Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
1979. szeptember 21. Képújság 3 KITÖRTE K" |i Régi ígéretemre emlékeztetett Makula József, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei gyáregységének betanított munkása azzal, hogy meginvitált új házába. Pontosabban: kiprovokált ígéret volt ez 1977. februárjában, abban a már nem putri, de még nem lakóház épületben Bölcskén, a felszegi cigánytelepen. A csöppnyi konyhában búgott a mosógép, a háziasszony panaszkodott. — Tessék nézni, így élünk itt ebben a kis házban heten. És bárhogy is szeretnénk, nem jutunk rendes lakáshoz. Kinyitotta a ruhásszekrényt és sorra vette elő a szebbnél szebb holmikat. — Ez a kabát kétezerbe került, ezt a cigányszoknyát nem hordom, csak ha lakodalomba megyünk. Itt a Józsi két ünneplőöltönye, a lakkcipő, nemrég vettük, névnapjára nyakkendőt kapott; mert tudja, a párom szeret jól öltözni, az pedig nyakkendő nélkül nem megy. Nézzen körül, milyen tisztán tartom ezt a kis lakást. Hát nem érdemelnénk nagyobbat?... Fél karomat odaadnám, ha sikerülne kitörni innen. De úgy látszik, nekünk nem sikerül. Nem tudtam semmi megnyugtatót mondani, csak valamiféle erőtlen és konkrét „fedezet” nélküli biztatást: lesz még házuk itt Bölcskén. De altkor megmutatják? A közvetlen előzmény, ami az asszony elkeseredését okozta, egy meghiúsult házvétel volt. Makuláék tudomására jutott, hogy eladó egy lakóház a község központjában. Annak rendje és módja szerint megegyeztek, majd elindult' a vásárlás ügyintézése, OTP-kölcsön, különféle igazolások. Amikor a szerződést meg kellett volna kötni, a tulajdonos váratlanul bejelentette, hogy mással kötött egyességet, az illető már foglalót is adott. A tanács ragaszkodott az eredeti megállapodáshoz, csak Makuláék- nak adható el a ház. Erre a tulajdonos bejelentette, hogy a ház nem eladó. Ez ellen már nem lehetett semmit sem tenni, noha a Napnál világosabb volt, hogy csak cigánynak nem eladó a ház. A szomszédok nem tűrik, hogy közéjük telepedjen egy cigánycsalád. Pedig nem Makula Józse- fék lettek volna az elsők. A bölcskei cigánytelep lassacskán „elfogy”, évente két- három család költözik el, vagy kap lakást, vagy épít, vagy vásárol házat. Makula József öccse, Péter is házat vett a Táncsics Mihály utcában, a szomszédok nagyon jól kijönnek velük. — Csak nekünk nem sikerül — panaszkodott az asz- szony. Akármennyire is rendet, tisztaságot tartok, kevés itt a hely, nem tud a kislányom tanulni. Pedig nem akarom, hogy analfabéták legyenek a gyerekeim, mint én. Meg aztán a Józsinak se tesz jót ez a környezet. Ma itt magasodik, a Vörös- gyíren, Bölcske új lakónegyedében Makuláék háza. Még nem kész teljesen — a külső vakolat hiányzik, a villany ideiglenes megoldással, a szomszédtól van átkötve, vízért kétszáz méternyire járnak — de -belül már lakályos a ház. Etus asszony mosolyog, miközben főzi a kávét. — Nem hittem volna, hogy sikerül. Nem is ment volna a dolog, ha csak magunkra számíthattunk volna. Tessék nézni, a nagyszobát már- berendeztük, tizenkilencezer- hatszázért vettük ezt a szekrénysort, az ülőgarnitúra a bizományiból van. A sakkkészlet a régi. Józsi festette ki az egész házat. A falon képek. Az egyik berámázott, színes fényképet tüzetesebben megnézzük. — Felismernek? — kérdezi a házigazda. — Igen, ez a maguk brigádja — mondja Horváth József gyáregység-igazgató. A cukorrépagépsor kiállításán. Hogyan, miből lett ez a ház? — Ahogy a gyáregységigazgató, Kovács Sándor brigádvezető és Makuláék elmondják, összeáll a kép. Makula József majd másfél évtizeddel ezelőtt lett az akkor még a szekszárdi Mezőgéphez tartozó üzem munkása. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy munkatársai és vezetői felismerjék benne a becsületes, szorgalmas, igyekvő embert. Bevették a szocialista brigádba. Rábeszélték — nem kellett sok győzködés hozzá —, hogy fejezze be a nyolc általánost. Az 1975. június 12-én kelt bizonyítvány tele van négyesekkel és ötösökkel. Annak idején, 1977- ben is segítettek, hogy házat tudjon venni, ám akkor nem sikerült. Tavaly Makula József beadta a felmondást. Tudta mindenki, hogy Józsi nem afféle vándormadár, amikor kérdezték, meg is mondta, hogy közülük többen elmentek Dunaújvárosba dolgozni és egy éven belül kaptak lakást. Vagy a városban bérlakást, vagy itt Bölcskén segítette őket az üzem, hogy házat építsenek. Ezért akar ő is elmenni. — Ezt megtehetjük mi is — mondta a brigádvezető. Eljártak a községi tanácsnál, a tanács térítésmentesen adott házhelyet. Intézkedtek az OTP-kölcsön ügyében. Az üzem egyik technikusát megbízták, hogy intézze az építéssel kapcsolatos tennivalókat, járjon utána a dolgoknak. Az illető — Nyulasi János — éppen befejezte saját házának építését, így nemcsak a szakképzettsége volt meg, hanem friss tapasztalatai is. És természetesen segített az üzem az építkezésnél is. A munkatársak betonoztak, vakoltak, villanyt szereltek, az üzemben szabták fel a gerenda- és deszkaanyagot, üvegezték be az ablakokat. És természetesen szállítóeszközeit kedvezményes fuvardíjért bocsátotta Makula József rendelkezésére az üzem. Még a vizet is az üzemből vitték az építkezéshez. Az alapozásnál a rokonság segített. — Megijedtem, amikor megmutatta Nyulasi János a típusterveket. Valahogyan kicsinek tűnt mindegyik, ekkora családnak — mondja a házigazda. — Én meg a fürdőszobát kerestem, de nem találtam — teszi hozzá az asszony. — Utánajártunk, kiderült, hogy egyik terv sem szentírás — mondja a brigádvezető —, lehet változtatni rajtuk, csak arra is engedély kell. így lett nagyobb a ház, tágasabbak a szobák és ki lehet alakítani fürdőszobát is. Tavaly ősszel indult el Makula Józsefék házépítési ügye. Ez év április 4-én kezdték meg az alapozást, három hete pedig megtörtént a beköltözés. Makula József és felesége, négy gyermekével — a 14 éves Erikával, a 12 éves Józseffel, a 8 éves Tiborral és a 6 éves Tímeával — birtokba vette a 85 négyzetméter alapterületű új házat. A tavaly ősszel kelt felmondó- levél véglegesen „ad acta” került. A házigazda csak a brigádtól vált meg. Nem saját akaratából. — Makula Józsinak ügyes keze van, ezért nem mindegy, hogy milyen munkát bízunk rá. Néhány embert betanítunk az egyszerűbb forgácsolási munkára. Nem is titkoljuk. hogy később majd bonyolultabb munkákat is kapnak, szakmunkássá képeztet- jük át őket. Józsi is köztük van. Négy éve fejezte be a nvolc általánost, most megszerezheti az esztergályosszakmát — mondja a gyáregység igazgatója. — Etus asszony annak idején kitörésről beszélt. — Igen, az ottani környezettől akartunk szabadulni. És amellett, hogy egy szép, tágas házunk van. ennek örülök a legjobban. Szomszédaink nem cigányok. És el tudja képzelni, mit jelent az nekem, hogy egy órával ezelőtt, amikor Földvárról jövet leszálltam a buszról, kezem tele csomagokkal, a szomszédék segítettek a csomagokat hazahozni? JANTNER JÄNOS Uj külsővel A Posta munkája Decsen felújítják a takarmánykeverő üzem épületét, valamint a terményszárítót. Az épületek tatarozása mellett a keverő udvarán is betonburkolatot készítettek. Hozzáértőbben, körültekintőbben élnek jogaikkal a Posta különböző munkahelyein dolgozó szakszervezeti bizalmiak — állapította meg csütörtöki ülésén a Postások Szakszervezetének központi vezetősége, amikor Kiss Ernő titkár előterjesztése alapján összegezte a bizalmiak munkájának tapasztalatait és meghatározta a további feladatokat. A szakszervezet központi vezetősége ezután áttekintette a Posta első félévi munkájának eredményeit, és a többi között megállapította, hogy mindinkább érvényesülnek a különböző'Szolgálta- tások minőségének javítására irányuló törekvések. A XII. pártkongreszus és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaverseny is elsősorban ezt a célt szolgálja. (MTI) A Lengyel Néphadsereg Művészegyüttese Pakson Minden színt, játékos kedvet, leleményt és pompát elhoztak Magyarországra, és kedden este Paksra is, a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttesének táncosai, mindent bemutattak, amit csak ki lehet fejezni egy népről tánccal, koreográfiával, vagy inkább táncos színházzal. Utóbbi kifejezés a legmegfelelőbb arra, amit produkálnak. Több ez a lenyűgözően szép, sokrétű műsor, mint énekkari és tánckari szereplés. És nem csupán a kifejezhetetlenül dekoratív, óriási mennyiségű ruha, fegyver és egyéb kellék miatt, bár a ruháknak itt kivételes szerep jut. Történelmi és népi divatbemutató egyben a műsor. Mégsem ez a legfontosabb és legjellemzőbb, hanem a kifejezésmód. Tánccal mindent a közönség elé visznek a lengyel néphadsereg művészei, ami sajátos eszközökkel bemutatható a nép történelmi küzdelmeiről, évszázadok har- cairól^ nem is beszélve a második világháború tragédiáinak megelevenítéséről. Legjobban tetszett a közönségnek a játékos tánckompozíciók egész sora, például katonák és lányok közötti civódás, majd hetyke virtuskodás — bravúros táncok — után a felszabadult vidámság kifejezése. A lengyel nép jókedvű nép, ezt mondják a táncok, a több mint kétórás műsornak csaknem felében. Volt persze pattogós katonadal, mazurka, polonéz is, sőt a legelső szám a Bánk bán Hazám, hazám áriájának eléneklése magyarul, a legutolsó produkciók között pedig két magyar zenét hallottunk: Kodály Háry Jánosának toborzóját, meg hogy „Csapj fel hát katonának ...”, szóval, megadták a módját lengyel barátaink. Az előadás közben ilyen mondatokat jegyeztem fel a félhomályban: vidám tánc, igen változatos koreográfiával, vastaps, kétszer. Polonéz, a nők bokáig érő, fehér ruhában, a férfiak korall- színű, díszes mentében. Továbbá: a Varsavjankát nem egészen olyan dallammal éneklik, mint ahogyan mi ismerjük, csak a refrén (álltunk a vészben, álltunk merészen ...) olyan. Szűnni nem akaró taps az első rész után. A nagy létszámú művész- együttesről megtudtam, hogy 35 évvel ezelőtt alakult, tehát még a háború alatt, akkoriban frontszínházként működött, az ellenállás egyik buzdítója és nyilvánvalóan nemzeti szimbóluma volt. Akkor is volt kedv, tehetség, akarat a tánchoz. Azóta bejárta a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese Európát, Ázsiát és Amerikát, hazánkban negyedszer szerepel. Pakson, a munkásművelődési központ színháztermében sok erőműépítő katona is tapsolt remeklésüknek. GEMENCI JÓZSEF Brigádvetélkedő Tudományos ülésszak Magyarországon az ismert kőolajvagyon 7 százalékát, a földgázkincs 5 százalékát és a szénvagyon 1 százalékát vesszük igénybe éves átlagban. Ezek az adatok is közvetlenül utalnak arra, hogy elkerülhetetlen a felhasznált energiahordozók szerkezetének átalakítása — hangoztatta Lévai András akadémikus csütörtökön a magyar— szovjet tudományos műszaki együttműködés három évtizedes jubileuma alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett tudományos ülésen. Csütörtökön szekcióülésekkel folytatódott a szerdán megkezdődött tudományos tanácskozás. Az első szekcióban került sor a „Tudományos-műszaki problémák az energetikai fejlesztésben” című témakör vitájára. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére idén is megrendezték főnökségünkön a szocialista brigádok vetélkedőjét, amelyen 11 brigád 55 tagja vett részt. A leadott brigádnaplók alapján értékelte a zsűri a brigádok gazdasági tevékenységét, 1—20 pontig pontozva a végzett munkát zsűritagonként. Utána szakmai ismeretekből mérték össze erejüket a résztvevők. Nagyon fontos versenyszám volt a munkavédelmi totó kitöltése. Politikai, gazdaság- politikai és mozgalmi ismeretekből is igen komoly kérdésekre kellett jó választ adni. A kulturális, irodalmi, sport kérdésekre adott válaszak alapos tudást bizonyítottak. I. helyezést a „Gyenis Antal” szocialista brigád ért el 326 ponttal. II. helyezést a „Kandó Kálmán” szocialista brigád ért 322 ponttal. III. helyezést az „Április 4” szocialista brigád ért 291 ponttal. A IV—V—VI. helyezést elért brigádok is oklevelet kaptak. Az I. helyezett „Gyenis Antal” szocialista brigád részt vesz a Budapesten megrendezésre kerülő vállalati vetélkedőn. Kívánjuk, hogy ott is hasonló jó felkészültségről és lelkesedésről tegyenek tanúbizonyságot. A vetélkedő után hosszas beszélgetés következett a résztvevő versenyzők és a megjelent munkatársak között. POPP PÁLNÉ Tizenöt évvel ezelőtt még nád, vagy zsúptető fedte a györkönyi házak négyötödét, ma már csak elvétve találni nádtetős házat. Folyamatosan újulnak meg a györkönyi lakóházak, némelyiket a földig lerombolják és emelnek helyükbe korszerű, magas, nagy ablakos, komfortos cserép-, vagy palatetős téglaépületet, a többinél a födém- és tetőszerkezetet cserélik ki. A község vezetőit már régóta foglalkoztatja a terv, hogy legalább egyet, „mutatóba” megőrizzenek a régi . parasztházakból, még mielőtt valamennyi eltűnne. Két évvel ezelőtt „kútba esett” a kísérlet, mert a kiszemelt házat eladták, új tulajdonosa pedig lebontotta és újat épített a helyébe. Most azonban gyorsabban intézkedtek. Megvásárolták tizenötezer forintért a képen látható házat és rövidesen hozzáfognak eredeti formájában való helyreállításához. Körülményes úton sikerült a nádat beszerezni 20 ezer forintért, bizonyára találnak majd mesterembert is, aki a tetőt megcsinálja. A többi már könyebben megy. Táj ház lesz az öreg parasztházból. Az általános iskola honismereti szakköre a KISZ-szervezettel és a művelődési házzal összefogva már megkezdte a tájház berendezéséhez szükséges tárgyak összegyűjtését. (Györkönyi magazinunk holnapi számunk negyedik oldalán jelenik meg.) Tájház lesz belőle Tájház „Nem hittem volna, hogy sikerül...” Részlet az előadásból
