Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
2 NÉPÚJSÁG 1979. szeptember 21. Amerikai „polgári szakértők a Sinai-félszigeten Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok vállalta, hogy „polgári szakértőkkel” és felderítő repülésekkel segíti az izraeli-egyiptomi különbéke ellenőrzését, miközben a kulisszák mögött próbálja mérsékletre bírni Izraelt. Az amerikai kormány és két védence szerdán nagy sikerként tálalta, hogy kétnapos tárgyalások után sikerült megegyezni Izraelnek a Sinai-félszigetről való kivonulása ellenőrzésében. A három érdekelt ország ENSZ-ellenőrzést szeretett volna, ehhez azonban nem sikerült többséget kapni a világszervezetben, ahol jelentős kisebbségben vannak a különalku támogatói. Szükségmegoldásként Kairó és a Tel Aviv abban egyezett meg, hogy a következő három évben közös járőrök ellenőrzik majd a fegyverszünetet. Munkájukat amerikai légi felderítés, valamint a már 1975. óta a Sinaiban tartózkodó amerikai „polgári szakértők” segítik. A megállapodást Vance, amerikai külügyminiszter jelentette be, a Dajan, iraeli külügy- és Hasszán Ali, egyiptomi hadügyminiszterrel folytatott kétnapos washingtoni tárgyalások után. Egyidejűleg az amerikai fővárosban tartózkodik Weiz- man izraeli hadügyminiszter, aki minden korábbinál nagyobb, 3,5 milliárd dolláros amerikai hadianyagszállításokat szeretne a következő évre. Az igény nagy részét Washington várhatóan teljesíti. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta dr. Kovács Bélát, hazánknak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. AMMAN Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke Jordániából visz- szautazott Damaszkuszba, miután Ammanban négyórás megbeszélést tartott Husszein királlyal. A találkozóról kiadott sajtóközlemény szerint a két fél értékelte Jordánia és a PFSZ utóbbi időben kialakult kapcsolatait és megvitatta, hogyan fokozhatják együttműködésüket a palesztin és a közös arab ügy javára. 1970, a palesztin fegyveresek Jordániából való kiűzetése óta ez volt az első alkalom, hogy Arafat Am- manba látogatott. MOSZKVA Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök a szovjet kormány meghívására október elején hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik — jelentették be Moszkvában. HAVANNA Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke Havannában megkezdte hivatalos tárgyalásait Fidel Castróval, a kubai államtanács és a minisztertanács elnökével. A szívélyes légkörű tárgyalásokon a két politikus nagy figyelmet szentelt Kuba és a szocialista Vietnam együttműködésének, valamint a délkelet-ázsiai helyzet kérdéseinek. Pham Van Dong latinamerikai körútja során hétfő óta tartózkodik baráti látogatáson Kubában. Földrengés Rómában Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: A Mercalli-skála szerinti nyolcas fokozatú földrengés rázta meg szerdán 23.30 órakor Olaszország több tartományát az Appennin hegylánca mentén. A földrengést Rómában is lehetett érezni 5—15 másodpercig. A lakóházak megremegtek, imbo- lyogQi kezdtek a csillárok beleremegtek az ablakok. A csütörtök reggeli első értesülések szerint a szeizmikus mozgás epicentruma Umbria tartományra lokalizálható. Az Assisi melletti Norciában hárman vesztették életüket, Santa Maria di Casciában pedig kftten. Mind az öt áldozat összeomlott rozoga házak romjai alatt lelte halálát. A hatóságok feltételezik, hogy ugyanezeken a településeken és környékükön mások is megsérülhettek, esetleg további halottak is vannak, tekintettel arra, hogy számtalan régi épület dőlt össze és a hajnali órákban a romok alól segélykiáltásokat lehetett hallani. A leghevesebb mozgást az említett településeken kívül a 365 lakosú San Marco di Norciában és a 294 lakosú Santa Maria di Casciában tapasztaltak. A mentési munkálatok folytatódnak. Rómában a földrengés pánikhangulatot idézett elő. Tíz- és tízezrek töltötték éjszakájukat az utcákon. Sokan gépkocsin elmenekültek a városból és Róma környékén, a nyílt mezőkön kerestek menedéket, mert további földmozgásoktól tartottak. A Róma melletti Monteporzio obszervatóriuma a kora reggeli órákban kiadott tájékoztatás szerint Rómát és környékét négy óra leforgása alatt az említett nagyobb lökés után még vagy száz kisebb földrengés rázta meg, ez utóbbiakat azonban műszerek nélkül nem lehetett érzékelni. Az „örök városban” csak kisebb anyagi károk ké- letkeztek, épülőfélben lévő házak rongálódtak meg, emberéletben nem esett kár. Súlyos károkat okozott Olaszországban a földrengés, amelynek halálos áldozatai és sebesültjei is vannak. Képünkön: rombadőlt házak San Marco di Norciában. Elhunyt Ludvik Svoboda A CSKP Központi Bizottsága, a CSSZSZK elnöke, a kormány, a parlament és a Nemzeti Front Központi Bizottsága mély megrendüléssel közölte, hogy szeptember 20-án délelőtt, hosszadalmas és súlyos betegség után elhunyt Ludvig Svoboda, a CSSZSZK kimagasló párt- és állami személyisége, a CSKP KB tagja, hadseregtábornok, aki november 25-én töltötte volna be 84. életévét. Gustáv Husák, a CSSZSZK elnöke csütörtökön mély és őszinte részvétét fejezte ki Svoboda feleségének és családtagjainak. BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács - helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Vladimir Videnovot, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese csütörtökön a Parlamentben fogadta Pjotr Fedoszejev akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnökét, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökét, aki a magyar— szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 30. évfordulójával kapcsolatos ünnepi rendezvénysorozaton küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Gennagyij Alekszenko, a Szovjetunió tudományos-műszaki állami bizottságának elnökhelyettese, valamint Osztrovszki György, az országos műszaki fejlesztési bizottság elnökhelyettese. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Tüntetések Uj-Zélandban Kínai-vietnami tárgyalások Csütörtökön Pekingben megkezdődött a két ország közötti kapcsolatok rendezését célzó kínai—vietnami tárgyalások újabb fordulója. Emlékezetes, hogy a megbeszélések április elején kezdődtek a vietnami fővárosban, s a mostani a két küldöttség 12. találkozója. Az újabb tárgyalási fordulóra rendkívül kedvezőtlen előjelek közepette került sor. Dinh Nhe Liem vietnami külügyminiszter-helyettes beszédében utalt is arra, hogy a Kínai Népköztársaság újabb katonai kalanddal fenyegetőzik. A vietnami küldöttségvezető felhívta a figyelmet a két ország közötti határon végrehajtott legutóbbi fokozott kínai csapat-, illetve haditechnika-mozgásokra. Hangsúlyozta, hogy a kínai—vietnami határ mentén most ugyanazok a jelek észlelhetők, mint 1979. február 17-e előtt, amikor Kína — mint ismeretes — fegyveres agressziót indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kínai küldöttség vezető-» je, Han Nian-lung kínai külügyminiszter-helyettes csütörtöki beszédében megpróbálta Hanoira hárítani a felelősséget a két ország közötti feszültség fokozódása miatt. Figyelmen kívül hagyva Vietnam korábbi konstruktív tárgyalási javaslatait, Hanoit vádolta a megbeszélések eddigi eredménytelenségéért. Üj-Zéland városaiban tömegtüntetéseken fejezik ki szolidaritásukat a dolgozók a sztrájkoló közlekedési alkalmazottak harcával. Képünkön: egy aucklandi felvonulás. Kötélhúzás Londonban Csütörtök esti kommentárunk. Bizonytalanná vált a Zimbabwe (Rhodesia) politikai jövőjéről tárgyaló londoni konferencia további munkája s ezzel együtt a rendezés lehetősége is. A brit kormány kezdeményezésére szeptember 10-én összehívott tanácskozáson mindegyik fél képviseltette magát: az elnöklő Lord Carrington angol külügyminiszteren kívül ott volt a rhodesiai fehértelepesek vezetője, Ian Smith, az általa kreált első fekete kormány miniszterelnöke, Muzorewa püspök és három koalíciós társa, valamint az ország valóságos felszabadításáért és függetlenségéért küzdő Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe. A konferencia célja egy olyan új alkotmány kidolgozása, amely az államhatalmat végre valóban átadná a négymilliónyi fekete többségnek. Mégpedig — legalábbis Smith és a brit kormány szándéka szerint — úgy, hogy a 250 ezer fehértelepes megtarthassa eddigi előjogai oroszlánrészét. A hazafias front ez utóbbit természetesen ellenzi, de rugalmasságról tanúságot téve hajlandónak mutatkozott tárgyalni az európai eredetű kisebbség bizonyos jogainak szavatolásáról. A konferencia jól indult, mert sikerült megállapodni a napirendben. Pár nap múlva azonban Muzorewa visszatáncolt s közölte: nem hajlandó új alkotmányról tárgyalni, hanem csakis a Smith és közte kötött ún. „belső rendezés” alapján a hazafias front képviselőinek kormányába való bevonásáról. Muzorewa álláspontjától azonnal elhatárolta magát legfontosabb szövetségese, Sithole lelkész és a négy politikai csoportból összetákolt alkalmi érdekszövetségen belül kirobbant a marakodás a hatalomért. Muzorewa ezután bejelentette, hogy e hét végén hazautazik, de „elfelejtette” jelezni, mikor tér vissza Londonba. A döntő szerepet magának követelő Muzorewa nyomást akar gyakorolni a brit kormányra annak érdekében, hogy az felsorakozzon mellette és „belső rendezése” mellett. Ez utóbbi azonban teljességgel elfogadhatatlan a hazafias front számára, mert a megválasztandó parlamentben 28 mandátumot biztosít — s ezzel gyakorlatilag a vétó jogát — a fehér kisebbségnek. Pedig Ian Smith fehér választói számára sugárzott tv- nyilatkozatában már jelezte, hogy e kérdésben hajlandó bizonyos engedményekre. Így hát a fekete Muzorewa jelenleg Smithnél is „fehérebb” színben mutatkozik. Előbb-utóbb azonban valószínűleg visszakényszerül Londonba, hogy a valóságos erőviszonyokon alapuló kompromisszummal egyezzen meg partnereivel. PÄLFI VIKTOR A vadnyugati filmek kedvenc színtere Nevada és Utah állam területe. A vízben szegény, sivatagos táj, az égbe meredő, kopár sziklák ismerősek e műfaj kedvelőinek. Ezekben a hetekben az amerikai sajtóban ismét sokat írnak a két sivatagos nyugati államról. Az ok: Carter elnök döntése, miszerint itt helyezik el az MX-rakéták kilövőállásait. NEVADA TILTAKOZIK Aligha véletlen, hogy a ne- vadaiak nem lelkesednek az elnök tervéért. Az állam egyetlen képviselője tiltakozott is a kongresszusban a nagyszabású létesítmény ellen. Nyilvánvaló: a veszedelmes atomrakéták telepítése e érséget óhatatlanul potenciális célponttá teszi. A ne- vadai képviselőt az esetleges munkaalkalom sem csábítja, hiszen számításai szerint attól kell tartani, hogy az építkezés következtében a kietlen táj elsivatagosodása tovább fokozódik. Az MX-rakéták rendszerbe állításáról hozott elnöki döntés jelképesen is „sivatagba vonulás”. Az amerikai kormányzat a fegyverkezési verseny fokozásának útját választotta; ez aligha tekinthető másnak. Miről is van végeredményben szó? Az új rakéta lényege nem technikai mutatóban rejlik. Ismert típus továbbfejlesztett változata, több robbanófejes, interkontinentális, ballisztikus rakéta. Az MX-ügy A lényeg a telepítésben van. A 200 rakétának ugyanis 4600 föld alá rejtett kilövőállása lesz, s az MX-eket ezek között szállítják majd az ellenőrzést szinte lehetetlenné téve. Amerikai értékelések szerint ez a vállalkozás az USA történelmének legköltségesebb fegyverkezési programja lesz, s 33—40 milliárd dollárba kerül majd. Első lépésként máris 4 mil- liárddal növelték a jövő évi katonai költségvetést, 1980- ra pedig további emelést irányoztak elő. Carter elnök, aki azzal lépett az amerikai választók elé, hogy radikálisan csökkenti a katonai kiadásokat, csúcsot állít be ezzel. Kormányzati körök és ellenzéki politikusok egymást túllicitálva követelik a fegyverkezés fokozását, s azt tervezik, hogy az elkövetkező években az inflációt leszámítva is évente 5 százalékkal többet fordítanak majd katonai célokra. AZ MX ÉS A SALT—II A washingtoni lépés veszélyeire felhívja a figyelmet a szovjet sajtó is. Igaz, a Bécsben aláírt SALT—II betűje nem tiltja az MX-rend- szer létrehozását, szellemével azonban szöges ellentétben áll ez a lépés. A hadászati fegyverzetek korlátozása ugyanis olyan folyamat, amely nem tarthat szünetet. Máskülönben soha nem valósul meg az áhított cél, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárítása. Az új fegyverrendszer létrehozását hívei jól ismert érvekkel próbálják megindokolni. Hivatkoznak a szovjet fegyveres erők „túlzott növekedésére”, s arra az állítólagos fenyegetésre, amelyet ez az Egyesült Államok számára jelent. Kissinger, volt külügyminiszter a SALT—II szenátusi bizottsági vitáján ezzel kapcsolatban kijelentette: szerinte a Szovjetunió nem szándékozik megtámadni Amerikát, de, tette hozzá a történész-politikus sajátos logikájával; „nem volt még arra példa a történelemben, hogy egy hatalom ne élt volna erejével”. Végeredményben arról volt szó, hogy az USA vezető körei olyan terveket tulajdonítanak a Szovjetuniónak, amelyek sokkal inkább washingtoni, mint moszkvai „ízűek”. Az MX ugyanakkor valódi veszélyt jelent a két hatalom közötti további tárgyalások sikerére. (Igaz, a Fehér Ház éppen a SALT-szerző- dés szenátusi elfogadtatása ürügyén tesz engedményeket a katonai-ipari komplexumnak.) A mozgékonnyá tett hadászati csapásmérő rendszer ugyanis joggal kelt gyanakvást a szovjet felelős vezetőkben. AZ ELSŐ CSAPÁS KÉPESSÉGE A tény, hogy az USA megnehezíti a szovjet felderítés számára rakétái ellenőrzését,., az eddigi, történelmileg kialakult és szerződésekben rögzített gyakorlat megtorpedózását jelenti. Sőt, joggal utalnak szovjet katonai szakértők arra, hogy ezzel az Egyesült Államok első csapásmérő képességre akar szert tenni. Ez pedig beláthatatlan veszélyekkel járhat. Ma ugyanis a két nagyhatalom már olyan óriási hadászati potenciállal rendelkezik, hogy elképzelhetetlen olyan csapás, amelyre ne következne a még pusztítóbb válasz. Carter döntése nem az elnök határozottságát, hanem következetlenségét és gyengeségét jelzi. A megrendelésekre és fegyverekre éhes katonai-ipari komplexumot véglegesen nem elégítheti ki ezzel a hatalmas konccal sem, máris újabb és újabb érdekcsoportok követelik a fegyveres erők más haderőnemeinek nagyarányú fejlesztését. A szovjet vezetést pedig az amerikai kormányzat valódi szándékait illetően érthetően gondolkozóba ejti ez a lépés ... MIKLÖS GÁBOR
