Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

A NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 8. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szelcszárd, Postafiók: 71 Sürgős intézkedés Ambrus Vilmos Szekszárd- ról írta az alábbiakat: „...Házunk körül a TOTÉV az idén befejezte a járdák, rézsűk elkészítését. Az őszön mi lakók — az udvart be akarjuk füvesíteni és körben fát ültetni. A ház északi ré­szén van, illetve áll (de in­kább ül) egy elektromos óra­szekrény, hat falábon, a rézsű oldalában. E lá­da sok lába miatt a tere­pet vetésre előkészíteni nem tudjuk. Ezt a dobozt még ak­kor szerelték fel, amikor itt az út, a járda nem volt kész, s akkor még magasan állt. Most 380 wattot magában rejtve, a földön ül, 20—25 centi magasságban. A házban lakó 50—80 kisgyerek ölelge­ti, s alatta játszik. Egy sze­rencsétlen zárlat, s a követ­kezmény egy súlyos tragédia lehet. Ez a szekrény látja el villanyárammal az utca túlsó oldalán folyó építkezést. Mi már jó két hónapja fel­kértük a DÉDASZ-t, hogy szüntesse meg ezt az áldatlan állapotot. Kaptunk is egy üze­netet, hogy az építkezők rö­videsen elintézik az ügyet, csak keressük fel az illetékest. Az ügy megoldatlan még ma is...” Olvasónk levelét elküldtük a DÉDÁSZ üzemigazgatóságá­nak Szekszárdra, ahonnét a következő választ kaptuk: ....A terepfeltöltés miatt túl a lacsonyra került mérőszek­rény villamos csatlakozását 1979. július 30-án leválasztot­tuk hálózatunkról. Megjegyez­ni kívánjuk, hogv a szekrény és így annak lábazata nem képezi vállalatunk tulajdo­nát...” Közműfejlesztési hozzájárulás Szekeres Jánosné Madocsá- ról így ír: „...Nyolcvankét éves, csa- ládtalan, egyedülálló, idős asszony vagyok. A községi ta­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. nácstól értesítést kaptam, hogy a nyugdíjamból letilta­nak közműfejlesztési célra 8300 forintot. A havi nyugdí­jam 875 forint. Ha most en­nek az összegnek a 33 száza­lékát levonják, marad havi 609 forintom. Kérdezem, meg lehet ebből élni, egy 82 éves asszonynak, aki már dolgozni nem tud? Ha meghalok, a házamból és ingóságomból bő­ven kitelik a községfejlesz­tés...” Szekeres néni levelét meg­küldtük a madocsai községi tanács elnökének, Simon Já­nosnak, aki az alábbi választ adta: „...Sajnos, valóban nagy te­her — különösen az alacsony jövedelmű, idős emberek szá­mára — a falun élő emberek kötelező közműfejlesztési hoz­zájárulása. Jelen esetben 5300 forint vízműérdekfltségi hozzájárulásból és kiépült pormentes út utáni 3000 fo­rint közműfejlesztési hozzá­járulásból tevődik össze a 8300 forintos hátralék. A vízműérdekeltségi hozzá­járulást öt év alatt (1972— 1976) havi 90 forintos részle­tekben az érdekeltek döntő többsége időben kifizette. így valósulhatott meg a vezetékes vízellátás Madocsán. Szekeres Jánosné ezzel a lehetőséggel sajnos nem élt. Az 1978-ban megvalósult betonútépítés után fizetendő 3000 forint ese­tében sem igényelt ilyen ked­vezményt. A tulajdonát ké­pező telek, az említett köz­művekkel lényegesen maga­sabb forgalmi értéket képvi­sel. Szekeres Jánosné 875 fo­rintos jövedelmét az alábbiak is kiegészítik: A helyi termelőszövetkezet 1000 forintot ad számára évente, a községi tanács szak- igazgatási szerve 3000 Ft szo­ciális segélyt utalt ki számá­ra a levele megérkezése előt­ti napokban. Kiegészítik jö­vedelmét (a róla nagyon ren­desen gondoskodó) hozzátar­tozói, akik a néni rendelke­zése folytán (elmondásuk sze­rint) örökösei lesznek, továb­bá rokonai által használt zárt­kerti földje és szőlője hasz­nálati díját is megkapja tőlük. Tájékozódásom alapján ar­ra a meggyőződésre jutottam, hogy Szekeres Jánosné fele­lősségteljes és megnyugtató gondoskodásban részesül ab­ban az esetben is, ha a levél­ben említett letiltást tovább­ra is fenn kell tartanunk...” Olajszállítás Szerkesztőségünkhöz sok panaszos levél érkezett az olaj kiszállításának árával kapcsolatosan. Olvasóink ar­ról panaszkodtak, hogy utal­ványaikat még májusban és júniusban leadták. Most ki­szállították részükre az olajat, ám 2,70 forintos áron. Olva­sóink hivatkoznak a Minisz­tertanács közleményére, amely így szól: „A megrende­léskor előre kifizetett tüzelő­anyagokat változatlan áron kell leszállítani.” A panaszos leveleket el­küldtük a Volán 11. sz. Vál­lalatnak, ahonnét Pech Jó­zsef forg. kér. igazgatóhelyet­tes az alábbiakat válaszolta: Miután a kormányhatáro­zat ismertté vált, megkeres­tük az ÁFOR kaposvári köz­pontját és jeleztük, hogy nagy mennyiségű tüzelőolaj-meg­rendelés és -utalvány van irodánkban. Az akkori válasz az volt, hogy július 23-tól már kizárólag új áron szol­gáltatható ki a tüzelőolaj, függetlenül az előrendeléstől. Sok problémát és bonvodal- mat jelentett mindez irodánk dolgozóinak és a megrende­lőknek egészen július 31-ig, amikor az ÁFOR vezetőjétől kedvező választ kaptunk, amely megoldotta több száz megrendelőnk problémáját. Az Árhivatal állásfoglalása értelmében azokra a tüzelő­utalványokra, melyekre jú­lius 23-a előtt a megrendelést a Volán-iroda felvette, az áru kiszállításának időpontjától függetlenül a régi áron kell a tüzelőolajat továbbra is ki­szállítani, 600 forintos utal­ványra 286 litert, 900 forintos utalványra 429 litert. Az utal­vány értékén felül rendelt olajat új áron, 2,70 forint/li- terrel lehet kiszállítani. Az 1979. július 23-áig le­adott utalványokra a Volán 2,10 Ft/liter áron szállít ola­jat. Az utalványértéken felü­li olaj 2,70 Ft liter szerint ke­rül elszámolásra. Azok a megrendelők, akik július 23-a és augusztus 1. között kapták meg az olajat, részükre pót­lólag kiszállítjuk a többlet- mennyiséget, a 600 forintos utalvány esetében 63 litert, mig 900 forintos utalvány ese­tében 95 litert, vagy ennek el­lenértékét visszafizetjük 2,10 Ft/liter áron. Az egyéb megrendelések esetében, melyek nem kötőd­nek utalványhoz, az 1979. jú­lius 23-tól érvényben lévő 2,70 Ft/liter áron történik a szál­lítás...” Ételbár Sz. S. szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „...Egyik délelőtt bementein a Garay ételbárba, szomjúsá­gomat oltani. A pincérnőtől rendeltem egy üveg sört. — Nem adhatok — mondta —, csak akkor, ha ételt is fo- 'gyaszt. — De kérem, én szom­jas vagyok, inni szeretnék. — Tessék átmenni a presszóba és ott inni. Vezetői utasítás van arra, hogy csak ivó ven­déget nem szolgálhatunk ki...” A panaszos levelet elküld­tük a Tolna megyei Vendég- látóipari Vállalatnak Szek­szárdra, ahonnét Komlóczi János igazgató a következő­ket válaszolta: „...A Garay ételbárt 1977. február 12-én nyitottuk, a je­lenlegi üzemelési formában, melyén a jövőben sem kívá­nunk változtatni. Szeszes italt — sör kivételével — nem áru­sítunk. Sört is csak az a ven­dég kap, aki ételt fogyaszt, de csak egy üveggel. Erre az intézkedésre azért került sor, mert nem szeretnénk, ha a több millió forintért kialakí­tott ételbár italbolt jellegűvé változna. A kulturált étkezte­tés biztosítása érdekében ha­sonló intézkedést vezetünk be az újonnan nyíló ételbárunk­ban is. Kérem szíves megér­tését...” A1/ VÁLASZOLUNK New York-i experiment (2.) Idegenvezetőnk lenyűgö­zően érti a dolgát, de nem tudni, választhatott-e volna rosszul az IBUSZ. A New York-i Miss Nagy nem en­gedheti meg magának, ahogy társai se, hogy rosszul dol­gozton. Ő és pilótánk, akár az óra fogaskerekei. Nem rajtuk múlik, hogy útunk mosolyognivalóan hadműve­letszerű. Jobbra látják, bal­ra látják, öt perc, míg fény­képezhetnek... A felhőkar­colók pedig nem akarnak beleférni a gép lencséjébe, de hol van arra idő, hogy elegendő tárvolságra jusson a turista? Rohanás tovább, autóbuszra fel és le. Képtelenség megismerni néhány nap alatt a majd 60 kilométer hosszú, 30 kilomé­ter széles várost. Nekünk pedig tíz óra állna rendel­kezésünkre. Még a kis terü­letű, alig húsz kilométer hosszúságú Manhattan se vehető be ilyenféle roham­mal. Pedig megy, sodródik a turista, szalad a bábeli tor­nyok kínálta csodák után. Valóban lenyűgözőek a „leg”-ek. Előttünk a Times Square, az Allied Chemical Company este ezer és tízezer égővel működő villanyújság­jával nappali világosságot teremtő felhőkarcolója. Egy pilantás nyugatról az Empire State Buildingra, mely nem­csak ^ázkét emeletével le­nyűgöző: monumentalitásá­ban is kecses és modern, az­tán fel a toronyba egy-két percre, majd irány délnek. Két, talpára állított óriás hasáb, acélból, üvegből, mű­anyagból. Ez a World Trade Center, a Világkereskedelmi Központ két 110 emeletes épülete, melynek falai között ötvenezer hivatalnok dolgo­zik, s amelynek 107. emeleti körfolyosójáig nem egészen egy perc alatt repít fel az express felvonó. Utazás to­vább Manhattan csúcsához, hol valósággal egymásba si­mulnak a pénztől súlyos banktornyok, a Morgan- bankház, a Chase Manhattan 60 emeletes felhőkarcolói. Villanásnyi adózás a turis­táknak mit sem jelentő dol­lár-templomára, a Wall Street és a Broad Street sarkán álló épületre. a Stock Exchangerra, a New York-i értéktőzsdére, ahol egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen pillanatban milliókat érő részvények cse­rélnek gazdát. Bemenni, el­kábulni, látni az érték kö­vethetetlen tobzódását, mi­nek? A tornyok tövében sö­tét bőrű emberek kis cso­Egy harlemi, aki másként szeretne élni: hangját érzéket­lenül visszhangozzák a házak w.V£v-v a mezőgazdasági szövetkezeti jogse- gélyszolgálatról szól a Minisztertanács 1015/1979- (VII. 9> í-ív.:.*:: számú határozata, s ugyanebben a tárgykörben jelent meg a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának 1/1979. TOT számú irány­elve. A mezőgazdasági szö­vetkezeti jogsegélyszolgálat jogi felvilágosítással és ta­nácsadással, továbbá szükség esetén a hatóságok és más szervek előtti eljárással, ille­tőleg jogi képviselet ellátásá­val segíti elő a szövetkezetek tagjai és más dolgozói jogai­nak és érdekeinek hatéko­nyabb védelmét. A jogsegély- szolgálat elsődleges feladata a jogi felvilágosítás és ta­nácsadás, ezt minden oda forduló tagnak meg kell ad­nia. További jogi segítséget, ideértve a beadványkészítést és okiratszerkesztést is, a jog­segélyszolgálat csak az irányelvekben tétele­sen felsorolt ügyekben nyújt­hat. Kihangsúlyozandó, hogy a jogsegélyszolgálat a tag számára ingyenes. A szakemberek e tevékenysé­gükért a tagoktól semmilyen anyagi juttatást nem kérhet­nek és nem is fogadhatnak el, hiszen díjazásukat a szö­vetkezettől kapják. Az ingye­nesség természetesen nem érinti az eljárás során tény­legesen felmerülő költségek (pl. útiköltség) viselését. ((Megjelent a Magyar Köz­löny 1979. évi 46. számába;!.) A cigány lakosság helyzeté­nek javításával kapcsolatos további feladatokat írja elő a Minisztertanács 10/1979. (VII. 12.) számú határozta, s e fel­adatok között első helyen említi a munkaképes korú cigány lakosság állandó munkában tartásának és szakképzésének javítását, anyagi és erkölcsi ösztönzők­kel történő segítését annak, hogy a cigány származású dolgozók állandó munkahely­hez kötődjenek. A községek­ben is javítani kell a mun­kavállalás feltételeit, különö­sen a termelőszövetkezetek­ben az állandó munkavi­szony, tagsági viszony lehe­tővé tételével. További erő­feszítéseket kell tenni a szo­ciális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámo­lása érdekében, a cigány lakosság beilleszkedését se­gíteni kell műveltségi szín- vonalánák emelésével, to­vább kell fejleszteni egész­ségügyi és szociális ellátását, a tömegkommunikáció esz­közei segítsék elő a meglé­vő előítéletek eloszlatását stb. (Magyar Közlöny idei 47. száma.) Ugyanitt jelent meg a munkaügyi miniszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 8/1979. (VII. 12.) MüM—MÉM számú együttes rendelete a mező- gazdasági szövetkezeti tagok egyes munkaügyi kérdései­ről. A jogszabályra a tagsá­gi viták, munkaügyi viták, téves munkakönyvi bejegy­zések elkerülése érdekében hívjuk fel a figyelmet, a rendelet ugyanis pontos el­igazítást ad a munkakönyv kezelésével, nyilvántartásá­val, az abba történő bejegy­zésekkel kapcsolatban, ki­mondja azt is, hogy „a mező- gazdasági szövetkezet e ren­delet hatályba lépését köve­tően belépő taggal csak ak­kor köthet írásbeli munka­megállapodást, ha a tag munkakönyvvel rendelkezik. A rendelet kihirdetése nap­ján — 1979. VII. 12-én — . hatályba lépett. ' Az Egészségügyi Közlöny idei 15. számában jelent meg az Egészségügyi Minisztéri­um 31.623/1979. EüM. számú állásfoglalása az egyes, a jogszabályoknak meg nem felelő módon alkalmazott üzemorvosok munkaviszo­nyának felülvizsgálatáról. Az állásfoglalás utal arra, hogy vállalat, üzem, intézmény, stb. nem alkalmazhat orvost az állami egészségügyi szol­gálat üzemegészségügyi el­látással kapcsolatos gyógyí­tó-megelőző feladatainak végzésére. Ebből következő­en a tanácsok egészségügyi feladatokat -ellátó szakigaz­gatási szervének az üzem­egészségügyi ellátás szüksé­gességét felül kell vizsgálnia és pedig záros határidőn be­lül, indokolatlan ellátás ese­tén pedig ennek megszünte­téséről kell gondoskodnia. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a SZOT El­nökségének 14/1979. (III. 26.) számú határozatára, amely a szakmunkásképző iskolákban működő tanulói alapszervezetek létrehozását,, szervezeti felépítését, a tanu­lók szakszervezeti hovatarto­zását írja elő, s amelyből itt csupán az alábbiakat idéz­zük : „Az illetékes ágazati szakszervezeteknek a szak­munkástanuló intézetekben sajátosságuknak megfelelő tanulói alapszervezetet kell létrehozni.” (Megjelent a Munkaügyi Közlöny idei 6. számában.) DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke portja. Szószólójuk hangszó­rón közvetíti a világba, ami ez eddig kint rekedt az osz­lopfős palota bejáratán. — Egy fényképet? — Nyugod­tam pajtás. Már rég elmúlt dél, mö­göttünk a lunch ideje, autó­buszos stafétánk most jön indulatba. Következnek Lo­wer East Side nyomorta­nyái, majd a Midtown: fel­hőkarcolók között haladunk, óriás áruházak, a Macy’s, Gimbel’s, majd az olaj- és repülőtársaságok, sajtó-, rá­diótársaságok, bankházak épületei. Már ott vagyunk a Central Park portással, ma­gándetektívekkel és rend­őrökkel védett, megfizethe­tetlenül drága palotáinál. Múzeumok, magángyűjtemé­nyek, színházak sorakoznak, s ott lennének a város kí­nálta egyedülálló technikai érdekességek. A New York-i Grand Terminal, ahová a föld alatt, két szinten száz és százszámra futnak be na­ponta vonatok, hídfőbe épí­tett autóbusz-pályaudvar, az egyetemi városok, tenger alatt haladó alagutak, kór­ház- és sportszigetek. Eze­ket mind-mind meg kellene tekinteni. így gondolná a tu­rista, de már késő délután van, amikor végre megpihe­nünk egy parkban. Egy nem túl nagy méretű szobor qz érdekessége: Kos­suth Lajos és a kis dobos, a magyar szabadságharc vezé­rének 1852-beli amerikai út­ja emlékére. És még nem láttuk Yorkvillet, a magya­rok városát. Nincs rá idő, Miss Nagy még meg akarja mutatni Harlemet, a sötét­bőrű emberek városát. Manhattan északi csúcsa felé haladunk, száz fölött van a streetek száma, és so­se volt messzeségben a fel­hőkarcolók. Kiégett házak, vakolatlan, tűzlétrás épüle­tek. Megállás nélkül hala­dunk, a tanzániai ősvadon-1 ban járhatnak így ragado­zók között. A turista, aki órák hosszú során loholt a bábeli tornyok kínálta cso­dák után, nyakat törve, fejét madjnem vesztve, szédülve meredt az égbe, most visz- szatér a földre. Fekete férfiak és nők kö­zött haladunk. Harlem éli mindennapi életét. Bevásár­lásból térnek haza a házi­asszonyok, gyerekek kerék­pároznak, részegek egy cso­portja támasztja a falat. Ke­serű felfedezés, ahová a tu­ristát elhozták, ez a veszé­lyesnek nyivánított terület a sötét bőrű emberek otthona. Rútsága hozzátartozik az életükhöz. Miért vált azzá, amivé vált, miért lettek itt a fehérek nemkívánatosak? — Hölgyeim és uraim, nem ajánlom, hogy akár az ab­lakból is fényképezzenek, be­törhetik az üveget — mond­ja az idegenvezető. A robo­gó autóbuszból aligha talál­hat magyarázatot kérdéseire a csodákba amúgy is bele­kábult turista. FERENCZI JÓZSEF Következik: Császár a csapnál. II pénz femplpiiiőbciil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents