Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus 12. NÉPÚJSÁG 3 Megtanultak üdülni Nyaraló tsz-tagok a kilométereket, szinte mindig másutt aludtunk. Nagyszerű kikapcsolódás volt az is, csak kicsit fárasztó. Azért is terveztünk az idei évre a semmittevő nyaralást. Azt, hogy mennyire nem semmittevő ez a nyaralás sem — Nusser Józsefné tankönyvei bizonyítják. — Munkásmozgalom-történetet tanulok. Még csak két napja vagyunk itt, de el se tudnám képzelni, hogy egész héten csak süttessük magunkat a napon. Igazság szerint el se akartam jönni, de a fiam nagyon hívott. „Ki fog ránk főzni, ha te nem leszel ott?” — mondta,— úgyhogy jönnöm kellett. Mindenesetre tanulásra is alkalmas ez a hely. A férjem régebben vizsgázott munkásmoz- golam-történetből, így mindig felmondom neki a már megtanult anyagot. — Főznek itthon? — Nagyon ritkán. Délelőtt tízkor kimegyünk a strandra és késő délutánig kint vagyunk. Inkább este főzök. A strandon megteszi a főtt kolbász, a hurka is. — Itt a nyaralóban megvan minden, ami a zavartalan pihenéshez kell? — Szerintem igen, Harkányban sokáig hiányzott a hűtőszekrény. Itt az is volt kezdettől fogva. Csak a televíziót hiányolják sokan Nekünk nem hiányzik, mert otthon se nézzük mindig, itt pedig találunk más programot. De van aki el se tudja képzelni az estét tévé nélkül. — Lesz az is rövidesen — szól közbe a férje. — Nem gond megvenni. Tavaly is szóltak az üdülők, hogy jó lenne néhány kempingszék, és asztal, hogy az erkélyen is lehessen enni. Megvettük, azóta van. A tévé se az ára miatt hiányzik. Eddig még nem került sor rá. Ide legtöbbet fiatalok jönnek, azok meg esténként általában más programot keresnek, nem ülnek a tévé előtt. A siófoki szállodasor mögött, az egyik csendes mellékutcában cseppet sem hivalkodó, emeletes társasnyaraló áll. Az apró erkélyek mindegyikéhez különálló lakrész tartozik. Az udvar gondosan nyírt füvén két Trabant és egy vörös BMW áll. A földszinti folyosón az ismert színész, Bárdy György jön szembe. Az utolsó ajtón belépve viszont a sióagárdi termelőszövetkezet „nyaralójába” lépünk. A nyaraló — mint bármelyik garzonlakás szobából, fürdőszobából és az előszobából, közlekedőül, és konyhául szolgáló apró előtérből áll. Nyáron az erkély is növeli a lakható részt. Ottjártunkkor Nusser Jó- j zsef és családja nyaralt a lakrészben. A feleség védőnő Bonyhádon, fiúk Zoltán még általános iskolás. Alig, hogy letelepedünk. megérkezik Zoli. Kezében horgászbot és haltartó szák — üresen —. Barnára sült testén rövidnadrág az összes öltözék. — Nem fogtam semmit — mondja. — De azért megérte korán kelni! Gyönyörű a napfelkelte a vízen. Egyébként se létszükséglet a hal. Horgászni szeretek, ha néha fogok is, az a ráadás. — Reggelente horgászol ? — Igen. Napközben pedig a vízben vagyok. Nagyon szeretek úszni. Bonyhádon az úszószakosztálynak is tagja vagyok. Nemrég rendeztünk egy úszóversenyt, hat egyesület vett részt a versenyen. Mellben és háton első helyezést értem el. Nusser József harmadszor nyaral családjával a termelőszövetkezet üdülőjében. — Az idei nyárra a teljes kikapcsolódást, a pihenést terveztük. Tavaly a Szovjetunióban, Jerevánban voltunk, előtte pedig Észak- Európában. A feleségem egyik svéd barátnőjét látogattuk meg, de jártunk már Norvégiában, Dániában is. Három hétig falta az autónk Az üdülőrészt fűzfák árnyékolják — Évente százötven embernek tudunk nyaralást biztosítani — mondja a sióagárdi termelőszövet elnöke, Lozsányi Sándor. — A siófoki mellett az egyik harkányi társasüdülőben vásároltunk két lakrészt. A termelőszövetkezeti tagok napi nyolc forintot, a gyermekük tizenkettőt, az egyéb családtagok pedig húsz forintot fizetnek. Lehetőség van arra is, hogy a dolgozónk más távolabbi rokonát, vagy ismerősét is meghívja az üdülőbe. Ö napi harminc forintot fizet. — Hogy osztják el a nyaralásokat? — Eddig még nem volt problémánk, mert aki akart, minden évben mehetett nyaralni. Igaz, az idén már mintegy öt százalékkal többen jelentkeztek, mint ahány ember nyaralását biztosítani tudjuk, de most még a jelentkezés sorrendjében utaltuk ki az üdüléseket. Ha tovább nőnek az igények, már pedig a jelek szerint fognak, akkor alakítunk egy bizottságot a beutalási sorrend eldöntésére. Természetes akkor a szociális körülmények figyelembevétele mellett az illető tsz-tag munkája esik döntő mértékben latba. — Mennyibe kerülnek ezek a lakrészek a termelőszövetkezetnek? — Az állóeszközértékük meghaladja az egymillió foMunkásmozgalom-történe- tet tanulok rintot, de azt egyszer kellett megfizetni. Az évi fenntartási költség ötven, hatvanezer forint körül mozog. Ez tartalmazza a gondnokok bérét is. — Változtak a nyaralási szokások az elmúlt években? — Rengeteget. Amikor a hatvanas években elkészült a harkányi üdülőnk, még sok probléma volt. Nyaralóink nyitva hagyták a csapokat, elúsztak az alattuk lévők, a tsz meg fizette a kártérítést. Azelőtt nem vigyáztak a berendezésre sem úgy, mint manapság. Leégett a villanytűzhely, mert nem kapcsolták ki. Persze annak, aki otthon fával tüzelt, nehéz volt megszokni a másfajta berendezéseket. Azt hiszem ez a döntő különbség. Az, hogy tíz éve még kis hordó borral, hat-nyolc pár élő csirkével indultak nyaralni, ma pedig azt mondják: „megveszem a strandon az ebédet, meg a fröccsöt, nincs vele gondom.” TAMÁSI JÁNOS Apa és fia Bétaszék, Cseróp és Vázkerámia Gyár A pártszervezet a hatékonyságért A bátaszéki gyár a megye egyik legfiatalabb üzeme. Tetőcserepet gyárt és „téglát”. Ez utóbbi azért kerül idézőjelbe, mert a hagyományos kis méretű falazótégla csak a termelési statisztikákban szerepel, mint „kme”, azaz, kisméretű egység. Erre számítják át a különböző, a kis méretű téglánál többszörös méretű üreges falazóanyagokat. A gyár létrehozásával megyénkben is meghonosodott a korszerű gyártástechnológia, a korszerű „tégla” gyártása. Nem kevés gonddal kellett — és kell még sokáig — megbirkózni a gyári kollektívának. Más itt a munka, mint a > régi gyárakban, a nehéz fizikai munka terhét átvették a gépek — egy-két helyen azonban még nélkülözhetetlen — a munkások zöme modern automata gépeket kezel, műszereket ellenőriz. Ez azonban — fizikailag — könnyebb, ám a régihez képest sokkal nagyobb felkészültséget figyelmet igényel és idegfeszültséget okoz. Évről évre jobb eredményeket produkál a bátaszéki gyár, azonban — a cserépgyártásnál — még mindig nem képes a tervezett kapacitásának megfelelő mennyiséget adni. Közrejátszanak ebben objektív adottságok, okok, ám a munka minősége is. A gyár pártszervezete rendszeresen foglalkozik a termelés ellenőrzésével. Meghatározott időszakonként napirendre tűzi a vezető beszámoltatását, értékeli-elemzi a munkát, javaslatot tesz a különböző nehézségek megoldására, mozgósítja tagságát a termelést akadályozó tényezők kiküszöbölésére. Példák tucatjai helyett csak néhány: Minden üzemben nagymértékben akadályozza a termelést a gyakori állásidő, ez itt fokozottabban érvényes. Nemcsak akkora kiesést okoz az öt-tíz, vagy akár harminc perc, amennyit azalatt termelhetnének a gépek, hanem minden újraindítás a gépsorokon egy ideig selejtet, hulladékot produkál. Tavaly megszervezték a „Multimo- ment”. elemzést-vizsgálatot. A kulcshelyekre fényképező és filmfelvevő kamerákat helyeztek el, azok percenként, vagy folyamatosan készítették a felvételeket. A párt- szervezet nemcsak helyeselte a módszert, hanem tagjai megmagyarázták az embereknek, miért van erre szükség. Csak haszon származhat belőle a gvárnak is, a munkásoknak is. A felvételek elemzése ezt igazolta. Utána ugyanis nemcsak a vezetők értékelték az anyagot, hanem összehívták az érintett dolgozókat is, közösen megtekintették a felvételeket és megbeszélték a tapasztalatokat, tanulságokat, tennivalókat. Az már előbb sem volt titok, hogy a kemencekocsik megrakásánál sokat erőlködnek az emberek. Nehéz fizikai munka folyik itt, ahol a gyártási folyamatban először kerül közvetlen kapcsolatba az ember az anyaggal, a szállítószalagról a kemencekocsira rakja a már szárított, égetésre váró „téglát”, cserepet. Kiderült, hogy ez a munka megerőltető, mert vállmagasságban fut a szalag. Azóta már átalakították, lejjebb helyezték, így négy ember — kisebb fizikai igénybevétellel — ellátja azt a munkát, amit azelőtt öten végeztek. A cserépsornál a szárító- berendezést „figyelték” a kamerák. Regisztrálták percre, másodpercre a leállásokat, az elemzés kimutatta, hogy gyakorta eldugul a hulladékelszállító berendezés, ezért kell leállni. Megszületett a megoldás; a hulladék ne kerüljön vissza az alagsorba, a keverőberendezéshez, hanem jusson vissza közvetlenül a sajtológéphez. Százötven méter helyett tizenötöt tesz meg, ezáltal sokkal kisebb a hibalehetőség, kevesebb energia fogy, nem kell oly gyakran leállni. Itt azonban a Multimoment berendezés másra is „felfigyelt”, olyanra. amire nem is „kapott megbízást”. Az ide beosztott dolgozónak rendszeres időközönként ellenőriznie kell a műszereket. Kiderült — a felvételek egyértelműen bizonyították —, hogy a négy kezelő közül csak egyikük tesz eleget ennek. Nem volt 'nehéz meggyőzni — vagy inkább utasítani — váltótársait, hogy a műszerek rendszeres ellenőrzése nekik is kötelességük. A gyűjtőállványnál dolgozók kezére parányi lámpácskát ragasztottak. A filmfelvétel kusza vonalainak elemzéséből kiderült, hogy sok a felesleges mozdulat. Kapcsolók áthelyezésével, a jobb munkafogások kialakításával sikerült könnyebbé és termelékenyebbé tenni az ő munkájukat is. Az 1979. március 6-i alapszervi vezetőségi ülésen az 1978-as tervteljesítésről és az évi feladatokról adott számot a gyárvezető. Részletek a hozzászólásokból: Ivicz Géza vezetőségi tag, a „Dr. Csa- nády György” ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője javasolta, hogy gépcsoportokra specializálják a karbantartókat. Mindegyikük így alaposabban megismerheti azokat a gépeket, amelyeknek „gardájává” vált. — Ma már két gépcsoportnál ez megvalósult. Fürch Györgyné szárítókezelő a műszakváltással kapcsolatban indítványozta a változtatást. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az éjszakások fél hatkor leállították a gépeket és már a fürdőben voltak, amikor a délelőttösök jöttek. Félórás, vagy még nagyobb kiesés, az újraindítás elején sok selejt, hulladék, energia. A váltótársak nem is találkoztak, hogy megbeszélhessék, hol, milyen probléma van, melyik gép „gyengélkedik”. Egyszerűnek tűnne a megoldás: gyárvezetői utasítással elrendelni a „melegváltást”. Ám itt többről volt szó. A munkások közül többen arra hivatkoztak, hogy ha hatig maradnak, nem érik el a buszt, vonatot. Ez intézkedést követelt, az meg is történt. De meg kellett magyarázni, hogy azalatt a fél óra alatt termelni lehet, ezzel a kereset is nagyobb. És elejét venni az addig oly gyakori vitáknak, veszekedéseknek, kinél romlott el a gép, ha elromlott, ki, hogyan hagyta ott munkahelyét. Ezek után már lehetett szigorítani az állásidők beírásá- nál-elszámolásánál is. Hét felszólalás hangzott el a két nappal később tartott párttaggyűlésen. Főképp a munka- és technológiai fegyelemmel kapcsolatban. Rozgonyi Pál gondnok kifogásolta, hogy nagyon elnéző a vezetés a vándormadarakkal szemben. „Van, aki már hatodszor jött vissza, mindenki tudja róla, hogy notórius ivó, fegyelmezetlen. Véleményem szerint nem szabad ilyen dolgozót felvenni”. Pár nap múlva az illetőt elküldték és felülvizsgálták a munkásfelvétel addigi gyakorlatát. A felvétel ugyanis a munkaügyi csoport dolga volt, a munkaügyiseket csak egy érdekelte: munkaerőhiány van, aki jelentkezik, fel kell venni. Az illetőt aztán beosztották valamelyik brigádba, munkahelyre és az ottaniak mérgelődhettek: ez a csavargó megint a mi zsebünkre fog itt lazsálni. A pártszervezet javaslatára bevezették, hogy ha olyan je- jelentkezik felvételre, aki már dolgozott a gyárban, felvételére csak a munkahely vezetőjének és a gyárvezetőnek egyetértésével kerülhet sor. Az április 26-i taggyűlésen főleg a minőséggel foglalkoztak. „Nem magyarázkodni, hanem tenni kell!” „Szükség van különböző műszaki intézkedésekre, de az elsődleges, hogy az emberek szemléletén javítsunk...” Nemcsak a gépekben van a hiba. Most jöttem meg az NDK-ból, alaposan körülnéztem a téglagyárban, ott más az emberek hozzáállása, mindenki becsületesen elvégzi, ami kötelessége”... A pártszervezet különböző pártmegbízatásokkal látja el tagjait, ezek zöme a termeléssel kapcsolatos. Lóránt László műszerész — munkaköri kötelességén túlmenően — reggelenként a cserépsor elektromos rendszerét ellenőrzi, Ivicz Géza is gépszemlét tart, Kulcsár Antal a szájnyíláskészítő csoport vezetője, a formákat, szájnyílásokat ellenőrzi... Ezek az ellenőrzések nem is elsősorban a gépek szemrevételezéséből állnak, hanem elsősorban a dolgozókat kérdezik meg, hogyan működik a berendezés, megmagyarázzák, megmutatják, milyen „előjelek”-ből lehet következtetni várható meghibásodásra. A fiatal gyár kollektívájának még sok nehézséget kell leküzdenie, ám a nagyján már túl vannak. Az idén valószínűleg elfogadható gazdasági évet fog zárni. Ebben nagy az érdeme az ott dolgozó kommunista kollektívának. J. J.
