Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
1979. szeptember 23. Képújság 5 Együttes erővel EGY KOMMUNISTA, pláne egy kommunista kollektíva bűnt követ el, ha minden vezetői elképzelést egy az egyben elfogad és fejet hajt anélkül, hogy megvizsgálná, helyes döntés születhet-e belőle, szükséges-e, előre viszi-e az adott üzem, intézmény, hivatal munkáját? Egy kommunista, pláne egy kommunista kollektíva hibázik, ha minden vezetői elképzelést egy az egyben megkontráz, ellentmond neki, ha felül az áldemokratikus jelszavaknak. Ha így igaz a párttagokra, a pártkollektívákra, ugyanígy igaz az egyéb társadalmi szervek aktivistáira, szerveire és szervezeteire is. MINDEZZEL nem akarom megkérdőjelezni sem az egyetértés, sem az ellenvélemény szabadságát. Sőt azt mondom, egyikre is, másikra is egyként szükség van. Ha fellengzős akarnék lenni, akkor most fejtegetésekbe bocsátkoznék az állítás-tagadás nélkülözhetetlenségéről. Nem teszem, helyette inkább példákon próbálom lemérni, mennyiben tudunk segíteni egyetértéssel és kritikával, vagy mennyire tudunk ártani — adott esetekben — ugyanezekkel. A vezetői döntés sohasem egyik pillanatról a másikra röppen ki a vezető akaratából, hanem megfontolás eredménye. Különböző vélemények kikérése előzi meg, a lehető legtöbb oldalról igyekszik megközelíteni a feladatot. Az esetek többségében ez a helyzet. S ha valóban ez a helyzet, akkor a döntések messze nagyobb hányada összességében, de részleteiben föltétlenül jó. A kommunisták többsége közvetlen kapcsolatban van a termeléssel, annak eredményeit, de az akadályozó tényezőket is közvetlenül érzi és a hibák kijavítása, az akadályok elhárítása módozatait is legelébb képes felismerni. Sokszorosan igaz ez a közösségekre, a pártcsoportokra, az alapszervezetekre és a pártszervezetekre. Vélemények, gondolatok, javaslatok tucatjai, esetleg százai összegeződnek egy-egy határozatban, állásfoglalásban. A kollektíva ereje képes megteremteni az elfogulatlanságot, képes felülemelkedni a látszatérdekeken, képes az összérdek szolgálatába állítani a cselekvést. RAGYOGÓ PÉLDÁIT szolgáltatják a fentieknek azok a munkafelajánlások, amelyek a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyhez való csatlakozásokban látnak napvilágot. A munkaverseny, a vállalások szervezésének motorjai mindenütt a pártalapszervezetek. Jól érvényesül a kettősség, amely a siker kútforrása lehet. Egyrészt a politikai és gazdasági célok ismertek, amelyek megfogalmazódtak a különböző párthatározatokban, rendeletekben, országos vagy területi hatályú és hatású gazdasági, társadalmi döntésekben. Ezeket a célkitűzéseket a pártszervek, a többi társadalmi-politikai szervek közreműködésével, aktivizálásával tudatosították. A felajánlások — az országos, össztársadalmi célok ismeretében — alulról jövő kezdeményezések eredményei. A formalizmus jeleivel, magyarán azzal, hogy a gazdasági és politikai vezetés megszab valamiféle tennivalókat és ahhoz „csatlakoznak” a dolgozók, szinte sehol sem találkozhattunk, ellenben általános a lelkesedés, a segíteni akarás, országos gondjaink, országos feladataink ismeretében. örvendetesen a dolgozók rögtön felismerték, melyek legfontosabb tennivalóink, hol kell legelébb és leggyorsabban előre lépni. Éppen ezért a fölajánlások, a csatlakozásokban megnyilatkozott szándékok az anyag- és energiatakarékosságra, az üzem- és munkaszervezés javítására, a minőség fokozására céloznak. ANÉLKÜL, hogy bármely felajánlás, vállalás értékét lebecsülnénk, vagy csökkenteni akarnánk, a legörvendete- sebbnek azt kell tartani, hogy a kommunisták, a pártszervezetek elsősorban az üzem- és munkaszervezés javítását tűzték célul, mint minden egyéb mást leginkább segítő tevékenységet. Hogy a munkás szeret dolgozni — pontosabban a munkások messze túlnyomó többsége szeret dolgozni —, azt nem kell bizonyítani, az mindennapos valóság. Ehhez azonban több dolgot igényelnek akár az ipari, akár a mezőgazdasági üzemek dolgozói, de velük egyetemben a hivatali alkalmazottak, az intézmények beosztottjai is. Nevezetesen azt, hogy kapjanak munkát, célszerű és az eredmény valószínűségét magában hordó munkát kapjanak, kellően szervezett keretek között tehessenek eleget rájuk bízott és vállalt feladataiknak. A kommunista kollektívák, a termelés szervezetében és szerkezetében elfoglalt helyük, a különböző vélekedéseket egy akarattá formálni tudó képességük birtokában a leghatékonyabb segítői lehetnek a gazdasági vezetésnek — és kell is, hogy legyenek — a feladatok kimódolásában, a végrehajtás megszervezésében és a tényleges végrehajtásban is. Mert nem elég jó döntéseket hozni, jó döntéseket kezdeményezni, biztosítani kell azok megvalósulását is.. Kezdeményezni az elképzelések sikerre vitelét, ellenőrizni menet közben a munkát, ha kell kezdeményezni menet közbeni változtatást rész- folyamatokon, a jobb cselekvés érdekében. MINDEZ MESSZEMENŐ politikai munkát igényel a kommunistáktól, a pártszervezetektől és -szervektől. Éppen a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez való csatlakozások tömege és a Jelajánlások minősége bizonyítja, hogy a kommunista közösségek megfontoltságukkal és lelkesedésükkel felnőttek az immár nagyobb feladatokhoz, hivatásuk magaslatán állnak. A gazdasági vezetés is — üzemeink többségében — felismerve annak hasznosságát, támaszkodik a kommunisták, de valamennyi dolgozó segítőkész kezdeményezéseire, munkájára. Az a jó szellem, amely üzemeinkben a termelés magasabb szinten való folytatására irányul, biztosítéka hosszú távra töretlen fejlődésünknek, hiszen a kongresszussal nem ér véget a munkaverseny, ellenben az ez időszakban szerzett tapasztalatok a továbblépés lehetőségét hordják magukban. Ugyanezt a címet a múlt század elején gróf Széchenyi István így használta: „Lovakrul”. Nagy jelentőségű könyvében sok, máig érvényes megállapítást tett. Például tenyésztési irányelvként leszögezte: ,,a’ gazdaságra használtatok közt az (tenyésztendő), a’ mellyik a’ több munkának végbe vitelén kívül... leghelyesebb csikókat nevel.” A mezőgazdálkodással foglalkozó ember egyik legrégibb segítőtársának szerepe megváltozott. A hadsereg már régóta nem igényel lovakat, az agrármunka keveset, marad viszont a sportiótenyésztés és a hazai fülnek kissé visszásán hangzó, de annál jövedelmezőbb vágóló, pecsenyecsikó. A számok is a változást mutatják. 1895-ben az ország mai területén 879 010 ló volt (megyénkben: 38 783),. 1977 végén 143 929 (illetve 6314). Képeink „lovakrul” mutatnak néhány részletet. O. I. Fotó: Gottvald Károly raitsiBBisi ti jfidéiie ftiuMttagtms fmiBiet. fia q ló beszólni tudna mit hérne sazdájától 7 1 Helytelen ötletszerű keresztezéssel ne rontsd fajtámat. 2. Csikóimat szakértelemmel és szeretettel neveld. 3. Fejletlen koromban ne fogj munkába. 4. Erőmnek és testsúlyomnak megfelelő munkára használj. 5. Olyan párt szerezz hozzám, amellyel kedvedre végezhetem munkámat. 6. Légy figyelemmel hozzám, munka után csutakolj meg, adj ennem, innom, ápold szőrömet, bőrömet, főleg patáimat, vasaltass idejében, adj száraz és kényelmes almot, hogy kipihenhessem magamat. 7. Ne vágd le sörényem és farkam szőrét, hogy különösen nyáron a legyek ellen védekezhessem. 8 Ne bánj velem durván, barátságos szavadat jobban értem, mintha goromba vagy hozzám, ha hibát követtem el, magyarázd meg szelíden, okosan, mit kívánsz tőlem. 9. Szívesen szolgállak, ha jól végzett munkám után megsimogatsz, megdicsérsz. 10. Mielőtt befognál, vizsgáld meg testemet, nincs-e azon hámtörés, a szerszám jól illik e testemre, zsírozd szerszámomat, hogy a bőr puha legyen, nincs-e azon valami, ami testemet feltörhetné. 11. Ne etess romlott takarmánnyal, ne itass rossz vizzel piszkos edényből. Ha a jó takarmány sem izük, állatorvos által vizsgáltasd meg fogaimat és ha ott rendellenességet talál, hozasd rendbe fogaimat. 12. Sántán ne fogj munkába, hanem gyógyítsd fájós lábamat. 13. Ha útközben lesántulnék, ne hajts tovább, hanem azonnal szállj le a kocsiról és vizsgáld meg fájós lábamat és ha kő szorult a patámba, azt azonnal vedd ki, ha szegbe léptem, a szeget azonnal húzd ki. 14. Mielőtt idegen istállóba kötnél, előbb nézd meg, hogy nem áll-e ott ragályos betegségben szenvedő ló, melytől én a betegséget megkaphatom s társaim közé vihetem. Gondold meg, hogy Isten teremtett Téged, de engem is. Téged fölém emelt, értelmet és szabad akaratot adott Neked, de azért, hogy szeresd a Terein tőt és engem is. „Az erősebb karba való hozás az a' czél, melyet az előkészítésben elérni kell.” (Széchenyi) A ló — önmagában vagy lovasával együtt — gyakran témája képzőművészeti alkotásoknak Erdőmunkán LETENYEI GYÖRGY Egy régi „lótízparancsolat” Tamásiból „Lóerők” találkozása Barátság Ilyen is van még
