Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

rféPÜJSÁG 5 Főzőedény restaurálás közben A sövényfal maradványának bontása Soós Gábor főiskolás az ásatás területét méri fel ÉSHBPMifliflifllföB 1979. augusztus 12. Értékarányok árban, bérben Vágjunk mindjárt a dolog közepébe. Jó ismerősöm, aki egyik jelentős üzemünk első számú vezetői közé tartozik, panaszkodott, hogy egyik középvezetői állást nem tudják betölteni. Arról van szó, hogy az általam is ismert és becsült szakmunkást nem képesek „ki­emelni”, vagyis művezetőnek kinevezni, mert nem vál­lalkozik rá. Kerek-perec megmondja azt is, hogy mi­ért nem. Kevesebb fizetésért nem hajlandó több, igé­nyesebb munkát vállalni, az önmagáé mellett másik harminc ember gondját is vállára venni. — így — hajtós hónapban — megkeresi az ötezret, úgy éppen elérné a négyet, így fájront után nyugodt idegekkel ki­ballag a szőlőbe és aztán végigalussza az éjszakát, úgy — hát bizony valami más, idegszaggatóbb életforma köszöntene rá. Más. Egyik távolabbi üdülőhelyen döbbenten lá­tom, hogy az ütött-kopott bódéban csemegekukoricát főz főállásban, iparengedéllyel, barátom, aki a síkköszörűt cserélte fel a maszekolással. Kérdésemre, miért? — előbb széttárja a karját, majd a jól ismert mozdulat­tal összedörzsöli jobb keze hüvelyk- és mutatóujját. f Mielőtt ezt a gondolatot folytatnám, hadd tegyek egy kis kitérőt, amely ugyan az árrendezéssel függ össze, de tanulságait vonatkoztatni lehet a bevezetőben említettekre és jelen' mondanivalómra is. Árrendszerünk egyik legnagyobb hibája, hogy bonyo­lult voltán túl, nagyon sokszor nem tükröz valósá­gos értékeket, főképpen nem a piac értékítéletét. Azt, hogy mennyiben játszott be gazdasági életünkbe a nemzetközi piac árrobbanása, elsősorban az energia- hordozók esetében, most kapcsoljuk ki. A magam ré­széről jelentősebbnek tartom, amit mi magunk elpaza­roltunk — elnézést: elpocsékoltunk — a múlt évek so­rán. Tudjuk mindannyian, mennyi kenyér került a kukákba, és nem mindig a rossz minőség miatt, bár arra is volt példa. Mennyivel fogyasztottunk több ára­mot, mint amennyit kellett volna, mennyivel több benzint, olajat égettünk el a szükségesnél, és mennyi meleget engedtünk ki a vakvilágba a szükségszerű szellőztetésen túl. így volt? Félek, hogy a jövőben is lesz még mindezekre példa. És mennyit pazaroltunk az emberi erővel, képes­séggel, tudással, képzettséggel, műveltséggel, adottság­gal és alkalmassággal. Holott mennyit megtakaríthat­tunk volna ezen a téren. Biztatónak érzem, hogy célunk szerint mindjobban megközelítjük az értékarányos árrendszert. Ehhez azonban megfelelően hozzáértő, kellő tudással rendel­kező emberekre van szükség a termelés, a termelés- irányítás, de a társadalmi élet minden területén. y fe Előbb már hangot adtam kételyeimnek, jól gazdál­kodtunk-e a munkaerővel. Arra gondolok, nagyon sok­szor vagyunk tanúi annak, hogy emberek nem azon a helyen dolgoznak, ahol a legnagyobb hasznot tud­nák hajtani a társadalomnak. Nem hiszem, hogy jó a népgazdaságnak, ha egy kiváló képességű esztergályos elmegy maszek palacsintasütő­nek. Van rá példa, hogy elmegy, mert ott többet ke­res. I Olyan példa is akad nem egy, hogy a beosztott messze többet keres — az üzemen belül is, hogy azon kívül mennyit, arról már ne is beszéljünk — mint ve­zetője. Meg merem kockáztatni: értékrendünk nemcsak i az áraknál torzult el egyes területeken, hanem a bé­reknél is. Tehát nyugodt lélekkel le merem írni, hogy nem­csak az árrendszerünkkel nincs minden rendjén, ha- ! nem a bérrendszerünk — egészen pontosan a kérésé­it ti viszonyok és az azokat meghatározó lehetőségek so­ra — is hagy maga után kívánnivalót. Mondhatnám azt is, ha célul tűztük ki az értékarányos árrendszer I megvalósítását, párhuzamosan meg kell célozni az ér­tékarányos bérrendszert is. Vagyis a bérek, pontosab- j ban a jövedelmek, híven tükrözzék a végzett munka | társadalmi hasznosságát; ne csak igényét, hanem hasznosságát. (Itt is lehet lefelé is, fölfelé is mozgatni.) ] Ha az újságok hirdetésrovatát nézzük, azt kell meg­1 állapítani, hogy ma hazánkban súlyos munkaerőhiány van. Ha megvakarjuk az üzemeket, menten kiderül, I hogy jelentős üzemen belüli munkanélküliség van — ' legalábbis egyes helyeken. Nos, ez a munka- és üzem- szervezés hiányosságait láttatja. j Nem vitatom annak igazságosságát, hogy egy jobban j prosperáló üzem többet tud adni munkásainak, mint egy gyengébben működő, de azt viszont igen, hogy nem j ‘ mindig azok a vállalatok tudnak többet adni, ame­í lyeknek társadalmi szükségessége vitathatatlanul na- ' gyobb. Magyarán: egyként össztársadalmi igény, hogy egy exportképes, világszínvonalon termelő üzem meg­tartsa munkásait, sőt meg merem kockáztatni: magá­hoz vonzzon sokakat, hiszen itt a bér, a szociális, kul- ( turális, stb. ellátottság átlagszint feletti, annak jogos- í ságát azonban vitatom, hogy a társadalmi szempont­ból sokszor nem is kívánatos szolgáltatással többet le­hessen keresni, mint a mondat elején említettel. í Nem hiszem, hogy az esztergályos egyformán ugyan­az, csak zsebében legyen a bizonyítvány, aztán nem ér­dekes, hogy milyen mennyiségben és főleg milyen mi­nőségben termel. Nem igaz az sem, hogy a vezető : ugyanannyit érdemel itt is, ott is, csupán azért, mert j vezető. Folytathatnám a sort, de az már ismétlés lenne, összegzésül tehát: legyen értékarányos a bérrendsze­rünk is, sőt a jövedelemrendszerünk is, s ha valami belejátszik, az ne csupán a társadalmi igény, hanem elsősorban a társadalmi szükségesség legyen. LETENYEI GYÖRGY A lUyugatí-bdStyarml 1 A Nvugati-bástya soha nem lehetett túlságosan fe­nyegető építmény. Most csak a körvonalai látszanak és néhány év múlva már ezek se. Az idén is folytat­ja a megyei múzeum Gaál Attila irányításával, a volt palánki földvár feltárásait a 6-os út mentén, a Sió- hídnál. Segítőtársai közép- iskolások, egyetemi hallga­tók. Itt nem lehet a költő nyomán elmondani, hogy „vár állott, most kőhalom”, mert a török építtette 45x60 alapterületű, sövény­falú, agyaggal tapasztott erősségnek földelszínező­désből, égésnyomokból, cö- vekek helyéből visszakövet­keztetve lehet felvázolni a kontúrjait. Az ügy érdekes­sége, hogy ilyen ásatás Ma­gyarországon még nem volt! Egyaránt levonhatók az eredményből hadtörté­neti, kultúrtörténeti és ag­rártörténeti következteté­sek. Nemrégiben nagy mennyiségű szőlőmag ke­rült elő egy edényből. Kin­cseket nem találtak, de a szakember a disznócsont­nak jobban örül, mert ez elárulja, hogy nem moha­medán nép is lakott az erősség körül, akiknek nem tilalmazta a próféta a disznóhús evését. Palánkot a hajdúk 1600-ban elpusz­tították, de újjáépült. Az újjáépítés is jól követhető az idén előkerült leletekből, továbbá az épületmarad­ványok nyomaiból. Az itt folyó munka a laikusnak cseppet sem „mutatós”, de szakkörökben nagy érdek­lődést kelt és még előrelát­hatóan évekig tart majd. O. I. Komáromi Zoltán felvételei Bontás a várárokban Minden adatot még egyszer ellenőriznek a térkép alapján A cserépedényben talált szőlőmag négyszáz éves Oxidálódott bronzedény

Next

/
Thumbnails
Contents