Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

1979. szeptember 22.

rtÉPÜJSÁG 3

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Szekszárd felől, ahogy Tamásiba érkezünk, szépen munkált, parcellázott földterülettel találkozunk. Hét végén a kis parcellákon sok szorgoskodó embert láthatnak. A terület politikai gazdája a Hazafias Népfront községi bizottsága. Megkerestük Horváth Lászlót, a Hazafias Népfront községi bizottságának titkárát, hogy megkérdezzük, mi motiválta a népfront községi bizottságát a szövetkezet létrehozására.

— 1976 tavaszán választották meg a népfront községi bizottsága titkárának. A választást megelőzően gazdaságpolitikai témát tárgyaltunk meg egy munkabizottságunkkal. A sok felvetett kérdés között szerepelt Tamási község zöldségellátásának helyzete is. Főleg a társasházban lakóknak jelentett gondot a család zöldségellátása. A piacon problémák voltak a választékkal és

az árral. Ekkor úgy döntött a népfrontbizottság, hogy igényfelmérés alapján létrehozunk egy kertszövetkeze- tet, melynek az lesz a célja, hogy a társasházban lakók

saját erővel termeljék meg a zöldségszükségletüket, az esetleges felesleget pedig

juttassák piacra. Ugyanakkor a szabad idő hasznos eltöltését biztosítva azonos célú, érdeklődési közösséget tudtunk kialakítani.

— A tamási Béke termelő- szövetkezet vezetősége készséggel állt rendelkezésünkre; földterületet adott, melyet minden évben felszántva a kertszövetkezet részére bocsát.

— 1977. március 14-én a kertszövetkezet megtartotta alakuló ülését 51 fővel. Megválasztotta a szövetkezet vezetőségét. Sokan felkeresték már a népfrontbizottságot, hogy be szeretnének lépni a kertszövetkezetbe, sajnos területet már nem tudunk bérelni. Most már csak javasolni tudjuk a községi tanácsnak, hogy a parlagon hagyott, nagyüzemileg nem hasznosítható, állami kezelésben lévő földterületeken is létre lehessen hozni hasonló jellegű szövetkezetét.

KÖNYE IVÁN

Eredményesen működnek a család- és nővédelmi tanácsok

Tóth Ferenc, az MTI hírmagyarázója írja:

A népesedéspolitikai célok elérését korábban jól serkentő szociálpolitikai támogatások ma már nem ösztönöznek kellőképpen a népesedési helyzet javítására, a több gyermek vállalására. Ez volt az egyik sarkallatos megállapítása annak a jelentésnek, amelynek alapján a Minisztertanács a népesedési helyzet alakulásával, a népesedéspolitikai intézkedések hatásával foglalkozott.

Az egészségügyi miniszter és a KSH elnöke közösen tájé- -Tcoztatta e témában a kormányt, mégpedig az elmúlt két év tapasztalatai alapján. (Legutóbb 1977-ben szerepelt ilyen jelentés a Minisztertanács napirendjén.)

A mostani helyzet a korábbi adatok tükrében elemezhető reálisan, öt év statisztikai adatai állnak rendelkezésre. 1974.' második félévében és 1975-ben — az akkor új intézkedések hatására — növekedett a születések száma; 1976-tól viszont csökkeni kezdett. Ennek egyik alapvető oka a szülőképes korba lépő nők számának fokozatos csökkenése. Ugyanakkor a népesedéspolitikai intézkedések hatása is — összességében — valamelyest lanyhult. A legutóbbi reprezentatív családtervezési vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a fiatal házasok változatlanul két — egyre kevésbé három — gyermekkel számolnak. A harmadik gyermek vállalását családipótlékrendszerünk — és a többi szociálpolitikai juttatás — nem ösztönzi kellően.

Kedvező jelenség, hogy a születések számának 1974. és 1975. évi nagyobb arányú emelkedése következtében kis mértékben javult az ország népességének kormegoszlása: emelkedett a gyermekkorúak száma, és a népesség öregedési folyamata átmenetileg lelassult.

Arról is tájékozódott most a Minisztertanács, hogy korábbi határozata és szociálpolitikai intézkedései hatására növekedett a társadalom tehervállalása a gyermeknevelés költségeiben, javultak — ha nem is minden tekintetben — a gyermekek vállalásának és nevelésének feltételei. A gyermek- gondozási segélyt — annak ellenére, hogy reálértéke csökkent — továbbra is a szülő nők mintegy 80 százaléka veszi igénybe. 1978 végén például 277 ezer nő (a foglalkoztatottak csaknem 6 százaléka) volt gyesen. A főként nőket foglalkoztató munkahelyen gondokat okoz az anyák tartósabb kiesése a munkából. Egyelőre nem hoztak megfelelő eredményt azok a különféle vállalkozások, amelyekkel meg akarják oldani a gyermekgondozási segélyen lévő anyák foglalkoztatását.

A gyermekvállalást ösztönző eszközök, juttatások közül továbbra is fontos — alighanem a legfontosabb — tényező a lakás. A fiatal házas igénylőknek — névjegyzék és lépcsőzetes csere útján — 1978-ban* 18 804 lakást utaltak ki, 7 ezer- . rel többet mint 1973-ban. Az utóbbi hat év alatt a tanácsok csaknem 24 ezer lakást juttattak a három- és többgyermekes igénylőknek: ennek ellenére az igénylők száma növekedett, s a várakozási idő a korábban számított két év helyett, jelenleg körülbelül két és fél év. i

j Az V. ötéves tervre előirányzott gyermekintézményi fejlesztések valamelyest elmaradtak a tervezettől. 1978 végén — az 1973. évinél 13 ezerrel több — összesen 58 ezer hely volt a bölcsődékben, de még így is nagy a zsúfoltság. Az óvodai hálózat fejlesztésében jelentős javulás csak a következő tervidőszakban várható. A gyermekneveléshez szükséges holmik tekintetében javult a kínálat és a választék. Igaz: nem kielégítő mértékben. S ha jelentős állami támogatás mellett sem csökkent a gyermekruházati cikkek ára. A rögzített áras ruhafélék nagy tételt képviselnek a kínálatban.

A nők egészségvédelmének javítása és az újszülöttek egészségének megóvása érdekében kidolgozott komplex program előirányozta a nem kívánt terhesség elleni védekezés, a terhesgondozás, a szüléssel kapcsolatos orvosi munka és az újszülöttellátás összehangolt, egyidejű fejlesztését.

Az eddigi eredményeket továbbfejlesztve, hatékonyabbá kell tenni a fiatalok tudatformálását az anyai hivatással, a családi életre felkészüléssel kapcsolatban. Ezt elősegítik az átalános és középfokú iskolákban életbe léptetett új nevelésioktatási tervek is, amelyek a korábbinál hangsúlyozottabban veszik figyelembe a szemléletformálás ilyen feladatait. Az iskolán kívüli propagandában és szemléletformálásban még nagyon sok a teendő, különösen a közművelődési intézmények részéről.

Tolna

A tanévkezdés első napjaiban Tolna vezetői és a témában illetékesek megnézték és megmutatták egymásnak, hogy hol is töltik a tolnai és a mözsi gyerekek napjaikat. A másik társközség, Fácánkert sem maradt ki a szemléből.

Kezdjük itt a változások leírását. Az iskolaépület lett itt a „gyermekkomplexum”. A Tolnára körzetesített felső tagozatosok helyét az óvodások foglalták el. A nyáron konyhát építettek, most készül majd egy ebédlőhelyiség. Ha még a vécék átalakítása is megtörténik vízöblítésessé, akkor a jelek szerint itt hosz- szú időre megfelelő körülmények között lesznek a

gyerekek.

Mözsön nagyon szép a napközi, sajnos örökös harcot kell folytatniok a dolgozóknak az öreg épület öregedésével. Nyáron a szülők társadalmi munkában két helyiséget parkettáztak, a bölcsőde dolgozói pedig társadalmi munkában — más években is

— kitakarítják, meszelik, festik az épületet.

Változásokról lehet beszélni Tolnán is. Mint már írtunk erről, nagyon rossz a község óvodáinak állaga. A mostani nyár e vonatkozásban jelentős változásokat hozott. A község lakói, a szocialista brigádok, társadalmi munkával megfejelve a tanáTolnai bölcsődések

esi pénzügyi keretet, lakályosabbá, barátságosabbá és bővebbé is tették ezeket az intézményeket.

Korszerűsödött a bölcsőde, a fogadóképessége pedig nyolcvanasra gyarapodott. De szaporodott az óvodai helyek száma is. A Bartók Béla utcai 25-tel, a Rákóczi utcai is annyival, Fácánkerten pedig

15-tel. Most lehetővé vált, hogy az egyik igen rossz állagú óvodát — 20 gyerekes csoport fért el benne — végleg nyugdíjba küldjék, hogy ne rontsa az összképet. Az idén már mind a bölcsődébe, mind az óvodába minden jelentkezőt fel tudtak venni és a napközibe is a rászorulókat. Az óvodák feltöltöttsége jelenleg 120 százalék, ami jobb az előző évek arányához képest, de még mindig zsúfoltságot jelent.

Ami talán a legszembetűnőbb, hogy nagyon kicsinosították az épületeket. Különösen áll ez a tolnai egyes számú óvodára, amelynek belsejét szinte újjávarázsolták, jórészt a társadalmi munkások.

Minden üzemtől kapott a község segítséget, de talán kiemelkedik a GÉM, a Gemenc Faipari Szövetkezet és a Her- bária. Odaadó munkájuk és segítségük olyan változásokat eredményezett, amelyek a meglévő pénzügyi keretekből sok-sok év alatt valósulhattak volna meg.

Jelentősen javultak a gyermekek elhelyezésének körülményei, de végleges megoldás csak új óvoda, vagy óvodák építésével születhet.

A NEB

életéből

A dombóvári városi Népi Ellenőrzési Bizottság saját munkaterve alapján vizsgálta meg a város és a városkörnyék termelőszövetkezeteiben, hogy miként képezik és használják fel a jóléti és a kulturális alapokat a gazdaságok?

A főbb megállapításokat további hasznosítás céljából megküldte a népi ellenőrzés a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének is.

A vizsgált termelőszövetkezetekben a jóléti alap képzése rendben, a jogszabályoknak megfelelően történik. Csak Kaposszek- csőm nem képeztek az elmúlt évben alapot. A pénz két részre, a szociális és kulturális alapra < bontása is az előző évi felhasználás és a várható igények alapján történik. A felhasználással kapcsolatban azonban már több kifogás is merült fel a népi ellenőrök részéről.

,Nem szabálytalan például, csak elgondolkodtató, hogy évről évre jelentős öszeget visznek át a következőbe, mert nem használják fel. Minden szövetkezetben van szociális-kulturális bizottság, de ezek nem működnek együtt a tanáccsal, holott az lenne a kívánatos, hogy a termelő- szövetkezet kulturális terve része legyen az egész község közművelődési elképzeléseinek.

Szabálytalan egyes helyeken a felhasználás is, ugyanis olyan költséget számoltak el a jóléti keret terhére, amelyet a részesedésből kellett volna finanszírozni, például a csoportos és az egyéni külföldi utazásokat, tűzoltóegyesület és az MHSZ támogatását. Túlságosan magasnak találták, pontosabban szólva aránytalannak az egyes termelőszövetkezetekben a nyugdíjasok támogatására fordított összeget is. Volt ahol a rendelkezésre álló 290 ezer forintból 250 ezret erre a célra használtak fel. A fel nem használt pénzekből, amiket évről évre átvisznek a másikra, célszerű lenne kulturális igényeket felkelteni és kielégíteni, de ehhez szorosabbra kellene fűzni a kapcsolatokat a községi, illetve a városi kulturális intézményekkel, illetve a tanáccsal.

Ma már nem meglepő, hanem természetes az a megállapítás, hogy a termelőszövetkezetekben doh gozók szakmai képzettsége, iskolázottsága megfelelő szintű. A technikai és technológiai fejlődés meg is követeli ezt a színvonalat. A szóródás viszont ezen a területen is nagy, mert szép számmal akadnak, akik nem végezték el az általános iskolát, és nem is csak az idősebbek közül.

Az általános műveltség fejlesztése terén annál inkább vannak lemaradások, még akkor is, ha termelő- szövetkezetekben is kibontakozott már a szocialista brigádmozgalom. A brigádoktól várható elsősorban, hogy javítsák kulturális vállalásaikkal a községek közművelődési helyzetét, pontosabban szólva keltsék’ fel az igényt a folyamatos tanulás, művelődés iránt. Ezen a téren vannak már szép eredmények, például Kocsolán, Várongon, Szakoson, Nakon és Kaposszek- csőn.

ez—

Hasznosan múlik a szabad idő a kertszövetkezetben

Ajtót, ablakot átfestettek