Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1979. augusztus 8. ( TOLNA ' , _ NÉPÚJSÁG 3 Munkások faluja Az egyik legfőbb munkaadó a bőrgyár A munkásság zöme váro­sokban él. Történelmi, ipar- történeti hagyományai van­nak ennek. Általában a váro­sokban alakultak ki azok az ipari létesítmények, amelyek vonzzák a munkásokat. Ahol pedig megvolt az ipari léte­sítmény lehetősége — mint a bányavidékeken —, ott sor­ra növekedtek a települések városokká. Simontor­nya „csak” nagyközség lett 1826-ban — alapított bőrgyá­ra ellenére. Ma már itt a bőrgyártás mellett bőr-szőrmefeldolgo- zás is folyik és jelentős mun­kaerőt foglalkoztat a SIMO- VILL Ipari Szövetkezet. Si- montornyán tehát felborult a hagyományos képlet, mi­szerint a munkások városon, a mezőgazdasági dolgozók falun élnek. A nagyközség munkaerőforrását 3520 főre becsülik. Ebből 2300-an az iparban dolgoznak. A mező- és erdőgazdaság területén összesen százhúszan. A ke­reskedelemben foglalkozta­tottak száma megközelíti a * kétszázat. A többi munkaké­* pes korú dolgozó a szállítás, a vízgazdálkodás és egyéb te­rületek dolgozója, alkalma­zottja. Gyermekgondozási segélyen jelenleg száztízen vannak. A munkahely rányomja bé­lyegét dolgozóinak életszem­léletére, gondolkodásmódjá­ra, befolyásolja életvitelü­ket is. Erről beszélgettünk a községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkárával, Mei- linger Gyulával. —- Ha röviden kellene jel­lemeznem, azt mondanám, szervezettebbek az itt élő emberek. Persze nemcsak ar­ra gondolok, hogy a szak- szervezeti mozgalomnak ha­gyományai vannak, hanem a régi brigád-, ma már szocia­lista brogádmozgalomra. Ha­gyomány, hogy az itt élő munkások segítik egymást, együtt dolgoznak, ha bár­melyikük nagyobb feladat előtt áll. Egy-egy házépítés­re nemcsak a rokonság, ha­nem a munkatársak is meg­* mozdulnak. — A közös célokért is ha­sonló a mozgolódás? — Az újság többször is írt új létesítményünkről, a böl­csődéről, aminek már meg­történt a műszaki átadása. Ott a fűtésszerelést a bőr­gyáriak, a víz bekötését a csatornaművek, a burkoló­munkát a SIMOVILL szak­Sokan átlépik a várkaput, hogy művelődjenek, kikap­csolódjanak munkásai végezték, de a ki­vitelezők, a költségvetési üzem dolgozói is sok társa­dalmi munkát vállaltak. — Az iparosodásnak, ur­banizációnak vanak árnyol­dalai. A városokban, nagyobb településeken több a bűn- cselekmény, mint egy-egy kis faluban. Simontornyán mi a helyzet? — Tény, hogy nálunk is voltak problémák. A hetve­nes évek közepén — tehát két-három éve — szinte minden héten történt valami bűncselekmény. Az apró. ré­szegen elkövetett ablaktöré­sektől a súlyos rablásokig, mindennel találkozhattunk. Talán mert a rendőri szervek szinte minden bűn- cselekményt felderítettek, az utóbbi időben csökkentek az ilyen esetek. — Szabálysértési ügyben hányszor döntöttek? — Átlag évi ötvenszer, de következtés bírságpolitikával ebből is tudtunk lefaragni az elmúlt időszakban. Csak pél­daként említem, hogy tíz kocsma van a községben. Sok volt a részegen elkövetett duhajkodás és egyebek. Ren­deletet hoztunk, hogy a kocsmákat este nyolckor be kell zárni. Ez egyszerű ad­minisztratív intézkedés volt, rövidesen mégis éreztette kedvező hatását. — Érzik az igények olda­láról, hogy zömmel munká­sok lakják Simontornyát? Társadalmi munka az óvodánál — Túlságosan is. Szemlélet itt, hogy minden legyen, akár a pesti nagykörúton és azon­nal. Sajnos fejlesztési lehe­tőségünk csak az utóbb idő­ben lett számottevő és sok területen komoly lemaradá­sunk van. Ezt nehéz behoz­ni. — Kétlakiak az itt élő, dolgozó emberek? — Nem jellemzően. Az ál­lattenyésztésnek itt nem is voltak, nincsenek is nagy ha­gyományai. A gyári dolgozók otthon se foglalkoznak mező- gazdasági jellegű munkával. Talán az egyetlen kivétel a szőlő. A zártkertekben egyre több helyen telepítenek sző­lőt. Lassan már aki ad ma­gára, csak a saját borát issza Simontornyán. Persze ez túl­zás, de tény. hogy a néhány száz öles szőlők megszapo­rodtak a környező dombo­kon. Az új bölcsőde körül nagy a nyüzsgés. A földhányások, árkok között az épület szin­te megközelíthetetlen. Brego- vics Mihály, a költségvetési üzem — a kivitelező — ve­zetője mondja: — Százhatvan óra társadal­mi munkát vállalt minden dolgozónk. Segítségben nincs hiány. Néha annyian jönnek, hogy alig győzünk munkát adni. Meggyőződésem, hogy az augusztus 17-i átadási ha­táridőt tartani tudjuk és ez az egész község érdeme. Volt, hogy takarításra hatvan em­ber összejött egy napon. Néhány éve jelentős új, közművelődési intézménnyel, az évszázadok óta ott álló várral bővült a nagyközség kulturális lehetősége, élete. — Közművelődési prog­ramtervünk elsősorban az itt élő munkásokra épül — mondja Vincellér Lászlónéa vár igazgatója. — Minden programunkat a munkások igénye szerint állítjuk. össze. Vonatkozik ez a szórakoztató programokra éppúgy, mint az ismeretterjesztő előadá­sokra. — Milyen rendszeres programjaik vannak? — A kőtárban minden év­ben rendezünk komoly ze­nei hangversenyeket, de a brigádoknak vetélkedőket, előadássorozatokat is tartunk. Üzemigényre szerveztük a vezetőképzést elősegítő álta- nos vezetői ismereteket nyújtó előadássorozatunkat. Az iskolák zenei nevelését segíti évi tíz, tizenkét hang­versenyünk. A brigádoknak, konkrétan a bőrgyáriaknak lesz októberben a „Simon- tornyai Bőrgyár kétszáz éve” című vetélkedőnk. Egy-egy ilyen vetélkedőn száz, száz­húsz ember vesz részt meg­lepően jó felkészültséggel. Igen komoly kutatómunkával készülnek az eseményre. Bújják a könyvtárat, faggat­ják az öregeket. Szaporodnak városaink. A városokban egyre magasabb igények és lehetőségek bon­takoznak ki. 'De a nagyköz­ségekben is lehet — mint a simontornyai példa bizonyít­ja — városi módon élni, dolgozni. TAMÁSI JÁNOS Határidőn és költségkereten belül Gépi rekonstrukció o tolnai pamutszöuöben A Pamuttextil Vállalat tol­nai gyára pártvezetőségének cselekvési programjában 1976 óta évről évre szerepel a gé­pi rekonstrukcióval való ki­emelt foglalkozás. A párt­vezetőség és az alapszerveze­tek tevékenysége két irányú: ellenőrizni a beruházással kapcsolatos - műszaki-gazdasá­gi munkát, állandó politikai munkával mozgósítani a kom­munistákat és a párton kívüli dolgozókat a rekonstrukció eredményes megvalósítása ér­dekében. Már az előkészítés szakaszában — 1976-ban — szükség volt arra, hogy az emberekben leküzdjék a ré­gihez való ragaszkodást, a félelmet az újtól, megmagya­rázni, hogy a korszerűsítés előnyös nemcsak a vállalat­nak, hanem minden dolgozó­nak. Az utóbbit a fizetési bo­ríték mutatja. Az SZTB-s szö­vők 20 százalékkal keresnek többet mint amikor hagyomá­nyos gépen dolgoztak. Százötvenhárommillió forin­tot irányoztak elő a beruhá­zásra, aminek lényege: a ha­gyományos szövőgépek mint­egy felének kicserélése szov­jet importból származó SZTB gépekre. Az új gépek többet „tudnak”. Két és fél, három­szor több szövetet lehet velük előállítani, kezelésükhöz fele­annyi szövő szükséges. Zaj- szintjük tíz decibellel alacso­nyabb, szélesebb szövet ké­szíthető velük, kevesebb az állásidő, jobb a minőség. Olyan új termékek állíthatók elő velük, amilyenekre a ré­giek nem képesek. 1976 volt a felkészülés éve. Ekkor kezdték meg a műszaki gárda átképzését az új tech­nológiára és októberben — egy vásárolt és egy más gyár­tól bérelt gépen — megkezd­Folytatódott az anyanyelvi konferencia Az anyanyelvi konferencia védnöksége kedden folytatta kibővített ülését az Európa- szállóban. Hazai és külföldi résztvevők hozzászólásai hangzottak el: elsősorban a kulturális és a pedagógiai munkabizottság vitára bo­csátott jelentéséhez kapcso­lódóan. Szóba került többek között, hogy évről évre nagy sikerrel — fokozódó érdek­lődés mellett — rendezik meg Sárospatakon és a Ba­laton mellett a külföldön élő fiatalok nyelv- és magyar­ságismereti nyári táborát. A debreceni tanárképző főis­kola olyan pedagógusoknak rendez szakmai továbbképző tanfolyamokat, akik külföl­dön tanítják a magyar nyel­vet. Újkeletű kezdeményezés, hogy a dél-luisianai egyetem magyar szakos hallgatóinak külön tanfolyamot hirdettek a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem segítségével, s a kéthetes kurzuson magyar nyelvet, történelmet tanul­nak, művészeti előadásokat hallgatnak a fiatalok, akik majd magyartanári képesí­tést is szerezthetnek. Magyarországi nyári tan­folyamokon fogadják a kül­földön működő néptánc­oktatókat. Ezúttal — a véd- nökségi ülés kapcsán — nép­tánccsoportok is érkeztek Budapestre: a külföldi ma­gyar néptáncosok V. feszti­váljára, amelyet csütörtökön rendeznek meg Kőbányán, a Pataky István művelődési központban, 18 csoport, mint­egy 250 néptáncosának rész­vételével. ték a kísérleti gyártást. Az indulás előtt a pártvezetőség beszámoltatta a gyár vezető­jét az előkészületekről, kiala­kult az álláspont, hogy a dol­gozók felkészítése meg kell, hogy előzze a gépek letelepí­tését, üzembe helyezését. En­nek jegyében történt a két gép beállítása is, valamint a művezetők, szövők oktatása, gyakorlati képzése. Két évvel ezelőtt megérke­zett az első gépszállítmány, 1977 első negyedében már ti­zenöt szövőgépen megkezdő­dött a nagyüzemi termelés. Az év utolsó negyedében újabb tizenhat gépet helyez­tek üzembe. Tavaly az elő­készítő gépek rekonstrukció­jával, valamint az anyagmoz­gatás és raktározás korszerű­sítésével folytatódott a beru­házás, ez évben folytatódott a szövőgépek kicserélése. Az el­ső negyedbem négy ven SZTB- gép érkezett, az év végéig újabb harminckilencet állíta­nak üzembe. Csökkent a gépek száma a gyárban, ugyanakkor a ter­melés nőtt. Jelentősen növe­kedett az élőmunka termelé­kenysége, emelkedett a minő­ség és lehetővé vált a piaci igényeket jobban kielégítő gyártmányfejlesztés. Néhány adat: 1977-ről 1978-ra több mint félmillió négyzetméter­rel emelkedett a termelés, a gyári átlaglétszám 38 fővel csökkent. Ez évre a terv újabb egymillió négyzetméte­res növekedést és hatvanegy főnyi létszámcsökkenést irá­nyoz elő. A két év alatt tehát másfél millió négyzetméter plusz és mintegy százfőnyi létszámcsökkenés várható. A pártszervezet már az elő­készítés szakaszában javasol­ta az SZTB-bizottság létreho­A bonyhádi járás megszű­nése óta mindenféle ellátást, így a kereskedelmit is város környéki községekkel megnőtt városra kell tervezni, mére­tezni, úgy, hogy a környező községek alapellátása azért biztosított legyen. Mi jellemzi most a keres­kedelmi ellátást? 1976 és 1978 között Bony- hád kiskereskedelmi forgal­ma 20 százalékkal nőtt. 1976- ban 63 kiskereskedelmi és 31 vendéglátó egység szolgálta a lakosság ellátását. A megnöve­kedett forgalmat tehát válto­zatlan alapterületen bonyolí­tották le. Igen magas az egy négyzetméterre jutó kiskeres­kedelmi forgalom. 1976-ban egy négyzetméterre 48 ezer 50Ö forint, 1978-ban pedig 67 ezer 750 forint jutott. A jövő feladatai közé tartozik eze­ken az arányokon változtatni. A közellátás az elmúlt évek során kielégítőnek bizonyult, bár néhány terméknél elő­fordult, hogy nem sikerült a lakosság igényeit maradékta­lanul teljesíteni. Mint sokfelé másutt is, voltak problémák a hús és húskészítményeknél, édesipari termékeknél. Minő­ségi gondok jelentkeztek a zöldség-, gyümölcsféléknél, sütőipari áruknál, s jelentős volt a hiánycikkek száma a A nagy húsipari üzemek közül elsőként a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat zalaegerszegi közpon­ti telepén építettek szennyvíz­előtisztító telepet. A berende­zést több hónapos sikeres üze­mi próba utón kedden végle­gesen üzembe helyezték. A szennyvíztisztítónak kiemel­kedő jelentősége van a Zala zását, vezetőjévé pedig Wies- ner Mihály üzemmérnököt. Az üzemmérnök pártmegbíza­tásként is kapta, hogy ellen­őrizze a beruházást és a párt­vezetőséget rendszeresen in­formálja. Sokat foglalkozott — és foglalkozik — az új gé­pekre kerülő szövőkkel, mű­szakiakkal. Javaslatára ala­kult meg az „SZTB” szocialis­ta brigád. Tagjai nem „újon­cok” a brigádmozgalomban, hiszen korábbi munkahelyü­kön is szocialista brigádban dolgoztak. „Itteni” jó munká­juk jutalmaképpen — tavalyi eredményeik alapján — el­nyerték a „Vállalat kiváló brigádja” címet. Az idén befejeződik a gépi rekonstrukció a PATEX-ben. Eredményeképpen kevesebb géppel — a régieket nem le­het ugyanannyi újra kicserél­ni, az SZTB-gépek nemcsak termelékenyebbek, hanem na­gyobb helyet is foglalnak el — többet termel a gyár. A beruházás kedvezően hatott a gyártmányfejlesztésre és az exportra. Újfajta — külföl­dön igen keresett — kord­bársony előállítására folynak kísérletek, kifejlesztették a „Carol” fantázianevű cikk­családot, elkezdték az „Ama­zonas” törlőféleségek gyártá­sát. Előbbiből már az USA-ba is szállítottak, az utóbbiból NSZK-piacra van megrende­lés. Kevés beruházásról mond­ható el az, ami a tolnairól: a gépek letelepítési és üzembe helyezési ütemtervét mindig határidő előtt valósították meg és a beruházás költség- igénye ma, a negyedik évben sem magasabb, mint az indu­láskor. (J) vegyesipari áruk kategóriájá­ban. Milyen fejlesztések várha­tók a jövőben a lakosság ke­reskedelmi ellátásának maga­sabb szinten való biztosításá­hoz? Vendéglátóipari 'célokra ala­kítják át a régi tanácsházát. A kivitelezési munkákat 1980-ban kezdik meg. Az áru­házzal szemben, a Széchenyi téren 620 négyzetméteres élel­miszer-áruházát építenek. A munkák a jövő évben kezdőd­nek meg. Ezzel kapcsolatban már készülnek a jelenlegi áruház belső átalakítási ter­vei. A hálózatfejlesztési ter­vek között szerepel a Perczel utcában, a zománcgyárral szemben, az élelmiszerüzlet helyén egy 300 négyzetméte­res ABC-kisáruház létesítése. Az új piac kialakítási mun­kái — amint erről többször is írtunk — elkezdődtek. Vár­hatóan 1980 első felére meg­nyílik a vetőmagbolt, húsbolt és egy zöldség-gyümölcs szak­üzlet. A bonyhádi, valamint a teveli ÁFÉSZ körzetében kor­szerűsítették az elavult egy­ségeket, új üzleteket hoztak létre. Az ellenőrzések során megállapították, hogy az alap­vető élelmiszerekből biztosí­tott az ellátás. — mi — folyó szennyezésének megaka­dályozásában. A Zalaegerszeg területén működő ipari üzemekben, a Balaton vízvédelme érdeké­ben, gyorsított ütemben ala­kítják ki a húsiparéhoz ha­sonló előtisztító rendszereket. Jelenleg 4 nagyüzemben épí­tik, további 12-ben pedig ter­vezik a tisztítókat. (MTI) Bonyhád és környéke Kereskedelmi ellátás Tisztítók épülnek

Next

/
Thumbnails
Contents