Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

1979. augusztus 7. Széna készítés Bádogkazalban, Hideg levegőivel Az önfelszedő pótkocsiról az adagolóasztalra kerül a lucerna, innen a két csövön a tet­szés szerinti cellákba juttatják. A kép bal oldalán lévő cella már megtelt, így a forró le­vegőt előállító kazánt és a ventillátort leszerelték. A Szekszárdi Állami Gaz­daság és Borkombinát leg­újabb kísérlete minden bi­zonnyal nagy visszhangot kelt a tömegtakarmányt olcsón termeszteni akaró gazdaságok között. Itt ugyanis egy való­jában teljesen új módszerrel készítik a szénát. A módszer egyes elemei viszont már ed­dig is ismertek voltak. A lucernaszéna egyik leg­fontosabb takarmánynövé­nyünk, gazdag fehérjetartal­ma miatt, s azért, mert vidé­künkön jól termelhető. Mai ismereteink szerint egy hek­tárról legalább száz mázsa száraz szénát lehet begyűjte­ni — ha a legkorszerűbb módszerekkel történik a vá­gás és a szénakészítés továb­bi művelete. Az eddiei gya­korlat szerint a levágott lu­cernát a földön, rendre so­dorva szárították, majd pót­kocsin a kazalozási helyre szállították. A veszteség je­lentős volt: a földön az idő­járás szeszélyessége miatt sokszor teljesen tönkrement egy-egy kaszálás, máskor a nagy szárazság miatt lehul­lott a növényről a legértéke­sebb levélrész — és végül manapság alig találni olyan embert, aki jó szénakazlat tud rakni. A kazalveszteség is 8—12 százalékra tehető. Ért­hető, ha a gazdaság vezetői kerestek egy új módszert a szénakészítésre. Beszereztek egy speciális vágószerkezetű Hesstont, hoz­zá megfelelő önfelszedős- ürítős pótkocsit, nagy teljesít­ményű ventillátort, meleg le­vegőt előállító berendezést, speciális fúvócsövet és a dv- elemek segítségével készítet­tek bádogkazalt. Ez a kazal 24x36x8 méter méretű, és be­lül négy cellára oszlik. Ezek­be a cellákba hordja fel a speciális berendezés az egy napig a földön fonnyasztott, tizenöt-húsz centiméterre da­rabolt növényt. A kutató, dr. Vámos Jenő, az Állat- tenyésztési és Takarmányozá­si Felügyelőség herceghalmi intézetének tudományos mun­katársa szerint legalább hat­van vagon szárított széna fér el a négy cellában — ám már az első beterítések azt tanú­sítják, hogy száz vagon ter­ményt is el tudnak benne he­lyezni. Amint a teleszkópos csövön beterítik a cellába az anya­got, alulról nagy teljesítmé­nyű ventillátorral levegőt fu- vatnak a soron lévő cellába. A növényt, ha már elvesztet­te nedvességének negyven százalékát és a külső páratar­talom nem haladja meg a hat­van százalékot, hideg levegővel szárítják. Ha megázott a lu­cerna, vagy a levegő pára- tartalma magas, bekapcsolják a meleg levegőt termelő ka­zánt és a ventillátor két ol­dalán beszippantja a forró levegőt, amelyet a cellába jut­tatnak. Minden szerkezetet automata működtet. Idén — szerencsére — a lucerna vá­gásakor nem volt eső, így alig kellett a forrólevegő­termelő egységeket üzemel­tetni. Hideg levegős szénaszá­rítás történt, amely megőriz­te a növény összes jó tulaj­donságát, tápértékét. A bádogkazalból a lucerna­széna kiszedése láncfűrész se­gítségével történik, a saját súlyától ugyanis úgy össze- tömörödik, hogy mással nem lehet szétszedni, de éppen ezért lehet géppel rakodni és az etetőben kiosztani. A prototípus Jegenyés- pusztán üzemel, itt szolgálja ki a tehenészetet. Szívesen fogadják az érdeklődőket, azt tervezik ugyanis, hogy az automata szénakészítést be­veszik a KSZE termelési rendszerbe és lehetőséget ad­nak más gazdaságoknak is az új rendszerű automata széna­készítés elterjedésének. PÄLKOVÄCS JENŐ Tiszthelyetteseket avattak Miskolcon Vasárnap Miskolcon ün­nepélyesen felavatták a Ma­gyar Néphadsereg új hivatá­sos tiszthelyetteseit. A két­éves tanulmányaikat sikerrel befejező katonafiatalok kö­zött most első ízben sora­koztak fel azok a frissen végzett tiszthelyettesek, akik az általános iskola nyolcadik osztálya után vá­lasztották élethivatásuknak a katonai pályát. Ök a tiszt- helyettesi iskola elvégzését bizonyító oklevél mellé szak­munkás-bizonyítványt is sze­reztek. A fiatal tiszthelyettesek avatásán Pacsek József ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes mondott ün­nepi beszédet. Felolvasták a honvédelmi, miniszter dísz­parancsát, elhangzott a fo­gadalom, majd az új tiszt- helyettesek díszmenete zárta az ünnepséget. Tanácskozás az anyanyelvi mozgalomról Hétfőn délelőtt a buda­pesti Európa Szállóban meg­kezdődött az anyanyelvi konferencia védnökségének kibővített ülése, amely a magyar anyanyelvi mozga­lom nemzetközi helyzetének, eredményeinek felmérésére hivatott. Négynapos prog­ramja van a tanácskozásnak, amelyet Bognár József aka­démikus, a Magyarok Világ- szövetségének elnöke nyitott meg. Három fő témakör szere­pel a védnökségi ülés napi­rendjén. Előbb értékelik a két évvel ezelőtt Budapesten tartott III. anyanyelvi kon­ferencia óta végzett munkát, meghatározzák a további teendőket, előkészítik az 1981-ben esedékes IV. anya­nyelvi konferencia program­ját. Ezután elemzik a ma­gyar nyelv, irodalom és a magyarságismereti tárgyak hazai és külföldi, oktatási és terjesztési formáinak ered­ményességét. Végül megvi­tatják a készülőben lévő nyelvoktató, történelmi és néprajzi tankönyvek anya­gait. Napjaink témá Bértömeg A közgazdasági példabeszéd szerint az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepregessen, hanem, hogy az utca tiszta legyen. A elv világos, a gyakorlat viszont sorra produ­kálja a váratannak tetsző helyzeteket. Így azt, hogy bér is van, tisztítandó út is van, de a munkára nincs elég jelent­kező. A köztisztasággal foglalkozó vállalat egyik lehetősége amennyiben ezt a reá vonatkozó előírások megengedik —, felosztani a meglévő létszámra a teljes bérmennyiséget, s ennek fejében többletmunkát követelni, azaz úgy megnövel­ni az egy-egy dolgozóra jutó, rendben tartandó útszakaszt, hogy mindenütt legyen a feladatnak gazdája. Példánk — ma már — nem számít ritkaságnak a gazdál­kodó szervek gyakorlatában. A fokozatosan terjedő bértö­meg-gazdálkodás kétségtelenül a teljesítmény-tartalékok föl- szabadítója lehet, hiszen — látszatra — egyetlen kötöttséget jelöl meg: a vállalatnál — a szövetkezetnél — dolgozóknak kifizetett összes bér évi mennyiségét, mondjuk tízmillió fo­rintot. Ennek a summának a túllépése szankciókkal jár; a részesedési alap terhére a költségvetésnek járulékot kell he­fizetni, mégpedig progresszíven emelkedő kulcs szerint. En­nek indoka a bérkiáramlás ésszerű korlátozása, bár kétség­telen: ugyanakkor valamelyest lefékeződik a bértömeggaz­dálkodásban rejlő ösztönzés is. Ha viszont a cég nem lépi túl a tízmilliós — példabeli — keretet, akkor önállóan, tet­szése — érdeke — szerint dönthet arról, hogy feladatai ellá­tásához megelégszik-e száz emberrel, s ad-e nekik havi 8333 forintos átlagkeresetet, vagy ezt a látszámot megtoldja to­vábbi hetvenöt fővel, igaz, akkor az átlagkereset 4761 forint­ra csökken. Napjainkban a bértömeg-szabályozásnak két fő típusa haszná­latos. Az egyik az ún. abszolút, a másik a relatív bértömeg meghatározása. Az első forma a kifizethető bér összegét füg­getleníti a vállalati tevékenységtől, s a bértömeget legtöbb­ször kívülről, az irányító szervek írják elő a gazdálkodó­nak. Főként ott alkalmazzák, ahol nincs mód a vállalati tel­jesítmény és a bérfejlesztés összekapcsolására, s így a bér- növekedés a bértömeg meghatározott százalékát teheti ki. Szerepe van ott is, ahol — népgazdasági érdekeltségből — a létszám további bővítését nem tartják kívánatosnak, esetleg mérséklendőnek vélik. Ilyen alapon gazdálkodnak a bérrel, például a tervező, a beruházás-lebonyolító vállalatok, a ku­tatóintézetek, ez érvényesül a városi tömegközlekedésben, a vasútnál. A másik formánál a vállalat tevékenysége egyben meghatározója a fölhasználható bér mennyiségének is, bi­zonyos automatizmusok segítségével. így például — de nem minden esetben — a vállalat által a hozzáadott érték egy százalékos növekedése automatikusan lehetővé teszi a bérek összegének 0,4 százalékos gyarapítását, stb. A cég tehát vá­laszthat: ha növeli a hozzáadott értéket, akkor vagy emeli a *már ott dolgozók keresetét,, vagy új munkaerőket vesz fel, ha működésének gazdaságossága ez utóbbit indokolja. Volt idő — nem is olyan régen —, amikor az ún. bizto­sított bértömeg-növekedés kényelmes támaszként szolgált a gazdálkodóknak, mert az mindenképpen járt. Ma egyre in­kább abba az irányba halad az ösztönzés, a szabályozás, hogy a bérnövekményt teljesítménynövekmény alapozza meg, azaz érvényesüljön a valamit valamiért elve. Persze, önma­gában a bértömeg-gazdálkodás sem tud segíteni azon, hogy például — amint azt egy fölmérés kiderítette — a vállala­toknál kutatással, fejlesztéssel foglalkozók átlagos havi bére 10—22 százalékkal — összességében 16,3 százalékkal — volt csak nagyobb a teljes nem fizikai foglalkozású állomány át­lagos bérénél. Mint a példa is bizonyítja: a lehetőségeket jobban ki kel­lene használni, mert a bértömeg-gazdálkodás a teljesítmény­tartalékok föltárásának ugyan eredményes formája, de ma még, jórészt csak ígérete. VERESS TAMÁS Permetezés Kábel helyett akkumulátor Kábeleket ezentúl kizáró- , lag a Magyar Kábel Művek­ben gyártanak hazánkban, miután a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárban augusz­tus első napjaiban véglege­sen felszámolják a gumiká- bel-termelést. Az elhatáro­zás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára, mert a kábelművek csak fokozatosan tudta át­venni a különböző típusú gu­mikábelek előállítását. Most végül is befejeződik a kábelgyártás a Villamos Szi­getelő és Műanyaggyárban. Az utolsó tételeket is le­szállították a megrendelők­nek, a raktáron lévő alap- és segédanyagokat felhasz­nálták, értékesítették. A vállalat eddigi kábel­gyártó üzemében az akku­mulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló, műanyag cső- és rúdtermékeket készí­tenek, vagyis olyan gyárt­mányokat, amelyek iránt mind itthon, mind külföldön nagy a kereslet, s a termelés gazdaságos. Mindez persze munkaerő­átszervezéssel is jár. Az át­szervezést a gyár vezetői minden egyes dolgozóval külön megbeszélték. Tűzvédelmi tanácskozás Dalmandon Az Állami Gazdaságok Or­szágos Központjának tűzvé­delmi műszaki tanácsa érte­kezletet tartott a Dalmandi Állami Gazdaságban. A ta­nácskozás napirendjén az évek óta kimagasló gazdál­kodási eredményekkel műkö­dő gazdaság tűzvédelmi szer­vezetének működése, tűzvé­delmi technikai felszereltsé­gének fejlesztése szerepelt. A tanácskozás munkájában részt vettek: a BM Tűzoltó­ság Országos Parancsnoksága, a MÉM Igazgatási és Jogügyi Főosztálya, a megyei és járá­si tűzoltóparancsnokság ve­zető munkatársai. Bekapcsolódtak a munká­ba és az eszmecserébe a vál­lalat párt- és mozgalmi szer­vezetének vezetői is. Vas István, a gazdaság állami díjas igazgatója rész­letesen ismertette a vállalat szervezetét, középtávú és éves üzemi terveit, gazdálko­dási eredményeit. Ezek tük­rében elemezte a tűzvédelmi szervezet helyzetét. Elmond­ta, hogy a központi és kerü­leti tűzvédelmi bizottság, a 38 tűzvédelmi megbízott és a 43 tagú vállalati tűzoltóság tervszerű munkáját a tűzvé­delmi felügyelő koordinálja. A készenlét biztosítására rendszeresen versenyeket szerveznek és részt vesznek az állami tűzoltóság által szervezett versenyeken is. így 1979-ben a járási versenyen egy 1., két 2. és egy 6. helye­zést sikerült elérniük. A hib­ridüzem és a gépműhely raja már másodszor szerezte meg a vándorserleget. A gazdaság vezetői a tűz­oltóság tagjainak társadalmi munkáját külön is méltányol­ják. A tűzoltórajok Zsuk tí­pusú tűzoltó gépjárművekkel, 800 1/perc teljesítményű kis­motorfecskendőkkel vannak ellátva. Az igazgató tájékoztatóját az ÁGK részletes helyszíni vizsgálata és a tűzvédelmi műszaki tanácstagok szemé­lyes tapasztalata is alátá­masztotta. A minisztérium képviselői az értékelés során el is mond­ták, hogy azért Dalmandon rendezték meg ezt a tanács­kozást, hogy széles körben ismertté váljanak, meghono­sodjanak a gazdaság tapaszta­latai. DR. NÉMETH JÓZSEF tűzvédelmi főfelügyelő A növényvédő repülőgép annyira hozzátartozik már a földműveléshez, mint a földi mezőgazdasági gépek. Képünkön: a hőgyészi agrokémiai társulás helikoptere a Hő- gyész környéki mezőgazdasági üzemek napraforgó-táblái felett szórja ki a növény­védő szert.

Next

/
Thumbnails
Contents