Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
A^fcPÜJSÄG 1979. augusztus 9. Szovjet lapokból Kiállítás Vén Edit keramikusművész mutatja be alkotásait Győrben. A művész az elmúlt évben kiállított Faenzában, Brugge-ben. Győri kiállítása augusztus 16-án nyílik. Török áfium - Marosvásárhelyről Nagy értékű könyvritkasággal gazdagodott a Zrínyiek városa: a „Török áfium” 1790-es kiadása került a szigetvári várbaráti kör birtokába. A kör immár húsz esztendeje gyűjti a Szigetvárral, illetve a Zrínyiekkel kapcsolatos írásos és tárgyi emlékeket, s egész kis múzeumot alakított ki belőlük. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1660 táján írta a „Török áfium ellen való orvosság” című röpiratát, amely mai szemmel nézve is publicisztikai remekmű. A XVII. században kézzel írott másolatokban terjedt, majd a Rákóczi-szabadság- harc idején — 1705-ben — kinyomtatták Bártfán. A most előkerült példány ennek a második kiadásából való, címlapján ez áll: „és most újonnan ki-botsátatott Ma- rosvásárhellyen 1790-ben”. SZOVJETUNIÓ Tavaly több, mint kilenc- százezren végeztek a Szovjetunió szakközépiskoláiban. Az érettségizettek fele szakmunkás-bizonyítványt is kapott. Erről, és a szovjet szakmunkásképzés más, időszerű érdekességeiről számol be egy brjanszki intézet példáján „A XXI. század munkásai” című képes riport. Nem egészen tíz év alatt tízről tizennyolcra nőtt az egymillió lakosú szovjet városok száma. Népesedési ütem tekintetében a Szovjetunió számos, fejlett tőkés országot megelőz — olvasható „A társadalom kollektív képmása” című cikkben, amely a legutóbbi szovjet népszámlálás előzetes eredményeit foglalja össze. Üzbegisztán egyik legkisebb folyója, a Csircsik arról nevezetes, hogy nem kevesebb, mint tizennyolc vízi erőművet hajt. Az ezzel kapcsolatos energetikai vállalkozásról számol be a „Kis folyó hátán erőműlánc” című cikk. „A szupravezetés: újabb meglepetések küszöbén”. Néhány anyagnak az a tulajdonsága, hogy mínusz 273 Celsius-fokhoz közeli hőmérsékleten elveszti villamos ellenállását — a szupravezetés. Arról, hogyan használható ki ez a fizikai jelenség a villamos energia gazdaságosabb szállításában, a különlegesen nagy teljesítményű generátorok teker* cseinek anyagához, mágneses és nem mágneses anyagok szétválasztásához és más gyakorlati célokra — ír Nyi- kolaj Csernopljokov professzor. A világon fennmaradt legrégibb kereszténykori műemlékegyüttes — a tudósok feltevése szerint — Muta- vank. A mai Azerbajdzsán területén találhatók az öc- mény építészet e remekéi. Ezt mutatja be a „Mutavank kőcsipkéi” cimű képes anyai. „Magyar évad a szovjet színházakban” címmel foglalja össze az elmúlt évad, a II. magyar drámafesztivál eseményeit Alekszandr Gers- kovics, a magyar kultúra kiváló szovjet szakértője. Mintegy száz szovjet állampolgár szerzett eddig diplomát a magyarországi felsőoktatási intézményekben. Most mérnök-, bölcsész- és iparművész-jelöltekkel ismertet meg „A nyelvi laboratóriumtól a parkolóházig” című képriport. A Szovjetunió mellékletének tartalmából: Borisz Va- sziljev: Az utolsó ütközet. Popzene exportra, Az ugródeszkától a nyújtóparádéig, Két évszázad orosz iparművészete magyar gyűjteményben, Uj szovjet könyvekről és filmekről, Keresztrejtvény. LÁNYOK ASSZONYOK „Gondolja meg jól, ha hozzám akar jönni feleségül! Én forradalmár vagyok, számomra ez a legfontosabb. Mindent ennek rendelek alá, az egész életem... Minden percben meghalhatok. Ha a feleségem lesz, mindent vállalnia kell...” — így ír Szilágyi Jolán férjéről, Szamuely Tiborról az Emlékeim című könyvében, amelyből összeállítást közöl a lap. Thanh Nga vietnami színésznő harcos volt, pedig „csak” a színpadon élt, játszott. Az újgyarmatosítás ideje alatt Saigonban az ő nevéhez fűződött a hazafias nemzeti színjátszás. Hosszú időn át kapcsolata volt az illegalitásban élőkkel is. Segítette a hazafiakat veszélyes munkájukban. Legutolsó szerepében felidézte azoknak az ősrégi eseményeknek az emlékét, amikor a vietnami nép a kínai hódítók ellen harcolt, függetlensége megőrzéséért. A színházból hazatérve érte őt és férjét a gyilkos lövés. Őrá emlékszik az „Akik a harc útját választották” című cikk. Kolumbiai útjának élményeit osztja meg az olvasóval L. Szulzsenko a „Legendák és igaz történetek El- dorádóról” című írásában. * „Elhatároztuk, hogy találkozunk egy város, egy iparág munkásaival. Tomszkot, az ősi szibériai várost választottuk... Szívesen vállalkoztak arra, hogy megvitassuk, milyen a mai munkás” — írja cikkében A. Muzir'ja, amelynek címe: Korunk munkása. A Krasznojarszki területi Gyermeksebészeti Kórház orvosai körülbelül 20 ezer gyereket tartanak állandó megfigyelés és kezelés alatt. A gyerekek látásának védelmére kiépitett rendszerről szól „A gyermekszemészet eredményei” című cikk. Miért van a mókusnak farka, és miért nincs a békának? Hogyan lehet a csillagokra repülni? Hogyan lehet a követ elpárologtatni? Ezekre és még több ilyen kérdésre kell választ adnia az óvónőnek. Ehhez alapos felkészülésre, továbbképzésre van szükség. .Erről szól a „Százezernyi miért” című cikk. Divattanácsadó és kötésminta egészíti ki a folyóirat augusztusi számát. szputmjik Nyikolaj Inozemcev akadémikus „Korunk parancsa: átfogó nemzetközi együttműködést !” című írásában két témát érint: a béke megőrzésének és az energiagazdálkodásnak a kérdését. „A megbonthatatlan barátság jegyében” a címe annak az írásnak, amely a magyar és szovjet kapcsolatok egy-egy jelentős eseményét eleveníti fel. A nemzetközi gyermekév alkalmából közli a folyóirat Galina Averjanova riportját Zagipa Magyijeva nyolcezer gyermeke címmel. Ebben egy szülész-orvosnővel, a Szovjetunió kiváló orvosával ismerkedhet meg az olvasó. A Szovjetunióban a vállalatok és intézmények gazdasági és szociális fejlesztési programja kötelező érvénnyel írja elő a munkáscsaládok élet- színvonalának állandó javítását. Ezt a témát taglalja a „Munkáscsaládból...” című cikk. Van-e jövője azoknak a városoknak és településeknek, amelyek bányák közelében hosszú éveken keresztül épültek fel, s ahol egy idő után a bányák kimerüléssel fenyegetnek? Konkrét helyzetpéldával igyekszik választ adni erre a kérdésre a Szputnyik egyik anyaga, melynek címe: „És mégis van jövője”. Rosztavit, a kis grúz várost 1978 tavaszán földrengés sújtotta, majd őszei szélvihar pusztított ott. Mi törNew York-i experiment (3.) — Uram, ön magyar? — kérdezte egy fiatalember, akiről abban a pillanatban legkevésbé sem gondoltam, hogy perceken belül kezében lesz az életem. így indulnak a nem tervezhető kalandok. • A Howard Johnson „vendéglői művek” egyik asztalánál szomorítottuk egymást, én és egy bizonyosan kiválóan elkészített, cukros mártással leöntött félig se sült marhaszelet. Az kötötte le a figyelmemet, hogy az étterem matróna korabeli főnökasszonya gyertyás tortával köszöntötte fel a szomszéd asztalnál ülő, nyilván törzsvendégnek számító társaság születésnapját ünneplő ifjú hölgytagját, elénekelve a szokásos felköszöntőt. Ekkor szólított meg mister Imre. Egy csoportomban lévő nagyon távoli ismerőse után érdeklődött, de mert mindenképpen otthonról érkezettel akart már találkozni, beérte társaságommal. — Mit iszik? Ne sértsen meg! — kérdezett, válaszolt, öt pincért ugrasztott, s egy- szercsak már hárman ültünk az asztalnál. Mister Imre szobafestő és mister Kálmán, a rangos étteremben dolgozó főpincér. Beszélgettünk, ki hogyan él, kinek hogy megy a sora. A főpincér tökéletes kiejtéssel és választékossággal beszélt, szókincse, nyelvi fordulatai akár ey magyartanáré. — Ez, ami az enyém, ez, amit megőrizhetek — mondta. Már tegeződtünk, újra mit iszol, ne sérts meg ... Hogy nem láttam Yorkvillet? Gyerünk, még előttünk a kerek éjszaka, semmitől se tartsak, nincs elkötelezettség. Ennyit megtehet magyar a magyarnak. A negyvenötödik utca egyik sok emeletes parkírozójából nyolc dollárért és némi borravalóért előhozzák Imre Fordját, aztán — mint kiderül — kétnapos jogosítványával és némi szalonspiccével elhajózik velünk keletnek. Bárkája életveszélyesen siklik egyik sávból a másikba. Egyetlen dolog, amit tisztel, eszeveszetten fékez a lámpáknál. Zöldfülűként is tudja, messze kerülni kell a gyalogosokat, egy életre tönkretehetné magát. Félórai keringélés, aztán végre van szabad hely, meg lehet állni. Mister Imre tisztában van vele, mit jelent tilosban hagyni az autót. New York 30 ezer rendőrének erre 30 millió szeme van: egy perc, és viszik a kocsit, 90 dollár, hogy kiválthassa, s órákat taxizhat érte. A parkírozóóránál akár egyetlen perc késés, s ott a szélvédőn a 40 dollárról szóló büntetés. A Second Avenue és a nyolcvanhatodik utca sarkán vagyunk, ez már Yorkville, keresem az otthonról hozott címeket, Cafe Tokayt, Three Hussars-t, az Emkét, a Mokkát: kísérőim magyarázzák, itt vannak valahol, de mostanra szétszóródtak a magyarok. Két helyen is iszunk egy-egy erősítőt, aztán gyerünk a Football Bárba. — Ne mondd nekem, hogy mi az a kolhozosítás! — mondja ajtónyitáskor egy férfi a pult melletti társának. Te jó ég, hová kerültem! Darvadozó vagy asztalra borulva alvó maláj részegek, néhányan biliárdoznak. — Egy magyar magyar, egy itteni magyar — mutatnak be Bandinak, a bárman- nak. — Csókollak, és nézd el, öregem, hogy túl vagyok az élső pohár ásványvízen. Az orvos rendelte gyomorrontás és fertőzés ellen. — Italt hoz, vendége vagyok. — Itt akarsz maradni? — kérdezi. Rázom a fejem. Erre Bandi úr nagymonológja következik. — Igazad van, sült bolond az, akinek ma nem jó Magyarországon. Őrült aki ittmarad, vagy ha nem, hát az lesz belőle. Nézd meg őket. Megkeresik valahogy a dollárjaikat, aztán jönnek, hozzák ide. Ez egy, nem mondom meg milyen ország, és én ennek adtam az erőmet. — Bandi úr a leikéből sír, és közben potyognak a könnyei. Hosszan meséli, hogy vert gyökeret, mint szedte ki a telefonfülkéből az otthagyott tént Rusztaviban? Erről olvashatunk a „Legenda és valóság egy megmentett kéményről” című riportban. A Mongol Népköztársaság megalakulásának 55. évfordulójáról Mongólia történelmi ugrása című riportjával emlékezik meg a Szputnyik. Olvashatunk még egy különös emberről, aki nem fél a kígyóktól, tájékoztatja a folyóirat olvasóit az immunitás rejtelmeiről, és megtudhatjuk, kik a dzsigitek. A sok érdekes és színes írás mellett ezúttal is megtalálhatók a kulturális élet hírei, az olvosók levelei, fejtörő, ételrecept és a humor. SZOVJET IRODALOM Fazu Alijeva avar írónő „A hegyek törvénye” című novelláját közli a folyóirat. A mai szovjet irodalom legnevesebb „hegyi” írónőjének műveiben „A hegyek törvénye” magába foglalja a legnemesebb emberi vonásokat: a szülőföld szeretetét, az ősök tiszteletét, az idősebbek, különösen az édesanya megbecsülését, a barátságot, a kötelességérzetet, a bátorságot, az önfeláldozást és a szerelmi hűséget. De ha csak ezzel jellemeznénk művészetét, aligha különböztetnénk meg a mai alkotók többségétől. Fazu Alijeva művészi teremtőerejének lényege abban rejlik, hogy nemcsak „a hegyek törvénye”, hanem eredeti tehetségének természete szerint él, gondolkodik, dolgozik és ír. Emberi és művészi karakterének megkülönböztető jegye a szenvedély, az érzelmi telítettség és az őszinte átéltség. Marija Prilezsajeva: Ősz című novellájában végigkísérhetjük Olga Gyenyiszova, a tiszta, gyanútlan, csak hivatásának és tanítványainak élő, kivételesen tehetséges tanárnő keserves útját a csaknem jóvátehetetlen ösz- szeomlásig. Finom és egyszerű eszközökkel dolgozik az író. David Kugultyinov kalmük költő verseit mutatja be a Líra-rovat. A versek a kalmükök megpróbáltatásokkal teli, tragikus történelmi útját ábrázolják. A Szovjet Irodalom augusztusi számában olvashatjuk még Nyikolaj Fedorenko: Mesterházi Lajos emlékére című, valamint Va- lentyin Oszkockij: Prométheusz olthatatlan tüze. Vonások Mesterházi Lajos portréjához című írásait. tízcenteseket, hogy enni tudjon. Mi mindennel próbálkozott. — És mire mentem? írd és mondd, most jó vagyok tízezer dollárig. De már semmit se érek. — És ezután? — kérdezem, mert Bandi csakugyan megérdemli az együttérzést. — Ezután? Most már nem babrálnak ki velem. Most már nem, most már ismerem a rációt. — Sok lesz egy estére, búcsúzkodom. — Hogy is mondtad a neved, Ferencz József? — kérdi hirtelen Bandi. Ráhagyom, erre bekiabál a raktárba. Egy vénséges csont-bőr öregember csoszog elő. — A kisegítő csaposom. Mutatkozzatok be egymásnak! — Ferencz József — nyújtja az öreg a kezét. — Ferencz József — mondom én is, hogy igaza maradjon a bármann-nak. — Melyik házból? — csillan fel a .császár” vizenyős szeme. — Egy jóféle kis magyar betonházból — mondom, s Bandi a hasát fogja, amíg kikísér az utcáig. — Hát aztán menj csak el, én nézd meg azt a fővárost, nézd meg azt a Fehér Házat. Sírni tudnék, ha eszembe jut a miénk otthon. A Parlament ... FERENCZI JÓZSEF Chinatown, a kínai város Manhattan-ben (A szerző felvétele)
