Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
8 Képújság 1979. szeptember 23. A nyugat-lengyelországi Boroviecbén állt munkába ez a lézerradar a műholdak megfigyelésére. Napjainkban több száz mesterséges hold kering a Föld körül, amelyeknek feladata a földfelszín geofizikai, geodéziai méréseinek az elősegítése. Nemzetközi összefogással a Földön bizonyos távolságokban észlelőállomásokat szerveztek, amelyek összehangoltan követik a mesterséges holdak mozgását és végzik a méréseket. A/folyamat azzal kezdődik, hogy jóval a tulajdonképpeni észlelés előtt szükség van az észlelendő, a meghatározandó pozíciójú mesterséges égitest érkezésének az előrejelzésére. Ezt számítógéppel végzik. Az égitestek pályaegyenletein alapuló előrejelző programok alapján kiszá-' mítják, hogy körülbelül mikor, hol lesz látható a kérdéses égitest. Az adott időpontban speciális szputnyikészlelő fotókamerával lefényképezik a mesterséges égitestet. Nagyobb pontosságot tesz lehetővé a lézerradar. Ma már milliárdos másodpercnyi időkülönbséget is jól tudnak mérni. Ennyi idő alatt a fénysugár is csupán 30 centimétert tész meg. A különle- ■ ges, fényvisszaverő prizmákkal ellátott geodéziai műholdat egy erős, rövid lézerfényimpulzussal megcélozva, * majd a visszatérő jel megérkezésének és a jel kibocsátásának az időkülönbségét mérve azonnal meghatározhatják a mesterséges holdnak az észlelőtől való távolságát. Mégpedig több száz, vagy több ezer kilométer távolság esetén és egy méternél kisebb hibával. Az észlelőállomások másik modern módszere a doppler- technika. Vannak olyan különleges (geodéziai, navigációs célú) műholdak, amelyek nagy frekvenciaállandósággal folyamatosan rádiójeleket sugároznak. Amíg a műhold az észlelőhely felé közeledik, ez a frekvencia az észlelőállomáson eltolódik a nagyobb, távolodáskor pedig a kisebb értékek felé. (A közeledő vonat füttyét is magasabbnak, a távolodóét mélyebbnek halljuk.) Ennek a jelenségnek á hasznosításával — bonyolult elektronikus technikának, számítógépeknek és különleges műholdaknak az alkalmazásával — szinte pillanatról pillanatra deciméternyi pontossággal mérhető a földi pontok helyzete. Uszty-llimszk Új úton a cellulúzgyártás A tervek szerint még az idén üzembe helyezik az uszty-ilimszki cellulózgyárat, amelyet a KGST-országok közösen építenek. A gyár első ütemének teljesítménye, 250 ezer tonna fehérített szulfátos cellulózé lesz. — Erre az eseményre' — mondja Irina Szidorova, a bratszki faipari komplexum kísérleti-kutató műhelyének vezetője — hosszú évek óta készülünk. Üzemünk kollektívája már 1975. októberében megkezdte az uszty-ilimszki cellulózgyár munkafolyamatainak modellezését. Az uszty- ilimszki celllulóz kísérleti mintapéldányait megküldtük a Szovjetunió más papíripari üzemeibe, a termelésben való kipróbálás céljából. A fa komplex feldolgozásának termékei és mindenekelőtt a cellulóz — vélekedik Irina Szidorova — bátran sorolható a XX. század forradalmi termékei közé. Nyilván már a közeljövőben eljön a favegyészet korszaka, amely a felújuló nyersanyagbázisra támaszkodik. Irina Szidorova szibériai születésű. 1966 óta él Bratszk- ban. Az itteni faipari komplexum a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű ipari létesítménye. Ez . a komplexum adja a Szovjetunió fakémiai termelésének tíz százalékát. — Uszty-llimszk esetében különleges technológiára van szükség — magyarázza Szidorova. — Először is a szibériai tajga fái nem egyneműek. Néha egymás közelében a legkülönfélébb fafajták élnek. A koruk is a legváltozatosabb. Másodszor, az uszty- ilimszki komplexumban, amely a bratszkinál 12 évvel fiatalabb, már a legújabb géIrina Szidorova laboratóriumvezető pék és berendezések kerülnek felszerelésre, amelyeket számítógépekkel irányítanak. Az optimális program meghatározása érdekében kiinduló adatokra van szükség. És végül, harmadszor, Uszty- Ilimszkben igen kiváló minőségű cellulózt fognak gyártani, olyat, amilyen még mind ez ideig nem készült sem a Szovjetunióban, sem más KGST-országokban. Irina Szidorova közel van az 50. évhez, de sokkal fiata- labbnak látszik. Korát nem tagadja, sőt büszkén dicsekszik unokáival. Külső megjelenésre inkább tanítónőnek látszik, mozdulataiban, beszédjében van valami szigorúság, öltözködése sem hivalkodó. Szabad idejében nincs különösebb hobbija, egyaránt olvas klasszikust vagy krimit, de a slágerek és a komoly zene iránt alig érdeklődik. Mivel férjével közös szakmájuk van, otthon gyakran terítékre kerülnek az üzemi kérdések, a beszélge tések rendszerint a cellulóz körül forognak. Á férj egyébként a brasztki faipari komplexum főmérnöke. A műhely, amelyet Szidorova vezet, kísérleti-kutatási ” kérdésekkel foglalkozik. Itt ellenőrzik a gyakorlatban a tudósok elméleti.és laboratóriumi megállapításainak alkalmazhatóságát. Gyakorlatilag a Szovjetunió és egy sor szocialista ország új celliflóz- gyártási technológiáját itt próbálják ki. A közelmúltban bolgár szakemberek konzultáltak Bratszkban. A vietnami kollégák kérésére Szidorova a Délkelet-Azsiában honos fafajták vizsgálatát végezte el. A bratszki kísérleti-kutatási műhelyben például gyapotfeldolgozási hulladékból is állítottak elő cellulózt. A lombhullató fajták, pl. a nyárfa és a rezgőnyárfa esetében, amelyek valamikor teljesen alkalmatlanok voltak fakémiai feldolgozásra, nagyipari technológiát dolgoztak ki, amelynek alapján most Leningrad közelében nagy cellulózgyár épül. Szidorova legutóbbi sikeres kísérletei nyomán elektrotechnikai célokra szükséges papírok előállítására alkalmas cellulózt nyertek. Napjainkban, amikor már kész az uszty-ilimszki cellulóz receptje, Ilja Szidorova új irányban végez kutatásokat: most a tűlevelű fák vizsgálatát folytatja, hogy azokból értékes táp-, kozmetikai- és gyógyszervegyészeti anyagokat vonjon ki. Georgij Bogdanovszkij (APN—KS) Egy ember átlagosan évi 8 kg sót fogyaszt. A konyhasó (vagyis a tiszta nátrium- klorid) a vér szerves része, a gyomornedvben hozzájárul a sósav képzéséhez, ami nélkülözhetetlen az emésztési folyamatban. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberi test számára életfontosságú anyag, nélküle megszűnne működni a szervezet. Vajon a föld sókészletei még mennyi ideig elegendőek? A tudósok szerint nincs ok az aggodalomra: hatalmas szárazföldi sókészletekkel rendelkezünk, de ha ezek idővel mégis kimerülnének, az emberiség a tengerek és óceánok mérhetetlen sóraktárához fordulhat. A gazdag közel-keleti országban, Ku- vaitban már ma is tengervízből nyerik a sót, igaz, hogy elsődlegesen azért végzik a bepárlást, hogy a felszálló gőzöket lecsapatva megfelelő mennyiségű ivóvízhez jussanak, s csak másodlagos termék a só, amit felhasználás előtt még többszöri lépésben tisztítani kell. A sót az emberek régóta használják ételízesítőnek, de korábban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak neki. Számos afrikai országban a só igen sokáig fizetőeszköz volt. Etiópiában még a múlt században is egyszerű sódarabokat használtak sópénzként. És mennyi népfelkelés, lázadás tört ki a történelemben a só miatt. A leg- újabbkori történelem egyik érdekes epizódja volt az indiai sómenet, a Gandhi által szervezett tömegmozgalom, amelynek során több héten át kezdetleges eszközökkel a tengermellékre levonult emberek sót pároltak le, bebizonyítván, hogy az angol monopóliumok által méregdrágán forgalmazott só nélkül is meglennének. így a só egy nép függetlenségi törekvéseinek a jelképe is lett. Ételízesítésen kívül már régóta használja a sót a festékipar, a szappanipar és a bőripar. Ma mór a sót több mint kétszázféle célra használják. Szlovákiai gáztároló kompresszorállomása Az energiahordozó anyagok felhasználására jellemző az ingadozás: télen nagyobb, nyáron kisebb, de napi és havi ingadozás is lehetséges. Különösen nagy a földgáz- fogyasztás idényszerű ingadozása. Kitermelése azonban nem lehet idényszerű, mert legtöbbször a kőolajjal együtt jön a felszínre, tehát termelésének a csökkentésekor kevesebb lenne a kőolaj- termelés is. Ha viszont önálló gáztelepekről történik a kitermelés, de csővezetéken, nagy távolságra kell szállítani, a szállított mennyiség csökkentésével romlik a szállítás gazdaságossága. A gáznak acéltartályokban való tárolása szintén rendkívül drága. Ez adta az ötletet a földgáz tárolására már kiürült gázmezőben. A föld alatti gáztárolás gondolata 1906-ban vetődött fel először, de csak 10 évvel később valósult meg az USA- ban. A kis fogyasztású időszakokban a távoli gázmezőkről odaszállított földgázt a mező kimerült gázrétegeibe nyomták be kompresszorokkal, hogy csúcsfogyasztás idején ismét kivegyék onnan. A módszer rohamosan terjedt, s az olajipar fennállásának századik évében, 1959- ben sok- gázértékesítési vállalat már a szállított menynyiség felét tárolta ily módon. Nem kell attól tartani, hogy a gáz „megszökik” a kőzeteken keresztül, hiszen a telep sok millió éven át megőrizte a benne képződött földgázt mindaddig, amíg fúrt kút- jainkkal meg nem nyitottuk, v Természetesen a tárolt gáz is a kőzetet felépítő ásványszemcsék közötti hézagokban, pórusokban helyezkedik el. A nagy nyomáson a kútfejszerelvény esetleges megsérülése vad gázkitörést okozhat, ennek megelőzésére egy biztonsági szelepet építenek minden kútba, mintegy 30 méter mélységben. A szelepet acélcső köti össze a felszínen lévő hidraulikus szivattyúval. A hidraulikus nyomás a szelepet nyitva tartja, veszély esetén azonban a nyomás távvezérléssel, vagy kézi szabályozással megszüntethető, és a szelep a kutat lezárja. A tárolókőzetekbe a tartalékolandó gázt tavasztól őszig préselik be. Ma már számos föld alatti gáztároló működik a Szovjetunióban, de hazánkban is. Szlovákiában, Pozsony közelében most létesítenek egy 200 millió köbméteres föld alatti gáztárolót, ahol a Szovjetunióból érkező gázt * tárolják a csúcsfogyasztás időszakára. Vietnamban a tengervízzel elárasztott területeken sót párolnak be a Nap melegével A mérő- és jelzőberendezések szerelése Az éltető só Mérés lézerradarral
