Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
U NÉPÚJSÁG Mézeshetek után... A fiatal házasok egymás iránti érzelmi telítettsége, a „mézeshetek” életreszólóan kedves élményei • minden mást háttrébe szorítanak. Még az étkezés sem jelent lényeges gondot, hiszen a nászútra legtöbbször beutalót kapnak. A házasságkötés utáni hetekben az is „bocsánatos bűn”, ha a fiatalasszony a mákos tésztára cukor helyett sót tesz, vagy ha a hús olyan kemény, hogy le kell szögezni az asztalra, ha szét akarják vágni. Az első hetekben a férj azon is mosolyog, ha elsózott étel kerül az asztalra, hát istenem, „szerelmes a szakácsnő”. De... Ha elmúlnak a mézeshetek és a fiatalasszony főzési tudománya marad a kezdő fokon, hibát hibára halmoz a konyhában, a férjből kitör az ösztön és vészesen morogni kezd. No, de félre a tréfával, fordítsuk komolyra a szót. Nem kevés az olyan kezdő házasság, ahol komoly vitákra ad okot a fiatalasszony háztartási teendők terén mutatkozó tájékozatlansága. S ha nem akarja elsajátítani a háztartási teendőket, előbb-utóbb komoly problémaként jelentkezik a házaspár életvitelében, veszélyezteti a házasság sikerét. Ez különösen akkor válik élessé, ha baba érkezik a családba, akinek egészséges fejlődése függ attól, hogyan táplálják, milyen minőségű ételt kap. Manapság egyre több lány szájából hangzik el az a kijelentés: „Nem akarok megtanulni főzni. Minek? Ha férjhez megyek, akkor hétköznap úgy is munkahelyen étkezünk, vasárnap pedig vendéglőben vagy a mamánál ..Ez nagyon helytelen álláspont. Minden lánynak saját érdeke, hogy megtanuljon főzni. És ha férjhezme- nés után nagyon helyesen igénybe is veszi a lehetőségeket (vendéglő, szülő, stb), a jó házasság, kellemes otthon, helyes gyermeknevelés, családias meghitt hangulat el sem képzelető a háziasszony egyéni ízeket és friss ételt nyújtó főzési tudománya nélkül. A gyermek is egész életében nosztalgiával gondol vissza édesanyja által főzött kedvenc ételei ízére, az étkezések kellemes hangulatára. Viszatérve a mézeshetek utáni időkre ... Ha nem tud a fiatalasszony főzni, nem dől ősze a világ, de tanul- v jón meg! Minél hamarabb. Nem boszorkányság a főzés tudománya. Vásároljon néhány jó szakácskönyvet, a képeslapok is közölnek jó recepteket, de nem szégyen idősebb asszonyoktól sem főzési tanácsokat, recepteket kérni. Az sem baj, ha először a gyakorlatlanság miatt nem egészen jól sikerülnek az ételek, ezek csak kezdeti nehézségek. Akarat és türelem kell a főzéshez (na meg megfelelő jó nyersanyag) és előbb-utóbb elsajátítja mindenki a szakácsművészetet. Azért, ha lehet, ne a fiatal férjen „kísérletezzen a fiatalasszony, hanem ajánlatos már leánykorban megtanulni főzni. A lányos édesanyák kedves kötelessége a főzési tudomány elsajátítására ösztönözni a lányokat. Sőt. Ne csak a lányos mamák, hanem a fiús mamák is tanítsák meg gyermekeiket főzni, utóvégre egyenlőség van. De azért... Egyenlőség ide, vagy oda, a főzőkanál mégis jobban illik a nő kezébe, mint a férfiéba. FÁS! KATALIN 1979. szeptember 21. Párizsban lila a divat Az a külföldi, aki a „legújabb párizsi divatnak” kiállított öltözékben — azaz térdet alig takaró, szűk szoknyában, válltömős kabátban, netán derék alatt bőre hagyott, térdig érő nadrágban — lép a franciák fővárosának földjére, csak azért nem lesz köznevetség tárgya, mert a párizsiaknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy a külföldiek öltözködésével törődjenek. A divatlapban közölt öltözék ugyanis náluk sem egyezik meg az utcán hordott ruházattal; most, 1979. késő nyarán meg egyenesen szöges ellentétben van még az üzletekben kapható modellekkel is. Az utca legdemokratikusabb divatja manapság is a farmer. Szűkén, kéken, olykor kopottan. A változás, ami a leginkább szembetűnő, hogy a fiatalok a szűk kis trikók helyett bő, lezser, világos színű, gyűrött férfiinget hordanak hozzá, gyakran derékon övvel megkötve, vagy rövid, derékig érő mellénykével. A pulóver is maradt — de megnőtt. Hatalmas méretekben, lehetőleg combig érő nagyságban, és bőségben divatos. Színe élénk vagy fehér, utóbbi esetben elején vidám Miki egér vagy más bolondos minta. (A bőséget a comb közepén egy nagy csomóval fogják össze.) Kiegészítője legtöbb esetben a nyakban lógó bőrerszény vagy háncsból, vesszőből font szatyor. JÉGPOHÁR ŐSZIBARACKKAL Hozzávalók 6 személy részére: 1. Fagylalt. Elkészítési ideje: 15 perc. Fagyási idő: másfél óra. 1 kg puha őszibarack, 40 dkg cukor, 2,5 dl forralt tej, 1 narancs leve (narancslé is jó). 2. Őszibarack. Elkészítési ideje: 20 perc. Főzési ideje: 15 perc. 15 db kemény őszibarack, 2 dl víz 10 dkg cukor, 6 szem eper. 3. Tejszínhab. Elkészítési idő: 10 perc. 2 dl tejszín, 10 dkg cukor (kristály). 1. Az őszibarackot félbevágjuk, kimagozzuk és a héját lehúzzuk, összenyomjuk, hogy kásaszerű legyen, hozzáadjuk a cukrot, narancslét és a tejet. Jól összekeverjük és egy tálba öntjük, majd a A női ruha alaptípusa japán szabású. Az ujj bőségét a vállon saját anyagából készült szalag fogja össze. Derékban húzott, gumírozott vagy ugyancsak szalag húzza ráncosra. Nem túl bő a ruha szoknyája, annál bővebbek azok a romantikus, nagyanyáink alsószoknyájához hasonlatos szoknyák, amelyek olykor több részből, különböző anyagokból szabottak, elválasztóvonalukom csipke. Divatosak a csipkés réklik, blúzok, fehérben, tojáshéjszínben. (Ha csak az idő sárgította be, jó ötlete a franciáknak, hogy teába áztatva festik meg, egyszínűre.) Az anyagok közül a vászon, a flokon és a pamut a legkedveltebb, de jól kezelhetőségük miatt a kevert anyagok is keresettek. Divatszín: a lila. A petúnia minden árnyalatában, az erős lilásrózsaszíntől a füstszín szürkéslilán át a mély gyufaliláig. (Párizsban a nagyobb üzletek, meg az áruházak egész lilaszimfóniákát állítanak elő a kirakatokban a szín sokféle árnyalatából.) Annak idején amikor a katonaszín, a keki divatba jött, sikerének titka az volt nagyszerűen „ment” a farmer kékjéhez. Ugyanez a kombinációs előny kedvelteti meg a lilák különféle árnyalatait. Tartja magát az előző divat, a homokszín, a drapp is, ezzel ugyancsak jól harmonizál a lila minden árnyalata. S még valami: amíg a drapp kevés nőnek hűtőszekrénybe tesszük fagyasztani. A mélyhűtő részbe tegyük, időnként kever- gessük meg, hogy ki ne kristályosodjon. 2. A cukros vízbe beletesz- szük a félbe vágott őszibarackdarabokat és körülbelül 6 percig állni hagyjuk ebben a lében, majd lehámozzuk. 3. A tejszínt felverjük, majd ha habosodni kezd, tesz- szük csak hozzá a cukrot. Tálalás: Minden edénybe (üvegtálba) 1 adag fagylaltot teszünk, a tál szélére 4 fél darab őszibarackot és egy fél darabot a tetejére, a közepébe. A tetejére rátesszük a tejszínhabot és a tálakat egy-egy szem eperrel díszítjük. RÓMAI PUNCS Fél kg kimagozott meggyet 1 púpozott evőkanál cukorállt jól, addig a lilák árnyalataiból — a kékeslilák a szőkéknek, vöröseknek, a rózsaszínesek a barnáknak, feketéknek — mindenki tetszése szerint választhat kedvező színt. A másik nagy változás a mintákban született meg: apró lett a divat! Köztük is a keskeny csíkos, aprópettyes. Ha két színt használnak együtt, az legtöbbször a lilán fehér vagy fekete. A sztár: az apró madárminta! Három vagy öt — vagy sok — csoportban repülő fecske rajzolódik az anyagokra. Nagyon szép fehér alapon feketével is. Kétféle cipőtípus látható a kirakatokban, mint legkedveltebb: a tornacipő, vászonból, gumitalppal, fűzősen és a magassarkú szandál, amely a bokánál csukódik. Magassarkú cipőt gyakran hordanak nadrágokhoz is. Csakhogy ez a nadrág a ruha anyagából készült, könnyű kis „csőnadrág”, hozzá a „ruha” férfiingekhez hasonló, csak annál hosszabb, térd fölöttig érő, oldalt hasított, fölül bő, övvel megkötött ingruha. A francia nők nagyon ötletesek. Otthon festenek, szabnak, varrnak. Néha egy-egy művirág vagy öv segítségével újjávarázsolnak öltözékeket. Jól ismerik saját egyéniségüket, aszerint bánnak a színekkel, aszerint válogatnak az anyagok között. És nem hagyják magukat befolyásolni. Még saját divat- diktátoraiktól sem! ral, 1 rúd fahéjjal, fél pohár vörös borral 5 percig főzzük, majd hidegre tesszük. 3 tojássárgáját 75 gr cukorral és 1 likőröspohár rummal krémszerűvé keverjük. Ehhez hozzákeverünk 8 dl felvert tejszínt. A meggykrémet poharakba rakjuk és ráöntjük a tojásos-tejszínes habot. Süteménnyel tálaljuk. fZES JOGHURT Hozzávalók: 1 pohár joghurt, 1 kávéskanál citromlé, 5 evőkanál narancslé, 1 kávéskanál narancslikőr, cukor. A joghurthoz hozzáöntjük a citromlevet és a narancslét, majd narancslikőrrel és cukorral ízesítjük. EPRES FAGYI Hozzávalók: 20 dkg eper, 5 db jégkocka, 3 evőkanál fehér bor, cukor, 1 gombóc vaníliafagylalt. Az epret jégkockával és borral turmixgépben összekeverjük. Cukrozzuk és hosszúkás pohárba tesszük. Tetejére fagyigombócot teszünk. Édességek Az akvárium berendezése Az ember ősidők óta igyekszik élőlényeket telepíteni maga köré. A háziállatok mellett, amelyek hasznot hajtanak számára, szívesen tart olyan állatkákat és növényeket, melyekben gyönyörködhet. Az akvárium nagy figyelemmel és türelemmel elkészíthető odahaza is, de célszerűbb az akvarista boltokból beszerezni, mert az itt kapható darabok mindegyike jól szigetelt, üvegük teljes biztonsággal bírja a víz nyomáséit. Az akváriumban tartható halak eredetileg igen eltérő környezetből származnak. Szumátra, Borneo, Celebes, az Amazonas folyó és a legváltozatosabb tavak területéről gyűjtötték az első példányokat. Ugyanúgy a csigák és vízinövényék származási helye is eltérő. Biotóp, azaz természethű környezet kialakítása ezért nagy gondot és figyelmet érdemlő munka, nem nélkülözheti az átfogó ismeretanyagot. Az akváriumban biotóp környezetet kialakítani szándékozók számára két szakkönyvet ajánlunk, mindkettő, címe Akvarisztika, szerzői : dr. Wiesinger, valamint a Horn—Zsilinszky szerzőpár. Néhány alapvető dolog az akvárium berendezéséhez: az új medencét mindenekelőtt alaposan mossuk ki. Ezután az aljzatnak szánt mészmen- tes kvarchomokot szitáljuk át, majd bő vízzel addig mossuk, míg a víz erőteljes kavargása után sem marad a felszínen lebegő részecske. Az átmosott homokot a vízzel már félig töltött akváriumba kell szórni. Megvárva a leülepedést kerülhet sor a vízinövények elhelyezésére és a talaj letőségének kialakítására. A homokos aljzaton elhelyezhető pár lapos kavics és ásvány tartalmú kőzetdarabka. Ezután néhány napnyi várakozás következik, ez idő alatt a növények gyökeret eresztenek, a víz feltisztul, a homok teljesen leülepedik. Ha a víz már elérte a 20—23 Celsius fok átlaghőmérsékletet, beszerezhetők a halak és csigák. A halak szállítására használt víznek lehetőleg azonos hőfokúnak kell lennie az új környezet hőfokával. A halak nem bírják a hirtelen hőingadozást. A halak két nagyobb csoportra oszthatók, a vízből lélegzőkre és a levegőből oxigént szerzőkre, azaz, ha a két típusból megfelelő számban válogatunk egyede- ket, az akváriumban négyöt literenként két hal is tartható anélkül, hogy oxigén- dúsítót kellene alkalmaznunk. Mindenképpen fontos a vízinövények szerepe, az oxigént termelik a halak számára. Természetesen csak akVízinövények kor, ha megfelelő mennyiségű fényhez jutnak. Az akváriumnak, mindenütt legyen önálló világítása, neon vagy legalább két 25-ös izzó, melynek fénye az akváriumra irányul. Végezetül pár nagy tűrőképességű, jól szaporodó akváriumi halfélét sorolunk fel, melyek egymás mellett is tarthatók egy üvegmedencében. Vízből lélegzők: kis testű elevenszülő Guppi, fekete Tetra, Zebra Dánió, levegőből lélegző: a törpe Gurómi. Legfontosabb igénytelen vízinövények: úszó máj moha, kanadai átokhínár, bokros süllőhínár. A csigák az akváriumok tisztogatói, szerepük ezért az elektromos berendezések nélkül üzemeltetett akváriumok tisztántartásában igen nagy egyben megkímélik a tulajdonos vízcserétől és egyéb tisztogatási eljárástól, amely megbonthatja a biológiai egyensúlyt. Az akvárium tulajdonosának három feladata marad csupán, a pontos és mértéktartó etetés, a vízutántöltés, és a gyönyörködés. —Csi— Fiatalságról - öregségről zeretem a fiatalságot: a valóban fiatalokat, a „közép-fiatalok”-at, és azokat az „öreg”-eket, akik valamit — inkább többet, mint kevesebbet — meg tudtak őrizni magukban, ha nem is a fizikai, de szellemi fiatalságukból (bár e kettő kétségtelenül korrelációban van egymással). Pár év előtt gyakran hangoztatott szólam volt, hogy a szocializmus körülményei között nem lehet nemzedéki ellentét a „fiatalok” és az „öregek” között. Ez azonban merő tévedés volt, s az ma is (talán ezzel akartuk az ifjúság súlyos problémáit megkerülni). Van és lesz nemzedéki ellentét! S csak annyi köze van ennek a társadalmi formációkhoz, hogy a megvalósuló szocializmusban, a szocialista tudatok kialakulásának bizonyos magas szintjén, az „öregek” társadalma a mainál okosabb és rugalmasabb szocialista pedagógiával, bizonyos mértékben enyhíteni tudhatja a nemzedéki ellentét feszültségeit, míg a kapitalista társadalomban, melyben az „öregek” okosságát és rugalmasságát gazdasági-társadalmi feszültségek is csökkentik, az ellentét társulva az általános politikai ellentétekkel, a robbanásig élesedhet. Mi a nyilvánvaló oka e nemzedéki ellentétnek? Alapvetően az, hogy a fiatalság „élettani felépülés”- ének, fejlődésének hatalmas fiziológia-pszichológiai lendületében, pezsgésében, hevületében azt hiszi, sőt meggyőződéssel azt vallja, hogy a dolgok általában jobban is mehetnének, mint ahogy mennek. Bezzeg ha ők, a fiatalok vehetnék kezükbe az irányítást, ha ők állnának a felelős vezetői posztokon, mennyivel jobban, okosabban és — radikálisabban — oldanák meg feladataikat, mint az „öregek” —- noha egykor ők is „fiatalok” voltak — elért-kapott pozícióikban úgy érzik-tudják, hogy pályafutásuk idején szerzett tapasztalataik. tudásuk, fiatal koruk elképzeléseinek bebizonyosodott naívsága, stb. olyan bölccsé tette őket, hogy egyenesen predesztináltak ezekre a pozíciókra, melyeket mások náluk jobban betölteni nem is tudnának. Mi sem természetesebb tehát, hogy a „zavaros gondolkodású”, „forrófejű”, „türelmetlen” fiatalságot a minél több tanulásra buzdítással, a munka szeretetére neveléssel, bizonyos szükséges fegyelmezéssel, ideológiai-politikai ráhatással kell lehűteni, türelmessé, gondolkodásában éretté tenni. Megfeledkeznek azonban arról, hogy ők, ellentétben a fiatalokkal, „az élettani leépülés” folyamatában vannak, lendületük, pezsgésük, hevük egyre csökken és — társadalmi-anyagi viszonylagos jólszituáltságuk mellett — növekvő meszese- désük is hozzájárul konzervatívvá válásukhoz, „bölcsességük megállapodottság”- ához, már-már saját ellentétébe csapásához. Ez persze csak a két pólus, a „fiatalság” és az „öregség” pólusa, melyek között folytonos az átmenet, és jól megfigyelhető, hogy e folyamatnak egy bizonyos csuklópontján a fiatalság — munkához, álláshoz, pozícióhoz jutván — miként fordul át az öregség félé, az említett „bölcsesség”-hez vezető útra. A fiatalság temperamentuma lanyhulni és — ezzel összefüggésben — korábbi „eszményei”, e csuklóponton túl fokozottan halványulni kezdenek, és a tegnap még oly izgalmasan fiatalok, holnap olyan unalmasan öregek lesznek, hogy az — mai módon szólva — nem igaz! S ha még csak unalomról lenne szó, de korban, „bölcses- ség”-ben gyarapodva, egyes területekén — például a képzőművészetben (az építészet kivételével) — kialakul a „nagy öreg”-ek „érinthetetlen” kasztja, akik szellemük egyre észrevehetőbb bágya- dása ellenére vagy épp emiatt (ki tudja?) igen jól tudják hatalmi és anyagi érdekeik védelmében elnyomni — másokkal elnyomatni — a feltörő, az újat akaró fiatalokat. Szerencsére a fiataloknak — a „közép-fiatalok”-at és az „öregen is fiatalok”-at beleértve — mindig igazuk van, még' ha nem is szó szerint, nem is mindenben és nem is teljesen. Az ő igazuk az újnak igaza a régivel szemben, és az újnak a régivel folytatott harcában, a dialektika törvényei szerint, előbb- utóbb az újnak kell diadalmaskodnia. A győzelmes új természetesen — tagadva, megtartva — tartalmazza a régit is, de ez a fejlődés egyetlen útja. A fiatalság „nevelésiének — és szeretésének — azt hiszem, egyik alapfeltétele, hogy szabadon, őszintén elmondhassák, amit gondolnak és produkálnak kultúráról, művészetről, építészetről, oktatásról — mindenről. Még akkor is, ha az itt-ott „bonyolult” „egyéni” filozófiák megértését a fogalmazás, a kifejezés buktatói nehezítik. .111,1,11.,.. ég akkor is, ha bizo- |yjÉ nyos dolgok — egy ■pPf:; olyan „öreg-fiatal” ___J vagy „fiatal-öreg” számára, amilyennek hinni szeretném magam — naívul, vagy — spanyolviaszként — újból felfedezettnek hatnak ezekben az írásokban. De vitatkozni, vitatkozni és vitatkozni lehet és kell róluk. És ez a fontos! A viták kevernek is, bonyolítanak is, de tisztáznak is, s bármily kevés legyen is az, ami tisztázódik, egy-egy lépést jelent előre. MAJOR MÁTÉ a A kvárium és néhány halféle
