szerkezetlakatos tanulónak 1700 helyett alig 1300-an, míg cipész szakmára a tervezett 134 helyett mindössze 28-an. Itt tehát két — vélt vagy valódi — érdek ütközik. Az egyik a vállalatoké — hiszen az ő igényük alapján alakulnak ki a keretszámok —, a másik a tanulóké, akik szülői vagy más környezeti hatásra választanak szakmát. Ez utóbbiak döntését igyekszik befolyásolni a nehezen beiskolázható szakmáknál — anyagiakkal, valamint a tanulás és a munkakörülmények javításával —, egy 1972-es gazdasági bizottsági határozat. Végül is mennyi szakmunkáshoz jut évenként a gazdaság? A tapasztalatok szerint a beiskolázott tanulók egyötöde lemorzsolódik a tanulmányi idő alatt, egy másik, ugyanekkora hányad szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében elhagyja a szakmát. így körülbelül 20 ezerrel kevesebb szakmunkás jut minden évben a munkahelyekre. Hogy mit szólnak mindezekhez a vállalatok? Azok bizony minden évben éppen kétszer annyi szakmunkástanulót igényelnek, mint amennyit egyáltalán képezni lehet. Egyes szakmákban, ahol tartósan alacsony az utánpótlás, jogos lehet ez a kérés, de zömében inkább cáfolható. Minek kell hát változnia ahhoz, hogy legyen elég szakmunkás? A képzés oldaláról: a beiskolázások szakmai szerkezetének. Ebben az intézményes pályaorientálásnak és az iskolának is komoly feladata van. A képzési idő alatt lemorzsolódók a hiánynak csak töredékét adják, tehát a vállalatoknak kell nagyobb figyelmet fordítaniuk a szakmunkás fiatalok megtartására, és az egész szakmunkásállomány hatékony foglalkoztatására.. A vállalati szakmunkásigény kielégítésének másik útja a felnőttképzés. A jelenlegi formák mellett az egyes főhatóságok már elkészítették a saját ágazati — vállalati szakmunkásképzési jegyzéküket. Az ebben szereplő, jobbára speciális, rövidebb felkészülési idejű szakmákat tanfolyamok keretében sajátíthatják el a dolgozók. Bizonyítványuk az illető ágazatban, illetve vállalatnál érvényes, ott viszont egyenrangú minden mással. A SZAKMUNKÁSOKKAL — és egyáltalán a szakértelemmel — ugyanúgy „hatékonyan kell gazdálkodni”, mint bármi mással. Ez a pályára irányítással kezdődik, a szükségletekhez igazodó szakmastruktúra kialakításával, a beiskolázással folytatódik és a vállalatok pályán tartó tevékenységével, valamint a munkaerő hatékony foglalkoztatásával fejeződik be. — németh — New York Vance beszéde az ENSZ közgyűlésén Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán hétfőn megkezdődött a kéthetes általános politikai vita. Az első felszólalók között volt Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Andrej Gromiko, a szovjet diplomácia vezetője kedden mond beszédet a közgyűlés plénuma előtt. Vance beszédében emlékeztetett rá: A két legnagyobb nukleáris hatalomra különleges felelősség hárul a hadászati fegyverkezési verseny korlátozásában és a SALT— II nagy lépést jelenthet kötelezettségük teljesítése felé — hangsúlyozta Vance. Az amerikai külügyminiszter igen keveset foglalkozott a kelet—nyugati kapcsolatokkal, az európai politika kérdéseit nem is említette. Kormányforrások szerint ennek az az oka, hogy a közgyűlésen a fejlődő és a fejlett országok kapcsolatainak kérdései állanak előtérben. Megfigyelők szerint a fő ok az, hogy az amerikai kormány teljes bizonytalanságban van a maga-teremtette „kubai ügyben”. Vance utoljára a múlt hét csütörtökjén tárgyalt Dobrinyin szovjet nagykövettel és egy teljes héttel későbbre, 28-ára tűzték ki Vance .találkozóját New Yorkban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Mértékadó források szerint Washngton azt reméli, hogy a Vance—Gromiko találkozó kimenetele lehetőséget ad majd rá, hogy a hét végén CarteT elnök tárgyalhasson Washingtonban Gromikóval. A külügyminiszter szerint annak ellenére, hogy a két nagyhatalom maga mögött hagyta az ellenségeskedés időszakát, „a kelet—nyugati viszony veszélyesen megromolhat minden olyan esetben, amikor az egyik fél nem veszi tekintetbe a másik biztonsági érdekeit”. Az amerikai külügyminiszter feltűnően általánosságokban mozgó beszédében a fejlett tőkés és a fejlődő országok kapcsolatainak kérdéseire összpontosított — nyilván azért, hogy csillapítani próbálja a fejlődő államok mind hevesebb .támadásait a tőkés világrendszer gazdasági és pénzügyi politikája ellen. Pham Van Dong Irakban Háromnapos hivatalos látogatásra hétfőn Moszkvából Bagdadba érkezett Pham Van Dong vietnami miniszter- elnök — jelentette az iraki hírügynökség. A vietnami kormányfőt és kíséretét a bagdadi repülőtéren Izzat Ibrahim al-Duri, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának alelnöke és más magas rangú hivatalos személyiségek fogadták. Pham Van Dong pénteken Havannából, az el nem kötelezett országok konferenciája, illetve több latin-amerikai országban tett látogatása után utazott Moszkvába. Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn a Parlamentben Darvasi Istvánnak, a bizottság titkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke. A külügyi bizottság Ga- rai Róbert külügyminiszterhelyettes előadása alapján megtárgyalta a Magyar Nép- köztársaság és a fejlődő országok kapcsolatainak helyzetét. A bizottság örömmel állapította meg, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek a közelmúltban Havannában lezajlott hatodik csúcsértekezlete sikeresen járult hozzá az el nem kötelezett mozgalom összefogásának erősítéséhez abban a küzdelemben, amelyet az a nemzetközi feszültség enyhítéséért a leszerelésért, a fejlődő országok politikai és gazdasági függetlenségének erősítéséért, az újgyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen folytat. A bizottság meghallgatta az Interparlamentáris Unió Ca- racasban megtartott 66. konferenciáján részt vett delegáció tagjainak beszámolóját. Tudomásul vette, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamenti képviselői elhatározták: 1980 májusában Brüsszelben összeül az Interparlamentáris Unió negyedik európai biztonsági és együttműködési konferenciája. E. Dingels tárgyalásai Budapesten A két párt közötti eszmecsere • keretében az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának meghívására szeptember 21—23-a között Budapesten tartózkodott Hans-Eberhard Dingels, a Német Szociáldemokrata Párt külügyi osztályának vezetője. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta az NSZK-beli vendéget, akivel Berecz János, a külügyi osztály vezetője folytatott megbeszélést. A megbeszélések során áttekintették a nemzetközi helyzet néhány időszerű — mindenekelőtt az enyhüléssel és a leszereléssel összefüggő — kérdését. Egyetértettek abban, hogy a kedvező tapasztalatok alapján folytatják az eszmecserét a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyekről. E. Dingels vasárnap elutazott Budapestről. Beérett a fűszerpaprika a faddi Lenin Tsz ötven hektárján. A levelek zöldjét szinte eltakarják a bő gyerekarasznyi hegyes termések. Tíz éve nem volt ilyen jó a paprika, mondják, s nemcsak a szövetkezetben, hanem így vélekedik Varga István is, a Paksi Konzervgyár faddi üzemének vezetője. Az üzemvezető gyakran néz ki a földekre, mert a leszedett, learatott paprika egyenesen hozzájuk kerül. A konzervgyárban mától kezdik szárítani, s a súlyát vesztett, de aromában gazdag félkész terméket ők adják tovább a kalocsaiaknak, akik őrlik, csomagolják, s apró zsákocskákban, papírtasakokban küldik a hazai, de jórészt a határokon túli kereskedőknek. Az aratás szó ez esetben nem tévedés. A gazdag termést ugyanis nemcsak kézzel szedik, hanem a betakarításban részt vesz a szövetkezet speciális kombájnja is. Csupán kézi erővel, szinte képtelenség lenne a közel százvagonnyi téglavörös termést leszedni. Persze, hagyományosan is végzik ezt az ősz eleji munkát a földeken. A hét végén serényen munkálkodtak a hatos út mentén húzódó jókora táblán a faddi iskola diákjai is. Óránként négy-öt vödörrel, vagy még többet is leszedtek. S hamarosan jönnek a szövetkezet asszonyai is, ők a kombájn után, vagy a kombájn előtt is lehullott paprikát szedik fel a földről. Mert bár kitűnő segítség a gép, szeme nincs, nem látja meg, s nem tudja a tövek mellől felszedni a termést. S azt otthagyni máskor is, hát még most, mikor ilyen kiváló eredménnyel hálálta meg a természet a tavaszi, nyári szorgos munkát, kimondottan vétek lenne. — sz 1 — Segít a gép. Egy nap alatti több mint száz mázsa paprikát „arat”. Faddi kisdiákok a paprikatengerben
