Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

1979. szeptember 13. IáÉPOJSÁG s Jól kell bánni az állatokkal „Hív az Ifjú Gárda” FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Tímártanulók Még várják a jelentkezőket Évek óta gond Simontor- nyán a tímártanulók beisko­lázása. Régen . apáról fiúra szálló mesterség volt a tímár­szakma, de az idén jelentke­zettek között senki sincs, aki­nek a szülei között tímár len­ne. Jellemző az is, hogy egy­kor Simontornyáról jelent­keztek a tanulók, a maiak nagy része pedig a környező községek általános iskoláiból kerül ki. . Fodor Tiborné, a gyár ok­tatási előadója elmondta, hogy az idén mindössze ti­zenhármán jelentkeztek, pe­dig tizenhat fős osztályokat indíthatnak csak. Már az elő­ző év szeptembere óta járták a környező községek és Si- montornya iskoláit, osztály- főnöki órákon és más talál­kozások alkalmával ismertet­ték a tímártanulók lehetősé­geit, kedvezményeit, a szak­ma szépségeit és gondjait, óm a befektetett energia nincs arányban az eredmény­nyel, a jelentkezők számával. Tény, hogy a tímármunka a nehéz fizikai munkák közé tartozik, de a keresetátlagok is meghaladják a bőrgyár egyéb munkakörben foglal­koztatott dolgozóinak átlagát. Ugyanez vonatkozik a gyár tímártanulóira is, akiket egy sor olyan kedvezmény is meg­illet, amely nem jár a más szakmával ismerkedő ipari tanulóknak. A tímártanulók ösztöndíja elérheti az ezer forintot is. A harmadéves szakmunkástanulók már tel­jesítményben dolgoznak a gyárban, némelyikük annyit keres, mint a végzett szak­munkások. Hólik Sándorné szakoktató elmondta, hogy mindezek az iskola és a gyár aktív propa­gandamunkája ellenére se kerültek kellőképpen a köz­tudatba. Mindenesetre most az év elején, októberig még várják a tanulók jelentkezé­sét, tehát tímár szakra az is pályázhat, akit valami ok miatt egyéb iskolába nem vettek fel. Tímárképzés jelenleg ha­zánkban csak Simontornyán folyik, így nagy kereslet van az ott végzett ifjú szakmun­kások iránt. Az ország négy nagy bőrgyára mellett több szövetkezet várja a tímár szakmunkásokat és az iskola­padból kikerülők kezdő fize­tése sehol sincs négyezer fo­rint alatt. A tehenész A tolnai „Aranykalász” Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet központi majorját könnyen megtalálom; a 6-os főközlekedési út fácánkerti csatlakozásánál fekszik. Ma­gában foglalja a- központi gépműhelyt, a szarvasmarha- és baromfiállományt, a gép­parkot s a magtárat is. Éppen a fejés idejében ér­keztem. Straubinger Feren­cet, a 96 férőhelyes tehén­istálló 1-es standján találom, amint a fejőgépet helyezi fel egy tehén tőgyére. Egy má­sodpercre úgy érzem, mint­ha hallucinálnék. Az istálló­ba lépve teheneket látok ugyan, de csibecsipogást hal­lok. Kísérőm, Bordás Gábor üzemmérnök, telepvezető vi­lágosít fel arról, hogy az is­tálló padlásán helyezték el a 2600 darabos baromfiállo­mányt. A telepvezető — amíg Ferenc végez a fejés- sel — néhány adattal szol­gál. Az „Aranykalász” mezőgaz­dasági termelőszövetkezet szarvasmarha-állománya 235 tehénből, 250 növendék mar­hából és 102 itatós borjú­ból áll. Az állomány ma­gyartarka és F—1-es Hol- stein-Friz kereszteződéséből származik. Még egy adat: a termelőszövetkezet évente körülbelül 4 millió forintot forgalmaz a tehéntejből. Straubinger Ferenc megér­kezik munkásnadrágban, gu­micsizmában. A telepvezető tenyérnyi szobájában beszél­getünk. — Tudom, hogy 25 éves, katonaéveit is beszámítva 9 évig dolgozott az iparban, s most kilenc hónapja eljött ide a termelőszövetkezetbe. Miért döntött így, hiszen a hasonszőrű fiatalok éppen fordítva gondolkodnak: el a faluból, a mezőgazdaságból, minél messzebbre. — 1970-ben a PATEX tol­nai gyárában kezdtem dol­gozni, mint betanuló-szövő. Ezután elvégeztem egy 120 órás művezetőképzőt, segéd­művezető lettem. 1976-ban bevonultam, majd leszerelé­sem után visszamentem a gyárba, de ez év január 1- ével átjöttem ide a tehené­szetbe. — Ezek száraz adatok. Nem hiszem, hogy ilyen egy­szerűen történt. — Már bevonulásom előtt lett volna lehetőség, hogy ide jöjjek, de akkor nem tud­tam, hogy mikor hívnak be. Anyagi körülmények is hoz­zájárultak elhatározásomhoz. A termelőszövetkezetben több a jövedelem és nem olyan kötött a munka. A gyárban 3000 forintot kerestem, itt megvan a 4500—5000 forin­tom. De ez a fizetés sok mindentől függ. A tejhozam­tól és a tehenek vemhessé- gétől is. Ferenc bevonulása előtt nőtlen volt. A gyári három­műszakos munka után egyet­len szenvedélyének hódolt: a tolnai „Vörös Lobogó” sportegyesületben focizott. Munkája végeztével rendsze­resen járt edzésre, vasárnap­jai a mérkőzések miatt nem voltak szabadok. S ha a munka és az edzés között még maradt ideje, akkor azt elvette a kert, a szőlő és a kisebb házi munka. — A BM határőrségénél teljesítettem szolgálatot. Sor­éveim alatt útellenőrző jár­őrként az országutakat járva és a vonaton sok mindent ta­pasztaltam. Gyakran talál­koztunk a földeken dolgozó emberekkel, s volt olyan szolgálati hely, ahol állat- tenyésztéssel is foglalkoztak. Beszélgettem az ottani tehe­nészekkel, ők mondták, hogy jó itt a pénz. — Leszerelés után hogyan fordult az élete? — Feleségemet 1974. őszén ismertem meg. Ő akkor ke­rült Tengelic-Szőlőhegyről PATEX-hoz betanuló szövő­nek. Beszélgettünk, beszél­gettünk; végül megismerked­tünk. Leszerelésem után megnősültem. Alig egy hete, szeptember 5-én született meg kislányunk: Katalin. A szüleimnél lakunk Tolnán. — Ügy gondolom, nem áll­nak rosszul anyagilag ... — A szüleimmel együtt ét­kezünk, de külön lakunk. Mindegyikőnknek van egy szoba-konyhája. — Térjünk vissza a kez­detre. A termelőszövetkezet­ben sok munkalehetőség van. Miért éppen tehenész lett? — Odahaza is vannak jó­szágok. Korán kelek és idő­ben megyek haza. — A tagság nagyon meg­gondolja, hogy kit vesz fel. Magát tagnak vagy alkalma­zottnak vették fel? — Tagnak. Édesapám las­san 20 éve tagja a termelő- szövetkezetnek. Nemrégiben megkaptá a „Termelőszövet­kezet kiváló dolgozója” cí­met. Nem volt probléma ve­le sem, édesanyám munká­jával sem, így engem is tag­nak vettek fel. — Hogy telik egy napja? — Hajnali háromnegyed 3-kor kelünk édesapámmal. Beérkezünk, majd fél hétig dolgozunk. Ezután megfür- dünk és hazamegyünk. Dél­után fél-háromnegyed 4-kor kezdünk. Általában fél 6-ra végzünk. De ez az időtől is függ. Ha az istállóban van a jószág, akkor a munka hosszabb ideig tart. Mert ilyenkor ganyézni és almolni is kell. Ha nyári szálláson van a jószág, akkor köny- nyebb. — Nehéz a tehenészek munkája? — összességében nem ne­héz. Egyedül a siló feldobá- lása Sz. A többit általában már gépek végzik. A trágyát szánkóval húzzuk ki. — A maga munkáját so­kan a piszkos munkák közé sorolják... — A gyárban segédműve­zetőként is mindennap nya­kig olajos voltam. Itt «em vagyok piszkosabb, s meg­van a tisztálkodási lehetőség is. — Elismerik a munkáját? — Nekem még nem szólt senki, hogy rosszul dolgoz­nék. — Kilenc hónapja van itt. Volt-e már összeütközése munkatársaival ? — Nem volt. Amit kértem, megkaptam. Amit mondtak, megcsináltam. Munkatár­saimmal jó a kapcsolatom, haragot nem tartok senkivel. — Besorolása tehenész, de szakképzettsége nincs meg hozzá. Szeretné megszerezni? — Ha van rá lehetőség, akkor igen. Elvégeznék egy rövidebb iskolát, de hosszab- bat a család miatt nem. — Mitől szép a tehenész munkája? — Az állatokkal való bá­nástól. — Mivel tölti otthon a szabad idejét? — Az állatokkal. És van még rpunka otthon is meg a szőlőben is. Meg televíziót nézünk. — Utolsó kérdés: hogyan képzeli el jövőjét? — Szeretnénk egy házat venni, majd akarunk még egy gyereket. Utána meg majd csak alakulgat. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: BÁLI JÁNOS Szeptemberben indul az 1979—80-as képzési év és az Ifjú Gárda-alegységeink — az iskolákban és üzemekben — most kezdik újra rendezni soraikat. Értünk el eredmé­nyeket, bár korántsem lehe­tünk elégedettek az „arccal az alegységek felé” jelszó megvalósításában. Szemlé­letben és a gyakorlati mun­kában a területi parancsnok­ságaink helyesen törekednek a fenti jelszóban foglalt kö­vetelmény valóra váltására. A képzési programokat nagy igyekezettel hajtották végre, de nem mindegyik al­egység rendelkezett átgon­dolt, a folyamatos és szak­szerű munkát biztosító és megalapozó képzési tervvel. A képzési tervek elkészítésé­ben és megvalósításában ma is gond alegységparancsno­kaink szakmai és vezetői fel­készítésének hiányossága. Bár sok segítséget kapunk a megye fegyveres területeitől, ez nem pótolhatja azt a munkát, amit magának a KISZ-nek, és azonos szintű Ifjú Gárda-parancsnokságai­nak kell elvégezni az alegy- ségpararicsnokok folyamatos évközi felkészítésében, irá­nyításában. Színvonalasabbak voltak szervezeti-tartalmi vonatko­zásban is megyei rendezvé­nyeink, így: az „Együtt a Gárda” szemle Váralján, az Ifjú Gárda-lövészverseny Szekszárdon, valamint az If­jú Gárda munkásőr szakal­egységeinek I. megyei talál­kozója Simontornyán. Az országos rendezvénye­ken is érződik, a megye If­jú Gárda-szervezetének fej­lődése. Országos I. helyet ér­tünk el Reziben, a katonai szakalegységek tisztségviselői vetélkedőjén, előbbre lép­tünk az országos lövészver­seny ranglistáján. Jelentős fokmérő az or­szágos Ifjú Gárda-szemléken való szereplés. Tavaly úszás­ban III. helyezést értünk el. A megye Ifjú Gárda szerve­zetének eddigi legkiemelke­dőbb sikerét értük el augusz­tusban, a X. jubileumi or- száogs Ifjú Gárda-szemlén. A ZIM bonyhádi gyára Tolna megyét képviselő Ifjú Gárda­alegysége megnyerte a mun­kásőr szakalegységek I. or­szágos versenyét. Az elmúlt évben is eredményes volt a megye fegyveres erőinek, tes­tületéinek segítő-patronáló tevékenysége. A KISZ megyei és városi, járási bizottságai fokozták az Ifjú Gárdával való törődést. Ezt követően tekintsük át, milyen feladatok állnak előt­tünk az 1979—80-as képzési évben. Mindenekelőtt arra kell tö­rekednünk, hogy a minden­napi munka legyen vonzóbb, színes, romantikus. Az álta­lános, illetve szaktematika alapján dolgozó alegységeink a képzési programjukban 40 témát kapnak. Egy témaegy- három óra időtartamú lehet, az alegység felkészültségétől függően. A 40 téma közül az év során legalább 28-at tel­jesíteni kell. A képzési év beindításának alapvető fel­tétele, hogy minden alegysé­günknek szeptember-októ­berben készüljön el a városi, járási parancsnokság prog­ramja alapján a saját kép­zési terve, valamint a kép­zési tervet és az irányító KISZ-bizottság akcióprog­ramjának az IG-t érintő ese­ményeit időrendi sorrendben tartalmazó éves terv. Minden alegységben nyitó alegység­gyűlést tartanak, ahol ismer­tetik az irányító KISZ-bi- zottság által jóváhagyott képzési programot, a megbí- zitt tisztségviselők neveit, valamint az Ifjú Gárda-al­egység összetételét. A képzési évre vonatko­zóan irányelvként javasol­juk, hogy egy-egy foglalko­záson több témakör komplex feldolgozására kerüljön sor. Uj elem és konkrét előírás, hogy minden alegységből a rátermett, alkalmas ifjúgár­disták — a parancsnokság megbízása alapján — vezes­senek Úttörő Gárda-alegység foglalkozásokat, vegyenek részt az előkészítésben. Új­szerű az is a képzési (me­gyei) irányelvben, hogy arra ösztönözzük a városi, járási parancsnokságokat, hogy a képzési év során (tavasszal) rendezzenek szakalegység- bemutatót, egy nap időtar­tamban, a helyi fegyveres erőkkel, testületekkel közös szervezésben. A polgári védelmi, tűzoltó, majd munkásőr szakalegység találkozók után az idei kép­zési évben a rendőri szakal­egységeink megyei találkozó­jának megrendezését kezde­ményezzük a Tolna megyei Rendőr-főkapitánysággal kö­zösen. Az elmúlt év gyakorlatá­nak megfelelően folytatni kí­vánjuk a fegyveres erők és testületek veteránjainak meg­hívását egyes megyei Ifjú Gárda-rendezvényekre. Az Ifjú Gárda gazdag programot kínál. Várjuk so­rainkba azokat a KISZ-tag és KISZ-en kívüli fiatalokat, akik kedvet éreznek a KISZ e munkaformája iránt. Az Ifjú Gárda alegységek élete olyanná válik, amilyenné a kollektíva formálja. KRISTON ISTVÁN, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka A Neoton a tévében ''Yl I ^ \ wi 'wSf / vw ___ A fiatalok népszerű együtteséről tv-film készül Kenyeres Gábor rendezésében. A IV-es stúdióban felvételre kerülő műsor operatőre: Haraszti Zsolt. Propagandisták Domboriban Lassan bezárja kapuit a dombori KISZ-vezetőképző tábor. Ezen a nyáron is el­végezte feladatát: sok-sok fiatalt készített fel az egyhetes turnusok időtartama alatt a mozgalmi év feladatainak megoldására, arra, hogy KISZ-vezetőink különböző funkciójukban a legtöbbet, a legjobban tudják nyújtani. Az elmúlt időszakban me­gyénk fiatal propagandistái részesültek sokoldalú, haté­kony képzésben. Hogy miért van ennek kiemelt jelentősé­ge? A párt ifjúságpolitikai határozata, a KISZ IX. kong­resszusának döntései és a KISZ KB 1974 áprilisi hatá­rozata egyaránt megfogalma­zott olyan követelményeket, melyek politikai képzési rendszerünkre is érvényesek. Ezek lényege: hozzájárulni a fiatalok kommunista nevelé­séhez. Hatalmas feladat az, hogy e téren előrébb lép­jünk, hogy politikai képzé­sünket valóban a mai köve­telmények szellemében fej­lesszük! Joggal vetődik fel a kérdés: ott, Domboriban, az egy hét alatt mindent meg lehet oldani? Nem. Az ott el­sajátított ismeretanyag igazán csak a gyakorlati munkában gyümölcsöző, a tábor jó ala­pot ad a propagandisták to­vábbképzéséhez, önképzésé­hez. Aki valaha is volt már táborban, csak az tudja iga­zán, hogy milyen közösség- formáló ereje, mekkora len­dülete van az ilyen jellegű felkészítéseknek. Mi minden­nel foglalkoztak ifjú propa­gandistáink? Hogy csak né­hány dolgot említsek: meg­tanulták, gyakorolták a fog- lalkozásvázlat-készítést, s ne­veléselméleti és vezetéselmé­leti kérdésekben tájékozód­tak. Gazdag tapasztalatokra tettek szert a foglalkozások levezetésének módszereiben, ugyanakkor megismerkedtek a technikai eszközökkel, me­lyek jó segítőtársak a kor­szerű oktatásban. S hogyan valósult meg az idén az a tö­rekvés, hogy a fiatalok ne csak elméleti ismereteket kapjanak, hanem azok gya­korlati megvalósításáról még a táborban bizonyságot te­hessenek? Az idén először ott. a Duna mellett rendezték a megyei propagandista-mód­szervásárt, azt a fórumot, ahol a politikai képzésben jól hasznosítható módszerek új „gazdát”, találnak. S a kíná­lat pedig az egy hét alatt szerzett ismeretanyagból élet­re hívott bemutató foglalko­zások serege volt. Jó alkal­mat adott ez a tábori mód­szervásár a kontrollra, hiszen a táborvezetőség lemérhette azt, hogy mit tudtak nyújta­ni a fiataloknak, azok ho­gyan alkalmazzák a gyakor­latban az elméleti ismeret- anyagot. Milyen a tábori élet? Fia­talos, lendületes, ám komoly munkát végző. Pláne az idén igaz ez, amikor a nemzetközi gyermekév jegyében zajlot­tak a tábori programok. A feszített munkatempó mellett bizony jó kikapcsolódás volt a sportprogramok, a szellemi és ügyességi vetélkedők szí­nes kavalkádja. A hétvégeken pedig össze­sen száznyolcvan propagan­dista intett búcsút a tábor­nak, akik számára az igazi munka csak most kezdődik: a hallottak átültetése a min­dennapi élet gyakorlatába, a „hétköznapi” propaganda- munkába. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Straubinger Ferenc és egyik „gondozottja”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents