Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

1979. augusztus 11. rtÉPÜJSÁG 3 Múlt századi bánya Üjra termelőüzem lesz a múlt századi bánya Gyulatárón. Az Ajkai Szénbányákhoz tartozó, 1800-as években műkö­dött bánya mélyebben fekvő szintjén mintegy négymillió tonna szén található. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzetének brigádjai új vágatokat hajtanak ki a a szénmezőkhöz. A tervek szerint a régi bánya utódja 1983-ban már ad szenet. A képen: Készül a cservári sza­lagvágat. Elismerés az aratóknak Figyelmeztető számok Ivóvizünkről Zacskó* tej után - zacskós viz? A kalászos gabona betaka­rításának nagy felelősségei járó munkája országszerte befejeződött. Ebből az alka­lomból a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, va­lamint a MEDOSZ, az ÉDOSZ és a TOT főtitkára közleményben fejezte ki el­ismerését az aratásban részt vevő dolgozóknak. Az idei aratás fokozott szervezettséget, előrelátó együttműködést igényelt a mezőgazdasági üzemektől, valamint a munkában érin­tett forgalmazó, ellátó és szolgáltató vállalatoktól. A kemény tél és az aszályos ta­vasz után a nehéz aratást jól szervezett munkával vé­gül is a legkisebb veszteség­gel végezték el. A mezőgaz­dasági nagyüzemek — a me­gyei, állami és társadalmi szervek koordinálásával — Az elmúlt napokban a ba­latoni vihar, a Dél-Dunántú- lon végigsöprő — 100 km-es sebességet is meghaladó — szélvihar az anyagi károk mellett életeket is követelt. A tragédiák oka elsősorban az emberi felelőtlenség, és csak néhány százalékban a véletlen. Felelőtlenség áldozatai let­tek, akik a Balatonba fúltak. Megfeszített munkával folyt a mentés mentőhajókkal, he­likopterekkel. A megmentet­tek borzalmakat éltek át, felborult csónakokba, eve­zőlapátokba kapaszkodtak. A tragédiák nyomán gye­rekek maradtak árván, mert a szülők csónakázás és für­dés közben nem vették figye­lembe a jelzéseket, a tiltó táblákat. Életükkel fizettek érte. Közkedvelt fürdőhelyün­kön, Domboriban mintegy 80 horgász menekült a vihar elől a szántófölddel és erdő­vel határolt túlsó partra. A vihar elmúltával motorcsó­nakos vízi rendőr és az üdü­lők hozták vissza őket. Sze­rencsére nem történt tragé­dia. A megyét átszelő Sió is jól összehangolt irányítással eredményesen segítették egymást. Számos gazdaság sikeres együttműködést va­lósított meg a csehszlovákiai szomszédos mezőgazdasági nagyüzemekkel, kombájno­kat és járműveket adtak egymásnak kölcsön. A gabonabetakarítást kö­zös ügynek tekintették a gazdaságokat segítő vállala­tok. Az előrelátó, tervszerű munkával az üzemek kis szemveszteséggel, a múlt évinél jóval korábban taka­rították be és jó minőségben elraktározták, biztonságba helyezték az ország kenye­rét. Az üzemek ugyanakkor a tavalyinál nagyobb terüle­ten másodnövényeket vetet­tek azért, hogy pótolják a ta­valyinál várhatóan kisebb szemesabrak-termést. megkövetelte áldozatát. Au­gusztus 5-én belefulladt Horváth Győző Mezőkomá- rom, Pusztaszentmihály u. 6. szám alatti lakos. A rend­őrség csak hozzátartozói se­gítségével tudta azonosítani. Az elhalt két ismerősével erősen ittas állapotban Me- zőhídvég és a Siót átszelő vasúti híd közötti szakaszon fürdött. Huszonnyolc éves volt. Nézzük meg tehát, a jog­szabály hol tiltja a fürdést? Tilos fürödni: „hajóútban (hajóút a vízi útnak a hajók közlekedésére kijelölt, kije­lölés hiányában a közforgal­mú hajók által rendszeresen használt része), hajóutat és hajózási akadályt jelző bó­ják — vitorlás hajók és für­dés célját szolgáló úszómű­vek kivételével — nagy ha­jók, úszó munkagépek és úszóművek 50 méteres kör­zetében, hidak, zsilipek, víz­kivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp és révát­kelőhelyek, valamint vízi munkák 100 méteres körze­tében, hajókikötők, lekötőhe­lyek, hajóállomások terüle­tén, egészségre ártalmas vi­zekben, a kijelölt fürdőhe­Jézus a kánai mennyegzőn. midőn elfogyott a bor. a vi­zet változtatta borrá. Ezt a mesterséget mi is elég magas szinten tudjuk már űzni. A vizet, bizonyos adalékanya­gokkal olyan, szőlőt soha nem látott borrá változtat­juk, hogy hét nyelven beszél tőle az ember. Hanem azt még nem tanultuk meg kel­lően (amit tudunk, azt se gyakoroljuk megfelelően), hogy hogyan kell a szenny­vízből tiszta vizet csinálni. A természet ugyan tudja, de el­vettük ebbéli jogát, illetve képességeit meghaladó fel­adatokat róttunk rá. A víz- szennyezés hatalmas méretű növekedése azt eredményez­te. hogy a vizek nem képe­sek regenerálódni. Elvesztet­ték öntisztító képességüket. Ez nagyon veszélyes dolog, hiszen kipusztul a folyók, ta­vak élővilága, és az ember élete is veszélybe kerül. Nem egy életet követelt már a nit­ráttal szennyezett, kólival fertőzött ivóvíz. Rontja a helyzetet, hogy a talaj, a sok vegyianyagtól — műtrágyák, növényvédő szerek — szeny- nyeződik, továbbá a szabadon elfolyó háztartási szennyvi­zektől. Mindezek súlyosan fertőzhetik és fertőzik is a talajvizet, ahonnan az ásott kutak — az ország lakossá­gának még ma is jelentős ré­sze így jut ivóvízhez — vizü­ket kapják. Egyesek fokozzák a bajt azzal, hogy a szenny­vizet tisztítatlanul a haszná­laton kívüli ásott kútba ve­zetik. KAJDACSRÖL érkezett le­vél. ilyen eseteket felpana- szo'lva. Sajnos a falu ebben nem egyedülálló. Az örven­detesen növekvő falusi víz­vezeték-hálózattal egyidőben nem növekszik a szennyvíz­elvezető- csatornák hossza és a tisztító rendszerek száma. 1978 végén az ország lakos­ságából 4,1 millió ember élt csatornázott területen. Ha eb­ből a számból levonjuk a nagyvárosok lélekszámút — hiszen elsősorban ott van csa­tornahálózat — és Budapest kétmillióját, akkor igencsak aprócska szám marad. Azaz a falvakban alig-alig van szennyvízélvezető csatorna. lyek kivételével a határ­vizekben és a városok belte­rületén lévő szabad vizekben, vízi jármű kísérete nélkül a Balatonon, Somogy megye területén a parttól 1000 mé­ternél, Veszprém és Zala me­gyei területén a parttól 500 méternél nagyobb távolság­ra, valamint ott, ahol azt tiltó tábla jelzi.” A szabad vizekben 10 éven aluli gyermek csak felnőtt kíséretében fürödhet. A balatoni vihar, a Dél- Dunántúlon végigvonuló szélvihar tragédiái még nem összegeződtek, kutatnak az eltűnt személyek után. A szabályok ismeretével és azok betartásával, a tiltó táblák figyelembevételével elkerülhetjük, hogy árvákat hagyjunk magunk után, vagy gyermekeink váljanak áldo­zatokká. Az országban a vízbe fúl­tak száma évente 250 körül van. Döntő többségük a sza­bályok megsértése, könnyel­műség, felelőtlenség miatt veszti életét. Közülük csak­nem 100 a fiatalkorú. Tolna megyében 1978-ban 9-en, 1979. első félévében 5­Szennyvíz pedig van és egy­re több lesz. Ugyancsak 1978 végéig, megyénk hetven köz­ségében volt már vezetékes víz. Csatorna viszont csak ti­zenkettőben. Ám ez a hálózat sem terjed ki a falu egészé­re. hanem csak egy-egy lakó- kolóniára. Főleg valamely állami gazdaság vagy ipari üzem lakóikolóniájára. Az arányok jellemzésére álljon itt két szám: (1978-as adat) megyénkben 30 932 falusi la­kásban van vezetékes víz és csak 2725 lakásból folyik el a szennyvíz csatornán keresztül. (Ebben a számban benne van Paks 1417 lakása is.) A szá­mok világosan mutatják, hogy az esetek nagy részé­ben a szennyvíz elvezetését, elemésztését tízezrek valami­lyen egyéni módon oldják meg. Sajnos sokan — a Kaj- dacsról érkezett levél is azt mutatja — úgy, hogy bele­eresztik a használaton kívüli ásott kútba. Nem kell hozzá különös tudomány — csupán egy kis emberség, józan ész —, hogy belássuk e módszer mérhetetlen kárát és veszé­lyességét. A számokból az is kiolvasható, hogy nagyon sok' helyen nincs még vezetékes víz. Ásott kutak vizét fo­gyasztják az emberek. Azét az ásott kútét, melynek táp­láló talajvizébe ötven—száz vagy ki tudja hány méterrel arrébb beleeresztik a szenny­vizet. A másik dolog. Akinek már csapból folyik az ivóvize, bizonyos helyzetben — mű­szaki hiba, vagy ne adj’ isten háború — rászorulhat az ásott kút vizére. MILYEN VIZET is iszunk? Megyénk a vízminőség szem­pontjából jó helyen áll. Az országban 150 olyan helységet tartanak nyilván, ahol a víz szennyezettsége oly nagymér­vű, hogy azonnali intézkedést kíván. Közülük három — Mó­rágy, Magyarkeszi, Cikó — megyénkben van. Rajtuk kí­vül még tizenkét helység ivó­vize igen rossz minőségű. Nit­ráttal szennyezett. Hazánkban az Egészségügyi Minisztérium a — még tűrhető — nitrát- tartalmat literenként 40 mil­ligrammban szabta meg. Az említett falvak ivóvizében ennél jóval több van. Ma- gyarkeszin például literen­en szenvedtek vízi balesetet. Úgy érzem, a számok mellé nem kell kommentár. Ahhoz, hogy a természet nagy ajándéka, a víz to­vábbra is csak szemet gyö­nyörködtető látvány ma­radjon, mindenkinek, aki ként 169,5, Szálkán 214,2 milligramm a nitráttartalom. Ez a szennyeződés főleg a csecsemőkre veszélyes. A fel­nőttekre már nem hat. Helye­sebben, még nem ismerjük károsító hatását. Az orvosok és védőnők is­merik a víz szennyezettségé­nek fokát és figyelmeztetik a szülőket a veszélyekre. PALACKOZOTT VÍZ. Ez a fogalom is bevonult már a nyelvünkbe. Olyan helyeken ugyanis, ahol nitráttal, kóli­val fertőzött a víz, palackban, vagy műanyag tasákban hoz­nak forgalomba jó minőségű ivóvizet, amit a veszélyezte­tett kisgyermekek ingyen kapnak. Megyénkben is volt ilyen kezdeményezés, de nem valósult meg. bár igen-igen nagy szükség volna rá. Re­mélhetően születik majd meg­oldás. A jelenlegi helyzetben ugyanis elég nagy gond az érintetteknek a tiszta, egész­séges ivóvíz beszerzése. A KÖJÁL illetékesei rend­szeresen vizsgálják az ivóvi­zeink minőségét. Sajnos egy­re romló helyzetet kell kons- tatálniok. Fentebb említet­tem, hogy megyénk jól áll a vízminőség szempontjából. Ez nem abszolút értéket jelent, hanem más megyékhez viszo­nyított helyzetet. A nitrátos­ság fennáll nálunk is. Sok a kólibacilussal fertőzött víz. Mucsfán az idén az óvoda ásott kútjából vett víz dizen­tériajárványt okozott. Vezeté­kes vizeink a megengedettnél több vasat tartalmaznak. A vas azonban az egészségre nem ártalmas. A vastalaní- tókkal ki is vonható a vízből. Sajnos azok igen rossz hatás­fokkal működnek. Ezért olyan gusztustalan sokszor a szek­szárdi víz is. A KÖJÁL megkezdte a ve­zetékes vizek vizsgálatát. Az egész megye vezetékes vizei­re kiterjedő kémiai és bakte­riológiai elemzés remélhetően tiszta vizet ön t a pohárba abbéli aggodalmunkat illető­en. hogy már nem igen jut tiszta ivívóz a poharunkba. fürdik, csónakázik, a vízen napozik, be kell tartania a szabályokat, amelyekkel éle­tünket, gyermekeink életét megvédhetjük. BERTA ATTILA rendőr főhadnagy A NEB életéből A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság jelentést ter­jesztett a kormány elé a mé- zőgazdasági termelési rend­szerek működésének vizsgá­latáról. A jelentés elsősorban megállapítja, hogy a terme­lési rendszerek a mezőgaz­dasági termelésszervezés új, a korábbinál magasabb szin­tű formájaként jöttek létre és tevékenységük jól szol­gálta a mezőgazdaság szá­mára kitűzött célok elérését. Nagyrészt működésük ered­ménye, hogy több növény- termesztési ágazatban — bú­za, kukorica, stb. — elértük, vagy megközelítettük a vi­lágszínvonalat. A termelési rendszerek száma 72-re növekedett. Az elmúlt évben a növényter­melési rendszerek valame­lyikének keretében művelték a nagyüzemi szántóterület 46 százalékát. Több mint húszféle növényt termeszte­nek a nagyüzemek termelési rendszerekben és ezek ter­mésátlaga 20—25 százalékkal haladja meg a termelési rendszereken kívüli üzemek termésátlagát. Ezzel a nagy­mértékű mennyiségi növeke­déssel azonban nem tartott lépést a gazdaságosság, a ha­tékonyság fejlődése. Sok gaz­daságban a terméstöbbletek elérése aránytalanul nagy költséggel történt, ami már nem volt kifizetődő. Az állattenyésztési terme­lési rendszerek nagyobb részt a szarvasmarhatartás tej és hús ágazatára, a ser­téstartásra, valamint egyes baromfi és más kisállatfaj­tákra terjednek ki. Itt a fej­lődés gyengébb volt, mint a növénytermesztésben, mi­után az állattenyésztés be- ruházásigényesebb, mint a növénytermesztés. Hasonló a helyzet a kertészeti terme­lésnél is. A kormány elé terjesztett KNEB-jelentés fontos javas­latokat tartalmaz a terme­lési rendszerek továbbfej­lesztésére. Főleg a minőségi fejlesztés fontosságát hang­súlyozza és ennek érdekében szervezeti változtatásokat is javasol. Erre azért van szük­ség, mert az irányító tevé­kenységekben az utóbbi évek során párhuzamosságok ke­letkeztek. Más intézmények vették át például a termő­talaj kötelező kémiai vizsgá­latának lebonyolítását, a ta­karmányozás feletti felügye­letet, stb. A KNEB-jelentés sürgeti a termelési rendszereken be­lül a rendszergazda és a taggazdaságok közös anyagi érdekeltségének erősítését és a kölcsönös kockázatválla­lást. Eddig ugyanis a ter­melési rendszert szervező gazdaságok érdekeltsége fő­leg a mennyiségi eredmé­nyek növelésének irányában hatott. A népi ellenőrzés egyetlen vizsgált termelési rendszerben sem talált olyan kikötéseket, amelyek a rend­szergazdát a taggazdaságok ágazati eredményeiben, il­letve azok jövedelmezőségé­ben is érdekelté tette volna. A KNEB javaslatai között szerepel az is, hogy a terme­lési rendszert szervező gaz­daságok a kidolgozott ter­melési technológiát jobban igazítsák a taggazdaságok természeti és egyéb adottsá­gaihoz. A kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok tekinteté­ben fontos, hogy a terme­lési rendszerek a természe­ti és közgazdasági adottsá­gaikhoz alkalmazkodó, ke­vésbé költségigényes terme­lési szerkezet kialakítását segítsék. A népi ellenőrzés megálla­pításai szerint a termelési rendszerek sokat tehetnek annak érdekében is, hogy a termelés és a feldolgozás összhangja javuljon, ne kü- lön-külön, egymástól elszi­getelten végezzék• az üze­mek a nyersanyagtermelést, a feldolgozást és a forgal­mazást, hanem a részt vevő üzemeknek közös érdekeltsé­gük legyen olyan végtermék előállításában, amely minden piacon jól értékesíthető. TESZKÓ SÁNDOR Veszélyes horgászás Riasztó számok tükrében

Next

/
Thumbnails
Contents