Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23. ÍVÉPÜJSÁG 7 Látogatás a bányászemlékek gyűjtőjénél — Előbb egyenek egy kis szőlőt. Nagyon finom, édes. Fürge, gyors mozdulatokkal kis beszélgetőhelyet kerít az udvaron, az árnyékban. A lakásban ugyanis festenek, minden szanaszéjjel. Aztán tálat hoz, a lugasról szőlőt szed bele. — Kóstolják. Nem perme- tes. Ez még vegyszert nem látott. Olyan nekem való szőlő ez. Nem kell permetez­ni. Mi nagyon szere­tünk a kerttel foglalkozni. Az igazság az, hogy nem is na­gyon érnénk rá kertészked­ni, nagyon elfoglal a gyűj­tés. A szőlő valóban mézédes és amíg szemelgetjük a für­töket, a témához is elérke­zünk. Gölcz Pált ugyanis azért kerestem fel nagymá- nyoki otthonában, hogy gyűj­tőszenvedélyéről beszélges­sünk. — Én numizmatikával fog­lalkoztam azelőtt. Más, egyéb régiség akkor még nem ér­dekelt. Eljött 1974. A Szabó Laci, aki most Bonyhádon van — volt a kultúrház- igazgató. Beszéltünk róla, hogy kellene a nyugdíjasok­nak klubot csinálni. Szét­küldtük a meghívókat. Ala­kulásra összejöttünk vagy hatvanan. Mit csináljunk? Csináltunk családias összejö­veteleket. Még más is kellene. Gyűjtsük össze a bányászélet emlékeit. Mit lehet azon gyűjteni? — mondták a hi­tetlenek. Csákány meg lapát, aztán kész minden. Mégis nekiláttam. Nya­kunkba vettük a magnót, meg a fényképezőgépet és megkezdtük a házalást. Ki­derült, hogy mégse csak csá­kányból meg lapátból áll a bányászfolklór.. Már ötödik éve gyűlik az anyag és még mennyi minden hiányzik. Szóval így kezdődött és ma már ez olyan szenvedélyem, hogy minden időmet és gon­dolatomat kitölti. Hetven­négyben belekapaszkodtam, ''most meg már ő nem ereszt. Ha találok valamit, az úgy felizgat, hogy éjjel aludni sem tudok. Egyszer például a Horváth Árpád bácsinál vol­Megszállottja lettem ennek a munkának tam. Éppen a rossz kályha­csővel matatott. Mondja, hogy nem tud fölmenni a padlásra, pedig ott van né­hány jó csodarab. Fölmentem én, meg is találtam a kály­hacsöveket. Látom, hogy van ott egy nagyobb méretű, por­lepte, koszos fénykép is. Nem nagyon lehetett kivenni, hogy mi az, csak inkább éreztem, mert az ember megérzi az ilyesmit, hogy ez nekem fon­tos dolog. Elkértem a képet. Rohantam haza, megtisztí­tottam, akkor látom, hogy a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola 1884-es tablója. Hát én annyira meg­örültem ennek a képnek, hogy két napig aludni sem tudtam. * Ki-be szaladgál, hogy a szóba kerülő fényképet, vagy iratot megmutassa. Végül is az egyszerűbb megoldást vá­lasztjuk: bemegyünk a ház­ba. Festői összevisszaság van. A szó szoros értelmében. — A fiammal festünk, az­tán így egy kicsit lassabban megy a munka, de a nyug­díjból kitelik. Gölcz Pál 1970. óta nyug­díjas. 1939. szeptember 25-én állt a bánya szolgálatába Nagymányokon. Aztán jött a háború. Katonaság, fogság. Onnan 1948-ban szabadult. — Mikor hazajöttem, szól nekem a Simovics, hogy Komlón, a bányánál nagyon keresik az iparosokat — bá­dogos a szakmám —, men­jek oda én is. Jó helyem lesz. Nem csalódtam. 1970-ig dol­goztam, akkor a szemem mi­att nyugdíjba kellett men­nem. Sokat voltam lent a föld alatt. Csináltuk, javítot­tuk a szellőzőberendezéseket, a gépeket, ami jött. Ismerem töviről-hegyire a bányászéle­tet. Sok mindent összegyűjtöt­tem már. Sok-sok régi fény­képet. Van háromszáz diám. Aztán számtalan irat, újság- kivágás és a tárgyi emlékek sora. Nagyon sok hangfelvé­telt is készítettem, Dúl Zol­tán segítségével, öreg bányá­szok mesélik el a bánya, a bányászélet eseményeit, tör­téneteit. Dúl Zoltán az egyik legjobb segítőm. Fiatal em­ber, talán harminc ha van. KISZ-titkár a brikettgyárnál. Úgy is határoztam, ha én olyan helyzetbe kerülnék, hogy nem folytathatom a ku­tatást, akkor az ő gondjaira bízom a gyűjteményt. Hacsak addig nem lesz neki helye, megfelelő helye, ahol min­denki láthatja. * Szalag kerül a magnóra. Amint hallgatjuk a mesélő előadását, hazaérkezik Gölcz- né. Most végzett a munkájá­val — idős emberek gondo­zója. Egy-kettőre a téma közepé­ben vagyunk. Ö is szorgos gyűjtője a régiségeknek. Se­gít férjének, de saját magá­nak is megvan a hobbija. Kicsit nőies: régi hímzésű mintakendőket gyűjt. — Már kiszorítanak min­ket a házból a régiségek. Az ágyneműtartóban nem az ágynemű van, hanem a gyűj­tött anyagok. A szekrények is azokkal vannak tele, a fa­lak, a polcok. Már mondtam az uramnak, hogy a legna­gyobb szobát odaadom neki, rendezze be múzeumnak. Mi majd összébb húzódunk. * Nincs helye ennek a mú- zeumnyi anyagnak? — Amikor Szabó László elment innen Í977-ben, új igazgató került ide. Annak az volt az első dolga, hogy az az előtti évben „kiváló” címet nyert ifjúsági klubot feloszlatta, a nyugdíjasklubot meg gyűjteményestől kipen­derítette a műűvelődési ház­ból. Megpróbáltunk közös ne­vezőre jutni, de nem sike­rült. Igaz, én is nyakas vol­tam. Most ott tartunk, hogy nem is köszönünk egymás­nak. Ez se jó, az meg még annyira se, hogy a gyűjte­ménynek nincs helye. Én úgy képzeltem, hogy itt a fa­luban, valamelyik régi bá­nyaépületbe kerül majd az anyag, de sorba eladják azo­kat. Tudja, az a legnagyobb baj, hogy a maiakban nincs a mi múltunk, az ő szüleik múltja iránt semmi nosztal­gia. * Nem vagyok szakember, elenyészően kevés ismeret­tel rendelkezem a bányászat tárgyában, de azt állíthatom, hogy a brennbergi bányásza­ti múzeum anyagával vete­kedik a Gölcz Pálékat lassan lakásukból kiszorító anyag. — A Pali? Nehéz ember. — mondja a tanácselnök. — Az ideküldözgetett leveleinek külön dossziéja van. Én mégsem tudok rá haragudni. Nagyon fontos és jelentős munkát visz ő végbe. Ezt én is tartom. Sajnos semmi le­hetőségünk arra, hogy valami épületet megvásároljunk. És ezt nem akarja megérteni. Türelmetlen és egyre inkább azzá válik. Úgy van, hogy Váralján, a parkerdő területén megnyit­nak egy régi aknát és ott be­rendeznek egy bányászati múzeumot. Ott helyet kap­hatna az ő anyaga is. De ő azt akarja, hogy minden Mányokon maradjon. „Nehéz ember”. Mondoga­tom magamban. „Nem ismeri a valóságos helyzetet.” „Irra­cionális elképzelései vannak”. Hányszor mondták ezt nekem is népművelő koromban, mi­kor a „valóságtól elrugasz­kodva” próbáltunk helyet ki­harcolni a ma padlásmúze­umként emlegetett decsi gyűjteménynek. Nem mindenkinek adatik meg a szent megszállottság ereje, a munkájába vetett végtelen hit biztonságot és el­szántságot adó ereje — ezért aztán nem könnyű velük együtt érezni, érteni. Egyha­mar rájuk sütjük a bélyeget: „Nehéz ember.” Én megértem Gölcz Pált és igazat adok a gyűjtemé­nyért aggódó, féltő, harcoló szeretetének. Annál is in­kább, mert munkája az egész falu támogatását élve­zi, hiszen ma is napról nap­ra újabb tárgyakat kap, újabb történetekkel, elbeszé­lésekkel gyarapodik a szel­lemi anyag. Gölcz Pálék lugasán a sző­lő, őszre finom, mézédes lett. Gölcz Pál életének őszén, munkája gyümölcse kicsit megkeseredett. CZAKÓ SÁNDOR Egy kép a gyűjteményből: Nagymányokon 1890-ben ad­ták át a forgalomnak a bánya iparvágányát. A felvé­tel az avatás napján készült. Szezon végi gyorsmérleg Nem kell illúziókat táplálni, de ilyeneket olykor oszlatni le­het. Megyénk egyik tájegysége se tartozik a hazai idegenfor­galom kiemelt területei közé. Ugyanakkor a korábbinál lénye­gesen nagyobb érdeklődést, bel- és külföldi vendégjárást ta­pasztalhattunk az idei szezon során, melynek lassan a vége felé járunk. A tapasztalatokat összegezendő, gyorsmérleget kértünk a legilfetékesebbektöi. Dr. Bercsényi Vince, a TOLNATOURIST igazgatója: — Idegenforgalmi hivata­lunk a megye legnagyobb szállástulajdonosa. Saját és fizetővendéglátó szobáinkban az idén 979 ággyal rendelkez­tünk, ami jövőre Szekszárdon és Gunarason további 208 hellyel bővül. Vendégeink az év első 8 hónapjában 108 720 éjszakát töltöttek el nálunk, ami a múlt évhez mérten 27,6 százalékos emelkedést jelent. A vendégéjszakák kö­zül 6878 külföldiekre vonat­kozik. Különösen szépen sze­repelt a-dunaföldvári „Kék Duna” nyaralótelep. Itt be­bizonyosodott az, amit nyi­Dr. Bercsényi Vince táskor lapjukban is írtak, az átkelési pont megállító jel­lege. Az itteni 2488 vendégéj­szaka közül 1158-nak részesei külföldiek voltak. Eljövendő célunk az, hogy megfeleljünk az új, szigorúbb kemping­besorolási feltételeknek. Az utaztatás nálunk csak kiegészítő tevékenység, de így is elvittünk hazánk leg­szebb tájaira 96 csoportban 5018 személyt, külföldre pe­dig 9 csoportban 459 vendé­get. Rendezvényeink közül hadd emeljem ki a 600 sze­mélyes közgazdász-vándor­gyűlést, a dombóvári fogat­hajtó-baj nokágot és a Tárná ­Kovács Zoltán siban tartott nemzetközi lo­vasnapokat. * Csorba László, az IBUSZ megyei irodaigazgatója: — A legrégibb utazási iro­da területi képviselői lévén elsősorban az volt a célunk, hogy az akár „klasszikusnak” is mondható módszereket vi­gyük a lehető legközelebb megyénk lakosaihoz. Úgy tű­nik, hogy az itteni életviteli jelleg leginkább az 5—8 na­pos utakat követeli meg. Le­hetőleg úgy, hogy utasaink lakhelyükről, vagy onnan nem távolról indulhassanak és térhessenek vissza. Ilyen „háztól házig” módon 89 cso­portban 3115 személyt utaz­tattunk az összes szocialista és baráti országba, Olaszor­szágba, Ausztriába, Francia- országba. Törökországba. A fővárosból induló csoportok­hoz 379 utast adtunk akik Kubától Koreáig, az USA- tól Vietnamig sokfelé voltak. Saját gépkocsival, különböző kombinációkban, 296-an kel­tek útra megyénkből. Feladatunk ennél termé­szetesen sokrétűbb. Hazai, 1—4 napos országjárásra 143 csoportot, 5720 vendéget vit­tünk el. Egyhetes üdülésein­ken 114-en vettek részt. A külföldről érkezett csoportok részben Szekszárdot és a Sár­köz vidékét keresték fel. Ide tartoznak az INTOURIST- láncon keresztül érkező szov­jet és bolgár vendégeink is. Számuk minden héten gya­rapszik, most 6700 körül jár. A másik rész, ezek a nyuga­tiak, Simontornyát kedvel­ték meg. Itt 3480 vendégnek biztosítottunk programot. A Népújság olvasói előtt ismert, hogy „ősi” feladatunk a menetjegy-árusítás, a valu­taeladás és -vásárlás és az útlevélügyek intézése is. Ed­dig 48 milliós forgalmunkat az év végéig — reméljük — sikerül „rekordszintre” emel­nünk. * Andorka Sándor, az Expressz megyei kirendelt­ségvezetője: — Szervezésünkben eddig 2693 fiatal utazott az idén megyénkből külföldre, első­sorban a Szovjetunióba és az NDK-ba. Sietek kijelenteni, hogy főleg az előbbi hely iránt nyaranta megmutatkozó igények, sajnos egyelőre ki­elégíthetetlenek. Több kö­zépiskolás szeretne menni, mint amennyit utaztatni tu­dunk. Országjárásra 146 cso­portban 6136 fiatalt vittünk. Szállásproblémáink? Bizony vannak! Fél-háromnegyed évvel előre kötjük le a szál­láshelyeket és a programokat ezekhez a lehetőségekhez kell igazítanunk. 3857 belföldi vendéget fogadtunk, fejen­ként csak 0.89 vendégnapra. Az 1435 külföldi viszont 3,67 napot töltött nálunk átlago­san, amire büszkék vagyunk. Kitűnő a szovjet Szputnyik- irodával való összekötteté­sünk és úgy érezzük jól sike­rültek a Szekszárd városi KISZ-bizottsággal együtt szervezett nyári estéink szó­rakoztató műsorai is. * Kovács Zoltán, a VOLÁN- TOURIST hivatalvezetője: — Hétezres belföldi utazá­si kontingensünk elsősorban a diákságra, iskolákra épült. Igazodunk a tantervhez és ennek megfelelően szervezzük hazai útjainkat. Buszgond­jaink nem lévén, haszonkulcs nélkül. Igyekszünk az ára­kat az igényekhez alakítani, amit talán a Selyemfonó „Radnóti” és a Nyomda „Ga­garin” szocialista brigádjai­nak tagjai — utasaink másik rétege — igazolhatnak. Ide­genvezetőket a TIT-től és a TOLNATOURIST-tól kérünk. Külföldi útjaink közül el­sősorban a Porecs melletti Vrsár-ba irányuló vált ked- veltté, de ebben a pillanat­Csorba László ban vannak szervezésünkben útra kelt megyénkbeliek Kréta szigetén is. Az ország bármely Volán-csoportjának mi vagyunk a házigazdái. Az előbb említett külföldi nyaralóink száma az idény­ben 350-re, belföldi vendé­geinké 6000-re rúgott. Szál­lásproblémák? Visszatérő pa­nasz, hogy Domboriban ke­vés a szórakozási lehetőség. * A COOPTOURIST Válla­lat kirendeltségétől Ráday Nándorné megbízott irodave­zetőt kérdeztük meg, aki 14 külföldre utazott csoport 510 utasáról és az iroda viszony­lagos ismeretlenségéről adott számot. Ezen a közeljövő­ben várható új elhelyezésük, a 160 lakásos épületben, az Expressz mellett, minden bi­zonnyal segít majd. A COOPTOURIST, jellegének megfelelően komoly részt vállalt szövetkezeti rendez­vények lebonyolításában és a nagy sikert aratott Gemenc- kupa idegenforgalmi tényke­déseiben is. O. I. fotó: K. Z. Andorka Sándor Hálószobasarok

Next

/
Thumbnails
Contents