Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Hogyan kalibrálják a kukoricát? A NÉPÚJSÁG ______________________________ K ukorica-nagyhatalom lettünk —Dalmand az egyik fellegvár A kukorica egy laki, vált- ivarú növény. Mint a többi gramineqe, a kukorica is ka­lászvirágot hoz. A kalászvi­rágzatoknak hím és nő típu­sait különböztetjük meg. A hím ivarú részeket, a pollent nevelő ivari részt egyszerűen címernek nevezzük, amelyek rendszerint a főhajtás végén fejlődnek ki. A magvak a csutkán fejlődnek ki, körül­véve azt. A cső hossza álta­lában 8—40 centiméter. Nagy csöveknél az átmérő meg­haladhatja a 7,5 centimétert. A növény- a 20 Celsius fok körüli talajhőmérsékletet kedveli csírázása, kezdeti fejlődése idején. Magyarország a világ ku­koricatermesztő országai kö­zött az első tíz helyen belül van. Magyarország tehát ku­korica-nagyhatalom, ennek egyik fellegvára Dalmand. * A Dálmandi Állami Gaz­daság az elmúlt öt évben a hibrid kukoricavetőmag előállítására ' több, mint nyolcvanhatmillió forintot költött. Ennek az összegnek a felét a növény magjának üzemi feldolgozására fordí­tották, másik felét pedig a szántóföldi korszerű termelé­si technika megteremtésére. Kicserélték szinte az egész hibridüzemet, a géppark ter­mészetesen a világ legkorsze­rűbb gazdaságaiéval egyen­rangú. Az emberek szakképe­sítése, hozzáértése is maga­san felette áll annak a szint­nek, mint amikor húsz év­vel ezelőtt elkezdték a hid- rtdkukorica-programőt. A termelés nagyfokú automati­zálása, illetőleg a legkorsze­rűbb technika alkalmazása lehetővé teszi, hogy magas termesztési értékű vetőmagot tudjanak adni a termelő gaz­daságoknak. Az összes mag­termelés tizennégy százaléka kerül hazai felhasználókhoz, a többit exportálják, főleg nyugati partnereknek. Ha­zánkban tizenkét gazdaság­ban és két kutatóintézetben foglalkoznak hibrid kukorica­vetőmag előállításával. Az a cél, hogy minél jobb vető­KEMÉNYÍTÖS mag kerüljön a gazdaságok­hoz, olyan, amelynek tápér­téke magas, termesztése gé­pesíthető teljes mértékben, és a fajta huzamosabb ideig termesztésben tartható. A DÁG 4800 hektáron termel, illetve termesztett hibrid ve­tőmagot, amit saját üzemé­ben dolgoznak fel. Halvax Béla a hibridüzem* vezetője elmondotta, hogy hazánkból idén is változatla­nul nagy mennyiségben szál­lítanak külföldre vetőmagot, hiszen az ország vetőmag- termesztése meghaladja a tízezer tonnát. Az egységcso­magok általában egy hektár vetésére elegendő szemet tartalmaznak. A fajtáktól függően azonban lehetséges, hogy egy csomagban egy hektárnál nagyobb terület bevetésére alkalmas szem is is van. A termesztésbe két- vonalas, háromvonalas és négyvonalas hibrid magot küldenek. A termelők a két- vonalast négyezer forinton felüli áron vásárolhatják, míg a hármasat 1700 körül, a négyeset pedig 150Ó fo­rintért. A belföldi forgalma­zásban a mag csíraképessége alapján állapítják meg az árat. Sokan összetévesztik a hib­rid kukoricát az árukukori­cával. Nem egy „szakember” is tévedésbe jött, amikor lá­tott egy vetőmagot termesz­tő táblát, amelyben a nö­vény állapota bizony nem olyan, mint az árukukoricáé. Nemcsak a zöldállomány nagysága, hanem a sorok kö­zötti különbség is utal arra, hogy milyen kukoricáról van szó. A házasság — a ku­koricanövények között — il­letve a megtermékenyülés létrejöhet úgy, hogy két sor apa- és négy sor anyanövényt vetnek, de így is: két sor apa, hat sor anya; négy sor apa, nyolc sor anya; négy sor apa és 12 sor anya. A fajta a meghatározó abban, hogy melyik módszert alkalmaz­zák. Tudni kell, hogy az apa- és anyasort nem lehet egyidőben vetni, annak el­lenére, hogy kísérletek foly­nak arra, hogy az apasort ha együtt. vetik áz anyával, vegyszerekkel kezelik, késlel­tetik a fejlődését. Manapság még kétszer vetnek egy táb­lát, és kétszer is aratnak. A hibrid vetőmag előállítását jól szemlélteti az ábra. Az A és C növény önbeporzással eljut a teljesítménye alsó — még termeszthető — határá­ig, a középen lévő alacso­nyodó növények ezt szem­léltetik. Áz önbeporozás megtörténik, ugyanez a fo­lyamat megy végbe a B és D növényeknél azzal a válto­zással, hogy az A és a C nö­vény beporozza a B és a D növény legkisebb tagját, az esetünkben a negyedik év^ ben és ez létrehoz egy újabb generációt, amely már nem önbeporzó és itt kapjuk a négyvonalas, hibridet, azaz négy „anyagból” áll elő, az új, a hibrid, amely az eddi­giek minden jó tulajdonsá­gát magában hordozza. A kétvonalasnál a következő a szituáció: Az A és a C nö­vény önbeporzásával eljut az ábrán szereplő legkisebb növényig, itt jön lére az új növény, mely értékesebb, mint a négyvonalas, mert két családból állítják elő. A folyamat pontos egy­másutániságát segíti elő a EPIEEIECI VETŐMAG Négyvonalas hibrid vetőmag előállításának sémája beosztott sürgős munkát cipelt haza. Este, hogy ne za­varja a családot, kiült a konyhába, megivott egy bög­re kávét és elkezdte böngészni a végtelennek tűnő számoszlopokat. Talán két lépésnyire tőle több napos szilva erjedt egy fazékban. Még a múlt vasárnap hozták a telekről, de a gyerekek úgy látszik, beteltek vele és hagyták szépen megrohadni. A beosztott először csak a savanykás bűzre ütötte fel a fejét. Nagy orra bosszúsan körbe szimatolt, ide-oda teker- gett, aztán célba vette a fazekat. — No persze a szilva...! — morogta családfői rosszal­lással a hangjában, miközben ingerülten a szoba felé tekin­tett. — Ezeknek a szilva már semmit sem ér, pocsékba me­het felőlük, csak banánt zabálnának. Amikor én olyan idős voltam, mint ők, még a férgesét is megettem. Felállt, odament, elgondolkozva bámulta a töppedt, pe­nészedé szilvaszemeket, régi falusi pálinkafőzések jutottak az eszébe és egy pillanatra valami furcsa nosztalgia fogta el az ifjúsága után. Ezt a nosztalgikus pillanatképet dünögte szét egy muslinca, mely közvetlenül az orra előtt körözött, akár egy leszállni készülő parányi helikopter. Hess — legyintett a kezével, de ezzel mintha csak jelt adott volna a többi muslincának, hogy rajokban szánjanak fel a rothadó szilvakupacról döngicsélve körözzenek, ellepjék a mosatlan tányérokat, a konyha falát, sőt, egyik-másik — nyilván az értelmesebbje — ott zümmögjön a félbehagyott számoszlopok fölött. A beosztott pár percig dühösen figyelte a muslincarajzást, próbált néhányat elkapni belőlük, majd megragadta a faze­kat és kihurcolta a lépcsőházi kukához. Akárha szeszfőzéshez készülődne, úgy döntötte bele a szilvarakást, utána megnyu­godva tért vissza a lakásba. Az üres fazekat látókörön kí­vül dugta és visszaült, hogy folytassa a munkát. Kis idő múlva azonban ideges tárgyilagossággal állapította meg, hogy a szilva ugyan már ott erjed a kukában, de a muslincák ma­radtak. Sőt, mintha még vidámabban koncerteznének körü­lötte, talán boldogan, hogy nem kell már közvetlenül csak a fazékhoz ragadniuk, nagyobb tér nyílt a számukra, övék az egész konyha. A beosztott igyekezett nem törődni a muslincákkal, pró­bált eltűnni a számok között, de ez sehogy sem sikerült. — Átkozottak! — dobta le a tollát, aztán összecsavart egy újságot és csapkodni kezdett maga körül. Csekély eredmény­nyel. Az aprócska bogarak egy negyedórás küzdelem után sem fogyatkoztak lényegesen. Inkább csak felbolydultak és a békés zümmögésből valami nyugtalan kakofóniába váltot­tak át. — Ez így nem megy — lihegett a beosztott, elkeseredve bámulva a zizegve röpködő pöttyöket —, így csak belefá­radok és semmi látszatja az egésznek. Szaporátlan! Vala­hogy úgy kéne csinálni, hogy élvezzem is ezt a műveletet. Nem kényszerű időtöltésnek, hanem egy kicsit szórakozás­nak is tekinteni. Igen, de hogyah? Gondolkodott, majd hirtelen nagyszerű ötlete támadt. Felnevetett, akár egy gyerek, aki valami különösen jó csíny­nyel szeretné megtréfálni a társait. — Na, gyertek csak! — kiabálta és marokra fogta a pa­pírcsomót. — Gyertek csak, barátaim, majd adok én nektek! Először téged intézlek el, Furulyás, aki miatt most is túl­óráznom muszáj, de azt is tudom rólad, hogy állandóan int­rikálsz ellenem a főnökségnél! Nesze! Célzott a papírcsomóval és Furulyás élettelenül poty- tyant a félbehagyott számoszlopokra. — Most te következel, Balajti — jött izgalomba a be­osztott —, te nagyképű hólyag, te szurtos lelkű lakáj, ép­pen ideje, hogy leszámoljak veled! Dögölj meg, te bitang! Ütött és Balajtinak is vége lett. Aztán Szuromi követ­kezett, majd Benedek, Kerényi, Szalay, Sóhajné, Pékné, és hajnal felé felszámolta az egész vállalatot. Izgatottan, ki­pirult arccal, egy vadász megszállott dühével végezte az ir­tást és a zümmögés egyre halkult, a koncert abbamaradt, míg végül csak egyetlen muslinca röpködött, döngicsélt a konyhában. — Félsz, igazgató kartárs? — kérdezte a beosztott és a győztes önelégültségével figyelte az árván köröző bogarat. — ne hidd, hogy megmenekülsz! A kezemben vagy, véged, te Néró! Mióta várok már fizetésemelésre, jutalomra, vagy akár csak egy jó szóra is...? De te úgy néztél át rajtam, mintha 1979. szeptember 23. A kukorica, amelynek a szemét kalibrálják szigorú technológia. Ez nemcsak a növényvédelemre, hanem a betakarítás milyen­ségére is kihat. A növény ápolása nemcsak annyiból áll, mint az árukukoricáé — mert itt olyan egyedekkel, fajtákkal is találkozhatunk, amelyek az árukukoricánál használt vegyszerektől egy­szerűen megsemmisülnek. A címerezés megtermékenyítés érdekében történik, ám ez előtt szükséges a táblát vé­gigjárni gyalog is, az „ide­genelés” munkafolyamatot elvégezni. A címerezést ál­talában gépekkel hajtják már végre, ám a kézi erőnek éppen a mag értének növe­lése érdekében nagy jelen­tősége van. Például idén tíz címerezőgép is dolgozott az állami gazdaságban, ám a címerező munkára mégis 1300 embert kellett mozgatni, irodistákat, műhelyeiket, ál­latgondozót, mindenkit. Amikor a növény megérett, kezdődik a betakarítás. Kü­lön szedik az apasorokat, meg az anyasorokat. Az előb­bit takarmányozásra, az utóbbit magelőállításra. Erre a munkafolyamatra a ma is­mert legkorszerűbb technikát alkalmazzák Dalmandon. A csőtörő gépről lekerülő ter­mést asszonyok csumázzák, ha a gép nem végez tökéletes munkát, ezután a feldolgozó üzembe kerül a termés. Itt emberi kéz gyakorlatilag nem ér a növényhez. Hiszen a garatból a válogató asztal­ra kerül — itt veszik ki az idegen csöveket — a szárító, majd a morzsoló a következő állomás, ezután egy olyan speciális tisztító és kalibráló gépsor következik, amely teljesen zárt és a legjobb minőséget képes kibocsátani. Négy-, hat- és nyolcféle nagyságra tudják a vetőma­got szétválogatni — ez a ter­melők kívánsága szerint van így, mert van aki a lapos nagyot, más a kicsi gömbö­lyűt részesíti a vetéskor előnyben. A munkafolyamat végén a magot csávázzák és úgy zárják zsákokba, minő^- sítését gyakran ellenőrizve kerül aztán a felhasználók­hoz. Persze ez a magkészítő­folyamat valóságos gyáripari módszer, itt már a klasszi­kus mezőgazdasági munkát nem találjuk meg. Automati­ka, szárító- és szállítóappa­rátus, kemizálás és laborató­rium. Dalmandon, a hazai kukoricaipar fellegvárában idén négyezer-nyolcszáz hek­tár hibrid termését dolgoz­zák fel vetőmagnak. Általá­ban egy hektárról 10—15 mázsa szemet tudnak zsákba rakni, vetőmagnak eladni. PÁLKOVÁCS JENŐ pauszpapírból lennék és jóformán azt sem vetted észre, hogy vagyok! Persze, mert nem sündörgök mindig a közeledben, nem köszönök napjában tízszer, megelégszem azzal a cse­kélységgel, hogy dolgozom! Igen, mint most is! Éjszakába nyúló túlórát végzek és ezért mi a hála...?! Semmi! Hát ak­kor, pusztulj te is a többiekkel együtt! Felemelte a papírcsomót, megcélozta a magányosan ke­ringő muslincát és már ütni készült, amikor hirtelen megállL a keze a levegőben. Űristen, meg van ő őrülve?! Le akarja1 ütni az igazgatót? És mi lesz, ha mindez a fülébe jut? Ha megtudja ezt az egész vadászatot?! A konyhaablak nyitva, hátha valaki kifülelte, hiszen elég hangosan verekedett itt, ezzel a temérdek muslincával...! Hogy kerülhette el ez a fi­gyelmét?! Most jut eszébe, az első emeleten lakik az a Pa- nyolai, rossz alvó, és úgy tudja, a felesége révén rokonság­ban is van az igazgatóval. Ez ugyan nem biztos, de könnyen meglehet. Valakitől mintha egészen pontosan így hallotta volna. Az ablakhoz ugrott, kinézett. Az öreg bérház csendes volt a hajnali derengésben, a téglalap alakú, macskaköves udvaron még nem kopogott keresztül senki és hiába mere­gette a szemét, Panyolait sem látta az ablakban könyökölni. De a függöny — úgy rémlett előtte — mintha meglebbent volna és olyan furcsa alakzatot öltött, akár egy hatalmas fül. Rémülten botorkált vissza az asztalhoz. Pillantása az ár­ván köröző muslincára rebbent, és úgy érezte, hogy ez a piciny bogár időközben sajátos változáson esett át. Hirtelen meg­nőtt, kiterebélyesedett, emberré formálódott, nagyon ismerős­sé, pontosan olyanná, mint... mint az igazgató. És mintha már az röpködne itt, pocakjával az egyik faltól a másiknak ütődve, magasan a feje fölött. — Igazgató kartárs — nyögte a beosztott, szemét aláza­tosan a muslincára függesztve — nagyon kérem, ne vegye ko­molyan ezt az egészet... hiszen csak vicc volt... egy kis já­ték ... ártatlan szórakozás... És nekem az igazán eszembe sem jutott, hogy az igazgató kartársat is... Ugyan, még el­képzelni se mernék ilyet, tessék nekem ezt elhinni... És én továbbra is csak a vállalat érdekeit... Igen, úgy, mint ed­dig, sőt, ha lehet, akkor még jobban ... A muslinca beleegyezően zümmögött és mintha ellen­őrizni szeretné a számításokat, a papír sarkára röppent. Nulla meg nulla — kapott a toll után a beosztott, mint egy leckéjét bliccelő diák és aztán gyorsan, pontosan, ahogy szokta, utána írta a végeredményt is — az annyi mint: nulla. Minden zsákon ott a dal- mandi jel A kukorica (elépítése

Next

/
Thumbnails
Contents