Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

1979. szeptember 19. Tejpor Berettyóújfaluból A Hajdú megyei Tejipari Vállalat berettyóújfalui tej­porgyárában naponta-kétszáz mázsa tejport és nyolcvan­száz mázsa vajat készítenek. Két év óta az egyik nyári termékük a fagylaltpor, amelyből az idén eddig ezerkét­száz tonnát gyártottak. A sűrített tejet is Berettyóújfa­luban készítik. (MTI Fotó felv. — KS) KGST építésügyi tanács Budapesten kedden meg­kezdődött a KGST építésügyi állandó bizottsága építőanyag­ipari szekciójának ülése. A több napos tanácskozáson a tagországok küldöttségei az építésügyi miniszterhelyette­sek vezetésével egyeztetik az építőanyag-ipar távlati fej­lesztésének irányait és kije­lölik a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gyártásszakosí­tási és műszaki együttműkö­dés konkrét területeit. Az ed­digi kedvező tapasztalatok alapján előkészítik a különle­ges cementek és a formázó­gipsz gyúrtásszakosítási egyez­ményeinek meghosszabbítását is a következő ötéves terv­időszakra. A sok energiát használó cement- és téglaipar részére intézkedési javaslatokat dol­goznak ki a fajlagos energia- fogyasztás csökkentésére. Megjelölik azokat a korszerű berendezéseket és technoló­giai módszereket, amelyek al­kalmasak a tagországok tég­laiparában még meglévő ne­héz fizikai munka gazdaságos gépesítésére. Ezzel összefüg­gésben tapasztalatcsere­látogatást tesznek a magas színvonalon gépesített őr- bottyáni téglagyárban. Népfront, Dombóvár H varos és környéke A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága időről időre napirendre tűz olyan témá­kat, amelyek során egy-egy nagyközségi, városi bizottság számol be munkájáról, vagy annak egy jellemző vonatko­zásáról. Ilyen módon a me­gyei bizottság tagjai meg­ismerik a nagyközségiek te­vékenységét, és mivel ezekre az ülésekre meghívják a töb­bi népfrontbizottság képvise­lőjét is, egymás között is ki­cserélhetik tapasztalataikat. Az eddigi beszámolók meg­erősítették, hogy ez a gyakor­lat helyes és a jövőben is követendő, mert talán egy témánál sem olyan nagy az érdeklődés és az aktivitás, mintha az egyik bizottság szá­mol be. A fentieken kívül még arra is jó ez a tájékoz­tató, hogy az a bizottság, amelyik elmondja tapaszta­latait, egyben önmaga szá­mára is összegzi azokat és ily módon könnyebb számba ven­ni a további tennivalókat. A népfrontmunkának is a sajátosságai közé tartozik, hogy nagy szerepet játszik si­kerében a tervezés. Vagyis az, hogy megtalálják-e és a munkatervekben helyesen rögzítik-e mindazokat a tenni­valókat, amelyek a legaktuá­lisabbak és a helyi adottsá­goknak is a legjobban meg­felelnek. Csak így biztosítha­tó ugyanis, hogy a lakosság be is kapcsolódjék a népfront akcióiba. A dombóvári népfront­bizottság közel tízéves. Ja­nuár I-én lesz öt éve, hogy átszervezték a közigazgatást és a járás megszűntével, a városi tanács „hatáskörébe” kerültek a környező községek és ráadásul még nem is csak Tolna megyéből. Talán a legfontosabb ered­mény, aminek elérésében vi­tathatatlan a népfrontbizott­ságok része, hogy ezeknek a volt somogyi és baranyai köz­ségeknek sikerült bekapcso­lódni Tolna megye vérkerin­gésébe. A régi két dombóvári nép­frontbizottság egyesült, majd a HNF VI. kongresszusára való felkészülés során elő­ször küldötteket választottak a községekben és az üze­mekben, akik aztán megvá­lasztották a városi, város kör­nyéki népfrontbizottság 51 tagját. A bizottságban 21-en a környező községeket képvi­selik. A 15 tagú elnökségben 5-en kaptak helyet a város környéki községekből. Abban az időben sok vita folyt ar­ról, hogy helyes-e e? a szer­vezeti felépítés és tudja-e majd hatékonyan segíteni a város környéki falvak nép­frontmunkáját. Figyelembe kellett venni a munkatervek elkészítése so-, rán, hogy a községi bizottsá­gok önállóak. Ezért különö­sen sok vitát váltott ki annak eldöntése, hogy a városi bi­zottság számon kérje-e bizo­nyos feladatok végrehajtását a községektől? Ezt áthida­landó, kezdetben ajánlások­kal fordultak a községi bi­zottságokhoz. Először a váro­si TIT-szervezet előadóit hív­ta meg a városi bizottság a községekbe, -ünnepségek, elő­adássorozatok, béke-, barát­sági estek megtartására. A pedagógiai munkabizottság is segítséget nyújtott a szülői munkaközösségek programjá­nak összeállításához. A váro­si bizottság és_ annak az el­nöksége mellett működő pe­dagógiai munkaközösség, rö­viddel az iskolaév kezdete után, évente összehívja vala­mennyi iskola és óvoda szü­lői munkaközösségi elnökét. Ezen az összejövetelen beszé­lik meg a feladatokat. El­hangzanak ezenkívül olyan pedagógiai előadások is, ame­lyeken keresztül a szülők jobban megismerhetik az is­kola belső életét. Már az ötödik ötéves terv beindításának időszakában összehangolta a városi bizott­ság a községiekkel munkáját. Ennek is köszönhető volt, hogy a falugyűlések jól sike­rültek, a községek lakosságát sikerült bevonni a község­fejlesztési társadalmi mun­kákba. A városi bizottság tűz­te napirendre a Dombóvár és környéke közművelődésének helyzetét. Megjelölték a ten­nivalókat is, nevezetesen a felnőttoktatás továbbfejlesz­tését és az általános iskolai lemorzsolódás megakadályo­zását. A városi művelődési köz­ponttal kialakított munka- kapcsolat tette lehetővé a községek közművelődésének támogatását. Kezdetben csu­pán arról volt szó, hogy mű­velődési ház együttesei fel­léptek a falvakban, majd megszervezték a fiataloknak a táncházat. Aztán a műve­lődési ház támogatásával több községben alakult újjá a tánccsoport, énekkar és megélénkült * a szakkörök munkája is. A hímző- és a díszítőművész-szakkörök munkáiból a városi művelő­dési hálban többször is ren­deztek kiállítást. Egy sor község, így például Kurd, Attala, Kapospula bo­rult virágba a környezet- szépítési akciók nyomán. Környezetvédelmi őrségek, bizottságok is alakultak. A népfrontbizottság, a helyi ta­nács és a Vöröskereszt közös limlom-akcióiban pedig segí­tették megszabadulni a la­kosságot a fölöslegessé vált holmiktól, amik azelőtt vagy pincében, padláson, vagy rosszabb esetben illegális szemétlerakó helyeken há­nyódtak. Kaposszekcsőről származik a koordinációs megbeszélések ötlete és gyakorlata, de már nem egy község követi ezt a módszert. Bizonyos időközön­ként összeülnek a községek gazdasági, állami és társadal­mi vezetői, és megbeszélik a közös tennivalókat. Ez eset­ben nem értekezletről és nem is „elvi kérdések” tisztázásá­ról van szó, hanem például arról, hogy a tanács mikor, mennyi anyagot tud adni, te- *szem azt járdaépítésre, a tsz segít-e erőgéppel, hány mun­káskézre van szükség és mi­korra szervezik a munkát? A városi népfrontbizottság rendezvényein régóta részi vesznek a nőbizottságok tiszt­ségviselői, sőt az utóbbi idő­ben a termelőszövetkezetek nőbizottságai is képviseltetik magukat. Az öt év bebizonyította, hogy a szervezeti felépítés jó, a környező települések nép­frontbizottságaival egyre tar­talmasabb az együttműködés. Ihárosi Értekezlet Szekszárdon: A mezőgazdaság időszerű ^PÜJSÁG termelési feladatairól (Folytatás az 1. oldalról.) már kipróbálták. Ismert a széndioxidgázos tárolás, a tartósítószer nélküli er- jesztéses eljárás — ezt egyéb­ként a Szekszárdi Állami Gazdaság alkalmazza siker­rel — valamint a kukorica- csőzúzalék nedves tárolása. A termény betakarításához a szükséges kapacitás rendel­kezésre áll, így ezt a mun­kát a gazdaságok november 10-e körül befejezhetik. Per­sze ez csak akkor lehetsé­ges, ha több műszakban dol­goznak a traktorosok és a betakarítógépek. A cukorrépa termésered­ménye kedvező. Az idei esz­tendőben először veszik át a termést beltartalmi érték szerint. A gondos munka és a jó minőség többlet-bevételt adhat a gazdaságoknak. A répaátadás-átvétel üteme­zésében az érdekeltek már megállapodtak. A répavetés területe 3049 hektár, betaka­rítása november 10-e körül befejeződhet. Maradéktala­nul szükség van mindenütt a leveles répafej betakarítá­sára is. Idén a múlt évinél na­gyobb területen vetettek nap­raforgót a gazdaságok. A termés betakarítását a lehető leggyorsabban be kell fejez­ni, mert ha ez elhúzódik, ug­rásszerűen növekszik a beta­karítási veszteség. Nagyobb a magtermés, és éppen emiatt a termeltetők és a termelők közötti átadás-átvétel üte­mezésének betartása mara­déktalanul szükséges. A burgonya minőségének meg­őrzésében a termelőknek és a felvásárlószerveknek egy­aránt sok a teendője, itt is ütemterv készült. A fajta- választék bővítésére intéz­kedést kell tenni. A rendel­kezésre álló vetőgumó-kész­letek alapján fajták szerint kell a szerződéseket megköt­ni és az értékesítést végez­ni. Különösen fontos az őszi vetésű növények talajának előkészítése. Ma már elen­gedhetetlen hogy az üzemek a rendelkezésükre álló ta­lajművelő eszközöket figye­lembe véve táblánként rész­letes talajművelés-technoló- giát dolgozzanak ki. A tech­nológiák sablonos alkalma­zása nem vezet jó ered­ményre. Jól meg kell válasz­tani a búzafajtát is. A fajta­politikai irányelvek már kialakultak. A korai és a középérésű fajták arányát 60—40 százalékban javasol­ják a szakemberek termelni. Erőteljesen növelni kell a korai érésű fajták közül a fagytűrőket és csökkenteni a fagyra érzékenyebb fajták arányát. Az őszi búza vető­magja megfelelő minőségben és választékban rendelkezés­re áll. Gondoskodni kell ar­ról hogy ott, ahol saját ter­mésből kívánnak vetni, a ve­tőmagot alaposan megvizs­gálják. A betakarítással párhuza­mosan folyik a talajerő visz- szapótlása. A műtrágya­felhasználás év közepéig terv­szerűen alakult. A második félév elején a vásárlás meg­torpant; mintegy 2—5 száza­léknak megfelelő mennyisé­get a gazdaságok visza- mondtak. Ennek okai: anya­gi gondok, az üzemeknél felhalmozott készletek, ese­tenként az, hogy elmaradt a telepítés. Az elkövetkezendő időben a tavaszi vetések alá el kell végezni az őszi szán­tást. Ha az üzemek ezt a munkát megfelelően szerve­zik, a mélyszántás december közepére befejezhető. A kertészeti kultúrák be­takarítása, felvásárlása és fel­dolgozása igen sok kézi mun­kaerőt vesz igénybe, és szer­vezettséget kíván. A téli al­ma szüreti munkái megkez­dődtek, beindult az alma ex­portja. Az áru zöme a minő­ségi követelményeknek meg­felel. A szőlő szüretelését csak akkor szabad megkez­deni, ha az biológiailag érett, hisz csak ekkor képes produ­kálni a legjobb minőséget. A borszőlő szürete szeptember 10-én megkezdődött. A ter­mésátlagok az elmúlt évinél azonosan, esetenként jobban alakulnak, bár eddig csak a korai fajtákról vannak még adatok. Ezeknél a cukorfok 3—5 fokkal magasabb az el­múlt évinél. A várható ter­més tárolásához mintegy 30 ezer hektoliter tárolótér hiányzik. Éppen ezért ezt a mennyiséget a megyéből ki kell szállítani. Ajánlatos lenne a felvásárlási árakkal ösztönözni a kis- és nagyüze­mek saját tárolóterének maximális kihasználását. Ami az állattenyésztési ágazatot illeti az elmúlt év­hez viszonyítva csökkent a szarvasmarha, a baromfi, ugyanakkor nőtt a sertés és a juh létszáma. Szarvasmar­hánál a csökkenés elsősor­ban a tehénnél tapasztalható, s ez a brucellózis-mentesítés felgyorsított ütemének hatá­ra. A visszapótlás folyama­tosan történik. A háztáji te­hénállományban szintén csökkenés mutatkozik. Ez év első félévében a fajlagos tej­hozam a termelőszövetkeze­tekben 3,8 százalékkal növe­kedett, de az átlagos tehén­létszám 4,1 százalékos csök­kenése miatt az összesen megtermelt tej mennyisége 0,5 százalékkal elmaradt az elmúlt év azonos időszaká­ban elért tejtermeléstől. A sertéslétszám és a kocaállo­mány nagyobb, mint koráb­ban bármikor volt. A hízott- sertés-felvásárlás az első fél­évben 105,4 százalék volt. A félév során 955 vemhes ko­casüldőt helyeztek ki a kister­melőkhöz. Az igény még en­nél is magasabb volt. Fej­leszteni kell tehát a nagy­üzemek és a kisüzemek in­tegrációs kapcsolatait még­pedig az egységes minősé­gű végtermék előállítása ér­dekében. Egyenletesen fejlődő ága­zat a juhászat. A fejlesztés feltételei megyénkben adot­tak, sőt a gazdasági körze­tek és társulások bővítésével tovább fejleszthetők. A szarvasmarha- és sertéshizla­lásban az értékesítési súlyha­tárt az optimális takarmány­hasznosulás szintjére kell csökkenteni. Ez nem zavar­ja sem az üzemek érdekelt­ségét, sem a feldolgozást, vi­szont jelentős abrakmegta­karítással jár. Ének érdeké­ben az érintett hatóságokkal megkezdődtek az egyeztető tárgyalások. A jövőben to­vább szükséges csökkenteni az abrakfelhasználást, s ezt alaposan meg kell vizsgálni a szakosított telepeken. Vál­tozatlanul általánossá kell tenni az import fehérje ta­karékos felhasználását bizto­sító módszereket. A tömegé­ben és tápanyag-tartalmában jelentős kukoricaszár haszno­sításának legolcsóbb módja, ha a tarlót szarvasmarhák­kal, vagy juhokkal legeltet­jük — ezáltal a veszteség­nek számító szem is értéke­sül. Kukoricából a felvásárolni tervezett mennyiséget túl le­het teljesíteni. A múlt évi­nél mintegy 20 százalékkal nagyobb bortermés várható. A felvásárló válalatok és a gazdaságok a szüret és az át­vétel időpontját, a tárolást, a feldolgozást, és a szállí­tást már egyeztették. A zöld­ség-gyümölcs felvásárlására és feldolgozására gondosab­ban fel kell készülnie a ZÖLDÉRT Vállalatnak, a konzerviparnak és a HUN- GAROFRUCT-nak. A kon­zervipar teljesíteni tudja a tervezett felvásárlást. Jó a kínálat paradicsomból, papri­kából, uborkából és szőlőből. Az aszályos időjárás miatt viszont kevesebb lett a nyá­ri káposzta, a kelkáposzta és a karfiol. A jó termést adó zöldmövények felvásárlásánál sajnos idén több helyütt rom­lásból eredő veszteségek is keletkeztek. Ezeket nagyobb előrelátással és szervezett­séggel elkerülhették volna. Az értekezlet előadója, Farkas István ezek után szólt az anyagi-műszaki bázisról, az energia-ellátásról, a szer­vezési feladatokról, valamint a mezőgazdaság és élelmi­szeripar jövő évi tervezési és pénzügyi szabályozásáról. D. VARGA M. Kukoricakóstolgató Az idén a szokásosnál ko­rábban lehet kezdeni az egyik legfontosabb szántó­földi kultúra, a kukorica be­takarítását. Az érés tíz nap­pal előrébb tart, így néhány nagyüzemben már megkezd­ték kóstolgatni a kombájnok a kukoricát. A szedresi Hunyadi ter­melőszövetkezetben a hét elején megkezdték a legko­rábban érő hibridek betaka­rítását. A szövetkezetben két Dominátor vágja a termést és úgy tervezik, hogy — a folyamatosan érő fajtaössze­állítás lehetővé teszi — ez a két gép el is végzi a beta­karítást. (Két E—512-est is felszereltek kukoricaadapter­rel — ezekkel a környékbeli szövetkezeteknek kívánnak segíteni.) Idén 922 hektárnyi a ku­koricaterület. A termés mennyisége a becslések sze­rint a tavalyi szinten lesz, a víztartalom a korai fajtáknál harminckét százalékos — ta­valy az idény végén mutat­tak ennyit a kukoricák. Jelentős silóterületet — az összesnek negyven százalékát — minősítették át, illetve ta­karítják be árukukoricaként. Erre azért van lehetőség, mert a még szükséges tö­megtakarmány mennyiségét a másodvetésű kukoricák — ebből száz hektár van — biz­tosítani tudják! Az időjárás is segít a betakarításban

Next

/
Thumbnails
Contents