Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

U NÉPÚJSÁG Mézeshetek után... A fiatal házasok egymás iránti érzelmi telítettsége, a „mézeshetek” életreszólóan kedves élményei • minden mást háttrébe szorítanak. Még az étkezés sem jelent lényeges gondot, hiszen a nászútra legtöbbször beutalót kapnak. A házasságkötés utá­ni hetekben az is „bocsána­tos bűn”, ha a fiatalasszony a mákos tésztára cukor he­lyett sót tesz, vagy ha a hús olyan kemény, hogy le kell szögezni az asztalra, ha szét akarják vágni. Az első he­tekben a férj azon is mo­solyog, ha elsózott étel kerül az asztalra, hát istenem, „szerelmes a szakácsnő”. De... Ha elmúlnak a mé­zeshetek és a fiatalasszony főzési tudománya marad a kezdő fokon, hibát hibára halmoz a konyhában, a férj­ből kitör az ösztön és vésze­sen morogni kezd. No, de félre a tréfával, fordítsuk komolyra a szót. Nem kevés az olyan kezdő házasság, ahol komoly viták­ra ad okot a fiatalasszony háztartási teendők terén mutatkozó tájékozatlansága. S ha nem akarja elsajátítani a háztartási teendőket, előbb-utóbb komoly problé­maként jelentkezik a házas­pár életvitelében, veszélyez­teti a házasság sikerét. Ez különösen akkor válik élessé, ha baba érkezik a családba, akinek egészséges fejlődése függ attól, hogyan táplálják, milyen minőségű ételt kap. Manapság egyre több lány szájából hangzik el az a ki­jelentés: „Nem akarok meg­tanulni főzni. Minek? Ha férjhez megyek, akkor hét­köznap úgy is munkahelyen étkezünk, vasárnap pedig vendéglőben vagy a mamá­nál ..Ez nagyon helytelen álláspont. Minden lánynak saját érdeke, hogy megtanul­jon főzni. És ha férjhezme- nés után nagyon helyesen igénybe is veszi a lehetősége­ket (vendéglő, szülő, stb), a jó házasság, kellemes otthon, helyes gyermeknevelés, csa­ládias meghitt hangulat el sem képzelető a háziasszony egyéni ízeket és friss ételt nyújtó főzési tudománya nél­kül. A gyermek is egész éle­tében nosztalgiával gondol vissza édesanyja által főzött kedvenc ételei ízére, az étke­zések kellemes hangulatára. Viszatérve a mézeshetek utáni időkre ... Ha nem tud a fiatalasszony főzni, nem dől ősze a világ, de tanul- v jón meg! Minél hamarabb. Nem boszorkányság a főzés tudománya. Vásároljon né­hány jó szakácskönyvet, a képeslapok is közölnek jó recepteket, de nem szégyen idősebb asszonyoktól sem fő­zési tanácsokat, recepteket kérni. Az sem baj, ha elő­ször a gyakorlatlanság miatt nem egészen jól sikerülnek az ételek, ezek csak kezdeti nehézségek. Akarat és türelem kell a főzéshez (na meg megfelelő jó nyersanyag) és előbb-utóbb elsajátítja min­denki a szakácsművészetet. Azért, ha lehet, ne a fiatal férjen „kísérletezzen a fiatal­asszony, hanem ajánlatos már leánykorban megtanulni főzni. A lányos édesanyák kedves kötelessége a főzési tudomány elsajátítására ösz­tönözni a lányokat. Sőt. Ne csak a lányos ma­mák, hanem a fiús mamák is tanítsák meg gyermekei­ket főzni, utóvégre egyenlő­ség van. De azért... Egyen­lőség ide, vagy oda, a főző­kanál mégis jobban illik a nő kezébe, mint a férfiéba. FÁS! KATALIN 1979. szeptember 21. Párizsban lila a divat Az a külföldi, aki a „leg­újabb párizsi divatnak” ki­állított öltözékben — azaz térdet alig takaró, szűk szok­nyában, válltömős kabátban, netán derék alatt bőre ha­gyott, térdig érő nadrágban — lép a franciák fővárosá­nak földjére, csak azért nem lesz köznevetség tárgya, mert a párizsiaknak kisebb gond­juk is nagyobb annál, mint­hogy a külföldiek öltözködé­sével törődjenek. A divatlapban közölt öltö­zék ugyanis náluk sem egye­zik meg az utcán hordott ru­házattal; most, 1979. késő nyarán meg egyenesen szö­ges ellentétben van még az üzletekben kapható model­lekkel is. Az utca legdemokratiku­sabb divatja manapság is a farmer. Szűkén, kéken, oly­kor kopottan. A változás, ami a leginkább szembetűnő, hogy a fiatalok a szűk kis trikók helyett bő, lezser, vi­lágos színű, gyűrött férfiin­get hordanak hozzá, gyak­ran derékon övvel megköt­ve, vagy rövid, derékig érő mellénykével. A pulóver is maradt — de megnőtt. Ha­talmas méretekben, lehetőleg combig érő nagyságban, és bőségben divatos. Színe élénk vagy fehér, utóbbi esetben elején vidám Miki egér vagy más bolondos minta. (A bő­séget a comb közepén egy nagy csomóval fogják össze.) Kiegészítője legtöbb esetben a nyakban lógó bőrerszény vagy háncsból, vesszőből font szatyor. JÉGPOHÁR ŐSZIBARACKKAL Hozzávalók 6 személy ré­szére: 1. Fagylalt. Elkészítési ideje: 15 perc. Fagyási idő: másfél óra. 1 kg puha őszibarack, 40 dkg cukor, 2,5 dl forralt tej, 1 na­rancs leve (narancslé is jó). 2. Őszibarack. Elkészítési ideje: 20 perc. Főzési ideje: 15 perc. 15 db kemény őszibarack, 2 dl víz 10 dkg cukor, 6 szem eper. 3. Tejszínhab. Elkészítési idő: 10 perc. 2 dl tejszín, 10 dkg cukor (kristály). 1. Az őszibarackot félbe­vágjuk, kimagozzuk és a hé­ját lehúzzuk, összenyomjuk, hogy kásaszerű legyen, hoz­záadjuk a cukrot, narancslét és a tejet. Jól összekeverjük és egy tálba öntjük, majd a A női ruha alaptípusa ja­pán szabású. Az ujj bőségét a vállon saját anyagából ké­szült szalag fogja össze. De­rékban húzott, gumírozott vagy ugyancsak szalag húzza ráncosra. Nem túl bő a ruha szoknyája, annál bővebbek azok a romantikus, nagy­anyáink alsószoknyájához hasonlatos szoknyák, ame­lyek olykor több részből, kü­lönböző anyagokból szabot­tak, elválasztóvonalukom csipke. Divatosak a csipkés réklik, blúzok, fehérben, to­jáshéjszínben. (Ha csak az idő sárgította be, jó ötlete a franciáknak, hogy teába áz­tatva festik meg, egyszínű­re.) Az anyagok közül a vá­szon, a flokon és a pamut a legkedveltebb, de jól kezel­hetőségük miatt a kevert anyagok is keresettek. Divatszín: a lila. A petú­nia minden árnyalatában, az erős lilásrózsaszíntől a füst­szín szürkéslilán át a mély gyufaliláig. (Párizsban a na­gyobb üzletek, meg az áru­házak egész lilaszimfóniákát állítanak elő a kirakatokban a szín sokféle árnyalatából.) Annak idején amikor a ka­tonaszín, a keki divatba jött, sikerének titka az volt nagy­szerűen „ment” a farmer kékjéhez. Ugyanez a kom­binációs előny kedvelteti meg a lilák különféle ár­nyalatait. Tartja magát az előző divat, a homokszín, a drapp is, ezzel ugyancsak jól harmonizál a lila minden ár­nyalata. S még valami: amíg a drapp kevés nőnek hűtőszekrénybe tesszük fa­gyasztani. A mélyhűtő rész­be tegyük, időnként kever- gessük meg, hogy ki ne kris­tályosodjon. 2. A cukros vízbe beletesz- szük a félbe vágott ősziba­rackdarabokat és körülbelül 6 percig állni hagyjuk ebben a lében, majd lehámozzuk. 3. A tejszínt felverjük, majd ha habosodni kezd, tesz- szük csak hozzá a cukrot. Tálalás: Minden edénybe (üvegtál­ba) 1 adag fagylaltot teszünk, a tál szélére 4 fél darab őszi­barackot és egy fél darabot a tetejére, a közepébe. A te­tejére rátesszük a tejszín­habot és a tálakat egy-egy szem eperrel díszítjük. RÓMAI PUNCS Fél kg kimagozott meggyet 1 púpozott evőkanál cukor­állt jól, addig a lilák árnya­lataiból — a kékeslilák a szőkéknek, vöröseknek, a ró­zsaszínesek a barnáknak, fe­ketéknek — mindenki tetszé­se szerint választhat kedvező színt. A másik nagy változás a mintákban született meg: ap­ró lett a divat! Köztük is a keskeny csíkos, aprópettyes. Ha két színt használnak együtt, az legtöbbször a lilán fehér vagy fekete. A sztár: az apró madárminta! Három vagy öt — vagy sok — cso­portban repülő fecske rajzo­lódik az anyagokra. Nagyon szép fehér alapon feketével is. Kétféle cipőtípus látható a kirakatokban, mint legked­veltebb: a tornacipő, vászon­ból, gumitalppal, fűzősen és a magassarkú szandál, amely a bokánál csukódik. Magas­sarkú cipőt gyakran hordanak nadrágokhoz is. Csakhogy ez a nadrág a ruha anyagából készült, könnyű kis „cső­nadrág”, hozzá a „ruha” férfiingekhez hasonló, csak annál hosszabb, térd fölöttig érő, oldalt hasított, fölül bő, övvel megkötött ingruha. A francia nők nagyon ötle­tesek. Otthon festenek, szab­nak, varrnak. Néha egy-egy művirág vagy öv segítségé­vel újjávarázsolnak öltözé­keket. Jól ismerik saját egyéniségüket, aszerint bán­nak a színekkel, aszerint vá­logatnak az anyagok között. És nem hagyják magukat be­folyásolni. Még saját divat- diktátoraiktól sem! ral, 1 rúd fahéjjal, fél pohár vörös borral 5 percig főz­zük, majd hidegre tesszük. 3 tojássárgáját 75 gr cukor­ral és 1 likőröspohár rummal krémszerűvé keverjük. Eh­hez hozzákeverünk 8 dl fel­vert tejszínt. A meggykré­met poharakba rakjuk és rá­öntjük a tojásos-tejszínes ha­bot. Süteménnyel tálaljuk. fZES JOGHURT Hozzávalók: 1 pohár jog­hurt, 1 kávéskanál citromlé, 5 evőkanál narancslé, 1 ká­véskanál narancslikőr, cukor. A joghurthoz hozzáöntjük a citromlevet és a narancslét, majd narancslikőrrel és cu­korral ízesítjük. EPRES FAGYI Hozzávalók: 20 dkg eper, 5 db jégkocka, 3 evőkanál fehér bor, cukor, 1 gombóc vaníliafagylalt. Az epret jég­kockával és borral turmix­gépben összekeverjük. Cuk­rozzuk és hosszúkás pohárba tesszük. Tetejére fagyigombó­cot teszünk. Édességek Az akvárium berendezése Az ember ősidők óta igyek­szik élőlényeket telepíteni maga köré. A háziállatok mellett, amelyek hasznot hajtanak számára, szívesen tart olyan állatkákat és nö­vényeket, melyekben gyö­nyörködhet. Az akvárium nagy figye­lemmel és türelemmel elké­szíthető odahaza is, de cél­szerűbb az akvarista boltok­ból beszerezni, mert az itt kapható darabok mindegyike jól szigetelt, üvegük teljes biztonsággal bírja a víz nyomáséit. Az akváriumban tartható halak eredetileg igen eltérő környezetből származnak. Szumátra, Borneo, Celebes, az Amazonas folyó és a leg­változatosabb tavak terüle­téről gyűjtötték az első pél­dányokat. Ugyanúgy a csi­gák és vízinövényék szárma­zási helye is eltérő. Biotóp, azaz természethű környezet kialakítása ezért nagy gondot és figyelmet érdemlő munka, nem nélkülözheti az átfogó ismeretanyagot. Az akváriumban biotóp környezetet kialakítani szán­dékozók számára két szak­könyvet ajánlunk, mindkettő, címe Akvarisztika, szerzői : dr. Wiesinger, valamint a Horn—Zsilinszky szerzőpár. Néhány alapvető dolog az akvárium berendezéséhez: az új medencét mindenekelőtt alaposan mossuk ki. Ezután az aljzatnak szánt mészmen- tes kvarchomokot szitáljuk át, majd bő vízzel addig mossuk, míg a víz erőteljes kavargása után sem marad a felszínen lebegő részecske. Az átmosott homokot a víz­zel már félig töltött akvá­riumba kell szórni. Megvár­va a leülepedést kerülhet sor a vízinövények elhelyezésé­re és a talaj letőségének ki­alakítására. A homokos alj­zaton elhelyezhető pár lapos kavics és ásvány tartalmú kő­zetdarabka. Ezután néhány napnyi vá­rakozás következik, ez idő alatt a növények gyökeret eresztenek, a víz feltisztul, a homok teljesen leülepedik. Ha a víz már elérte a 20—23 Celsius fok átlaghőmérsékle­tet, beszerezhetők a halak és csigák. A halak szállítására használt víznek lehetőleg azonos hőfokúnak kell len­nie az új környezet hőfoká­val. A halak nem bírják a hirtelen hőingadozást. A halak két nagyobb cso­portra oszthatók, a vízből lélegzőkre és a levegőből oxigént szerzőkre, azaz, ha a két típusból megfelelő számban válogatunk egyede- ket, az akváriumban négy­öt literenként két hal is tart­ható anélkül, hogy oxigén- dúsítót kellene alkalmaz­nunk. Mindenképpen fontos a ví­zinövények szerepe, az oxi­gént termelik a halak számá­ra. Természetesen csak ak­Vízinövények kor, ha megfelelő mennyisé­gű fényhez jutnak. Az akvá­riumnak, mindenütt legyen önálló világítása, neon vagy legalább két 25-ös izzó, melynek fénye az akvárium­ra irányul. Végezetül pár nagy tűrő­képességű, jól szaporodó ak­váriumi halfélét sorolunk fel, melyek egymás mellett is tarthatók egy üvegmedencé­ben. Vízből lélegzők: kis testű elevenszülő Guppi, fekete Tetra, Zebra Dánió, levegő­ből lélegző: a törpe Gurómi. Legfontosabb igénytelen vízinövények: úszó máj moha, kanadai átokhínár, bokros süllőhínár. A csigák az akváriumok tisztogatói, szerepük ezért az elektromos berendezések nél­kül üzemeltetett akváriumok tisztántartásában igen nagy egyben megkímélik a tulaj­donos vízcserétől és egyéb tisztogatási eljárástól, amely megbonthatja a biológiai egyensúlyt. Az akvárium tulajdonosá­nak három feladata marad csupán, a pontos és mérték­tartó etetés, a vízutántöltés, és a gyönyörködés. —Csi— Fiatalságról - öregségről zeretem a fiatalságot: a valóban fiatalokat, a „közép-fiatalok”-at, és azokat az „öreg”-eket, akik valamit — inkább töb­bet, mint kevesebbet — meg tudtak őrizni magukban, ha nem is a fizikai, de szellemi fiatalságukból (bár e kettő kétségtelenül korrelációban van egymással). Pár év előtt gyakran han­goztatott szólam volt, hogy a szocializmus körülményei kö­zött nem lehet nemzedéki ellentét a „fiatalok” és az „öregek” között. Ez azonban merő tévedés volt, s az ma is (talán ezzel akartuk az ifjú­ság súlyos problémáit meg­kerülni). Van és lesz nem­zedéki ellentét! S csak annyi köze van ennek a társadalmi formációkhoz, hogy a meg­valósuló szocializmusban, a szocialista tudatok kialakulá­sának bizonyos magas szint­jén, az „öregek” társadalma a mainál okosabb és rugal­masabb szocialista pedagó­giával, bizonyos mértékben enyhíteni tudhatja a nemze­déki ellentét feszültségeit, míg a kapitalista társadalom­ban, melyben az „öregek” okosságát és rugalmasságát gazdasági-társadalmi feszült­ségek is csökkentik, az ellen­tét társulva az általános po­litikai ellentétekkel, a rob­banásig élesedhet. Mi a nyilvánvaló oka e nemzedéki ellentétnek? Alapvetően az, hogy a fia­talság „élettani felépülés”- ének, fejlődésének hatalmas fiziológia-pszichológiai lendü­letében, pezsgésében, hevüle­tében azt hiszi, sőt meggyő­ződéssel azt vallja, hogy a dolgok általában jobban is mehetnének, mint ahogy mennek. Bezzeg ha ők, a fia­talok vehetnék kezükbe az irányítást, ha ők állnának a felelős vezetői posztokon, mennyivel jobban, okosab­ban és — radikálisabban — oldanák meg feladataikat, mint az „öregek” —- noha egykor ők is „fiatalok” voltak — elért-kapott pozícióikban úgy érzik-tudják, hogy pá­lyafutásuk idején szerzett ta­pasztalataik. tudásuk, fiatal koruk elképzeléseinek be­bizonyosodott naívsága, stb. olyan bölccsé tette őket, hogy egyenesen predesztináltak ezekre a pozíciókra, melye­ket mások náluk jobban be­tölteni nem is tudnának. Mi sem természetesebb tehát, hogy a „zavaros gondolkodá­sú”, „forrófejű”, „türelmet­len” fiatalságot a minél több tanulásra buzdítással, a mun­ka szeretetére neveléssel, bi­zonyos szükséges fegyelme­zéssel, ideológiai-politikai rá­hatással kell lehűteni, türel­messé, gondolkodásában éret­té tenni. Megfeledkeznek azonban arról, hogy ők, el­lentétben a fiatalokkal, „az élettani leépülés” folyamatá­ban vannak, lendületük, pezs­gésük, hevük egyre csökken és — társadalmi-anyagi vi­szonylagos jólszituáltságuk mellett — növekvő meszese- désük is hozzájárul konzer­vatívvá válásukhoz, „bölcses­ségük megállapodottság”- ához, már-már saját ellen­tétébe csapásához. Ez persze csak a két pólus, a „fiatalság” és az „öregség” pólusa, melyek között folyto­nos az átmenet, és jól meg­figyelhető, hogy e folyamat­nak egy bizonyos csuklópont­ján a fiatalság — munkához, álláshoz, pozícióhoz jutván — miként fordul át az öregség félé, az említett „bölcses­ség”-hez vezető útra. A fia­talság temperamentuma lanyhulni és — ezzel össze­függésben — korábbi „esz­ményei”, e csuklóponton túl fokozottan halványulni kez­denek, és a tegnap még oly izgalmasan fiatalok, holnap olyan unalmasan öregek lesz­nek, hogy az — mai módon szólva — nem igaz! S ha még csak unalomról lenne szó, de korban, „bölcses- ség”-ben gyarapodva, egyes területekén — például a kép­zőművészetben (az építészet kivételével) — kialakul a „nagy öreg”-ek „érinthetet­len” kasztja, akik szellemük egyre észrevehetőbb bágya- dása ellenére vagy épp emiatt (ki tudja?) igen jól tudják hatalmi és anyagi ér­dekeik védelmében elnyomni — másokkal elnyomatni — a feltörő, az újat akaró fiata­lokat. Szerencsére a fiataloknak — a „közép-fiatalok”-at és az „öregen is fiatalok”-at bele­értve — mindig igazuk van, még' ha nem is szó szerint, nem is mindenben és nem is teljesen. Az ő igazuk az új­nak igaza a régivel szem­ben, és az újnak a régivel folytatott harcában, a dialek­tika törvényei szerint, előbb- utóbb az újnak kell diadal­maskodnia. A győzelmes új természetesen — tagadva, megtartva — tartalmazza a régit is, de ez a fejlődés egyetlen útja. A fiatalság „nevelésiének — és szeretésének — azt hi­szem, egyik alapfeltétele, hogy szabadon, őszintén el­mondhassák, amit gondol­nak és produkálnak kultúrá­ról, művészetről, építészetről, oktatásról — mindenről. Még akkor is, ha az itt-ott „bo­nyolult” „egyéni” filozófiák megértését a fogalmazás, a kifejezés buktatói nehezítik. .111,1,11.,.. ég akkor is, ha bizo- |yjÉ nyos dolgok — egy ■pPf:; olyan „öreg-fiatal” ___J vagy „fiatal-öreg” szá­mára, amilyennek hinni sze­retném magam — naívul, vagy — spanyolviaszként — újból felfedezettnek hatnak ezekben az írásokban. De vi­tatkozni, vitatkozni és vitat­kozni lehet és kell róluk. És ez a fontos! A viták kever­nek is, bonyolítanak is, de tisztáznak is, s bármily ke­vés legyen is az, ami tisztá­zódik, egy-egy lépést jelent előre. MAJOR MÁTÉ a A kvárium és néhány halféle

Next

/
Thumbnails
Contents