Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
1979. szeptember 23. NÉPÚJSÁG 9 Minden családnak önálló lakást! A Szovjetuniónak ahhoz, hogy felszámolja a lakásproblémát, még legalább 50 millió lakást kell építenie. Ha évente 2,5 millió lakás épül (jelenleg 2,2 millió), akkor századunk végére már nem beszélhetünk lakáshiányról. A jelenlegi cél, hogy a családok minden tagjára külön szoba jusson. A jövőben ehhez még egy közös lakószobát terveznek. Napjainkban a városlakóknak mintegy 80 százaléka rendelkezik önálló, komfortos lakással. Egy főre átlagban 12 négyzetméter hasznos lakterület jut; falun viszont, ahol a családok nagy többsé- ^ ge saját házakban él és a gyerekek száma is magasabb, az arány 11 négyzetméter. A városlakók egy része (20 százalék) ma még társbérletben él. Ezekben a nagyobb lakásokban egyidejűleg 3—4 család él együtt. A tervek szerint, a 80-as évek közepére ezeket a családokat szétköltöztetik, a lakásokat pedig átalakítják és felújítják. Falun még nem megoldott a lakások komfortja. Az állandó meleg víz, a fürdőszoba, a központi fűtés hiánya sokat von le a családi házak előnyéből. Ezzel kapcsolatban az építészek olyan terveket készítettek, amelyek a falusi családi házak megfelelő komfortját önálló kommunális rendszer segítségével biztosítják. Általánosságban azonban a falusi életmód még elmarad a várositól. Ennek az elmaradásnak a felszámolása a szovjet szociális politika egyik fő irányát képezi. Az elmúlt 30 év alatt a Szovjetunióban 60 millió új lakás épült. Túlnyomóan állami beruházásból. Ebben az időszakban a lakásprogram végrehajtására fordított ösz- szeg mintegy 300 milliárd rubel. Ennek a programnak egyik legnagyobb eredménye, hogy míg az 1945—50-es években a városlakók 80 százaléka társbérletben élt, ma ez az arány már csak 20 százalék. Ez alatt az időszak alatt a lakások típusa is változott. Az 1950—60-as években olcsó kivitelezésű lakásokat építettek, vagyis a fő szempont az építkezések tömeges jellege volt. A 70-es években elkezdődött lakásépítkezéseknél a fő hangsúlyt a minőségre, a komfortfokozat növelésére helyezték. Ez az átállás a lakásépítés ütemének csökkenése nélkül ment végbe, s a korszerűbb technológia alkalmazása, a nagyobb lakótér és az újabb műszaki berendezések miatt az új lakások építkezési költségei a korábbi költségek egyharmadával emelkedtek. A lakásépítkezés állami beruházásból történő megvalósítása mellett a program megvalósításának más formái is vannak. A lakásszövetkezetek részesedési aránya 13 százalék. Az építkezés szervezése és lefolytatása ebben a formában ugyancsak az állam feladata. Az építőközösség tagjai 15 évre, évi 1 százalékos kamatra a lakás árának 60 százalékát kölcsönbe kapják az államtól. A lakások a közösség tulajdonát képezik. Ez a forma az államnak a lakásépítési program megvalósításának kiegészítő forrását jelenti, a lakás tulajdonosának pedig, hogy az ésszerű normák alapján megfelelő méretű lakással rendelkezhet. Ha kilép a szövetkezetből, a belépési összeget és az addig kiegyenlített tartozást visszatérítik számára. Falun a lakásépítési kölcsönök még kedvezményesebb formában állnak a lakosság rendelkezésére. Itt az állami kölcsön mértéke eléri a 80 százalékot, amelynek felét később az állami és kollektív gazdaságok maguk fizethetik vissza dolgozóik helyett. Látjuk tehát, hogy a lakásépítés a Szovjetunióban az egyik legköltségesebb szociális program. Évente 20 milliárd rubel — egyelőre ez az a maximum, amelyet az állam jelenleg magára vállalhat. A következő évek során ez az összeg bizonyára nőni fog. Tovább nő az új lakásba költözők száma, s közelebb kerülünk a célhoz, hogy minden egyes család különálló, kényelmes, szép otthonhoz jusson. Alekszandr Gyedül (APN—KS) Hajózóút az Egei-tenger és az Atlanti-óceán . között? Uj, nagy jelentőségű vízi út létesül a Duna és az Egei- tenger között. A munkálatokat Jugoszlávia és Görögország együttműködésével jövőre kezdik meg. Százados álmot váltanak valóra a tervvel Jugoszláviában, ha majd a szerbiai Morava folyón és a macedóniai Vardar folyón megjelennek a tengerjáró hajók. Az észak-európai államok is érdeklődnek a tervek iránt,. mivel felvetődött a lehetőség, hogy az új Belgrád—Szaloni- ki vízi út összekapcsolható lesz a Duna—Rajna—Majna- csatornával, s így hajózóút létesülhet az Égei-tenger és az Atlanti-óceán között. Az útvonal 650 kilométer hosszú lesz. Előreláthatólag az ezredfordulóra válik hajózhatóvá, s elkészültével 600 kilométerrel rövidül meg a vízi közlekedés Belgrád és az Égei-tenger között. A vízi út Belgrád és Stalac közötti első szakaszát az ütemterv szerint 1995-re építik meg. A leendő vízi úton 80 méter hosszú és 10 méter széles, körülbelül 1350 tonna hord- képességű hajók közlekedhetnek majd. EMBER ÉS A CSILLAGOK Sorsunk összefonódik a csillagokéval. Szűkebb világunk, a Naprendszer olyan elemekből épül fel, amelyeket milliárd évekkel ezelőtt haldokló csillagok szupernóva-robbanásai szültek és szórtak szét a világűrbe. Földünket szinte teljes egészében a hajdanvolt csillagok törmeléke építi fel. A Nap csillagfénye melengette, szervezte élővé. A legmagasabb szinten szervezett anyag pedig most ember formájában kutatja és kezdi miérteni a csillagszülőit. Ősrégiek a kérdések: Miért világít a Nap? Mi táplálja a csillagok szűnni nem akaró energiasugárzását? Csak századunk első felében kezdtük megérteni, hogy a Napban és a többi csillagban atomtűz ég, fúziós folyamatok adják a hatalmas energiamennyiséget. A Nap belsejében nagy nyomáson és magas hőmérsékleten a hidrogén nehéz izotópjainak magjai — a deutérium és tri- cjum — egyesülnek nehezebb elem, a hélium magjaivá. Közben óriási energiameny- nyiség szabadul fel. Az ember ritkán áll meg a tények felismerésénél. A Föld kimerülő energiakészletei, ellenpólusként az egyre növekvő energiaigény ösztönzi is arra, hogy új energia- források után kutasson. A minta adott: csillagtüzet kellene gyújtani itt a Földön is. Ennek nukleáris üzemanyagával szinte korlátlan mennyiségben rendelkezünk: a tengervízben ugyan kis koncentrációban, de nagy mennyiségben van nehézvíz, a földfelszín pedig gazdag li- tiumtartalmú kőzetben. A tüzet persze nemcsak fellobbantani kell, szabályozni is szükséges égését. A hidrogénbomba csillagtüze már kigyúlt Földünkön, ez azonban sötét perspektívája az emberiségnek. Meg kell szelídítenünk a könnyű atommagok egyesülésekor felszabaduló fúziós energiát. A SZABÁLYOZOTT TERMONUKLEÁRIS FÚZIÓ Közvetlenül a második világháború befejeztével a Szovjetunióban, az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában is megindult a kutatás a szabályozott termonukleáris fúzió létrehozásáért. A kutatások végcélja a deutérium és tricium héliummá egyesítésével villamos energiát termelő erőmű létrehozása volt. A kutatások kezdetben szigorú titoktartás mellett folytak, hiszen szorosan összekapcsolódtak a hidrogénbomba kifejlesztésének munkálataival. A Szovjetunió törte meg először a hallgatás csendjét. Igor Va- sziljevics Kurtacsov, a szovjet atomenergiai kutatások vezetője 1956-ban angliai útján a világ elé tárta a szovjet kutatások eredményeit. Ezzel megteremtette a nemzetközi együttműködés előfeltételeit. Szükség is volt rá, hogy a tudomány országhatárokon átívelő hidakat verjen a nemzetek közé. Létkérdésünkké növekvő ügyről volt szó, a megoldandó feladat rendkívüli nehézsége összefogásra sürgetett. Tekintsük át dióhéjban a legfontosabb problémákat. A hidrogén-atommagok héliummá egyesüléséhez (fuzionálásához) nagy energiával kell ütköztetnünk azokat. Ehhez a hidrogén nehéz izotópjait, a deutériumot és a triciumot sok millió fokra szükséges felhevíteni. Az anyag ilyen magas hőmérsékleten ún. plazmaállapotba kerül, csupasz atommagokból és szabad elektronokból álló gázkeverékké. (Ezért is nevezzük ezt az energia- termelést termonukleárisnak: az igen magas hőmérsékletre felhevített anyag termeli az energiát.) Bármilyen ritka is legyen a forró plazma, nincs az a berendezés, ami összetartaná, amelynek falát azonnal át ne égetné. A több millió fokos plazmát ezért távol kell tartani az őt tároló edény falától. Hogyan lehetséges ez? A szovjet termonukleáris kísérleti berendezés a tokárnak gyűrű alakú csövében a plazmát szupravezető tekercsek keltette erős mágneses tér ejti csapdába, fogja össze és megakadályozza, hogy a falhoz érjen. Fontos kérdés még az is, hogyan melegítsék fel a deutérium és tricium keverékét sok millió fokra? Ezt a magas hőmérsékletet a plazmában rövid ideig folyó, több millió amper erősségű áram hőhatásra hozza létre Az áramot sok-sok feltöltött óriás-kondenzátor kisülése szolgáltatja. HAZANK RÉSZVÉTELE A KUTATÁSOKBAN Ez év júniusában a Központi Fizikai Kutató Intézetben ünnepélyes keretek között felavatták az első, szovjet segítséggel létesített tokárnak berendezést. Jéki László tudományos igazgatóhelyettes és Pócs Lajos főosztályvezető, a hazai termonukleáris célprogram vezetője mutatta be a berendezést és vázolta a magyar kutatási irányokat. Elmondták, az MT—1 to- kamakot a Kurcsatov Atom- energiai Intézet és a lenin- grádi Jefremov Intézet szállította a KFKI-nek. Az MT—1 a kisebb méretű tokamak- berendezések közé tartozik. Gyűrű alakú kisülési csövének külső átmérője 80 cm. A plazmaáram kb. egy század másodpercig tartható fenn, a maximális hőmérséklet ekkor néhány millió fok lehet. Az MT—1 energiát ugyan nem termel, de a plazma tulajdonságait igen jól tanulmányozhatják segítségével. A magyar fizikusok elsősorban azt kutatják, hogyan viselkednek a plazmába került szennyező anyagok a kisülés kezdeti szakaszában. A szennyeződések elsősorban a kisülési cső faláról kerülnek a plazmába és elrontják annak előnyös tulajdonságait. Kutatóink azt vizsgálják, hogyan mozognak a szennyező anyagok a fal és a plazma közötti térben. Céljuk új diagnosztikai módszerek és berendezések kifejlesztése. A termonukleáris kutatások a jövőben a KGST programjában is szerepelnek. Világméretű nemzetközi összefogás körvonalai vannak kialakulóban. Az IM- TOR nevű szervezetben az Amerikai Egyesült Államok, a nyugat-európai országok, Japán mellett a Szovjetunió és egyes szocialista országok — köztük hazánk — is részt vesznek a közös kutatásban. Egy-egy ország egyedül nem képes megbirkózni a feladatokkal, hiszen évente kb. 100 millió dollár, illetve rubel pénzösszeget emészt fel a IriitutíiQ A KFKI kutatói előtt a közeljövőben nagy feladat áll. Előreláthatólag ők készítik el a következő ötéves tervben a Kurcsatov Intézetben épülő óriás T—15 tokárnak TPA típusú számítógéppel vezérelt mérési adatgyűjtő és vezérlő rendszerét. Mindez a magyar és a szovjet tudományos élet közötti jó kapcsolatot jelzi és a hazai kutatók nemzetközi elismerését bizonyítja. Teendő akad bőven. Uj kutatási eredmények mellett feladat olyan fizikus mérnökgárda nevelése is, akiket nem ér majd készületlenül az energiát termelő termonukleáris erőművek megjelenése. Szerteágazó problémát nemcsak megérteni, szakavatottan megoldani is képesek lesznek. Szükség is van erre, hisz minden jel arra mutat, a XX. század végén a szabályozott csillagtüzek fellobbannak Földünkön az emberiség szolgálatában. Ez nem pro- métheuszi tűzrablás lesz az égből! Most a magunk ereje, leleményessége, tudása és az önzetlen együttműködés teremti meg a siker feltételeit. STAAR GYULA Szibéria: a szajan-susenszkojei vízi erőmű építőinek új lakónegyede Falusi lakóházak a balti köztársaságokban A szabályozott termonukleáris fúzió kísérleti berendezése a moszkvai Kurcsatov Intézetben
